Tolnai Népújság, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-19 / 66. szám
10 «ÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1994. március 19., szombat Ha most vasárnap lenne a szavazás ... Rejtett értékeink Pártrokonszenvek és ellenszenvek a Dunántúlon, 1994. februárjában A Szonda Ipsos közvélemény kutatása A Dunántúl legerősebb pártja az elmúlt hónaphoz hasonlóan az MSZP, a megkérdezettek 19%-ának támogatásával (az ország egészében 18% szavazna rá). A második helyen a Fidesz áll, 13%-os szavazati aránnyal (országosan 12%-ot kap). A fiatal demokratákhoz e hónapban felzárkózott az SZDSZ, a régióbeli 12%-os és az országos 11%-os eredményével. Februárban a három "dobogós" párttól igencsak elmaradt a többi politikai erő. Az MDF- et Dunántúlon a megkérdezettek 6%-a támogatja (országosan 8%), az FKGP és a KDNP híveinek aránya 4%-ra tehető mind az ország nyugati felében, mind az egész területre vonatkozóan. A dunántúli polgároknak összességében 7%-a támogat valamilyen más, parlamenten kívüli pártot. E térségben kevesebben voltak bizonytalanok „párthovatartozásuk" tekintetében (34 %), mint az ország egészében (36%). Ha a múlt havi és a mostani adatokat együtt vesz- szük figyelembe, akkor elmondhatjuk, hogy a február „nyertese" az SZDSZ volt. Dunántúlon egy hónap alatt 6%-ot javult népszerűsége, ami statisztikailag jelentős növekedésnek tekinthető. Nőtt a Fidesz iránti szimpátia is, az emelkedés 3%-os. Az MSZP és a KDNP szavazóbázisának nagysága nem változott, míg az FKGP és az MDF 3%-ot vesztett abból. A választásokhoz közelítve egyre nagyobb súlya van azok véleményének, akik biztosan részt vennének a választásokon, s rendelkeznek is pártpreferenciával. Az MSZP a Dunántúlon a biztos szavazók 31%-ának támogatását élvezi (országosan 32%-ét). Ebben a körben második helyen az SZDSZ áll 19%-kal (országosan 17%-kal). A következő politikai erő a Fidesz 16%-nyi szimpatizánssal (országosan 15% támogatója van ebben a "Ha most vasárnap lennének a parlamenti választások Ön melyik pártra nem szavazna semmiképpen sem?" (a vilaszok százalékos megoszlása a választóbrfi népesség körében a nyugati országrészben illetve az egész országban) .nyugati országrészadatai: oraíj-os adatok: llfSDSl "Ha most vasárnap lennének a parlamenti választások Ön melyik pártra szavazna?" (s vílrezok etafeos megoszlása t választól«»* tépasség kotóto a ayjgali araSgrénben üle'.ve az e^szorEigtm) a nyugati országrész adatai: országos adatok: politikailag aktív közegben). A biztos szavazók 12%-a a Demokrata Fórum kezébe helyezné az ország irányítását (országosan 14%). A KDNP 6%-ra (országosan is 6%-ra), az FKGP 5%-ra (országosan 4%-ra) számíthat. Érdekes, hogy míg az ösz- szes megkérdezett tekintetében a Fidesz előrébb van az SZDSZ-nél, addig a biztos szavazók körében gyengébb eredményt ér el. Ennek az az oka, hogy a Fidesz-tábor szavazási hajlandósága alacsonyabb, mint az SZDSZ-é. A pártok bázisát tekintve megállapítható, hogy az MDF rendelkezik a legaktívabb szavazókkal. A Demokrata Fórum híveinek 87%-a minősül biztos szavazónak. Az MSZP-t és az SZDSZ-t támogatók 74%-a mondta azt, hogy biztosan elmenne voksolni. A KDNP mellett állók 70%-a, az FKGP szimpatizánsainak 58%-a menne el biztosan a választásra. Még ennél is alacsonyabb a Fidesszel rokonszen- vezők részvételi hajlandósága: alig több mint felerészük, 54% biztos abban, hogy elmenne szavazni. A politikai erőviszonyok másik oldalát az mutatja, hogy melyik párttal szemben mekkora ellenszenvtábor alakult ki. A legtöbben, 24 %-nyian az MDF-fel szemben nyilvánították ki ellenérzésüket (az országban 21% tette ugyanezt). A mezőny következő szereplője az FKGP 15%-kal (országosan 16%-kal). A MSZP-t elutasítók aránya 6% (országosan is 6%). A többi parlamenti párttal a választópolgároknak gyakorlatilag „nincs ekkora bajuk". A Fidesz a választók 3%-a (3%), az SZDSZ- t 2%-a (2%), a KDNP-t 1%-a (2%) utasítja el. A parlamenten kívüli pártok közül a Munkáspártot 7% (országosan 6%), MIEP-et 4% zárja ki azon pártok sorából, amelyik szóba jöhet a szavazáskor. Az adatfelvétel ideje: 1994. február Az adatfelvétel módja: személyes, kérdőíves megkérdezés A megkérdezettek száma: 1872 fő, akik az egész országot képviselik, ebből 576 fő a Dunántúl lakosságát reprezentálja Alapsokaság: 18 éves és idősebb állandó dunántúli lakóhellyel rendelkező magyar állampolgár Az alapsokaság és a megkérdezettek összetétele korcsoport, nem és a lakóhely típusa szerint megegyezik POLITIKAI HIRDETÉS Kuncze Gábor, az SZDSZ miniszterelnök-jelöltje: , A mezőgazdaság a világ összes államában különös gonddal szabályozott ágazat, csak Kormányunk engedhette meg magának, hogy érzelmi alapon - elszakadva az ésszerűség követelményeitől - törvénykezzen. Az újjáépítés időszaka következik, melynek alapkövei: a rendezett tulajdon, a piacra jutás segítése a piaci zavarok elleni védelem, a helyi szakmai önigazgatás, kiszámítható és átlátható hitelrendszer, valamint olyan támogatás, ami a termelőt és nem a kereskedőt célozza meg. Egész gazdaságpolitikánkat áthatja annak belátása, hogy gazdaságunk egyensúlyához nélkülözhetetlen a mezőgazdaság exportképességének megerősítése és az, hogy falvaink biztonsága érdekben minél több embernek biztosítsuk a mezőgazdasági jövedelem lehetőségét." \ SZDSZ Megyénk Kossuth-tisztelete Ma, Kossuth halála után száz évvel mindannyiunk számára a legtermészetesebb, hogy a magyar szabadságharc legendás kormányzóját mindenki egyaránt tiszteh, kortól, nemtől és pártállástól függetlenül. Nem ilyen egyszerű azonban a helyzet, ha visszapillantunk az időben. Bátran állíthatjuk, hogy megyénk haladó, reformkori nemességéhez Széchenyi István eszmerendszere állott közelebb, talán mert itt vele egy időben kezdték meg a nagy átalakítást, s amikor Kossuth fellépett, gyakran példaként hivatkozhatott Bezerédjre, Csapó Dánielre. Bezerédj azonban már szinte baráti viszonyt tart fenn Deákkal, Kossuthtal, olyannyira, hogy felmerül a gondolat miniszterré való kinevezésére is. A forradalom, majd a szabadságharc napjaiban Kossuth-nótát énekelnek megyeszerte, de éppígy dicsőítik Perczel Mórt is az énekek. Az ozorai diadal után a Honvédelmi Bizottmány elnökeként Kossuth adományozza megyénknek azt a három ágyút, amit - a szekszárdi vásártéren lezajlott népünnepély után - a vármegyeházán helyeznek el. A szabadságharc leverését követően megoszlik a nemesség; egyik része nyíltan a császár mellé állva még a kormányzó emlékét is igyekszik kitörölni. Közéjük tartozott a Perczel-család sarja is, aki „rebellis" testvérei emlékeztető nevét Bonyhádira cserélte és Bács-Kiskun megyében tette hírhedtté magát: letartóztatott, bíróság elé állíttatott és elítéltetett valakit csak azért, mert társaságban, beszélgetés közben „Kossuth úr"-nak nevezte a nagy száműzöttet. Az emigránsok körében Perczel Mór már igen korán hangot ad kétségeinek, amelyekből hazatérte után megdöbbentő téveszmét kovácsol, ö több művében is árulónak tartja Kossuthot, a kortársak nem kis megrökönyödésére. Ha belegondolunk, hogy ama hazafiak, akik több évi börtön veszélye ellenére őrizgették a nevezetes Kossuth-bankókat, mit érezhették ilyesmi hallatán, ugyancsak meglepődhetünk a tényen. Megyénk lélekben mindvégig a nagy hazafi pártján állott, várták hazajöttét, de maguk is elmentek megnézni alkalomadtán. így 1889-ben, A kölesdi Kossuth-szobor amikor nyolcszázan kerekedtek föl az országból, hogy a párizsi világkiállításra utazzanak, de valójában azért, mert a turini remete előtt kívántak tisztelegni. Ami jellemző érdekesség, az az, hogy dr. Leopolod Kornél számolt be erről az útról, egy év múlva pedig már a kormánypárti Tolnavármegye szerkesztő-tulajdonosa. Itthon egyre nyíltabban éltették Lajos napján meg március 15-én, az évtizedekig tiltott nótákat sem feledték el, hanem még újakat is szereztek hozzájuk. Száz esztendeje országosan és nálunk is beárnyékolta már a forradalmi évfordulót Kossuth egyre-másra fel-felröp- penő halálhíre: több helyt megszakították a megemlékezést, félárbócra eresztették a zászlót, másutt istentiszteletet tartottak felépültéért. Március 20-án, amikor meghalt, mindenki úgy érezte, pótolhatatlan a veszteség. Bodnár István viszont az fejtegette a Tolnavármegye vezércikkében, hogy nem halt meg az, aki most pártkülönbség nélkül képes koporsója melletti kéznyújtásra késztetni mindenkit. Alig egy év múlva Szekszár- don már javasolta Adler N. János, hogy a Pándzsó utcát nevezzék el a nemzet atyjáról, s bár voltak ellenvetések az utca végén található nyilvánosház miatt, de ezeket elsöpörte a lelkesedés. Ugyancsak disszonáns hang vegyült Kossuth fia, Ferenc, itteni látogatásába: helyi körútja alkalmával egy szekszárdi polgár harsányan azt kérdezte Kos- suth-bankókötegeket lobogtatva, hogy ezeket mikor váltja be az úr ezüstre? ... Mindez persze múló incidens: a központi járásban mindig biztos volt a Kossuthra hivatkozó párt győzelme, 1897-ben pedig - Pichler Győző képviselő és Geren- day Antal szobrászművész jóvoltából - már a megye első világi szobra is Kossuth mellképét mutatta. Ritka emberi, nemesen fáradt pátosz sugárzik a mi Kossuthunk tekintetéből, nem a lánglelkű toborozó, hanem a bölcs öreg idézi nemzedékek eszményképét a mai időknek. Dr. Töttős Gábor A választás szépsége Szabadság - gyönyörű szó, párja nem kevésbé csodás, jeles költőnk tollából: szerelem. Arról azonban, hogy mit is jelent szabadnak lenni, ne a nagy szlavofilt kérdezzük, aki már bekötött szemmel hallgatta a kivégzőosztag csizmáinak csattogását, amikor kegyelmet kapott. Dosztojevszkij Fédor azt mondaná: a szabadság felismert szükségszerűség. Számunkra, egyszerű halandók számára inkább a választás szabadságát jelenti, legalábbis így szeretnénk. Szabad a tánc, a fogás, a beutaló, a kereskedelem, néhol a szerelem, viszont sokszor kifejezetten nem az fűre lépni, vagy behajtani. Nemrég a békés honpolgár csendesen káromkodva hallgathatta a vacsorájába beleköpő híreket, süllyedhetett passzív rezisztenciába, mehetett tönkre apró kompromisszumokba - mára a helyzet, ne tagadjuk, gyökeresen megváltozott. Szabadok vagyunk, megválaszthatjuk életünk folyását, mint jó hadvezér, stratégiánkat, miénk a választás gyönyöre és kínja. Szabad a sajtó, a szólás, a gyülekezés, és engedve van meggazdagodni, s ha ez nem derül ki egészen világosan, hát felettes szervek megsúgják nekünk. Kinyitjuk a jó híreket adó tv-csa- tornát, ahonnan megtudjuk, hazánk hamarosan maga lesz a konjunktúra, tisztes vállalkozói kölcsönt veszünk fel, és mondjuk, aszaltszilva- vagy pincegomba üzembe invesztálunk. Elvileg ugyanis, ha magánvállalkozók vagyunk, és vérünkben az üzlet, elég annyit mondanunk: privátexpó, ha nem, rágalmazunk, adót csalunk, vérét vesszük. Belebukunk, az se baj, megússzuk két év felfüggesztettel. Szerencsés helyzetben élhetünk hivatásunknak, mellette szorgalmasan lottószelvényeket töltögetünk (hatos ausztria, magyar ötös). Ha agyunk morális blokkjáért már hat éves debil gyermekünk is kimondottan hülyének néz, némi humorérzékkel elgondolkodhatunk azon, mi lenne, ha rágyújtanánk a száraz avaron, amúgy, gondatlanul. Elvégre Ferenc Jóskának sem az járt a fejében ischle-i nyaralásán, hogy Szerbiában izzik egy gondolat. Végső esetben kiíratjuk magunkat munkanélkülire, és furcsállkodva nézzük a másik csatornán a drogosok intravénás filozófiáját, csak a gyerek meg ne lássa. Választani tudni kell. Járhatunk szakmai átképzésre, tanulhatunk idegen nyelvet. Böngésszük az apróhirdetéseket, gyöngyöt fűzhetünk, bedolgozva Amerikába, akár heti kétszáz dolcsiért. A napilappal, amely a sikeres vállalkozó életstratégiáját elemzi szenzációsan, kitömjük a szemetest. Kedvesen beszélgetünk az ajtóban egy megnyerő külsejű fiatalemberrel, aki kevés készpénz ellenében jól fizető, fiktív munkát kínál egy általa képviselt fiktív német káefténél. Anyósunk sopánkodik, hangja egy merénylettel ér fel. A családot kirúgjuk, a redőnyt lehúzzuk, és nyugodtan nézzük a televíziót. Káromkodunk. Szép, nem? Tóth Ferenc
