Tolnai Népújság, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-12 / 60. szám

10 »ÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1994. március 12., szombat „Ocsmány az új Parabola" Provokálja-e az áldozat a különös kegyetlenséget? Dallas: áprilistól ismét pénteken! Interjú dr. Berta Bálinttal, az MTV Felügyelőbizottságának elnökével — Sok kritika éri manapság a televízió műsorszerkezetét - kezdtük a beszélgetést dr. Berta Bálinttal, a televízió felügyelő bi­zottságának elnökével, aki „civil­ben" a dombóvári Illyés Gyula Gimnázium igazgatója. *— Nem a felügyelő bizott­ság hatásköre, mi csak a ké­pernyőre került műsorokat véleményezzük - utólag. Ma­gánvéleményem természete­sen van. — Folytassuk a negatív ész­revételeket. Kevés a színházi köz­vetítés. — Valóban, én is hiányo­lom, hogy országos hírű elő­adásokat ritkán láthatunk. A műsorszerkesztők szerint 2-3 órás közvetítést nem bír el a műsorstruktúra. Emellett a nézők sem „bírják ki" a hosz- szú időt a képernyő előtt, kü­lönösen, ha a második, illetve többedik csatornán kezdődik valami más. — Sok az amerikai film. — Az nem baj, hogy ame­rikai, csak az, hogy legtöbb­ször értéktelen krimi, hamis életszemléletet tükröző kom­mersz, esetleg erőszakot su­galló „alkotás". Sajnos tudo­másom szerint az MTV jó előre „bespájzolt" hasonló színvonalú művekből, mert olcsón jutottak hozzá. Azt hi­szem, itt is igaz a magyar közmondás, hogy olcsó hús­nak híg a leve. — Amit szeret a közön­ség, előbb-utóbb a megszo­kottól más időpontban kerül adásba. — Ha a Dallas-ra gondol, amit nagyon nem szeretek, áprilisban előreláthatóan is­mét visszakerül a péntek esti „helyére". — Sok a vetélkedő. — Mivel vetélkedőpárti, sőt régi játékos vagyok, nem mennyiségi, minőségi kifogá­saim vannak ezzel kapcsolat­ban. A „Mindent vagy sem­mit" a TV egyik legjobb műso­rának tartom a túltengő rek­lám ellenére is. A „Szerencse- kerék" egy fokkal alacso­nyabb színvonalú, de élvez­hető. Az új „Zsákbamacska" nem műsor, csak reklám-egy­veleg. A minimális reklám- hordozó „Kérdezz-felelek" éppen emiatt szorult háttérbe. Tudomásul kell venni, hogy aki fizet, annak a nótáját játsz- szák. — Apropó, fizetés. Mi a véle­ménye az előfizetési díj emelésé­ről? — Az átlagcsalád átlagjö­vedelméhez képest, valóban soknak tűnik a tévé havi előfi­zetési díja, de ha a család minden tagja csak egyszer menne el moziba egy hónap alatt, az többe kerülne. Termé­szetesen, mint minden össze­hasonlítás, ez is nagyon önké­nyes és sántít. — Kevés a gyerekeknek szóló magyar népmese. — Gyermekeim már kinőt­tek a mese-korszakból, úgy, hogy csak véletlenül pillantok egyszer-egyszer bele ezekbe a műsorokba. Meghökkentő a gyerekműsorokban is az erő­szak elburjánzása, s nem tu­dok másképp fogalmazni, a bugyutaság. Walt Disney és rendezői nem a 77 magyar népmesén nevelkedtek, az bi­zonyos. Mátyás király juhásza professzor az amerikai rajz­filmek ostoba hőseihez képest. Egyszer, kétszer belenéztem a Hupikék törpikék sorozatba is, mit mondjak, biztosan van gyerek, akinek ez is tetszik, persze csak ha nem mutatnak neki jobbat, szebbet. — Szokta nézni az új Parabo­lát? — Sajnos. „Hivatalból" is kénytelen vagyok megnézni, mivel a felügyelő bizottság már többször elmarasztalta a műsor szellemiségét, illetve szellemtelenségét, kíváncsi voltam, történt-e változás. — És milyennek találja az „új" Parabolát? — Egyik kollégám, aki egyébként immunis a politika iránt, véleményénél nem tu­dok frappánsabban fogal­mazni: „azt minősíti, aki csi­nálta." Rövidebben: ocsmány. — Kiknek szól a körzeti híradó vagy a Falu-TV? Az adás idő­pontját tekintve, aligha a vidéki­eknek, hiszen „dologidőben" tör­ténik az adás. — Legutóbb felhívott Mar­ton István, Kaposszekcső pol­gármestere, s a vidéki nézők nevében a körzeti híradó rossz időpontját kifogásolta. Intéz­kedni sajnos nem tudtam, mindenesetre szóvá tettem a műsorigazgatónak. Az vi­szont örvendetes, hogy a reg­geli Falu-TV adását aznap délután megismétlik. — Dr. Berta Bálint naponta hány órát nézi a televíziót? — Az utóbbi hónapokban naponta négy-öt órát nézem a televízió különböző csator­náit, műsorait. Azt kell mon­danom, hogy összességében nem olyan rossz a televízió műsora, mint ahogy az általá­nosan elterjedt a sajtóban. A közvéleménykutatások ered­ményei szerint is egyes műso­rok nézettsége és tetszésin­dexe nagyon magas. — A nézettséggel egyetér­tünk, de hogy állunk a színvonal­lal? — Nem érintettük a hírmű­sorokat, melyek közül a Hír­adó színvonala véleményem szerint az utóbbi időben ja­vult. Megfigyelhető az objek­tivitásra törekvés, még akkor is, ha esetenként komoly kifo­gások merülhetnek fel, mint például a Tőkés-Daróczi ügy­ben. F. Kováts Éva Tavaszi fesztivál Kaposváron Immár harmadszor vette kezdetét pénteken a Kaposvári Tavaszi Fesztivál rendezvényso­rozata, amelynek háromhetes programjához a megye több városa is csatlakozik. A korábbi években elsősorban az itt élő, illetve a megyé­ből elszármazott somogyi művészeké volt a fő­szerep. Most - megtartva ezt a hagyományt - a megye településeinek külföldi testvérvárosai­ból is számos vendégművész érkezik, műsora­ikkal gazdagítva a fesztivált. A zenei esemé­nyek közül Kaposváron kiemelkedik a múlt évben megrendezett budapesti orgonaverseny győztesének, Helmut Deutschnak a hangver­senye, továbbá nagy érdeklődésre tarthat szá­mot a bécsi Vienna Flautis fuvolaegyüttes kon­certje. Az idén is megrendezik a határokon túli magyarok találkozóját, a jogászok konferenciá­ját és a vajdasági magyarok irodalmi estjét. Ba- latonboglárra a Hargita táncegyüttest várják, s itt rendezik meg az országos társastáncver­senyt. Barcson a már sok sikert elért helyi fú­vószenekar ad koncertet és ez a város ad ott­hont a gyermektáncegyüttesek tálkozójának is. Csurgón folklórnapot szerveznek, Marcaliban pedig jazz-hétvégére várják az érdeklődőket. Nagyatád dalostalálkozóval kapcsolódik a fesztiválhoz, és itt mutatnak be egy kiállításra valót a déldunántúli népi hímzésekből. A fesz­tivál nyitónapján és március 29-én, a záráskor ünnepi hangverseny lesz Kaposváron. POLITIKAI HIRDETÉS 1.E 2.m 3.m im 5.11 6m i.m 8.m 9.E 10.tu 11.cs 12.sí Kuncze Gábor, az SZDSZ miniszterelnök-jelöltje: „A művészet szabad, itt politikai, ideológiai irá­nyításnak helye nincs. Ami a sajtót, tévét és rá­diót illeti, a választási szabadság, a világnézeti sok­színűség fenntartása megköveteli, hogy a válasz­tóknak kormányoktól, pártoktól és a nagytőké­től független tájékozódási lehetőségük legyen.” SZDSZ Az életforma, a felelősség és a jogok A tárgyalóteremben a horrorba illő részleteket is úgy képes szak­szerűen előadni, hogy mindenki megérti. Olyan finoman, árnyal­tan fogalmaz, hogy a legrémesebb részletek sem sértik az áldozat emlékét. Azt sem egyszerű el­mondani, hogy mi is dr. Papp Géza rendőr őrnagy, az igazsá­gügyi orvostan szakorvosa, amit tanít is a pécsi egyetemen. Ön­magát egyszerűen orvosszakér- tőnek tartja, akinek munkahelye a rendőrség, de mások felkérésére is végez orvosszakértői munkát. A kiinduló téma, miért válasz­totta ezt a területet?- Az én munkám inkább életforma s nem szakma. Ha éjjel kettőkor felkeltenek, hogy menni kell a helyszínre, akkor élek igazán. Természe­tesen nem készültem gyerek­korom óta orvosszakértőnek, eredetileg nyilván a krimik keltették fel a figyelmemet az igazságügyi orvostan iránt. Foglalkozhatom emberekkel, fülészeti szakkérdéssel, pedig nem vagyok fülész, szemé­szettel, pedig nem vagyok szemész. Nem arról szól, hogy mindenhez értünk egy kicsit, hanem arról, hogy különböző részletekből állítunk össze olyan szakvéleményt, amit a bíróság vagy elfogad, vagy nem. Az éltformához hozzá­tartoznak - amitől sokan elri­adnak - a halottak is, ha úgy tetszik a horror, bár a köztu­dattal ellentétben a munkánk­nak ez hála a jóistennek nem a legnagyobb része. Hozzá tar­toznak az élők is a kártérítési, vagy munkaképesség csökke­nési ügyekben. Foglalkozunk mindennel, amiben bármilyen szakkérdés felmerülhet, pél­dául a közlekedési balesetek, könnyű és súlyos testi sérté­sek tárgykörében. A kártéríté­sek körében a legérdekeseb­bek azok az esetek, amelyek­ben a nem vagyoni kárról van szó. Nem nagyon tudják az emberek, hogy ez is érvénye­síthető: pedig ami jár az jár.- A témakörhöz kapcsolódik a sértett, aki nagyon gyakran ki­szolgáltatott helyzetbe kerül a hi­vatalos eljárás során is.- Neki is megvannak a jo­gai, amelyekről fel lehet vilá­gosítani, például a kártérítési jog ami vonatkozhat nemcsak anyagi, hanem testi és a pszi­chés károsodásra. Ha a kislá­nyomat megijeszti valaki a sö­tétben, s emiatt bepisil, az is károsodás. Ha egy tizenéves gyereket megerőszakolnak, s ezért nem megy férjhez, nem mer gyereket vállalni, vagy ezért lesz abnormális a szexu­ális élete, ez is kár, amiért kár­térítést lehet kérni. Ehhez per­sze mindig hozzá kell tenni, - bár nem akarok jogászkodni, mert jogász sem vagyok -, hogy mindez csak akkor igaz, ha a kárt jogellenesen okozták.- Mi a szakértő szerepe, kit, mit képvisel az eljárásban?- Mindig azt szeretnénk képviselni, ami nincs, az ob­jektív igazságot, de azért va­lami úton módon megpróbál­juk az igazságot képviselni. Teljesen mindegy, hogy ki kért fel, ha vállaltam az ügyet, akkor csak egyféle szakvéle­ményt lehet készíteni. Hülye­séget, valótlanságot nem írha­tok, amit leírtam, azért válla­lom a felelősséget. Szakvéle­mények persze különbözhet­tek, mert a szakértő arra vála­szol, amit kérdeznek tőle. A bíróságon tőlem kérdezhet a bíró, az ügyész, a védő s ezekre a kérdésekre válaszolni kell. Minél több kérdést ka­punk, annál teljesebb lehet a válasz.- Ez nagy felelősség. Legutóbb az egy éve döglött disznók között fekvő holttestről állapította meg, hogy három lövés érte. Egy másik ügyben az áldozat combján lévő szőrszál alapján derült ki, hogy nemi erőszak is történt. Ha ezt nem találják meg, lehet, hogy soha nem is keresik az ondófoltot.- Szakmai szempontból mindkettő szép munka volt, az első leginkább egy régé­szeti feltáráshoz hasonlított, a másikban szerencsénk is volt, hiszen azt a szőrszálat akár a szél is elfújhatta volna. Ha úgy érzem, hogy jól dolgo­zom, akkor a felelősség nem nyomaszt, s azt szeretném, ha mindenki így dolgozna.- Hogyan lehet a rémségeket, ilyen töményégben elviselni?- A munkának a legször­nyűbb része, amikor gyerekek sérelmére elkövetett bűncse­lekménnyel találkozunk. Elő­fordult, hogy meggyilkolt cse­csemő holttestét boncoltam akkor, amikor az enyéim egyike is annyi idős volt, mint a halott gyerek. A helyszín, s a boncasztalon fekvő áldozat mindenkinek, nekem is meg­döbbentő dolog, de ott és ak­kor nekem a legjobb tudásom szerint válaszolnom kellett egy kérdéscsoportra. Ha azzal vagyok elfoglalva, hogy mennyire sajnálom, jaj, mi tör­tént vele, hát nem átallották megölni, akkor a büdös élet­ben semmi okosat nem tudok mondani a mögöttem álló tíz nyomozónak, akiknek el kel­lene indulniuk a tettes nyo­mában. Akkor az a dolgom, hogy megtudjam, mikor, hol, milyen módon, milyen esz­közzel követték el a tettet. Ha tévedek mondjuk egy napot, akkor azt még elképzelni is rossz, hogy e miatt a nyomozó az elkövetőnél - azért mert én az áldozat felett sajnálkozok - egy nappal eltérő időpontokat kezd el firtatni. Ha a jó munkának az az ára, hogy az adott szituációban lelketlennek látnak, akkor ezt emelt fejjel vállalhatom annak érdekében, hogy más munká­ját segíthessem. Utána aztán lehet majd lelkem, lehet fog­lalkozni a történtekkel, bár túl sokáig nem, mert, akkor meg lehet hülyülni. Ha túlságosan sok magánembert engednénk magunkból szabadjára, akkor nem hiszem, hogy ép ésszel el lehetne viselni ennyi borzal­mat. Ha 1993 február 12-én fél nyolckor magánemberként vagyok a Nyéki-pusztai átjá­róban, abból sose lett volna még azonosítás sem, nemhogy szakvélemény. Ott nem én voltam jelen, csak a szakértő, aki dolgozott, este tízig, tizen­egyig. Magánemberként is je­len voltam, amikor megnéz­tem a videofelvételeket.- Közelebb lehet-e jutni a szakma segítségével emberi ter­mészethez, jobban meg lehet-e ér­teni tetteik mozgatórugóit?- Biztos, mert olyan helyze­tekben, mondhatnám olyan körökben is forgunk, amit más el sem tud képzelni, és itt megint nemcsak a krimikre, a horrorra gondolok, hanem a polgári perekre is, amelyek­ben az emberek sokkal őszin­tébbek hozzám, mintha egy másik orvossal beszélnének. A helyszínből a gyilkosság körülményekből sokmindenre lehet következtetni. A mado- csai gyilkosságnál, amelyikről már beszéltünk (a 83 éves ál­dozatot megerőszakolták, majd megölték), pontosan olyan emberre lehetett követ­keztetni, mint amilyennel a fogdában találkoztam, amikor az illetőt behozták.- Ha kicsit több ideje lenne, mivel töltené?- Már régóta izgat egy vik- timológiai probléma. A külön­leges kegyetlenséggel elköve­tett testi sértések esetében van-e az áldozatnak szerepe? Van-e, és mi az a sértett sze­mélyiségében, magatartásá­ban, amivel az elkövetőből a különös kegyetlenséget „ki­provokálja"? Ihárosi Ibolya Cikón csak ö csinálja Nagy Lajos kosárfonó Ki így, ki úgy töltötte el a hosszú téli estéket, a cikói Nagy Lajos bácsi például ko­sárfonással. Hadikfalván kisgyermek­ként apjától látta, miként ké­szül a kosár. (Édesapja egyko­ron a vasútnál dolgozott, s egy román munkatársa tanította meg neki a fonást, s az ebéd­időt arra is felhasználták, hogy fűzvesszőt vágjanak.) Lajos bácsinak tetszett, ahogy apja fonta a vesszőt, s addig-addig leste, míg maga is nekikezdett, s csupán a kör- befonásnál szorult segítségre. Alapanyaghoz könnyen jutot­tak, mert a Szucsáva partján úgy sorakoztak a fűzfák, mintha magról vetették volna. Tizennégy évesen elkerült a Jassi melletti Sztenkisénbe, az uradalomba dolgozni. Az in­téző, amikor hírét vette a ko­sárfonásnak, rögtön csinálta­tott 30 darabot. A heti bér 10 lej volt, s Lajos bácsi akkor 150 lejt kapott a kosarakért, ami 15 heti bért jelentett. A kosarak készítését nyug­díjasként is folytatta, s csinálja ma is, amolyan kedvtelésből, hisz eladással nem foglalko­zik, csak ajándékoz és csere­berél rokonoknak, szomszé­doknak, jó barátoknak. Mu­tatja, hogy a cirokból és vesz- szőből kötött seprűket a szomszédtól kapta cserébe. Faluhelyen manapság is jó célt szolgál a kosár a háztar­tásban és a házon kívül egya­ránt. Aprófát hordani, krump­liszedésnél, répát, zöldséget behozni, takarmányt vinni a jószágnak, gyümölcsöt bele­szedni stb. A fonáshoz a sárga és zöld fűzvesszőt és csigolyavesszőt használja. Ha díszíteni kívánja a fonást, akkor használ még iszalagot (régen szárat kötöt­tek vele) és pirosvesszőt (ez inkább seprűvesszőként isme­retes). Megtudom, hogy a sárga vessző jobb a zöldnél, mert nem törik olyan hamar. Az ősszel és télen szedett vessző az igazi, de ügyelni kell, hogy ne legyen fagyott, hisz akkor elpattan. A tavaszi rügyes ál­lapotú szintén törik, miként a túl száraz is. A korábban le­vágott anyag, ha csak fony­nyadt, még jó. A kosárfonást a fenékkel kell kezdeni, mégpe­dig 6 vesszővel, ebből hármat behasít, a másik hármat bele­szórja ezekbe, s amint elágaz­nak, már 12 lesz. A 12-be a duplája jön bele és ezt fölül összeköti. A 24 köré ismét ugyanennyit tesz, majd kez­dődhet a leszegés és így megy a fonás egyik bordán be és ki. (A borda lehetőleg fűzből ké­szüljön). A szegély 4-8 darab­ból áll, s szegés után lehajtja a tetejét. Nagy kosárnál hosszabb vesszőkkel dolgozik. Kisebb kosarat kettő, míg nagyot 3 óra alatt fon meg. A kosár le­het fül nélkül 1, vagy 2 füles, s a kész kosárhoz oldalt két vesszőt szúr be, s kezdi el a fü­let, melyet még keresztben is megerősít. Erről a megerősí­tési módról bármennyi kosár közül felismerné a sajátját. Lajos bácsi végezetül meg­említi, hogy amióta Reisz és Bíró Dávid bácsi meghaltak, tudomása szerint csak ő fon kosarat Cikón. Ha akadna ér­deklődő, szívesen megmu­tatná a fogásokat, elmagya­rázná a fortélyokat, hisz most, mivel jelentős a mezőgazda- sági vállalkozók száma, meg­érné saját használatra kosarat készíteni. Hunyadi István

Next

/
Thumbnails
Contents