Tolnai Népújság, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-01 / 26. szám

6 KÉPÚJSÁG HIRDETÉS 1994. február 1., kedd Tisztelt Paksi Polgárok! Az 1994. január 27-i esti la­kossági gyűlésen meghívott vendégként vettem részt a Paksi Atomerőmű Részvény- társaság képviselőjeként. Arra készültem, hogy pontos tájé­koztatást adok az ott megje­lent városlakóknak az áram­díjkedvezmény jelenlegi szer­kezetéről, mértékéről és folyó­sításának lehetőségéről. Biztos vagyok benne, hogy ezeket az alapdolgokat nagyon kevesen ismerik, pedig egy induló polgári mozgalom követelé­sének megfogalmazásánál na­gyon kell ügyelni, hogy azok kezdettől fogva a realitások ta­laján nyugodjanak, megala­pozottak és indokoltak legye­nek, a törvényesség keretein belül maradva. Reményked­tem, hogy a csütörtök estére tervezett tájékoztatóm tám­pontokat ad az áramdíjked­vezmény megszerzéséért indí­tott mozgalomnak. Sajnos a már széles körben ismert ese­mények miatt nem állt mó­domban átadni az informáci­ókat. A városháza bejárata elé állított asztal tetejéről azt ígér­tem Paks lakosságának, hogy rövid időn belül írásban to­vábbítom feléjük az elmaradt mondandómat. Mindent el­követtem, hogy a Tolnai Népújság mai száma Paks város összes postaládájába bekerüljön. Azokhoz is, akik egyébként nem előfizetői a lapnak. Ez a levél-újságcikk nem szól senki ellen és senki mellett, nem akar sem rábe­szélni, sem lebeszélni. Ez mindössze egy tájékoztató, amely tényeket közöl. Az áramdíjkedvezmény az elmúlt évtizedekben a villa­mosenergia iparág dolgozói­nak biztosított különleges el­számolási tarifát jelentette, ami olcsóbban juttatta áram­hoz az iparág alkalmazottait. A pénzügyi fedezet biztosí­tása központilag történt az akkori Magyar Villamos Mű­vek Tröszt szintjén. Ez a meg­oldás jellegében hasonló volt a közlekedési dolgozók utazási kedvezményéhez, a bányai­pari dolgozók szénjuttatásá­hoz, vagy a termelőszövetke­zeti tagok ún. háztáji juttatá­sához. 1993-ban a helyzet gyökere­sen megváltozott. Az illetékes árhatóság, az Ipari és Keres­kedelmi Minisztérium új la­kossági tarifarendszert dolgo­zott ki, amely azóta életbe is lépett. Ezen intézkedések ke­retében változtatást terveztek az alkalmazotti áramdíjked­vezmény jelentős mérséklése irányába is. A villamosenergia iparág (erőművek és áram- szolgáltatók) dolgozói egysé­gesen léptek fel a tervezett in­tézkedések ellen. Talán még sokan emlékeznek arra, hogy ezzel összefüggésben tavaly tavasszal a Paksi Atomerő­műben is sztrájkhangulat volt. Végül kompromisszumos megoldás született az érdek- védelmi szervezetek és az ár­hatóság között. Ez ma is érvé­nyes, s eszerint a dolgozók 90 fillér (+ÁFA) térítést fizetnek 1 kilowattóra áramért, de ezt a kedvezményt már csak egy fogyasztói helyen lehet igénybe venni. A legfontosabb döntés azonban jóval keve­sebb nyilvánosságot kapott: a kedvezményt már nem köz­pontilag adják, hanem min­den vállalatnak magának kell kigazdálkodnia. Az 1994-ben életbe lépett új törvényi szabályozások to­vább egyértelműsítik a hely­zetet. Az idei év kezdetétől a kedvezmények kapcsolat- rendszere érdekesen alakult. Ennek értelmében bármelyik munkavállaló (aktív kereső) részesülhet közüzemi ked­vezményekben (víz, csatorna, villany, vezetékes gáz, stb.) függetlenül attól, hogy hol dolgozik. Viszont a kedvez­ményes ár és a tényleges fo­gyasztói ár különbözetét a munkáltatónak (vállalat, szö­vetkezet, kisvállalkozás) ki kell fizetnie a szolgáltató (pl. vízmű, áramszolgáltató) felé. Friss fűtőanyag tabletta A kedvezményt ezen túlme­nően még egyéb járulékos ki­fizetések is terhelik, amelyek az állami költségvetésbe ke­rülnek. Tisztelt Paksi Városlakók! Engedjenek meg egy konk­rét példát a kilowattóránkénti 90 filléres kedvezményes ár­ból kiindulva. Az illetékes áramszolgáltató társaság vi­szonyítási árként az általa el­látott terület (a DÉDÁSZ Rt. esetében tehát a Dél-Dunán- túl) az összes lakossági fo­gyasztást figyelembe véve át­lagárat képez. Ennek aktuális értéke 3,70 Ft kilowattórán­ként. Ennyit kellene fizetnie a fogyasztónak, de mivel ked­vezményezettnek feltételez­zük, ezért csak 90 fillér terheli őt. A különbözetet, azaz 2,80 Ft-ot pedig a munkáltatója fi­zet ki helyette az áramszolgál­tatónak. Ez a támogatási forma természetbeni juttatás­nak minősül. Ennek megfele­lően a munkáltatónak a ked­vezmény-különbözet (2,80 Ft) után 44% társadalombiztosí­tási járulékot, továbbá még 44% személyi jövedelemadót kell befizetnie az államkasz- szába. Ez végeredményben azt jelenti, hogy a dolgozó ki­lowattóránkénti 90 filléres térítését a munkáltatójának 5,25 Ft-tal kell kiegészítenie, ami természetesen rontja gaz­dálkodási mutatóit. Egy átlagos magyar család havi fogyasztása 200 kilo­wattóra körül van. Ha ez a család átkerül a kedvezmé­nyezettek körébe, akkor „va­lakinek" havi 1000,- Ft-tal meg kell támogatnia a család fogyasztását. A tapasztalatok szerint kedvezményes áram­díj esetén a fogyasztás rövid idő alatt jelentősen meg is emelkedik. Ez természetes, mert a napi élet megkönnyíté­sére ösztönöz, több háztartási gép kerül felhasználásra, és a takarékossági szempontok is hátrább szorulnak. Ebben még nincs feltételezve a villanyfű­tés tömeges elterjedése. Jelen­leg a kedvezményes áramdíj­jal rendelkezők átlagosan le­galább ötször annyi villamos­energiát fogyasztanak, mint a többiek. Ha mindössze csak kétsze­res növekedést veszünk figye­lembe, akkor is családonként havonta legalább 2000,- Ft, azaz évente mintegy 25.000,- Ft befizetési kötelezettsége van a támogatónak. Pakson kb. 5000 család él, a PA Rt. dolgozók családjait leszá­mítva. Ennek megfelelően 1 év alatt 125 millió Ft hozzájá­rulást kell biztosítani vala­honnan, ha az általános áram­díjkedvezmény bevezetésre kerülne. Mindannyian tudjuk, hogy a kedvezmény követelése nem áll meg a város határai­nál. Vannak települések, me­lyek lakói közelebb élnek az erőműhöz, mint a paksiak. A Paksi Atomerőmű Részvény- társaság és az erőmű 12 km-es körzetében élő települések önkormányzataival folyama­tosan párbeszédet folytat. En­nek a távolságnak nincs kör­nyezetvédelmi vagy kockázati magyarázata, csupán az ebben a körzetben dolgozó polgár- mesterek szövetkeztek össze és léptek fel együttesen az erőmű irányába. A 13 telepü­lésen Pakssal együtt 60 ezer ember él, ami mintegy 20 ezer családot jelent. A kedvezmény megadása ilyen körben évente mintegy 600 millió Ft kiegé­szítő támogatást igényelne. Nem biztos, hogy ezzel a kö­vetelések földrajzi terjedése megállna. Van az áramdíj kérdésnek egy ritkábban említett oldala is. A kedvezmény életbe lé­pése utáni fogyasztás-emel­kedést a jelenlegi elosztóhá­lózat nem tudná kielégíteni. Nagyméretű hálózatrekonst­rukcióra lenne szükség, bele­értve a transzformátor cseré­ket is. Ennek költsége csak Pakson több száz millió forin­tot emésztene fel. Téves az a nézet, hogy ezt fedezni le­hetne a hálózatfejlesztési hoz­zájárulásokból, mert a fo­gyasztás emelkedése nem fel­tétlen igényli a kisautomaták (biztosítékok) tömeges lecse­rélését nagyobb értékűekre. Túllépve a számszerűsített adatokon, nézzük, milyen jogi-pénzügyi lehetőségek kínálkoznak az áramdíjked­vezmény megszerzésére. Már volt róla szó, hogy a kedvez­ményt bármelyik gazdálkodó egység adhatja a dolgozójá­nak, de ennek a mai gazdasági helyzet alapján nincs realitása. Jogszabály nem tiltja, hogy akár a település önkormány­zata biztosítsa költségvetésé­ből a kedvezménytámogatást a lakosság részére. Ezzel a ja­vaslattal semmiképpen nem kívánom kényszerhelyzet elé állítani a paksi önkormányza­tot, ugyanis ez a megoldás egyrészt a városfejlesztés és fenntartás, az intézménymű­ködtetés feladataitól vonná el a pénzt, másrészt Pakson kí­vül egyetlen más környékbeli önkormányzat sem tudná ezt megtenni. A vonatkozó hazai szabályzók szerint ugyanis a Paksi Atomerőmű Rt. összes iparűzési adója, ami évente csaknem 300 millió forint, ki­zárólag Paks város költségve­tését gyarapítja. A többi kör­nyező település egyetlen fil­lért sem kap. Korábban sokszor elhang­zott, hogy fizesse a kedvez­mény terheit a Paksi Atome­rőmű Rt. Az előzőekben is­mertetettek szerint ennek sem jogi, sem gazdasági realitása nincsen a jelenlegi szabályo­zás keretei között. A rész­vénytársaság 99,84%-ban ál­lami tulajdonú és gazdálkodá­sának minden eleme szigorú korlátok közé van szorítva, ezt a tulajdonos képviselőjeként az Állami Vagyonkezelő Rt. folyamatosan ellenőrzi. A tár­saság helyi vezetésének nem állnak rendelkezésére szabad pénzkeretek. Az áramdíjked­vezmény megszerzésére szer­veződött paksi mozgalom képviselői kezdettől fogva jól látják ezt a helyzetet, és nem is ebbe az irányba indultak el követeléseikkel. A Paksi Atomerőmű Rt. 1993 derekán azért kezdett tárgyalásokat a környező te­lepülések polgármestereivel és bizottságaival, mert áram­díjkedvezményt adni nem tud, helyette viszont a maga lehetőségeinek határain belül egyszeri lakossági támogatást próbál nyújtani a tervezett átmeneti tároló létesítési költ­ségeinek terhére. 12 település vezetőivel szándéknyilatkoza­tot írt alá a PA Rt. 190 millió Ft értékben, Paks város vezetői­vel szintén befejezéséhez kö­zelednek a tárgyalások. A legtisztább megoldás mindig a törvényesség útján születik meg. A Paksi Atome­rőművet az ország villamos- energia-ellátására építették, termelésének eredménye sokmillió magyar család laká­sában jelenik meg. Nagyon furcsa az a sokszor felemlege­tett szemlélet, mely szerint az erőmű energiatermelését az ország élvezi, de annak gond­jaival már nem kíván foglal­kozni, azt oldja meg az erőmű maga. Az áramdíjkedvez­mény esetleges lakossági ki- terjesztését egyértelműen csak törvényi úton lehet sza­bályozni. Ebben a tárgyaló- partner a Magyar Kormány, mint a törvényjavaslatok elő­terjesztője a Parlamentben. Néhány hónapon belül napi­rendre kerül az új energiatör­vény és az új atomtörvény tárgyalása az országgyűlésen. A lakossági juttatások formá­ját és mértékét ebben lehet rögzíteni. Véleményem sze­rint ez az egyetlen helyes út, amelynek végigjárásában ve­zető szerepet kell vállalnia az érintett területek országgyű­lési képviselőinek. Az áram­díjkedvezmény ügyében árha­tósági szempontból az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium az illetékes. Az esetleges szélesebb körű áramdíjkedvezmény beveze­tésének azonban van még egy vonzata, amiről nem szabad megfeledkezni. A kedvezmé­nyes fogyasztás utáni pénz­ügyi különbözetet valami­lyen forrásból fedezni kell. Ha megszületne egy ilyen jel­legű törvény, akkor nagy va­lószínűséggel a villamosener­gia iparra terhelnék vissza ezt a kötelezettséget. Ehhez vi­szont növelni kell az iparág bevételeit, ami várhatóan az országos lakossági tarifa emelkedését eredményezné. Tisztelt Paksi Polgárok! Ismertetőm végén nagyon fontosnak tartom a Paksi Atomerőmű Rt. helyének, sze­repének és magatartásának tisztázását az áramdíjked­vezmény ügyben. Az erőmű­ben dolgozó 3500 szakember azért kötött munkaszerződést a részvénytársasággal, hogy biztonsággal, a környezet megóvása mellett, jó kihasz­náltsággal üzemeltessék a blokkokat, és ezzel az ország lakosságát szolgálják. A jól felkészült, a biztonság iránt maximálisan elkötelezett szakemberek minden szerve­zési, műszaki intézkedést megtesznek azért, hogy az erőmű zavartalanul működ­hessen. Ennek egyik alap­eleme az elhasznált fűtőanyag átmeneti tárolójának javasolt létesítése, amely a már 10 éve zavartalanul működő tároló­rendszer kapacitását és a táro­lási időt növelné meg. Ez egy eredetileg nem tervezett pót­megoldás, ami az erőmű fo­lyamatos üzemben tartható­ságának egyik biztosítéka lenne. Az átmeneti tároló nem valamiféle rögeszméje a társa­ság 3500 alkalmazottjának, hanem egy kényszerhelyzet feloldását jelentené. Mindent elkövetünk, hogy az elhasz­nált nukleáris fűtőanyag Ma­gyarországról történő végle­ges kiszállítása Oroszországba továbbra is folytatódjék, és ne kelljen Pakson még átmeneti­leg sem tárolni. De fel kell ké­szülnünk arra is, hogy az egyeztető tárgyalásaink nem hoznak gyors eredményt, eközben pedig a meglevő tá­rolóink betelnek. Nem tartjuk elképzelhetőnek és megen­gedhetőnek, hogy a hazai vil- lamosenergia-termelés csak­nem felét adó Paksi Atome­rőmű leálljon. Nem kizárólag az erőmű, hanem elsősorban az ország működéséért aggó­dunk. Nagy nyilvánosság előtt többször elhangzott, hogy a Paksi Atomerőmű Rt. zsarolja az országot, mert az erőmű le­állításával fenyegetőzik. Ezt mindenkor a leghatározottab­ban visszautasítjuk. Mi min­denkor mindent megteszünk annak érdekében, hogy az erőművet üzemben tartsuk. A tények pontos feltárása, azok hiteles és őszinte ismer­tetése nem zsarolás, az erőmű működtetése érdekében ter­vezett műszaki intézkedések meghozatala pedig előrelátó gondoskodás Magyarország zavartalan villamosenergia el­látása érdekében. Nagyon fontosnak tartom megjegyezni, hogy a híreszte­lésekkel ellentétben nem kez­dődött meg az átmeneti tároló építése. Több, mint 10 főható­ság engedélyére lenne szük­ség a kezdéshez, jelenleg még sem építési, sem létesítési en­gedéllyel nem rendelkezünk, sőt a műszaki tervek sincse­nek még birtokunkban. Terü­let-előkészítő munkák folynak a helyszínen, ami tereprende­zést, csatorna- és útkiváltást jelent. Megnyugtató az a tény, hogy az áramdíjkedvezmé­nyért indított paksi kezdemé­nyezés vezetői egyértelműen kinyilatkoztatták, hogy köve­teléseik nem az atomerőmű léte és működése ellen, nem is a részvénytársaság dolgozói ellen irányulnak. A város és az erőmű között hosszú évek alatt jött létre a megbékélés. Ennek kikezdése csak újabb belharcokat eredményezne, amely nem vezetne sehova. A Paksi Atomerőmű dolgo­zóit néhány évvel ezelőtt egy hasonló ügy kapcsán országo­san pellengérre állították. Ak­kor a vállalatot a lakossági frontvonalba küldték, majd a helyzet éleződésekor teljesen magára hagyták. Ennek eredménye egyértelmű ku­darc és jelentős presztízsvesz­teség lett. Sokat tanultunk az akkori eseményekből, és a Paksi Atomerőmű Rt. kollek­tívája még egyszer nem fogja vállalni ezt a dicstelen szerep­kört. Nem kívánunk faltörő kosként vagy pajzsként visel­kedni sem az egyik, sem a má­sik oldalon. Nem ez a mi fe­ladatunk. A lakossági gyűléseken, fó­rumokon - csakúgy, mint ed­dig - ezután is részt kívánunk venni, hogy tájékoztatást ad­junk az erőmű működéséről, a fennálló problémákról és azok tervezett megoldásáról. Az áramdíjkedvezmény ügyében továbbra sem vagyunk illeté­kesek, annak bonyolításában semmilyen intézkedési jog­körrel nem rendelkezünk. Ebben a témában csak olyan, célszerűen megrendezett la­kossági fórumon kívánunk részt venni, amelyen ott lesz­nek azok is, akik válasza­dásra jogosultak, és intézke­dési illetékességük van. Ne­vezetesen: a kormányzati, az árhatósági, az állami tulajdo­nosi képviselők, a törvény- hozás megbízottjai (ország- gyűlési szakbizottság tagjai és a helyi országgyűlési kép­viselők), továbbá a helyi ön- kormányzatok képviselői. Paks város lakossága nagy fába vágta a fejszéjét, amikor az áramdíjkedvezmény meg­szerzését tűzte ki célul. Na­gyon kell ügyelnie arra, hogy minden lépését átgondoltan és a törvényesség keretein be­lül tegye meg. Paks polgárai nem engedhetik meg maguk­nak, hogy jóhírükön, tisztes­ségükön és hitelességükön csorba essék. Kívánok Paks minden lakó­jának az elkövetkezendő idő­szakban is higgadt, megfon­tolt hozzáállást, nyugalmat és békét, mindehhez pedig jó egészséget! Kováts Balázs oki. atomerőmű szakmérnök paksi óvárosi őslakos (x) Friss fűtőanyag kazetta

Next

/
Thumbnails
Contents