Tolnai Népújság, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-05 / 30. szám
10 KÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1994. február 5., szombat Egy konduktor a Pető Intézetből Napi sikerekből áll a világ Elkelt a szekszárdi kombinát Egy összegben fizetett a báró úr „Egy zacskó magyar földet kért apám." Bereziné Molnár Edit jelenleg óvónőként dolgozik Szek- szárdon a 4. számú önkormányzati óvodában. Képesítése szerint konduktor. Hogy mit is jelent ez a szó? Csak azok az emberek, - főként szülők - ismerik igazán, akiknek mozgássérült gyermekük van. — Hogyan került közel a mozgássérült gyerekekhez? — A családunkban, a húgommal voltak komoly problémák, sokáig azt hitték az orvosok, hogy mozgássérült lesz. Nagyon megragadott az az anyai szeretet és bensőséges viszony, ahogy édesanyám foglalkozott a beteg húgommal. Talán ez a családi indíttatás volt a meghatározója annak, hogy az általános iskola elvégzése után óvónői szakközépiskolába jelentkeztem. 1986-ban végeztem a Garay János Gimnázium és Óvónőképző Szakközépiskolában és a gyógypedagógiai főiskolán szerettem volna továbbtanulni, de nem vettek fel. Ekkor hallottam először - talán az ország nyilvánossága is - a Pető Intézetről, ahol mozgásNemrég már írtunk a New York-ban élő, rock frizurás filmrendezőről, Dettre Gábor„Végre enyém a képernyő!" sérült gyerekekkel foglalkoztak. Az én évfolyamomban két osztály volt és abba negyven lelkes, mindenre elszánt fiatal járt. Az egész napot a gyerekek közelében töltöttük, a reggeli ébresztőtől az esti lefekvésig. A gyerekek többsége egész héten bent volt az intézményben, csak a hét végére mentek haza, hiszen az ország legkülönbözőbb részéről érkeztek. — Mennyire speciális az a módszer, melyet a Pető Intézetben alkalmaznak? — A csoportokban közel húsz gyermekre öt, esetleg hat nevelő jutott. Együtt dolgoztunk a végzett konduktorokkal, ők segítették a munkánkat. A foglalkozásokon a gyermekek személyre szólóan kaptak feladatokat, melyek minden eleme speciális volt. Mivel nincs két egyforma problémával rendelkező gyerek, külön kellett velük foglalkozni, hiszen mindenkinek más és más volt a betegségéből adódó fogyatékossága. A napi sikerek közé nemesedett az első felülés, a fésülködés, ról, aki Bonyhádon járt általános iskolába, majd Pécsre az egyetemre. Utána egy prágai az étkezés, vagy éppen egy kanál megfogása. — Mennyivel más egy mozgássérült gyermek lelki világa, mint az egészségesé? — A mozgássérültek ra- gaszkodóbbak és helyzetüknél fogva sokkal érzékenyebbek is. Jól lehet őket motiválni. Fogékonyak a művészetre, a verseket, a zenét, az éneket nagyon szeretik. — Nem gondolt arra, hogy Szekszárdon létrehozzon egy központot a környékben lakó mozgássérült gyerekeknek? — De igen. Már a második éve szeretnék létesíteni egy ilyen központot, melyre óriási igény lenne. A mozgássérült gyermekek szüleinek segítségével és a megyei Önkormányzat támogatásával ezév szeptemberétől beindul egy mozgássérülteket befogadó gyógypedagógiai óvoda, a Kinizsi utcában. Itt egy szakember foglalkozik majd a mozgássérült gyerekekkel. Sajnálatomra nem én leszek a konduktor, mert most éppen gyermekem megszületését várom. -Garay Előd kirándulását kihasználva lépett meg (akkor még így volt szokás) Amerikába. Benzinkutas, taxisofőr, postás, filmrendező, producer. Magyar (?) karriertörténet. Kanadában megsérült egy balett-táncosnő. A szülei révén magyar származású lány, Kathleen Gáti, ezután már színész akart lenni. Színház, tévé (szappanopera), mozi. Fesztiválon legjobb női epizódszereplő díjat kap. A Sose halunk meg-nek - bár szereti a filmet, szerepel is benne - nem ad sok esélyt az Oscar-díjra való jelölésre; szerinte nincs körülötte kellő felhajtás. Jászai Joli néni meg csak úgy van. Lett. Olyan, amilyenek valószínűleg kevesen leszünk ebben a korban. A képek a január 27A POP TV-talkshow felvételekor készültek. KRZ Fotók: Gottvald Károly A megye egyik legjelentősebb üzemét, a Szekszárdi Mezőgazdasági Kombinátot, az Állami Vagyonügynökség értékesítette. Á tulajdonos, a vevő(k) személyét, az összeg nagyságát illetően a városban elindultak a találgatások. Ennek jártunk utána mi is. Zsitvai Attila, az Állami Vagyonügynökség munkatársa, a Szekszárdi Mezőgazdasági Kombinát privatizációs biztosa válaszolt kérdéseinkre. — Nyílt pályázatot hirdettünk meg, amely 1992. március 26-án zárult eredménytelenül. Pályázat ugyan érkezett ez idő alatt, de olyan ajánlattal, ami a kiírt feltételeknek nem felelt meg. Ezután, 92 őszén érdeklődött Clemens Freiherr von Twic- kel báró, aki végül is 1993. december 22-én vásárolta meg a kombinátot. Mindazokat a feltételeket vállalta, amelyek a pályázatban szerepeltek. — Mekkora összegért kelt el a kombinát? — Az Állami Vagyonügynökség a szekszárdi kombinát 607 millió 514 ezer forintos könyv szerinti névértékét, 334 millió 316 ezer forintos piaci értéken adta el, pontosabban ennek megfelelően 5 millió 690 ezer német márkát kaptunk érte. A báró úr ezt egy összegben fizette ki, nem vette igénybe a részletfizetési lehetőséget. A vételárban tehát nincs benne a termőföld értéke, mert az továbbra is a magyar állam tulajdona maradt. A földre külön bérleti szerződést kötöttünk, melynek mértéke 15 kiló búza aranykoronánként. A feltételeink között szerepelt még, hogy a tulajdonos két éven belül 500 millió forintnak megfelelő összeget fordít fejlesztésre. A báró bizakodó Az első igazgatótanácsi ülést január 27-én tartották a Szekszárdi Mezőgazdasági Rt-ben, melyen, természetesen, Twickel báró is részt vett. Vele a tanácskozás után beszélgettünk: — Miért Szekszárdot választotta? — Másfél évvel ezelőtt ajánlották a figyelmembe az ismerőseim, érdeklődtem és felkeltette a kíváncsiságomat. A környezeti adottságok, a táj hangulata, a klíma rabul ejtett. — A részvényeknek hány százalékával rendelkezik? — Nyolcvanhét százalékával, a fennmaradó 13 százalék a dolgozóké és különböző hivataloké. — A kombinát nem volt nyereséges az elmúlt években, kíván-e változtatni a struktúrán, a létszámon, a vezetésen? — A struktúrán nem kívánok változtatni, Asztalos igazgató is marad és egyelőre az alkalmazottak számáról is korai lenne dönteni, még az is lehet, hogy bővíteni fogunk a létszámon. A gazdasági életben mindig vannak kiemelkedő és gyengébb évek. Nekem személy szerint kihívást jelent, hogy ezt a gazdasági egységet fellendítsem. Bízom abban, hogy sikerül nyugat felé új exportpiacot találnunk, gazdasági kapcsolatainkat kiszélesítenünk. Véleményem szerint, legjobb türelem a türelmetlenség, eszerint dolgozunk. — Ón sikeres üzletember, nem csak Európában, de Amerikában is ismerik és tisztelik. — Iowában van egy nagy gazdaságom melyen szóját termelek, Németországban pedig a családi birtokunkon gazdálkodunk. 1951-ben Bonnban végeztem a mező- gazdasági egyetemen, így mint lelkes mezőgazdász érdeklődöm a kedvező lehetőségek után. Sokat utazom, most már Szekszárd is az úticéljaim között szerepel. Kevesebb lesz az üresjárat Asztalos Antal igazgató is végighallgatta a beszélgetést. Kíváncsi voltam rá, ő személy szerint mekkora kihívásnak érzi az „új" feladatot, hiszen eddig is ő volt a veszteséges kombinát vezetője. — A feladat a régi, de mégis új módon kell hozzáállni és számomra ez a kihívás. Lezárult egy időszak a vállalat életében, 30 évig állami tisztviselő voltam. A mai nappal vette valójában tulajdonába a báró úr a mezőgazdasági rt-t. Azok a tervek, amelyek megfogalmazódtak és megvalósításra várnak, úgy érzem, nem csak a tulajdonosnak, hanem a városnak, a térségnek is nyereséget hoznak majd. A cég dolgozói, az a háromszáz ember, aki megmaradt, végre biztonságban érezhetik magukat, négy évig tartott a bizonytalanság, ez egy kicsit sok volt. Úgy érzem, a báró úr személye garancia arra, hogy fejleszteni tudjunk, kapcsolatrendszerünk bővüljön, új piacaink legyenek és mindehhez már csak elszántság és türelem kell. Amikor von Twickel bárónak megemlítettem, hogy ismert magyar „szálak" fűzik hazánkhoz, ő elhárítás helyett, kedvesen mosolygott, „ha ez a téma érdekel", beszéljek a feleségével, itt van ő is a másik szobában. A Zichy grófnő Gróf Zichy Mária Terézia nagyon szolidan öltözött, barna kosztümben és vajszínű blúzban, ült le mellém. Kettőnk közül én voltam csak zavarban, mert még sosem találkoztam egy grófnővel, ellenben ő, rutinos riportalanynak bizonyult. — Budapesten születtem 1944-ben, gyermekkoromat szüleim birtokán, Nagyhörcsögön és Nagylángon töltöttem egészen addig, amíg 1953-ban ki nem telepítettek bennünket. És még így is szerencsésnek mondhattuk magunkat, mert a büntetésünk amiért nem szegények voltunk, lehetett volna nagyobb is, de figyelembe vették, azt a tényt, hogy apám évekkel azelőtt, a 3. zsidótörvény megszavaztatásánál, annak elfogadása ellen szavazott, így csak kitelepítettek bennünket. Három évig különböző helyeken laktunk, ahol éppen elviseltek bennünket, 56-ban pedig amikor lehetőség nyflt rá, disszidáltunk. Soha el nem felejtem, Mosonmagyaróvárnál léptük át a határt. Ausztriában a rokonainknál szálltunk meg, aztán hamarosan talpra álltunk. Én szociális munkásként dolgoztam Bécsben, 67-70-ig pedig Münchenben ugyanebben a munkakörben, 70-ben mentem férjhez. — Szülei hogyan tudtak alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez? — Tudja, az arisztokráciára egy lényeges dolog jellemző, a hite, amely mindig tartást adott. Hittünk, reménykedtünk és továbbra is szerettük a hazánkat. Mi egymás között mindig magyarul beszéltünk, pedig jól ismertük a nyelveket, éppen ennek köszönhetően édesanyám már két nap után kapott állást, az ENSZ-nél dolgozott mint angol, francia és német tolmács. A két bátyám is feltalálta magát, az idősebb az USA-ban telepedett le, ő már sajnos nem él, a másik pedig atomfizikus és Svájcban él, de 1992 óta a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Atyám pedig egy sikeres cég vezetője volt. — Magyarországon hatalmas birtokaik voltak, nem hiányzott édesapjának a gazdaság, a föld művelése? — Apám soha nem tudta elfelejteni a nagyhörcsögi birtokát, ráadásul agrár végzettségű volt, de soha többet nem akart gazdálkodni. 1965-ben járt itt Magyarországon egy ismerősünk, mi akkor még nem jöhettünk haza, őt kérte meg atyám, hogy hozzon neki nagyhörcsögről egy zacskó magyar földet, amit ha meghal, tegyük a feje alá. így is lett, atyámat 1967-ben temettük, anyámat pedig 80-ban. — Ön mikor jött „először" Magyarországra? — Mielőtt férjhez mentem von Twickel báróhoz, szerettem volna megmutatni neki, hogy hol volt a családom birtoka, 70-ben jártunk Magyarországon. Ámikor a határra értünk és megnézték az útlevelünket, kiszállítottak bennünket, egy óráig kiabáltak velem. Én semmire nem reagáltam, úgy tettem mint aki egy szót sem ért magyarul, hogy ne vitatkozhassanak velem. Végül elengedtek bennünket, de amíg idehaza voltunk végig kísért minket egy autó. Szomorúság volt bennem és nagyon sajnáltam a nemzetemet. Végül elmentünk Nagy hörcsögre, Nagylángra, de alig maradt valami a kastélyból, minden tönkre ment. — Önnek is vannak gyermekei, ők jártak már Magyarországon? — Három gyermekem van, Clemens 22 éves, Má- ria-Terézia 20 és Gyuri 18 éves. Mind hárman jártak már a hazámban, nagyon jól beszélnek magyarul. A legidősebb fiú mezőgazdász, remélem szívesen dolgozik majd Szekszárdon is, Gyuri jelenleg még tanul, Angliában jár egyetemre, neki az angol jobban megy, mint a német, ezért választott így. Hétvégeken találkozunk, akkor van együtt a család. — Hogyan telnek a grófnő hétköznapjai? — Otthon, Németországban két házat vezetek, gyakran fogadunk vendégeket, sok a társadalmi megbízatásom, például a helyi egyház- közösségnek, a katolikus asszonyok szövetségének és a Máltai Szeretetszolgálatnak is a tagja vagyok. Emellett ha marad időm, szívesen barkácsolok, van egy asztalos műhelyem, ahol képeket keretezek, székeket javítok. De mindemellett sokat utazunk, ma már hála istennek Magyarországra is, hiszen én mind a mai napig az osztrák állampolgárságom mellett, a magyart is megőriztem. Mauthner ök már, Jenőkém!" POLITIKAI HIRDETÉS 1.E 2.® 3. Ej 4.® 5.® fi.® 7.® 8.E 9.E 10.® 11.E 12.E Kuncze Gábor, az SZDSZ miniszterelnök-jelöltje: „A lakosság az önkormányzatokat tartotta az elmúlt négy évben az egyik legjobban működő, leginkább elfogadott intézménynek. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a helyi ügyekről a legbölcsebben helyben lehet dönteni. Az SZDSZ, ha kormányra kerül, bővíteni szeretné az önkormányzatok lehetőségeit. Nagyobb gazdasági és döntési szabadságot kell adni az önkormányzatoknak, a településeken élőknek. Több adót kell helyben hagyni, és többet kell tenni az elmaradott településekért. A polgármestereket mindenhol, falun és városon is közvetlenül kell megválasztani. így lesznek egyértelműen támogatott szolgálói a helyi közügyeknek” SZDSZ 'Hí POP TV-talkshow A POP TV producere, Kindl Gábor, „súg" a filmproducernek
