Tolnai Népújság, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-05 / 30. szám
4 KÉPÚJSÁG TOLNA ÉS KÖRNYÉKE 1994. február 5., szombat Még mindig eladó a mözsi malom Válasz a visszhangra Még egyszer a Ganczer-házról A Tolna Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat tisztújítással átalakult, s immár csak a jelenre és a jövőre akar koncentrálni. Ezt Szabó Zsolt termelési és műszaki igazgatóhelyettes közölte, amikor a mözsi malom sorsáról kérdeztem. Az új cég, a Gemenc Gabona Rt. befejezi az Állami Vagyonügynökség által elhatározott - tavaly márciusban indított - decentSzükség van rá ... Érdekes és „értékes" összejövetelre került sor a szedresi iskola ebédlőjében. Húsz „kiválasztott" diák és tanáruk Meiszel Károly vett részt rajta, valamint Illés László rendőralezredes és Badics Tiborné a Megyei Pedagógiai Intézet munkatársa. A részletekről a tanár úr az alábbiak szerint tájékoztatott. — Iskolánkban megalakul a gyermekrendőr csoport. Kiválasztottam húsz jó magaviseletű, jó tanulmányi eredményt felmutató és lelkes diákot, akik alapító tagok lesznek. Az alezredes úr ismertette a gyermekrendőrök feladatát, valamint bemutatta és átadta az új formaruhákat. Érdekessége a ruhának, hogy a Tolna Megyei Balesetmegelőzési Bizottság e tárgyban hirdetett pályázatán nyert első Jószággal foglalkozni mindenkor nagy lekötöttséget jelentett. A jószág számára az ünnep, a hétköznap egyre megy. Amikor elérkezik az ideje, kérlelhetetlenül követeli jussát, a mindennapi betevőt, hogy aztán a vele törődőnek tejjel, hússal fizessen. Manapság sok keserűséget lehet hallani az állatokkal foglalatos- kodóktól. Drága a takarmány és olcsón veszik meg a termelt portékákat. A gazdák csak úgy tudnak valami eredményfélét felmutatni, hogy nem számolják fel a saját munkájukat. Mégis mi az a hajtóerő, ami újra meg újra arra sarkallja a gazdákat, hogy ismételten be- búgatják a kocákat, „berakatják" a teheneket? Erről beszélgettem Meszlényi György kis- tormási lakossal, aki a helyi szövetkezet tagja. — Ha egyszerűen akarnék válaszolni, akkor azt felelném, hogy az állatok szeretete. Esetemben azonban többről van szó. Édesanyámmal élünk ketten, aki sajnos nagyon beteges. Sokat kell vinnem orvoshoz, és ma a gyógyszerárak egyre kevésbé fizethetők meg. A lakásunkon is van mindig valami javítani való. Az idei nagy feladat a tetőszerkezet teljes felújítása lesz. Van egy Dacia személygépkocsim, ami nekem nem a luxust jelenti, hanem segítségemre van a takarmány beszerzésében, a munkába járásban. A kocsi fenntartása is komoly költséget jelent. Ezeken felül a mi ralizált privatizációt, a malmok, a takarmánykeverők, a raktárak és boltok értékesítését. A megyében ezek zöme már tavaly elkelt. A meglevőkre még szabad a gazda. Meghirdették a mözsi malmot és a másik facér egységet, a nagydorogi keverőtelepet, január 26-án két országos és a megyei lapban. A pályázat feltételeinek részleteiről a részvénytársaságnál megvásároldíjat. Gyermekek tervezték - gyermekeknek. Könnyed, divatos, praktikus, messziről felismerhető neonsárga anyagból készült, rátűzhető igazolvánnyal, sapka és a forgalmat irányító tárcsa is jár hozzá. Meiszel tanár úr egyébként régóta szorgalmazza a szabályos közlekedésre nevelést. — Hála Istennek, közlekedési gyermekbalesetünk még nem volt - mondta. — Pedig itt a központon „pezseg" az élet. Pont az iskola előtt találtak már telibe beton villany- oszlopot, dőlt már fel kamion, s hajtott le néhány részeg autós is az útról. Ha pontosan emlékszem, 1971-ben kezdtük a foglalkozásokat a gyerekekkel. A gyalogos közlekedés, és az akkor divatos kerékpározás szabályait, követelményeit és kulturált megtartását sajátítotmegélhetési költségeink is emelkedtek. Ami jövedelmet a szövetkezetben el tudok érni, azzal a felmerülő költségeimet nem tudom betakarni. Tehát az állatok szeretete mellett a szükség is hajt. — Jól tudom, hogy sertésekkel foglalkozik? — Igen. Amióta dolgozom, azóta folyamatosan tartok 2-3 kocát és a született malacokból évente tizet felhizlalok, a többit pedig igyekszem eladni. Az idén 14-et tartottam meg, mert a tervezettnél néggyel kevesebbet tudtam értékesíteni. Kicsit szorítok is, mert a takarmánykészletem véges, és az átvételi árak sem kecsegtetők. — Miért pont tíz hízót szokott nevelni? — Van három kisebb földem, az azokon megtermelt és a háztájiból kapott abraktakarmányok mennyisége szabja meg az eltartható létszámot. Persze célszerű még ehhez minden hónapban kon- centrátumot és szóját vásárolni. — A sertéstartás lekötöttséggel jár. Jut-e idő a szórakozásra? — Jutnia kell, hiszen még csak 34 éves vagyok. Eljárok discóba, nyáron két etetés között még a Balatonra is elruccanunk a cimboráimmal. Keresem a lehetőségét a bánatom és az örömöm megosztásának. Remélem, hogy teljesül az idén, de ha jövőre nem sikerül, akkor sem keseredem el. Varga András ható tenderfüzetekből informálódhatnak az érdeklődők. A pályázat beadásának határideje március 16-a, és még ezen a napon a közjegyző, az ÁVU és a kiíró képviselőjének jelenlétében megtörténik azok bontása és értékelése. Ezt követően kerülhet - eredményes pályázat esetén - az új tulajdonos birtokába a mözsi malom.-Wyták el. A volt úttörőszervezet biztosította hozzá a keretet, kidolgozta a működési formát, létrehozta a szakrajokat. Az itt tevékenykedő gyermekek rendszeres Kresz-oktatás- ban részesültek, forgalmat irányítottak, s a „Nemzetközi Iskola Kupa" keretében adtak számot tudásukról; versenyeztek is. Ez országos mozgalom volt, ahol a 75/76-os tanévben első helyezést értek el az akkori diákjaim. Aztán egyre többen kaptak szüleiktől kismotort. Éttől kezdve nemcsak a szakrajok tagjait vontam be a rendszeres, módszeres oktatásba, hanem a motor-tulajdonosokat is. Mindig volt utánpótlás, tanévenként 15-20 kisdiák szerezte meg a vezetői jogosultságot, a vizsgabizottság előtt. Ez a rendszer azonban a közelmúltban - bizonyos, számunkra negatív rendelkezések miatt - működésképtelenné vált. Most viszont a megyei Pedagógiai Híradóban megjelent egy felhívás, így újra reménykedhetünk. A felkészítéshez, a kabinetszerű oktatáshoz minden készen áll. Van írásvetítőnk és videónk, van közlekedési táblakészletünk és fényjelző készülékünk, vannak tesztlapjaink, van kerékpárunk és kismotorunk. A gyermekek - naponta négyen - segítik az átkelést, gyermekcsoportokat kísérnek az úttest túloldalára. Mellény, sapka, tárcsa a felszerelésük. Komolyan veszik a feladatukat. Konrád L. Nyugdíjas buli Megtartotta farsangi bálját a tolnai Nyugdíjasok Érdekszövetsége, a helyi művelődési házban. A buli a mözsi „Hargita" Székely Egyesület ifjú táncosainak nagy közönségsikert aratott műsorával indult. Ezután a bogyiszlói Boda János által énekelt magyar nótákba kapcsolódhatott be a több mint kétszáz főt számláló publikum. A nótázás végeztével a tolnai Hámori testvérek felajánlásának köszönhetően süteménnyel, teával „vendé- gelődtek" meg a jelenlevők, majd némi terepátrendezés után Koroknay Ferenc zenélt, és kezdetét vehette a tánc. sk Fotó: Degré A múlt szombati számban Vörös László nyugdíjas építész technikus „Mi is történt a Damjanich utcában?" címmel cikket írt az özv. Ganczer Jó- zsefné és fia Ganczer József tulajdonát képező Tolna, Damjanich u. 38. sz. alatti lakóház összeroskadásának utolsó mozzanatairól. Laci bácsi - akivel én egyszer találkoztam és kellemesen elbeszélgettünk - a „teljesség érdekében" fogalmazta meg gondolatait, ha nem is a teljességhez, de talán az igazsághoz az alábbiak is hozzátartoznak. 1.1994. január 3-án Laci bácsi az érintett osztály vezetőjével, Háry Jánossal megállapodott abban, hogy a város területén egy közös „bejárást" tartanak, amely során esetleg több kivitelezési hibát is észlelnek. A kérdéses Damjanich utcai házról - tudomásom szerint - ekkor nem esett szó. A bejárást január 6-ra beszélték meg, közben - nem fe- ledékenység történt, hanem - Háry kollégám megbetegedett és csütörtökön nem dolgozott. Laci bácsi mindezt szerencsére nem egy idomított papagájtól tudta meg, hanem az osztály többi munkatársától. 2. Másnap január 7-én pénteken Vörös Laci bácsi 9.30 órakor megjelent a hivatalban és közölte, Kunz Alfonz előadóval, hogy a Damjanich utcában van egy ház, amelynek szerkezete nagyon rossz állapotban van, majd az előadóval 10.00 órai időpontot beszéltek meg az érintett helyen. 3. A helyszínen Kunz Alfonz megállapította, hogy a lakóház valóban rossz, sőt életveszélyes állapotú. A tulajdonosok a karbantartási kötelezettségüknek már több éve nem tettek eleget. Közölte a jelenlévőkkel, hogy a polgár- mesteri hivatal, illetve a jegyző - mint I. fokú építésügyi hatóság - kötelezni fogja az érintetteket az életveszélyes állapot elhárítására. Ekkor közölte Vörös Laci bácsi, hogy a tulajdonosok idős, beteg emberek, akik a kötelezettségüknek valószínűleg nem tudnak majd eleget tenni. A lakóház ekkor még nem volt összedőlve. 4. Az ügyintéző a hivatalba visszaérkezve átnézte a jogszabályokat, lehetőséget keresve a segítés valamilyen formájára. Nemsokára még azon a pénteki napon megjelent az osztályon özv. Ganczer Józsefné, aki elmondta, hogy a háza nagyon rossz állapotban van ugyan, de sem ő, sem a 63 éves fia - aki rokkantnyugdíjas - egészségi állapotukra tekintettel intézkedni nem tudnak. 5. Ekkor Kunz Alfonz feljött az irodámba és kérte, hogy Ganczer néni háza további romlásának megállítása érdekében a Kommunális Kft. szakemberei haladéktalanul nekiláthassanak az aládúco- lási munkáknak, melynek pénzügyi fedezetét az önkormányzat biztosítsa. Természetesen egyetértettem a kéréssel, s ezután az előadó és a kft. vezetője a helyszínre visszamenve felmérték a dúcoláshoz szükséges anyagmennyiséget. 6. Szombat, vasárnap - munkaszüneti napok lévén - után hétfőn a kft. emberei aládúcolták a házat, de eközben a vályogtéglás utcai fal egy része, valamint a Damjanich u. 37. felőli hátsó rész kidőlt. Özv. Ganczer Józsefné előzetesen elmondta, hogy a házon meglévő repedezések keletkezését két éve észlelte először, de nem akart rossz viszonyt a szomszédjával, ezért nem tette szóvá a házfal mellett szabálytalanul megépített földszerkezetű vízelvezetőt. 7. Az összeroskadás bekövetkezése után a kivitelező rögzítette az állapotot, dúcolást, mintaállványt helyezett el a kritikus helyeken a további omlás megakadályozása érdekében, továbbá javaslatot tett statikus szakember bevonására. Ezen túl az utcán védőkorlátot állított, ezzel felhívja a járókelők figyelmét a helyszín kikerülésére. 8. Ezt követően az I. fokú építésügyi hatóság határozatot hozott, amelyben az érintetteket a helyreállításra, a hátsó szomszédot pedig a szabályszerű csapadékvíz-elvezetésre kötelezte. Laci bácsi a határozatot úgy minősíti, „ha ez ... egy jogász kezébe kerül kedvére csemegézhet rajta". Szeretném ehhez megjegyezni, mint a hivatal vezetője - aki jogász -, hogy olvastam a határozatot, és annak tartalma teljesen jogszerű. Ha pedig per lesz az ügyből, gondolom nem az ön- kormányzat lesz az alperes, aki közel 100.000 Ft-os költséggel segített a ház összeroskadásának megakadályozásában. 9. Az ügy további mozzanatairól még annyit szeretnék megjegyezni, hogy a hivatal szakértőt rendelt ki annak megállapítására, mennyibe kerül a lakóház helyreállítása és egyben arra is, hogy mi okozta Ganczer néni házának összeroskadását. Ennek kimondására az építésügyi hatóság nem jogosult, hanem csak a polgári bíróság. Az ügyhöz tartozó adalék még, hogy az ÁB Aegon Biztosító kárbecslőjét is értesítettük az összeroskadás után közvetlenül, aki szintén a peres utat javasolta. 10. Az ügy jelenleg ott tart, hogy Ganczer néni unokája, Ganczer Tibor közölte: a házat el kívánják adni és a hivatal által elvégeztetett munkálatok ellenértékét illetőleg a lakóháznál felmerült költségeket hajlandók megtéríteni. Végezetül - még mindig nem a teljesség igényével - szeretném elmondani, hogy a polgármesteri hivatal természetesen hibázik időnként. Különböző okok miatt nem mindig tud gyorsan és pontosan dönteni. Ezzel együtt az ügyeket, illetve a „labdát" nem kívánjuk „jó futballista módjára" tovább passzolni. Egyébként továbbra is szívesen vesszük mind Laci bácsi, mind mások hasznos, olykor megszívlelendő tanácsait, kritikáit. Ezután is állunk a lakosság rendelkezésére minden ügyes-bajos dologban. Dr. Sümegi Zoltán jegyző Lapunkban immár mindkét fél megszólalt. A vita további részleteivel nem kívánunk foglalkozni, de a végeredményről majd tájékoztatjuk az Olvasót. - Wy Privát legelő Táblák és korlátok Már van több mint fél évszázada, hogy a medinai Csépi-malom mellett valaki homokot talált. Akinek szüksége volt rá, vitt innen egy-két vödörrel. Különben a terület fás, bokros, és legelője volt a falu teheneinek. Ezt is elérte a privatizálás. Már nem gazda nélküli. Nyilván terve is van az új tulajnak, csak egyelőre nem veri nagydobra. Talán azért, mert táblát festeni és korlátot emelni volt könnyebb. Igaz is! Meg kell szoknunk a„minden a miénk" elfeledését. Most már nem onnan viszek homokot ahonnan akarok, nem ott legeltethetek, ahol zöl- dell a fű, s nem ott gázolok át, ahol nekem tetszik. A privát, a saját, az enyém. Szokni kell hozzá és tiszteletben tartani. Lehet, hogy ez kezdetben furcsa, de az első figyelemfelhívó táblák és korlátok már megjelentek. K. L. Teltház a nagyteremben Az unokák is eljöttek Gyermekrendőrök Szedresen A négy „egyenruhás" A szükség és az állatszeretet fogságában Jószággal foglalkozni
