Tolnai Népújság, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-19 / 42. szám

10 «ÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1994. február 19., szombat Tallózás a megyei költségvetésben Kolta László, az őszinte szakfelügyelő Harc az intézmények működőképességéért Növekvő kiadás, csökkenő bevétel Az idei költségvetés, az ön- kormányzatok többségénél csak a talponmaradást cé­lozza. Már nincs arról szó, hogy az előző évi szinten len­nének képesek finanszírozni intézményeik működését. Mindez következik a központi támogatások értékének csök­kenéséből, s némely területen a bevételek bizonytalan voltá­ból. Az utóbbiak közé tartoz­nak például az illetékek. Ezek arányát a parlament ugyan át­lagban duplájára emelte, ugyanakkor a bevételek felét el is vonja a központi költség- vetés. A csökkenés abból adó­dik, hogy az első félévben még a tavalyi határozatok alapján az alacsonyabb illeték folyik be, de ennek a felét is elvonják. A megyei önkormányzat legutóbbi ülésén fogadta el idei költségvetését, amely lé­nyegében intézményeinek működtetéséből áll. Ezen be­lül is az intézményvezetőknek mindent el kell követniük azért, hogy a rájuk bízott okta­tási, művelődési és szociális létesítmények megőrizzék működőképességüket. Sajnos olyan helyzetben vannak, hogy még az időjárás is szá­mít. Sokat meg tudnának ta­karítani, ha eljönne már a ta­vasz. Hogy valódi problémáról, nem pedig költői túlzásról van szó, abból is következik, hogy egy csomó intézmény régi kastélyban, korszerűtlen kö­rülmények között működik, ahol a fűtés-világítás sokkal többe kerül, mint egy nagyvá­rosban, a célnak megfelelően épült intézményben. A pénz­ügyi helyzet nehézségeihez hozzájárul az a körülmény is, hogy a közalkalmazottak bér­táblázata életbelépésének költségeit részben az önkormányzatoknak kell fi­zetniük. Minden erőfeszítés ellenére is elképzelhető, hogy romlik az ellátás színvonala. A közgyűlés a főösszegeket az alábbiakban állapította meg. A bevétel 3 milliárd 142 millió 498 ezer forintra ter­vezhető. Ezzel szemben a kia­dási oldalon 3 milliárd 216 millió 963 ezerre van szükség. Ebből nyilvánvalóan követke­zik, hogy fel kell venni több, mint 82 és félmillió forint hi­telt. A kamattörlesztési köte­lezettség pedig több mint nyolcmillió forint lesz 1994-ben. Nemcsak a költségvetés el­fogadásának időpontjában, de ma sem ismeretes a megyei önkormányzat kórházának részletes költségvetése, mivel az Egészségbiztosítási Alap még nem kötötte meg idei szerződéseit. Sőt, jelenleg is vita van például a nővérek bé­rezéséről, de elképzelhető, hogy a műszakpótlék, az ügyelet, a készenlét túlóra, túlmunka idei többletét, a tel­jesítmény szerinti finanszíro­zás összegéből kell kigazdál­kodniuk. A felhalmozási kategória az az összeg, amelyből beruhá­zásokat lehet megvalósítani, mindössze 199,9 millió forint, ami a teljes költségvetés 6,2 százaléka. Ebből következik, hogy a 11 szociális otthon felújítására mindösszesen hárommillió forintot lehet szánni. Hogy ezt a pénzt ténylegesen mire költik, azt a körültekintő műszaki felmérés alapján később dön­tik el. A kórház egyébként ha­laszthatatlan felújítását sem lehet megkezdeni. Nem dőlt még el az az évtizedes „vita" sem, hogy lesz-e kórházi mű­tőblokk, hiszen az Országgyű­lés az ágazatok igényei, javas­latai alapján a címzett támoga­tások odaítéléséről az év első félévben dönt. Befejeződhet azért néhány céltámogatással megvalósuló beruházás, ezek közé tartozik a Rózsa Ferenc, az iregszem- csei és lengyeli kollégium fel­újítása, a gyönki gimnázium tornatermének építése. Negy­venmillió forintot tartalmaz a költségvetés a már szintén ré­góta aktuális beruházásra a kórház konyhájának felújítá­sára, amelynek a munkái már megkezdődtek. A tervek szerint, folytatódik a kórházban a gépek és mű­szerek beszerzése, szintén cél- támogatás igénybevételével. A Német Színház többféle for­rásból megvalósuló beruházá­sáról már többször szóltunk.-i­Felújítják Szekszárdon a megyei kórház konyháját POLITIKAI HIRDETÉS 1.® im 3.m 4.® 5.® 6.® 7.® 8.® 9.® 10.® 11.® 11® Kuncze Gábor, az SZDSZ miniszterelnök-jelöltje: „Nem elég a munkanélküliségről beszélni, tenni is kell ellene. Az új kormánynak ösztönöznie kell új munka­helyek teremtését. Az SZDSZ a munkanélküliség ke­zelését nem egy minisztérium belügyének tekinti, ha­nem az egész kormányzati tevékenységet átható cse­lekvési programnak. A legfontosabb feladat: olcsóbbá tenni a foglalkoztatás költségeit. A béreket terhelő já­rulékok csökkentésével növelni lehet a munkahelyek számát. A súlyos helyzetben lévő vidékeken, ahol az átlagnál sokkal nagyobb a munkanélküliek aránya, cél­programok révén kell javítani a munkalehetőségeket.” SZDSZ \ Nem mentem nyugalomba Bonyhádi minitalálkozó a díjátadáson Műcselekedetekbe fullad bele a magyar pedagógus A Magyar Kultúra Napján[ a Magyar Köztársasági Arany Ér­demkeresztet adományozta Göncz Árpád köztársasági elnök dr. Kolta Lászlónak, a bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gim­názium nyugalmazott szak- felügyelőjének - olvashattuk a hírt az újságokban. Aki ismeri - márpedig a megyében sokan is- , merik a kitüntetettet - az tud­hatja, hogy dr. Kolta címzetes fő­iskolai docens, a Bonyhádi Hon­ismereti Kör vezetője, számos helytörténeti munka szerzője. Hetvenkét éves, de - ahogy nyugdíjba vonulásakor mon­dotta, esze ágában sincs nyuga­lomba vonulni. — Ez az esztendő szá­momra többszörös évforduló - kezdte dr. Kolta László az emlé­kezést, amikor a kitüntetés kap­csán felkerestük. — 1944. ápri­lisában szereztem tanári dip­lomát a szegedi egyetem böl­csész karán. Valószínű, hogy a legfiatalabb bölcsészdoktor lehettem, mert még ugyan­ezen év júliusában - tehát hu­szonkét éves koromban - dok­toráltam. A dolgozatom té­mája Perczel Mór volt. A har­madik évforduló: szeptem­berben kezdtem el tanítani a bonyhádi gimnáziumban óra­adó tanárként. Még ebben az évben, 1944. október 20-án el­vittek katonának, ahonnan hadifogságba kerültem. — Régi ismerősökkel is talál­kozott a díjátadáson, sőt volt bonyhádi diákokkal is. — Igen, mondtam is, hogy egy szűkkörű bonyhádi öreg­diák találkozót tartottunk ... (A Bonyhádi Öregdiák Szövetség évente rendez találkozót a bony­hádi gimnáziumban végzettek számára. A Szerk.) A kitüntetettek között ott volt Mőcsényi Mihály egye­temi tanár, kertészmérnök, aki a többi között a szekszárdi Prométheusz parkot is ter­vezte. Egyébként pedig a Ker­tészeti Parkrendező Világszö­vetség alelnöke. Dr. Bárdi László, a Pécsi Tankerületi Oktatásügyi Központ igazga­tója, Péri József, Munkácsy-dí- jas ötvösművész, mecsekná­Benne kell lenni a szakmai vérkeringésben dasdi származású és Wenk Anna, aki 1957-ben érettségi­zett Bonyhádon. Közülük három a tanítvá­nyom is volt, sőt, Bárdi Lász­lónak osztályfőnöke is voltam. Volt még egy kellemes meg­lepetés: a polgármester úr, Oroszki István eljött velem Budapestre a díj átadására. — Ötven év rendkívül hosszú idő... — 1962-ig a gimnáziumban dolgoztam, ahol közben 1953-tól 58-ig igazgató vol­tam. — Nem a legkönnyebb idő­szakban. — Nem bizony, később a helyettesem lett az igazgató, akinek bíráltam a munkáját. Aztán olyan címen, hogy le- züllesztem az intézményt, el­távolítottak az iskolából. „Népgazdasági érdekből" vi­dékre akartak küldeni, akkor mentem át a „keribe" a Perczel Mór Közgazdasági szakközépiskolába. 1982-ben mentem nyug­díjba, de azóta sem vonultam nyugalomba. Még az elmúlt tanévben is viszsza-vissza- jártam tanítani. Legutóbb pél­dául az evangélikus gimnázi­umban adtam órát történe­lemből. — Helytörténész, tanár, főis­kolai docens, a honismereti klub vezetője. Talán azt tudják Önről legkevésbé, hogy szakfelügyelő­ként is dolgozott. — Pedig azt szerettem a legszívesebben csinálni. — Miért? — Mert olyan beosztás volt, amelyben kizárt, hogy az ember elszürküljön, átmenjen „favágóba", szóval, hogy ro­bot legyen a munka. Tanfo­lyamokra, előadásokra, or­szágos rendezvényekre jár­tam, jónevű előadókat hallgat­tam. Bent voltam a szakmai vérkeringésben és ezt nagyon élveztem. Huszonkét évig vé­geztem ezt a munkát. — Milyen szakfelügyelő volt? Szigorú, vagy inkább bíztató? — őszinte voltam, mert meggyőződésem, hogy csak úgy lehet segíteni a kollégák­nak, ha megmondjuk, mit csi­nálnak jól és mit rosszul. — Mára megváltozott a szak- felügyeleti rendszer, immár szakértőknek nevezik őket és az iskola dönti el, hogy kit hív meg. — Én úgy fogalmaztam, annak idején, hogy megtiszte­lem a kollégát azzal, hogy kí­váncsi vagyok a munkájára. Nagyon kár, hogy e változás­sal az igazgatók is kevesebbet tudnak a beosztottjuk munká­járól. Ma a pedagógus azt csi­nál, amit akar. — Vannak, akik azt mondják, hogy szerencsére, itt a pedagógiai szabadság. — Mindent szabad, ami a gyereknek nem árt. Sok gye­rek ugyanis egy védekező me­chanizmust alakított ki az is­kolával szemben. Sokszor „műcselekedetekbe" fullad bele a magyar pedagógus. Őrületes munkával fénymásol és mindenféle teszteket állít össze. Egyszer kipróbáltuk, hogy a szakfelügyelők há­nyast kapnának az ilyen tesz­tek kitöltésére: közepes, ma­ximum jó rendűén szerepel­tünk. Másrészt olyan tesztet is megoldok mondjuk oroszból egy elégséges szintre, amiből egy betűt nem tanultam ... Szóval, a hókusz-pókusz he­lyett a tudásra kellene fi­gyelni, és meg kellene tanítani beszélni a fiatalokat. Ezt ép­pen a tesztek gátolják. Többet kellene a diákoknak szóban felelniük. — Azt mondta, nem vonult nyugalomba. Mivel foglalkozik most? — Amióta nyugdíjban va­gyok, több időm van a hely- történetre. Szívesen dolgozom a honismereti körben. 1989-ben kutathatóvá vált sok érdekes téma, így a hűség­mozgalom is. Solymár Imré­vel közösen egy dokumen­tumkötetet készülünk megje­lentetni a mozgalomról. Most javítjuk a kefelevona- tot, szeretnénk, ha március 15-én megjelenhetne a könyv. Hangyái Fotó: Ótós Réka Csak úgy lehet segíteni, ha megmondjuk, mi a jó és mi a rossz

Next

/
Thumbnails
Contents