Tolnai Népújság, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-19 / 42. szám
Szombat, 1994. február 19. TOLNAI NÉPÚJSÁG 9 Magyar Királyi 18. számú Honvéd Gyalogezred Napló az unokáknak A második világháborút sok tízezer sorstársával együtt az 1916-ban született szekszárdi Petries István is végigharcolta. Háromszor mozgósították a háború öt éve alatt a foglalkozására nézve cukrász, mézeskalács- és cukorkakészítő mestert. Huszonnégy éves korától huszonkilencig a Magyar Királyi 18. számú Honvéd Gyalogezred katonájaként előbb egyedülálló legényként, majd házas emberként, később ifjú apaként járta meg Erdélyt, a Délvidéket, a Kárpátokat és ott volt a Don melletti csatában is, csakúgy, mint két bátyja. Mindezt - mint ő mondja - az Isteni gondviselésnek köszönhetően túlélte. Sőt, még naplót is vezetett a csatamezőkön. A két notesz - az egyik zöld fedelű, a másik bordó kiskönyv - lapjain a vérzivataros időszak története. Csaknem félévszázada őrzi a dokumentumokat a ma már nyugdíjas férfi. Most, talán azért, hogy az unokák is olvashassák az igaz történetet, az idős mester elővette a fiók rejtekéből a naplókat. * — Itt van minden, olvassa! 1940. február 1-én hívtak be először tényleges katonai szolgálatra. Fociztam, így a szekszárdi laktanyába kerültem. Itt ért a mozgósítás augusztus 25-én. Először Nagy- kállóra, majd Erdélybe vezényeltek bennünket. Ott voltunk két hónapig, aztán a Délvidékre vonultunk, ott estem át a tűzkeresztségen. Az első naptól kezdve minden este leírtam, hogy hol vagyunk, mit csinálunk. Szerencsém volt, mert a tüzérségi aknavetőkhöz kerültem rajparancsnokhelyettesnek. Volt három lóvontatta taligánk, két lőszeres, meg egy vető. Egy lőszerládát laürítettem, abba raktam a kofferem, benne a naplóval. Fényképezőgépet is vittem, onnan ez a sok fekete-fehér felvétel. A többieknek csak egy kenyeres zsákjuk volt. Részletek a naplóból. 1940. augusztus 25. Nagykállóból elindultunk este 6 órakor, egész éjjel mentünk. Idő derült, közérzet jó. Augusztus 26. Utunk átvezetett Kiskállón, Kállósemlyénen, Nyírbátoron, Kiscsászáron. Reggel hatkor értünk Gebe községbe. Reggeli után alvás, azután ebéd, majd alvászat. 18 órakor elindultunk tovább, mentünk 4 kilométert, aztán visszajöttünk Gebére 24 órakor. Idő jó, közérzet jó. Augusztus 29. Feszült hangulat, légitámadástól tartunk. Egyébként mindennapos az élet, kivonulás nincs. Az idő borult. Szeptember 2. A tartalékosok egy része leszerelt, alighanem indulás lesz, bevonulás. Most tudatták velünk, hogy 26-án este, mikor Gebéről elindultunk, úgy volt, hogy reggelre behatolunk Erdélybe és lesz ami lesz, véráldozat árán szerezzük vissza. De a románok akkor vették fel újra a tárgyalásokat. Szeptember 4. Frissen ébredtünk, 5 órakor áldozás, mint mondták azért, hogy megtisztulva menjünk be Erdélybe. A fehérneműmet a háziak kimosták és vasalták. Szeptember 5. A magyar csapat ma reggel lépte át a határt, 30 perces harangzúgás közepette. Mi a második lépcsőben indultunk. Fábiánházát elhagyva Krasz- nán át Nagyecsedre mentünk, onnan tovább az ecsedi lápon keresztül Csengerre, ott éjszakáztunk. Az idő kissé hideg. Szeptember 6. Reggel 3-kor indultunk és a Szamoson átmenve értünk a trianoni határszélre. Az ima elfújása után 6 órakor léptük át a határt, melyen tegnap az első lépcsőben lévő katonaság bevonult. Parancs volt, hogy a nagyobb városokat ki kell kerülni, ezért nem mentünk Szatmárnémetin keresztül, hanem azt megkerülve Lázárin keresztül Batizba. Délben vettem át a parancsnokságot és bizony nem sok idő volt pihenni. Égy román gazdánál volt a szállásunk. Szeptember 8. Nagybánya. Szabad királyi város, kedves hely. Egész nap pihenő, délelőtt 10 óráig csavarogtam a városban. Este az egész századunkat megvendégelte borral a szomszédban lévő papság, én a félliteres üvegemet töltöttem meg nagyon erős törkőpálinkával. Előzőleg szereztem egy kis snapszos poharat, minden reggel egy kis kupicával jó lesz. Jó idő volt, sokan széde- legtek a bortól. Szeptember 9. Korán reggel, négykor indultunk. Remetin, Berkesz, Törökfalva, Jóháza. Nagyi- londa ma a cél, ahová késő éjjel értünk. Nagyon erős menetben 55 kilométert tettünk meg. Szeptember 11. Előző nap is 50 kilométert tettünk meg, így ma reggel 8 óráig pihenő volt. Nagyon kellett, mert fáradtak voltunk. Kilenckor indultunk, Boca után megálltunk a nyílt úton, két óra pihenőre. Erre már nagy hegyek vannak. A közelben egy sekély kis patakban, amely alul kavicsos volt, meg- fürödtem. Nagyon jólesett, mert állandóan nagy porban megyünk. Tovább indultunk, Kisdobod, Gátfi, Odú, Betlen. Éjjel egy gyönyörű szerpentinen mentünk, mellettünk gépesített nehéztüzérség és rengeteg autó vonult, közöttük sebesültszállítók. A nagy tumultusban elszakadtunk a századtól a szakaszommal. Ahogy zárkóztunk fel, a megrekedt autók mellett vitt el az utunk. Az egyikből kiszólnak, hogy ne menjek tovább. Nagy meglepetésemre a bátyám hangjára ismertem. Nagyon megható volt, hogy ilyen váratlanul találkoztunk. Utána Ruszon átmenve Apanagyfa- luban aludtunk. Időnk jó volt, bizony fáradtak vagyunk. Szeptember 12. Reggel indulunk tovább, Újsor, Oroszfalu, Nagyida. Itt éjjelezünk, estefelé érkezve kinn aludtam a Kelemen barátommal a sátor alatt, jó helyünk volt. E napon a bátyámmal ismét találkoztam, de most már világosban. Elbeszélgettünk, felemlítve az éjjeli találkozást, amit nem felejtünk el soha. Szeptember 16. Marosvásárhely. Reggel 6 órakor ébresztő, elég jól aludtam. Ezen a napon vonult be a városba a Magyar Királyi Hadsereg. Mi nem vagyunk a felvonuló szakaszok között, aminek örülök. Tíz óra után kimehettünk a városba. Elkezdett esni az eső, hatalmas tömeg volt az utcákon, főleg a fogadtatási helyen alig lehetett mozdulni. Én előre mentem, hogy lássam amint a kormányzó úr bevonul, de se a kormányzó urunkat, se a feleségét, sem kíséretét nem volt szerencsém látni. * Az első napló szeptember 17-vel zárul. Petries Istvánt, a Magyar Királyi 18. Honvéd Gyalogezred szakaszvezetőjét haza vezényelték. Október végén tértek meg a szekszárdi laktanyába és akkor még az ifjú katona tényleges katonai szolgálatának csak az első felét töltötte le ... F. Kováts Éva Fotó és repró: Ótós Réka Aknavetők a frontvonalon Paks, a halott város? Pakson a Szarkofág nélküli jövőért egyesület 2 millió 390 ezer 875 forint támogatást kért a képviselőtestülettől. Nem tudom mire akarták felhasználni, s azt sem, hogy miként jött ki éppen az az összeg. Azt sem értem, miért éppen ők kérik? Szerintem jár az például a kismamáknak, a nagymamáknak, a sokgyerekeseknek, azoknak, akik még ezután akarnak gyereket, sőt maguknak a gyerekeknek is. Mindezzel egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy az önkormányzat, az atomerőmű, a villamosművek rt, vagy a kormány - kire mi tartozik - ne adjon támogatást az egyesületeknek, a villamos áramot fogyasztóknak, vagy éppen az erőmű környékén élőknek. Éppen ellenkezőleg. A tájékoztatás meg egyenesen nélkülözhetetlen, bár ez elől sem a vállat, sem pedig az rt. nem zárkózott el eddig sem. Aki olvasni tud, az általában is tájékozódhat az atomenergiáról, hiszen Pakson is van könyvtár. Csak kérdés, hogy a lényegről beszélünk-e? Tény, hogy az emberiség még ma sem tud igazán mit kezdeni az atomenergia felhasználásának következményeivel. A téma nem csak tudósok megoldandó feladata, hanem mindannyiunk személyes ügye is, azon a szinten és abban a mértékben, ahol és amiben beleszólhatunk a döntésekbe. Éppen mert fontos kérdésről van szó, nem célszerű zajos, kiszámíthatatlan kimenetelű tüntetéseken beszélni róla. Minden jel szerint ma könnyű utcára vinni két-há- romezer embert, mert annyi az elégedetlenség, a türelmetlenség, a feszültség a társadalomban. De elkövetkezhet a pillanat, amikor az egy irányba terelt indulatok önálló életet kezdenek élni. Semmit sem old meg a tömegdemonstráció, s a szétosztogatott milliók. Ha például sokan kapnak áramdíj-kedvezményt, akkor mindenki másnak drágább lehet az áram. Ha nem épül ideiglenes tároló, - mert például eltorlaszolják az utat - akkor előbb-utóbb le kell állítani az erőművet és egyáltalán nem lesz elég áram. Ebből a szempontból nézve a tüntetés éppen az erőmű mellett szólt, hiszen ha nem működik az erőmű, miért adjanak kedvezményt? Ha működik, akkor pedig kell az ideiglenes tároló, ha úgy tetszik a szarkofág. Ráadásul nem is csak ideiglenesen. Emberi léptékkel mérve igencsak hosszú időre. Szarkofág nélkül ugyanis nincs jövő. A paksi „lakossági fórumon" egy kisebb csoport, akik baráti társaságnak nevezték magukat, fontos kérdést vetett fel. Szerintük nem a kedvezmény a lényeg, hanem az, hogy mi lesz, mi marad, az atomerőmű után? Egy reaktor „élete" harminc év - és ebből tíz Pakson már eltelt - ami lehet, hogy meghosszabbítható még valamennyivel. Mi lesz azután Paksból? - kérdezték. — Halott város: válaszolták a maguk feltette kérdésre. Ha leáll az erőmű, nem lesz munka, de marad a betonmonstrum, amit - belsejében a sugárzó anyagokkal - még hatszáz évig őrizni kell, a település pedig visz- szasüllyed egy ma már meghaladott szintre. Van aki azt mondja, hogy az erőmű dolgozóinak köny- nyű, mert elmennek máshova, ami azért annyira nem biztos. Kell-e másutt hatszáz mérnök? A többiek egzisztenciájáról ma semmit se lehet mondani. Ki tudja, milyen lesz a gazdaság húsz-harminc év múlva? Mi lesz Pakson, Paksból, ha lejár az erőmű futamideje? Az egész egy nagy szarkofággá válik, ami csak viszi a pénzt még párszáz évig? Vagy bővítik és akkor termeli hulladékot, a problémát viszont elnapolja újabb évtizedekre. Ezekkel a kérdésekkel kellene foglalkozni, felkészülni a jövőre, - mondták tüntetők. Nekik, alighanem igazuk lehet. Ihárosi Ibolya POLITIKAI HIRDETÉS EGYÜTT MEGOLDJUK! Kedves Olvasó! Ezzel a játékkal mától még 9 hétig találkozhat. A VÁLASZTOTÓ kérdéseit a hétköznapok vetik fel, a megoldást az SZDSZ kínálja. A játék legfontosabb nyereménye maga az információ, de ha összegyűjti mind a 13 ellenőrző szelvényt, és felragasztva 1994. április 25-ig elküldi címünkre (SZDSZ-VALASZTOTÓ, 1537 Budapest, 114. Pf., 453/408.), sorsoláson vesz részt Főnyeremény: egy Volkswagen Golf személyautó, ezenkívül 30 további értékes nyeremény. A sorsolást 1994. április 30-án tartjuk Budapesten. A nyerteseket levélben is értesítjük az eredményről. Jó szórakozást, tanulságos játékot és sok szerencsét kívánunk! MUNKÁNB.KÜLISÉG - SZOCIÁLPOLITIKA - NYUGDÍJ 1. Mi volt a rendőrségi elnevezése a munkanélküliségnek az „átkes”-ban? 1. látens 2. kapun belüli , '^.közveszélyes munkakerülés 1 Mennyi volt a hivatalosan megállapított minimálbér hazánkban 1993-ban? 1.12.450,-Ft \|)9.000,-Ft X. 8.000,-Ft □ 3. Hogyan alakult hazánkban a munkanélküliségben töltött idő 1993-ban? 1. kevesebb lett 1 nem változott {Xyiótt ö 4. Finnországban 12 évet nőtt a születéskor várható élettartam az elmúlt 30 év során. Nálunk mennyit? 1.9 évet 15 évet évet dl 5. Lépést tartott-e a munkanélküli segély növekedése az inflációval 1993-ban? Ligen \2jiem X. még meg is előzte □ 6. Magyarországon 1993-ban a lakosság hány %-a 1.18,6%-a 112,5-a Ofrl%-a □ 7. A pályakezdő munkanélküliek hány %-a rendelkezett valamily en szakmával 1993 szeptemberében? i l.J7%-a 150%-a ' X. 25%-a □ 8. Melyik képzettségű réteg adta a legtöbb munkanélkülit 1993 októberében: a szakmunkások, a betanított munkások, vagy a segédmunkások? 1. segédmunkások 2, szakmunkások X. betanított munkások 9. Mit tenne az SZDSZ kormányra kerülése esetén a munkanélküliség csökkentése érdekében? 1. emelné a munkanélküli segélyt 2. többlet-adót vetne ki a megszüntetett munkahelyek után ' Xjelentősen csökkentené az új munkahelyek teremtésének terheit dl 10. Milyen egy& programja van az SZDSZ-nek - kormányra kerülése esetén - a munkanákiiliség csökkentésére? 1. bővítené a munkanélküli tanácsadói hálózatot 2. kprliozná a munkaadó felmondási jogkörét ÍXutiinden eszközzel segítené a részmunka és bedolgozói munkavállalás kiszélesítését □ 11. Jelenleg az alkalmazottak hány százaidra dolgozik részmunkaidőben? 1.22,6%-a 2.13,8%-a ^2,7%-a □ 12. Ausztriában 25, Portugáliában 56 percet kellet dolgozni átlagban 1993-ban egy kiló karaj áráért Nálunk mennyit? (l)2 óra 18 percet 2 másfél órát X. egy óra tíz percet □ FORDÍTS! VALASZTOTO
