Tolnai Népújság, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-17 / 40. szám

6 «ÚJSÁG MAGAZIN 1994. február 17., csütörtök Koncerthétfő, koncertkedd Kezdjük a hétfővel. Nem egy koncertre termett nap, de ha hétfőn játszik a Tankcsapda, akkor hétfőn kell menni. Meg- fagyás közeledtét sejtető tüne­tekkel - pl. orrunkról lelógó jégcsap - estünk be a Graffiti koncerttermébe. A felolva­dásra volt idő; legalább másfél órát késett a koncert. Ezalatt szépen felduzzadt a néző­szám, s mire az első, nem ép­pen éteri tisztaságú hang ki­jött az énekes torkán, már le­Üvöltés - Tankcsapda módra Sing Sing '94 Instrumentálisán össze nekik, hogy a hazai pá­lya előnyeit élvezzék. Teg­napelőtt megtört a jég, a turné második állomásaként a sportcsarnokban léptek fel. Bár elég kevesen voltak, ez mit sem von le a zenekar ér­demeiből, hiszen sikeresen be­indították a publikumot. Ami nem volt kis dolog, különösen ha figyelembe vesszük azt, hogy az előzenekarként fel­lépő budapesti illetőségű Ma­chine Mouse inkább rontott, mint javított a kedélyállapo­ton. KRZ Fotó: -degré­Abaházi Csaba és Zoli, a Sing Sing frontemberei hettünk vagy kétszázötvenen. Innentől a koreográfia adott volt; a Tankcsapda a lehető „Legjobb méreg”-gél látta el a közönséget, hogy azok két óra múltán „mérgesen" bandukol­janak haza a farkasordítóban. (Az énekessel, Lukács Lászlóval készült interjúnk a szombati ZUG-oldalban olvasható.) A Sing Sing-nek nincs sze­rencséje Szekszárddal. Hiába a két innen elszármazott Aba- házi-testvér, évek óta nem jött Salvador Dali grafikái egy kötetben Első ízben jelennek meg Salvador Dali összes grafikai munkái egy kötetben. A könyv csaknem ezer metszet és más grafikai alkotás fény­képét tartalmazza - mondta a dpa német hírügynökség tu­dósítójának Jürgen Tesch, a müncheni Prestel Kiadó igaz­gatója. A kiadvány tizenhárom évi „detektívmunka" után jelent meg, a műkereskedők egy ré­szének fenyegetőzése ellenére. - Dali nemcsak a legkereset­tebb, hanem a legtöbbet hami­sított művésze is a XX. szá­zadnak - mondta Lutz Löp- singer, aki az alkotások egyik legjobb szakértőjének számít. A műkereskedelem Löpsinger szerint „hazugságokkal és int­rikákkal" igyekezett megaka­dályozni a könyv megjelené­sét. A forgalomban levő Dali­grafikák 90 százaléka ugyanis hamisnak bizonyult, csak New Yorkban 60 ezer hamisí­tott Dali-alkotást koboztak el. Löpsinger szerint dollármilli­ókról van szó. A szakértő az Interpollal és más rendőri szervekkel dolgozik együtt a hamis műalkotások felderíté­sén. Eredetileg azt tervezték, hogy a hamisított Dali-grafi­kákat és a művész hamisított aláírásait is összegyűjtik egy kötetben. Ez azonban jogi akadályokba ütközött. A világhírű művész, aki nem ismert tabukat, és megje­lenésével is művészi mivoltát jelképezte (bársonykabát, kö­rülnyírt hajviselet és hatalmas bajusz), 1989-ben halt meg, nyolcvannégy éves korában. A most megjelent kötet 1052 reprodukciót tartalmaz, köz­tük 79 színeset. N izsinszki j -b alett a párizsi operában Február végéig ismét a pá­rizsi opera műsorán szerepel Václav Nizsinszkij csaknem 80 esztendeje feledésbe merült táncjátéka, a „Till Eulenspie- gel". Nizsinszkij 1916-ban ké­szítette el a balett koreográfiá­ját Richard Strauss zenéjére. Még abban az évadban volt az ősbemutatója a Manhattan Opera House-ban, majd kere­ken 20 amerikai városban is előadták. Bár a kritika elisme­réssel fogadta, s a közönség nemkülönben, a „Till Eulens- piegel" nem került többé színpadra. A még ma is a modern ba­lett úttörői közé sorolt „Till Eulenspiegel" alapjául Char­les de Coster belga író 1867- ben született szövegkönyve szolgált. Az eredeti koreográ­fiát most tizenkét éves kutatás után Kenneth Archer brit mű­vészet- és színháztörténész és a Londonban élő amerikai ko­reográfus, Millicent Hodson rekonstruálta. A párizsi opera februári műsorán szerepel még Sztra­vinszkij „Le Sacré du Prin- temps" című táncjátéka, Ni­zsinszkij koreográfiájára, ame­lyet szintén Archer és Hodson hívott újra életre. Gyakorlat teszi a mestert Az eset az angliai Ewhurst környéki Surrey falucskában történt. Dennis Ackroyd, a he­lyi tiszteletes adománygyűjtő sétáján szokatlanul nagy ház elé érkezett, és megakadt a szeme egy gitáron. Mivel épp felbukkant a hangszer tulaj­donosa is, a lelkész kerítés­menti baráti beszélgetésbe elegyedett vele, majd gondolt egy nagyot és felajánlotta, hogy gitározhatna egyszer a templomban. A ház és a gitár tulajdonosa, valami Eric nevű, kedves mo­sollyal beleegyezett. A pap úgy érezhette, kicsit elsiette a fellépési lehetőség felkínálá­sát, mert adott pár hónap gyakorlási időt is - Eric Clap- tonnak. Nem telt el pár hónap, és Ackroyd tiszteletes viszont­látta a gitárost kicsiny temp­lomában, s igazán meg volt elégedve játékával. Később gyülekezetétől számos dicsé­retet kapott zenei ízléséért. Franciák, hallgassatok francia dalokat! Tiltakozásuknak adtak hangot francia zenei adók annak nyomán, hogy egy új törvény szerint műsoridejük negyven százalékát ezentúl francia nyelvű dalokkal kell kitölteniük. Az öt legnagyobb adó, amely eddig jobbára angol nyelvű rockze­nét, illetve nemzetközi slágerzenét sugárzott, a kormány bea­vatkozásának minősítette és élesen elítélte a decemberben szü­letett szabályozást, amelyet két éven belül kell életbe léptetni. A decemberben elfogadott törvény része annak a hivatalos kam­pánynak, amely arra irányul, hogy harcoljanak „a brit és ameri­kai slágerek által képviselt kulturális imperializmus" ellen. Az operaénekesnő halála Egy berlini kórházban 96 esztendős korában súlyos be­tegség következtében elhunyt Tiana Lemnitz német opera­énekesnő. 1930 és 1950 között Wagner és Mozart operáinak szoprán-szerepeiben aratott nagy sikert. 1957- ben vonult nyugalomba a (kelet)berlini Staatsoper magánénekese­ként. Halálának hírét a család közölte a sajtóval. Leghíresebb szerepei Wag­ner A nürnbergi mesterdalno­kok című operájának Évája, Mozart Varázsfuvolájának Paminája és Verdi Otellójának Desdemonája voltak. Tiana Lemnitz - mint az AFP által közölt nekrológból kitűnik - 1897-ben született Metz-ben, amikor Elzász-Lo- taringia Németországhoz tar­tozott. A huszas években de­bütált az aacheni operaház­ban, majd miután tagja volt a hannoveri és a drezdai operá­nak, 1934-ben végleg a berlini Staatsoperhez szerződött. Jóllehet, fellépett a legtöbb európai operaszínpadon és a Salzburgi Ünnepi Játékokon is, Berlintől 1949, az NDK lét­rejötte után sem volt hajlandó megválni, bár számos csábító külföldi ajánlatot is kapott, különösen az Egyesült Álla­mokból. Las Vegas, a legjobban növekvő Las Vegas, az amerikai szerencsejáték-metropo­lisz népessége 1990 és 1992 között minden más ameri­kai nagyvárosénál gyor­sabb ütemben nőtt: közel 14 százalékkal gyarapo­dott, megközelítve ezzel az egymilliós szintet. Az erő­teljes növekedést az ame­rikai statisztikusok egy­részt a virágzó idegenfor­galommal hozzák össze­függésbe, másrészt pedig azzal, hogy sok kaliforniai költözik a városba - írja az AFP. Las Vegast csak a te­xasi Laredo és az arizonai Yuma tudta megközelíteni, hasonlóan kétszámjegyű növekedési ütemmel. Brazíliában a legbiztosabb állás a bérgyilkosoké Egy képviselő szerint a bér­gyilkosoknak van a legbizto­sabb állásuk Brazíliában. Ed- mundo Galdino törvényhozó, aki egy bérgyilkos támadása következtében deréktól lefelé megbénult, kijelentette: a bra­zíliaiak, akiket az infláció, a munkanélküliség, a tehetetlen kormány és a korrupt rendőr­ség kétségbe ejt, mind na­gyobb számban alkalmaznak bérgyilkosokat, hogy saját igazságszolgáltatásukat gya­korolják.- Brazíliában ma könnyebb és sikeresebb dolog bérgyil­kost alkalmazni, mint ügyvé­det - mondta Galdino a Reu­ter brit hírügynökség munka­társának. - Könnyebb, ol­csóbb és biztosabb. A gyilkos­ság ára változó, egyhavi mi­nimál bérnek megfelelő 70 dollártól 20 ezer dollárig ter­jed. Ez utóbbi összeget kor­mányzók vagy szenátorok agyonlövéséért kell megfi­zetni. Galdino kijelentette, a rosszul fizetett rendőrök és a létszámhiánnyal küzdő bíró­ságok képtelenek megbir­kózni a körmönfont és moz­gékony bérgyilkosokkal. - így a bűntettek 99 százaléka fel­derítetlen marad - fűzte hozzá. Nincs biztosabb üzlet Brazíliában, mint a bérgyilko­soké. Sao Pauloban, Brazília legnagyobb városában a napi 20 gyilkosság felét felbérelt gonosztevők követik el. A gyilkolási szerződések a kö­vetkezőképpen köttetnek: akinek bérgyilkosra van szük­sége, kapcsolatot létesít egy közvetítővel, aki gyakran nyugalmazott rendőr, bünte­tőügyekkel foglalkozó ügyvéd vagy magánnyomozó. A köz­vetítő aztán alkalmazza a bér­gyilkost. Az esetek többségé­ben az ügyfél nem ismeri a bérgyilkost, az nem ismeri az ügyfelet és azt sem tudja, mi a célja a gyilkosságnak. A Galdino ellen elkövetett merénylet tipikus volt. Galdi- not, aki akkor városi tanács­nok volt, 1985-ben egy föl­dbirtokos parancsára támad­ták meg. Égy bérgyilkos két lövést adott le, egyet a fejére és egyet a gerincére. 1991-ben egy ember jelentkezett az ál­dozatnál és felajánlotta, hogy 700 dollárért megöli a táma­dót. Galdino visszautasította az ajánlatot. - Mindent elkö­vettem - mondotta a Reuter tudósítójának -, hogy meg­győzzem a jelentkezőt, szol­gáltassa ki a gyilkost a rendőr­ségnek. A bérgyilkos szemé­lye még ma is ismeretlen. A Cook-szigetek új neve? A Cook-szigetek lakos­sága márciusban dönti el, megváltoztassa-e a déli csendes-óceáni szigetvilág nevét. A felfedezőről, James Cookról elnevezett szigetek nevét polinéziai hangzású névre akarják felcserélni. A 18 ezer főnyi lakosság köré­ben a legnépszerűbb név az „Avaiki", amely a legendák szerint a polinéziai őshaza elnevezése volt - írja az AP amerikai hírügynökség. Alex Sword, a Cook Islands News című újság főszer­kesztője azt írta, arról is sza­vazni fognak, megváltoztas­sák-e a nemzeti himnuszt és a lobogót. James Cook 1773­ban az első európai volt, aki a szigetekre eljutott. - A bri­tek azért nevezték el Cook­ról szigetvilágunkat, mert ő jött ide először - mondta Sword. - Sok honfitársunk úgy érzi, vissza kellene állí­tanunk polinéziai identitá­sunkat. Mások azt kívánják, hagyják meg az eddigi ne­vet. Azzal érvelnek, hogy dollármilliókat költöttek a turisták odacsábítására. Ha megváltoztatjuk a nevet - mondják -, mindent újra kell kezdenünk. A Cook-szigetek fő szi­gete, Rarotonga 3 ezer kilo­méterre északkeletre fekszik Új-Zélandtól. Taps és fütty Vegyes fogadtatásban ré­szesítette a lipcsei közönség Mozart Don Giovanni című operájának felújítását. Lelkes tapssal jutalmazta a közönség az énekeseket és a Gewand­haus Zenekar tagjait, fütty­koncert fogadta azonban a hagyománytisztelő operara­jongók részéről John Dew - „a régi darabok aktualizálásának világbajnoka" - rendezését. Aki rokokót várt, alaposan csalódnia kellett, mert Dew ezúttal is XX. századi jelme­zekben léptette színre az opera szereplőit és modern operát gyúrt a Don Giovanni- ból. A csalódást még csak fo­kozta Heinz Balthes egy­hangú, unalmas színpadképe. Dew viszont így nyilatkozott: „El vagyok ragadtatva a gon­dolattól, hogy dekoráció nél­kül játsszam színházat". A Fi­garo házassága (1991) és a Cosi fan tutte (1992) után ez a harmadik Mozart opera, amely Dew felújításában ke­rült bemutatásra Lipcsében. Viharos tetszésnyilvánítással fogadta a közönség Berlinben a Faust-Ciklus nyitó hangver­senyét, amelyen Mahler 8. szimfóniája (Ezrek szimfóni­ája) és Goethe „Faust-IT'-jé- nek zárójelenete volt műso­ron. A Berlini Filharmoniku­sok zenekarát, a Berlini Rádió kórusát, a prágai filharmóniai kórust és a Tölzi fiúkórust Claudio Abbado vezényelte. A lelkesen ünnepelt szólis­ták közt volt a magyar Rost Andrea is. A június 25-ig tartó Faust-Ciklus keretében szá­mos hangverseny, felolvasás, színielőadás és filmbemutató, sőt egy kiállítás is műsoron szerepel.

Next

/
Thumbnails
Contents