Tolnai Népújság, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-12 / 36. szám
Szombat, 1994. február 12. TOLNAI NÉPÚJSÁG 9 Mikor repül a madár? A konyhai nagyasztal nincs szétnyitva, hiszen a négy leány iskolában van. így most helyettük is törjük az estig ígérkező csendet, ha már egyszer csendről lehet beszélni ott, ahol a ház ura ugyan hallgatag, nyugodt, de az asszonya meg az ellenkezője: hirtelen. Nem ritka - ez az ő állítása -, hogy ha egyedül van, akkor a macskával is veszekszik, vagy éppen a Rozin köszörüli a nyelvét. Az ireg- szemcsei Nagyné Kun Mária és férje Rozijáról annyit illik tudni, hogy sokak vélekedésével ellentétben nem a hattagú család bejárónője, hanem egy mindig is jó szolgálatot tevő mosógép. Szóval ülünk az asztalnál, s a fiatalasszony arról beszél, hogy azért vállalták a nagycsaládot, mert végül is a sors hozta úgy. Egy gyermekkel és a szíve alatti másodikkal özvegyen maradt 1980-ban, a férje pedig elvált volt, szintén két kislánnyal. Aztán a férj addig érdeklődött utána Nagyszokolyban - Kun Mária földet szerető, ahhoz értő nagyszokolyi parasztcsaládból származik -, míg 1988-ban egybekeltek, s benépesítették az iregszemcsei házat. Iregszemcsei ház. Külön története van annak. — A telek megvolt itt, Iregben, amikor özvegyen maradtam - néz a közénk telepedő férjére. - Azt mondtam, nem kezdhetek semmit sem vele, de ,az édesanyám bíztatott, hogy meg tudom csinálni, csak hizlaljak disznókat. Megtettem. Egy kezest sikerült csak állítani - ki vállal felelősséget egy kétgyerekes, kisjövedelmű asszonyért? -, így nem kaptam OTP hitelt. Ekkor hallottam beszélni a rádióban Széli Julika riportert, megkerestem. Lejött, még olyant is kibogozott, amit nem gondoltam. Kaptam 176 ezer OTP-t meg 20 ezer forint vállalati támogatást. 1984-ben már a lakhatási engedély is megvolt. Félmunkát soha életemben nem csináltam. Nem erre neveltek - mosolyog. — Szóval akkor a média segített. Ezt várja most is? Ezért írt levelet a szerkesztőségbe, nekem? — Te, nem árultad el, hogy írtál! - néz rá meglepetten a férje, de érkezik is azonnal a megnyugtató válasz. — Láttam azt az elkeseredett képedet, amikor munka- nélküli lettél. Tudják - fordul hozzánk az asszonyka vergődött fél évig. Minden gépet megjavított, ami a házban és a szomszédoknál rossz volt, csak hogy elfoglalja magát. — Most már van munkahelyem a Kísérletinél - általános gépszerelő lakatos a szakmám - , a feleségem pedig Tamásiba jár majd szakácstanfolyamra és reméljük, sikerül elhelyezkednie. Nagyék vásározó kereskedők voltak - négy évig ezért a négy gyerek sütött, főzött, takarított, vezette a háztartást -, s azt mondják, bár jól ment az üzlet, manipulálni nem akartak, inkább kiléptek mielőtt befuccsoltak volna. Vallják, az A kiskapuban Nyersz, ha nem akarsz is! Nem menekülhetsz! Vannak udvariasan kínálgató, és vannak rámenősen tukmáló csomagküldő szolgálatok. Utóbbiak egyikétől sehogyan sem tudunk megszabadulni. Mint 12. ajánló pak- samétájukból (is) megtudhatja b. családom, nincs mit tenni, mert már benne vagyunk a számítógépes rendszerükben, s akkor is bírjuk a bizalmukat, ha semmit nem rendelünk tőlük. Akiket kiszúrtak, azok egy játékban is részt vesznek - ágáljanak bárhogy -, aminek a végén néhány millió forint boldog tulajdonosa lesz majd - valaki. Természetesen a mi nyerési esélyünk mit sem csökkent attól, hogy nem kértünk se kakukkolós pipacsot, se öntapadós klottga- tyát; ott vagyunk a továbbjutók között, túl az első rostán. Mint mindenki. Mert a legfrissebb értesítéseken - melyek mellékesen katalógust és megrendelő szelvényt is tartalmaznak -, valamennyi partner (ha nem is partner) nyertesként szerepel, középen. Mellette jobbra és balra az izgalmas játék két nagy vesztesének nevét tüntették fel, pirossal átikszelve: Varga Jánosné és Nemes Imre úr. Rengeteg küldeményen széles e hazában. Ezt a pechet! Wessely E lőször a rendelőintézet egyik traktusában várakozva találkoztam az év elején a patikafrásszal - mint reménybeli népbetegséggel. Három asszisztensnő futott ösz- sze, egyikük vállán panyókára vetett kabát jelezte, hogy kívülről jött, s míg zsebéből sorra kiszedegette a gyógyszeres dobozkákat és fiolákat, tombolt. Hogy nem, hát neki nincs annyi pénze, amennyibe ezután egy megfázás gyógyítása kerül! Ahogy körülnéztem, többen hallgattuk a kitörést behúzott nyakkal. Sejdítve, hogy bennünket is elkap az a nyavalya, amit az ironizálásra mintegy önvédelemből hajlamosak azóta már morbus nyomori- tisznek neveznek. Gyógyítható, visszaszorítható? Szerintem még Nostradamus sem tudhatná, hiszen itten az alap- feltételek biztosítása híján piacosították az egészségügyi ellátást és a „nagy mű" megvalósításának első negyedénél tartva is recseg és ropog. Most éppen arról van szó, hogy a gyógyszergyártás és kereskedelem krízishelyzetén kell enyhíteni egyértelműen a patikaszerek használatára szőrűNoteszlap lók ártalmára. Üres zsebére. Az ügy fő bonyolítói eredetileg 60 százalékos gyógyszerár emelésért verték az asztalt, hogy egyedül az segítene, bár ez sem oldja meg hosszútávon a gyártás, export-import, forgalmazás gondjait. Naná, hogy nem! A társadalombiztosítás ugyanakkor csak egy részét kapta meg azoknak a milliárdoknak, amelyek vagyonát alkothatnák, és változatlanul vidoran élnek a társadalombiztosítási hozzájárulások elsikkasztói, ráadásul a tb egészségügyi önkormányzata se gazdálkodhat önkormányozva a meglévő pénzével. Rászabott pénzből állhatja csupán a térítéseket. Decemberben a szaktárca minisztere pártelnökként kampányolva még azzal nyugtatta hallgatóságát, hogy „csak" 30 százalékos lesz a gyógyszeráremelés. Lett 40 és január eleje óta ehhez értő emberek kiszámolták - be is bizonyították -, hogy a deklarált 40 igen sok gyógyszer esetében eléri, meghaladja a 100-150-200 százalékot is. Most éppen nem arról esik sok szó, hogy az országos főpatikus asszony további emeléseket is kilátásba helyezett 1994-re. Újabban azon folyik a vita, mi az, ami életmentő gyógyszernek minősül, s mi az, ami nem. Már csak az hiányzik, hogy az legyen a kérdés, kinek érdemes és kinek nem érdemes megmenteni - hosszabbítani az életét. Sza- bad-e az európaiságra ácsingózó országban leírni azokat az embereket, akik például krónikus, vagy visszafordíthatatlan betegségekkel küszködve képesek lennének megfelelően ellátva együtt élni a betegségükkel? Annyira szónoki a kérdés, hogy még leírni is szégyen, hiszen a gyerekember is tudja, hogy nem szabad. A hogyan az sem tekinthető normálisnak, hogy a gyógyszertárak előtti szemétgyűjtőkben sokasodnak a beváltatlan receptek. De az se ám, hogy számosán föl se íratják maguknak az eddig bevált gyógyszerek helyett javasolt olcsóbbakat. Jócskán vannak már olyanok is, akiknek ez is megfizethetetlenül drága. László Ibolya adó nincs szinkronban a kereslettel. Ez a négy év azonban arra is jó volt, hogy országjárás közben látták a parlagon maradt földeket, azt - ők így fogalmaznak -, hogyan megy tönkre az ország, találkoztak, beszéltek elszegényedett emberekkel, lecsúszókkal, elkeseredettekkel. — Hiába mondják a TV-ben, hogy nem így van, nincs igazuk - cserfel az asz- szony. — Ne mondja már! - ellenkezünk. - A múltkor beolvasták a Nahlik-közleményt a televízióban és abban arról volt szó, hogy milyen igaz és milyen jó a tv-műsor! — Igen? És azért vesz mindenki parabola antennát ... - nevet. Mondjuk még tovább is, ám abból csak annyi derül ki, hogy van, amikor a világ nem ért meg bennünket és van, amikor mi nem értjük rrjeg a világot. így járt Nagyné Kun Mária is, aki azért írta meg elébb említett levelét, mert ez a meg nem értés nyomja szívét, lelkét. Az pedig rossz. Ilyenkor szólni kell, tollat kell fogni, aztán le kell írni mindazt, ami a nagy kölöncöt jelenti. Van ki a tekintetével, más a szavával sürgeti a levélolvasást, így nincs mit tenni. Szétnyitom a levélpapírt. — Miért kell a tsz-eket - a működőképeseket is mind feloszlatni? Ez politika, ugye? Ha az, akkor nem jól politizálnak. Több lesz a munkanélküli elkeseredett ember, aki csak a postást várja a segély miatt. Ha gazdálkodni akar, akkkor ahhoz érteni is kell, de sajnos nem mindenki van így vele azok közül, aki belekezd. Ha egy valamit eltol, arra rámehet az egész vállalkozás. A következő kérdés. - Olvasom. - Mi lesz azokkal az emberekkel, akik nem tudnak gazdálkodni, munkahelyük nincs, de ÉLNI akarnak és dolgozni? Sajnos a környékünkön nagyon kevés a munkahely, mert már megszűnt. Siófok, Tamási az, ahol talán el lehet helyezkedni, de nem biztos, hogy vidékit felvesznek az utazgatás miatt. Mi lesz a végzett gyerekeinkkel? Azért tanultak több évet, hogy munkanélküli segélyt kapjanak? Milyen törvény az, hogy tanulmányi díjat kell fizetni a főiskolákon, egyetemeken? Sajnos visszajön a régi, hogy a gazdag ember hülye gyereke fog majd bejutni, az enyém meg lemarad, mert nem tudom kifizetni a tandíjat? Hej, micsoda helyre kis polémia kerekedett a kérdések után! Kár, hogy nem hallotta egyik-másik jelenlegi vagy leendő politikus, sok feltörekvő. Végül is jól kiegészítettük egymás véleményét - meggyőzésre nem volt szükség -, aztán abban maradtunk, hogy Tamási Áronnal szólva mi is azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. És mivel ez egyre nehezebb, csak az optimista ember tudja jól átvészelni a jelenlegi keserves napokat. Nagyék mind a négy leányuknak olyan jövőt akarnak építeni, ami nekik is jó és úgy tennék, úgy teszik - bár mostanság nem tudnak annyit összeszedni, mint nekik a szüleik - , hogy ők is dolgozzanak meg érte. — Egy madár sem rögtön repül - összegez a ház asszonya, s ebben benne van az optimizmus, a türelem és egy kicsit a jövő is. Ékes László Fotó: Gottvald Károly POLITIKA! HIRDETÉS EGYÜTT MEGOLDJUK! Kedves Olvasó! Ezzel a játékkal mától még 10 hétig találkozhat. A V ÁLASZT0TÓ kérdéseit a hétköznapok vetik fel, a megoldást az SZDSZ kínálja. A játék legfontosabb nyereménye maga az információ, de ha összegyűjti mind a 13 ellenőrző szelvényt, és felragasztva 1994. április 25-ig elküldi címünkre (SZDSZ-VALASZTOTÓ, 1537 Budapest,. 114. Pf., 453/408.), sorsoláson vesz részt. Főnyeremény: egy Volkswagen Golf személyautó, ezenkívül 30 további értékes nyeremény. A sorsolást 1994. április 30-án tartjuk Budapesten. A nyerteseket levélben is értesítjük az eredményről. Jó szórakozást, tanulságos játékot és sok szerencsét kívánunk! OKTATÁS - IFJÚSÁG 1. Az érettségizettek hány százaléka tanul tov ább felsőfokú oktatási intézetben 1990 óta átlagosan? 1.86% 2.73% X. 45% □ 2. Mennyi ugyanez a mutató Nyugat-Európában? 1.75% 2.57,5% X.30% □ 3. Hogyan növelné az SZDSZ a felsőoktatásban résztvevők létszámát? 1. hallgatói hitellel 2. liberális felvétellel X. kitolt tanköteles korhatárral 4. A tankönyv ek hány százaléka maradt v áltozatlan 1990 után? 1. mind új 2.52%-a X.81%-a □ 5. A jelenlegi teljesítmény-centrikus (osztályzásra épülő) oktatási módszer helyett mit kínál az SZDSZ programja? 1. szülői elvárásokra épülő módszert 2. tanári elvárásokra épülő módszert X. a gyerek egyéni fejlődésére épülő módszert EH 6. Milyen új tantárgyakat vezetne be az SZDSZ alaptanterve az alapfokú oktatásban? 1. társadalmi ismeretek 2. honvédelmi ismeretek X. rovás-írás művészeti ismeretek általános magfizika lóról visszafelé-nyüazás kommunikáció gyorsírás matyóhúnzés EH 7. Melyik MDF-plakát szerepel az általános iskolák 8. osztályos hivatalos történelem könyv ének utolsó lapján? 1. .Nyugodt Erő" 2. „ToBapuujH Kohoj” X. „Tavaszi Nagytakarítás" I I 8. Mi volt az elmúlt negyven évben kötelező a felsőtagozatos általános iskolások számára? 1. kék köpeny 2. kék füzet-borító X. orosz nyelv 9. Hány %-kal haladta meg a pályakezdő fiatalok munkanélkülisége az országos átlagot 1993-ban? 1.13,7%-kal 2.8,9%-kal X. 3,7%-kal □ 10. Mennyivel nőtt 1992-ben 1991-hez képest az anyagi okból veszélyeztetett kiskorúak száma? 1.197.572-vel 2.59.896-tal X. 32.515-tel □ 11. A sorköteles korosztály hány százaléka volt alkabnaüan fegy vernemi szolgálatra 1993-ban? 1.33%-a 2.15%-a X. 28%-a □ 12. Hány oktatási (politikai és közigazgatási) államtitkárt .fogyasztott el” éves átlagban a Művelődési és Közoktatási Minisztérium 1990 óta? 1. évi másfelet 2. évi kettőt X. évi negyedet EH FORDÍTS! & ■4? VÁLASZTÓTO
