Tolnai Népújság, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-12 / 36. szám

I 10 «ÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1994. február 12., szombat Az okos ember érzelmek nélkül veszélyes Dr. Ökrös Magdolna, ügyész az egyik nagy per szü­netében másként viselkedett, mint a többség. Tele volt a bí­rósági folyosó tanúkkal, ér­deklődőkkel. Füst volt és zsú­foltság, mindenki egyszerre beszélt. A tömegben rémülten pislogott két kis cigánygyerek. Jöttek-mentek az emberek alatt. Az ügyésznő volt az egyetlen, aki civilként lehajolt a kisgyerekekhez beszélgetni. Kedves kérdései finoman a mamának adtak volna taná­csokat. — Miért lesz egy nő ügyész? — Voltam jogtanácsos, ügy­véd, most a fiatalkorúak ügyészét helyettesítem. Itt voltam fogalmazó, s talán azért jöttem vissza, mert itt önmagam lehetek. Ebben a munkában, főleg a fiatalkorú­aknál a szakmai szempontok és a saját belső erkölcsi törvé­nyeim, igazságérzetem is ér­vényesülhet. Képes vagyok azonosulni a feladattal, szink­ronba hozható a belső énem­mel. — Az emberek általában azt hiszik, hogy az ügyész pusztán a vád képviselője, pedig a büntető­ügyekben ügyvéd legyen a tal­pán, aki ki tud találni mentő kö­rülményt, amit az ügyész nem említett meg. — Az emberek általában az angolszász jogrendből vették a mintákat, ahol a szigorú ügyész - filmekben látott - sematikus figurája minden­képpen a bűnt keresi, s elítél­tetni akar a törvény betűje alapján. Nálunk szerencsére nincs így, általában sem, hi­szen fellebbezhetek enyhíté­sért is. Különösen nem igaz ez a szerep a fiatalkorúak eseté­ben. Nem volt ez mindig így, a múlt század közepe táján kezdték megkülönböztetni az elkövetőket életkoruk szerint. — Mit tekint feladata lénye­gének? — Azt, hogy itt nemcsak szakember lehetek, hanem nő és anya is. Sőt, véleményem szerint egyenesen kívánatos ezen a területen, hogy az em­ber családos legyen. Orvostudományi tény, hogy az emberek életében a 14 és 18 közötti kor speciális idő­szak testi és lélektani szem­pontból. Olyan pszichés és emocionális zavarokat látok szinte minden elkövető sze­mélyiségében, amelyek már önmagukban is időzített bombák. Ez lehet, hogy bűnö­zésben, de lehet, hogy később pozitív devianciaként jelenik meg. Óriási probléma, hogy még a pozitív devianciát sem tudjuk igazán kezelni, nem­hogy a negatívat. A szipuzás és az alkohol nem új prob­léma, de egyre gyakrabban je­lentkezik drasztikus követ­kezményekkel. — Mekkora az ügyész lehető­sége arra, hogy a fiatalt vissza­fordítsa a társadalomba? — Ebben a kérdésben pesz- szimista vagyok, már csak azért is, mert a büntetőjog csak egyik, és nem is az elsőd­leges eszköz arra, hogy ezt a feladatot ellássa. Egy tudós - szabadon értelmezett - véle­ménye szerint minden társa­dalomnak annyi bűnözője van, amennyit kitermel, illetve megérdemel. Ez visszafelé is igaz, a büntetőjog önmagában nem alkalmas a társadalom bajainak gyógyítására. Egy szóval sem mondom, hogy in­tézkedéseink céltalanok, s ese­tenként segíthetnek is a ma­gára maradt fiatalnak. Szá­momra az is eredmény, ha az elkövető később engem is fel­hív, ha segítségre van szük­sége. Sajnos nincs társadal­munknak a fiatalkorúak, illetve a csa­ládok gondo­zására megfe­lelő, és mű­ködő intéz­ményháló­zata. Igyek­szem minden esetben meg­ismerkedni a fiatalkorúval és megérteni azt, hogy mi­ért tette azt amit tett. — A durva­ságot, a brutali­tást is? — Én érte vagyok, bár­mennyire is furcsán hang­zik. Meg kell értenem belső mozgatóru­góit, de mégis eljárok vele szemben, mert a tettét nem tudom elfogadni. Az embert értem, amit elkövetett, azt hozzámé­rem a büntetőtörvényekhez és saját belső erkölcsi normáim­hoz. Véleményem szerint a fi­atalkorú bűnözés okai abban a szubkultúrában keresendők, ahonnan a fiatal jött, arra kel­lene hatnia a társadalomnak. — Mekkora a család szerepe a fiatalkorú bűnözés létre­jöttében? — A család felelőssége minden esetben kétséget kizá­róan kimutatható. Azt szokták mondani, hogy az elkövetők az elmaradottabb, iskolázat­lan családokból kerülnek ki, ami többnyire igaz is. Persze a szegénységet, az érzelmi si­várságot, a hátrányos helyze­tet is le lehet győzni pozitív devianciával. Olyan szellemi, művészi tevékenységgel, ki­ugró sikerrel, ami betölti az életükben lévő űrt. Újabban a hirtelen nagy karriert és anyagi jólétet elérő családok gyerekei közül is ke­rülnek ide. A felnőttek a gye­rekről elfeledkeznek, nincsenek családi rituálék, érzelmi és szellemi táma­szok. ők azok, akik gyakran az úgynevezett galeribűnö­zésbe keverednek. A nehezen felderíthető, intellektuális bű­nözés is ebből a körből kerül ki. — Azt mondják, morális vál­ság is van . . . — A hozzám kerülőket ki­csit jobban megismerve belső szegénységet, befeléfordulást, és az énképnek a teljes hiányát látom. Nagy fantáziát a bűnö­zésben és semmi fantáziát egyebekben. Ez azzal is össze­függ, hogy mi mindig a telje­sítményt mérjük, s nem az egész embert. Szerintem egy okos ember érzelmek nélkül éppoly veszélyes lehet, mint az indulatok által vezérelt os­toba. Az is baj, hogy az isko­lákban a régi közösségi for­mák megszűntek, az újak még nem épültek ki. Azt nem tu­dom, hogy válság van-e, de értékvákum mindenképpen kialakult. Sőt úgy tűnik, hogy a gazadaságcentrikusság, a pénz hajszolása méginkább háttérbe szorítja az egyéb em­beri értékeket. Aggasztó, ha a társadalomban már a fiatalok, gyerekek egymás között cigá- nyoznak, zsidóznak. Alapve­tően befogadó nemzet va­gyunk, de e jelenségeket nem szabad figyelmen kívül hagyni. Döbbenettel tölt el a hozzám kerülő fiatalok egymás iránti közömbössége is. — A sok egyéni tragédiát és azt, hogy lehetőségei be­határoltak, hogyan lehet feldol­gozni? — Sokszor nehezen, de az otthonról hozott érzelmi biz­tonság, és a gimnáziumi taná­raimtól származó szilárd ér­tékrend számomra máig tá­maszt jelent. Ihárosi Ibolya POLITIKAI HIRDETI s Kuncze Gábor, az SZDSZ miniszterelnök-jelöltje: , Az ezredforduló iskolájának új igényekkel kell számol­nia. A döntés joga óvódától az egyetemig az intézmény használóinak kezébe kerüljön. Az SZDSZ az iskolaala­pítás és választás szabadsága mellett áll ki. Nem lehet több reformmal sújtani a pedagógusokat. A helyi kez­deményezésekre, a pedagógusok törekvéseire kell épít­kezni. A szakképzésben a biztos munka reményében ta­nuljanak a fiatalok. Az egyetemeket nyitottabbá kell tenni. Magyarország jövője az iskolákban dói el.” s \ SZDSZ H; A Szonda Ipsos decemberi közvélemény-kutatása Politikusok megítélése a nyugati országrész választópolgárai körében A választások közeledtével egyre inkább érdekessé válik, mit gondolnak az emberek azokról a személyekről, akik a politika frontvonalán szere­pelnek, s várhatóan a kam­pány során is központi szere­pet játszanak majd. Mint min­den hónapban, a Szonda Ipsos decemberben is elkészítette a politikusok népszerűségére vonatkozó köz vélemény kuta­tását. Cikkünkben bemutat­juk, hogy milyen volt a politi­kusok megítélése a Dunántú­lon, az ország nyugati felében az esztendő végén, s külön je­lezzük, ha lényeges eltérések mutatkoznak az országos át­laghoz képest. A népszerűségi lista veze­tője decemberben - csakúgy mint az előző hónapban - Göncz Árpád, aki a Dunántú­lon az elérhető maximális 100 pontból 81 pontot kapott. Mind ebben a régióban, mind országosan egy hónap alatt 6 pontot emelkedett a népsze­rűsége. A köztársasági elnök nemcsak a legnépszerűbb, hanem a legismertebb politi­kus is, a dunántúli emberek 93%-a tud róla. A második legkedveltebb politikus to­vábbra is a nemrég még FI­DESZ színekben szereplő, mára azonban pártjától meg­vált Fodor Gábor, akinek a pontszáma (70) egy árnyalat­tal alacsonyabb, mint orszá­gosan (ahol 72 pont). A harmadik helyen Király Zoltánt találjuk, a negyediken - szinte ugyanakkora pont­számmal - Horn Gyulát. Ket­tejük népszerűségének közös vonása, hogy 4-4 ponttal nőtt a rokonszenvpontszámuk no­vemberhez képest, némi kü­lönbség azonban, hogy orszá­gosan fordított sorrendben állnak a „top-listán": a Szocia­lista Párt elnöke megelőzi a Szociáldemokrata Párt vezető­jét. Novemberhez képest, Göncz Árpád mellett, Boross Péter népszerűségi mutatója javult a legnagyobb mérték­ben, 6 ponttal. Ev végi 51-es pontszáma a közepesen nép­szerű politikusok sorába emelte az új miniszterelnököt. A kormányfő egyébként or­szágosan is javított valame­lyest: 44 pontról 48 pontra. Az említetteken kívül a Du­nántúlon még négy politikus­nak emelkedett a népszerű­ségi mutatója valamelyest sta­tisztikailag is figyelemre mél­tóan, 4 ponttal: Nagy Tamásé, Orbán Viktoré, Torgyán Jó­zsefé és Kuncze Gáboré. A há­rom pártelnök közül Nagy Tamás és Orbán Viktor a me­zőny első harmadába, Tor­gyán József a sereghajtók közé tartozik. A Fidesz és a Kisgaz­dapárt elnöke egyébként egy kicsivel népszerűbb - ponto­sabban kevésbé népszerűtlen - ebben a régióban, mint or­szágosan. Kuncze Gábornak, a szabad demokraták miniszterelnökje­löltjének nemcsak a népszerű­sége, hanem az ismertsége is növekedett egy hónap alatt. Novemberben a dunántúliak 45 %-ának, decemberben 53 %-ának csengett ismerősen a neve. A Kuncze iránti rokon- szenv (59 pont) ugyanakkora, mint amekkorát pártja elnöke, Pető Iván élvez. Velük azonos népszerűséget mondhat ma­gáénak az „új belépő", a listán első alkalommal szereplő Bé­kési László. A kormánypolitikusok kö­zül továbbra is Surján László a legnépszerűbb, a közepesnél valamivel kedvezőbben ítélik meg az itteniek. A többiek - Borosst kivéve - inkább a ne­gatívan, semmint a pozitívan fogadott közszereplők sorába tartoznak. Mindazon által a Dunántúlon nem a kormány- koalíció reprezentánsaival, hanem Thürmer Gyulával szimpatizálnak legkevésbé a választópolgárok, aki egyre inkább leszakad a mezőnytől. Az adatfelvétel ideje: 1993. de­cember. Az adatfelvétel módja: szemé­lyes, kérdőíves megkérdezés. A megkérdezettek száma: 936 fő, akik az egész országot képvise­lik, ebből 288 fő a Dunántúl la­kosságát reprezentálja. Alapsokaság: 18 éves és idő­sebb állandó dunántúli lakóhely- lyel rendelkező magyar állampol­gár. Az alapsokaság és a megkérde­zettek összetétele korcsoport, nem és a lakóhely típusa szerint meg­egyezik. Ferenczy Europress Nyugati Ország országrész politikus népszerűség ismertség népszerűség ismertség 1. Göncz Árpád 81 93 81 93 2. Fodor Gábor 70 82 72 81 3. Király Z. 67 76 65 76 4. Horn Gyula 66 84 67 86 5. Palotás János 63 86 64 85 6. Deutsch Tamás 63 76 61 78 7, Nagy Tamás 62 36' 61 39 8. Orbán Viktor 61 86 58 86 9. Demszky G. 61 83 60 85 10. Pető Iván 59 79 60 80 11. Békési László 59 66 61 67 12. Kuncze Gábor 59 53 61 59 13. Surján László 55 86 56 84 14. Szájer József 52 33 53 32 15. Boross Péter 51 84 48 84 16. Zwack Péter 51 66 52 66 17. Kövér lászló 50 37 51 39 18. Pozsgay Imre 49 88 49 86 19. Lezsák Sándor 46 66 46 64 20. Szabó Iván 45 79 45 76 21. Jeszenszky G. 40 88 41 87 22. Kónya Imre 34 81 35 80 23. Csurka István 33 86 31 85 24. Torgyán József 32 93 29 90 25. Thürmer Gy. 26 59 26 61 Megjegyzés: A népszerűségi pontszám 0-tól 100-ig ter­jedhet, ahol a 0 pont nagy ellenszenvet, a 100-as nagy ro- konszenvet jelent. A -A és +4 közötti pontszámkülönbségek statisztikailag nem jelentősek. Az azonos pontszámú politi­kusokat a tizedpontszámoknak megfelelő sorrendben sze­repeltetjük. Legyetek jók - ha tudtok Egervári Oszkár, a Keresz­tény Advent Közösség lelké­sze, a Budapesti Hittudomá­nyi Főiskola tanára, a Re­ménység Gyermeksegély és Rehabilitációs Alapítvány ku­ratóriumának elnöke az elő­adója a tamási bibliai elő­adás-sorozatnak. Az alábbi beszélgetésben a nevelés mai problémáiról kérdeztük.- Nem lehet, hogy amit a ne­velés válságának mondunk, az nem más, mint a generációk örök ellentéte?- Ki nem állhatom azt a fajta károgást, ami a mai fia­talságot hasonlítja a régi idők­höz. Nem tíz év távlatában gondoltam azt, hogy a neve­lést, az ifjúságot szabadosság jellemzi. Nem merem azt állí­tani, hogy ami azelőtt volt, az kivétel nélkül jó volt, a statisz­tika azonban azt mutatja, hogy a nevelés és a házasság válságban van. Magyarorszá­gon harmincötezer állami gondozott gyermek van, ők 80 százalékban bűnözők lesznek- ezek tények, és meg kell ke­resni a gyógyszert rá.- A szeretettel való odafordu- lás mellett mi az ön pedagógiájá­nak praktikus oldala?- Gondozottaink - elveink szerint - nem intézmény-, ha­nem családszerű nevelésben részesülnek. Rendkívül tuda­tosan törekszünk arra, hogy ne ideges, hanem nyugodt légkör vegye körül őket. Meg­győződésem, hogy a szépre és jóra nevelés lehetséges úgy, hogy a reális tényeket, a való­ságot is lássák. Fontosnak tar­tom a gyermekek munkára nevelését, azt, hogy pici korá­tól rendbe tartsa a dolgait, s ha valamit elront, segítsünk neki helyrehozni.- Az Ön felfogásában léteznek elveszett emberek?- A Biblia tanítása, szerint minden ember elveszett, aki nincs a megmentettség állapo­tában. Az az ember üdvtörté- netileg elveszett. Ha a társa­dalmi megítélést nézzük, hi­szek a megmenthetőségben. Alkoholbetegekkel dolgozom, börtönmissziót végzek, nem tenném, hogy ha nem hinnék benne.- Lehet-e jónak lenni - nem az „engedelmességre" gondolok -, ma?- Nem könnyű kérdés, at­tól függ mit értünk ezalatt. Abban hiszek, hogy a jó szán­dékú, másokra hatni képes, tudatosan segítő ember jó.- Van-e Ön szerint lényeges különbség a keresztény és a világi nevelés között?- Ami az emberiességre való nevelést illeti, nem lehet különbséget tenni a kettő kö­zött. Lehet valaki emberies anélkül, hogy vallásos lenne - és fordítva. Egy ismerősöm ateistának vallja magát, de kevés olyan embert ismerek, aki nemesebb és jobb nála.- Hatékonynak tartja pedagó­giai szempontból a napjainkban népszerűbbé vált hittanoktatást?- Ez majd viselve válik el, majd az idő megmutatja. A hittan-, vagy vallásoktatást minden gyermek lelkiismereti szabadságára kel bízni. A mi Biblia-oktatásunkra az jön el, aki akar, nem kényszerítünk senkit, még a gyermekeket sem. tóth

Next

/
Thumbnails
Contents