Tolnai Népújság, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-12 / 9. szám
4 »ÚJSÁG DOMBÓVÁR ÉS KÖRNYÉKE 1994. január 12., szerda 37 évi szolgálat egy helyen „Ne csak az orvosuk, a gyógyítójuk is legyek" Családorvoslás Kaposszekcsőn (Folytatás az 1. oldalról.) — Amikor idekerültem elhatároztam, hogy mindig a betegeim érdekeit fogom szem előtt tartani, hogy ne csak az orvosuk, hanem a gyógyítójuk is legyek -, mondja az immáron hatvanhatodik évét taposó orvos. 1956. december 18-án került Kaposszekcsőre a kaposvári kórház sebész alorvosa, mert így oldódott meg pedagógus feleségével a lakáshelyzetük. Azóta itt élnek, dolgoznak, itt nevelték fel két gyermeküket. Ha valaki, dr. Veszély József nyugodtan írhatna bármilyen tanulmányt, hiszen a 37 év alatt a körzetben van olyan család, ahol 4-5 generációt kezelt, gyógyított. Ha a nagypapának, az apának asztmája volt, tudta, a fiú is számíthat erre. Merthogy a térségben a környezeti adottságok miatt ez az egyik leggyakoribb megbetegedés. Hány éjszakai ébresztés, ünnepi asztal mellőli elszólítás volt a csaknem négy évtizedes praktizálás alatt, azt a doktor úr nem számolta. Hogy emiatt sokszor a család szorult háttérbe, azt mondani sem kell, úgyis tudja mindenki, aki ismeri. Hiszen az ötvenes-hatvanas években egy körzeti orvosnak a foghúzástól a szülés levezetéséig, a baleseti sebek összevarrásáig mindenhez kellett értenie. És hol voltak még akkor a körze- tesített hétvégi ügyeletek? Falun orvosnak lenni állandó készenlétet jelentett és önfeláldozást. Nemcsak az orvos, a család részéről is. Ehhez a hivatáshoz szerető, megértő feleség kell. Szerencsére dr. Veszély Józsefnek ez megadatott. A körzethez kezdetben négy község, Kaposszekcső, Csikóstőttős, Jágónak és Szőlőhegy tartozott, meg a puszták, majorok és szociális otthonok. Húsz kilométeres körzetben csaknem 3500 ember egészségéért felelt. Kerékpáron, villás Csepel motoron, lovaskocsival járta eleinte a falukat, a pusztákat. Két makadámút volt mindössze a térségben akkor, a többi sáros, poros földesút. Mondja a doktor úr, hogy könnyebb dolga a hatvanas években lett, amikor megalakultak a termelőszövetkezetek. ők segítettek, autót küldtek ha kellett. De volt olyan is, amikor a vasúti kézi- hajtányon jutott el a beteghez. — Volt egy esetem, amikor a szociális otthonba behoztak egy 96 éves eszméletlen bácsit, - halljuk. - Szóltak, nézném meg, bár biztosan nem sok van hátra neki. Kimentem, elláttam, adtam neki egy injekciót és mondtam szóljanak, ha magához tér. Hol a pipám? - ez volt az öreg első megnyilvánulása, amikor feleszmélt. Utána még tíz évet élt a Cséplő bácsi jó egészségben. Hogy lejárt a neki előírt idő, azt rögtön tudtam amikor mondták az ápolónők, hogy nem kell neki már a pipa sem. A legközelebbi kórház akkor még Pécsett volt. Nagyon meg kellett gondolni, hogy kihez hívja ki a mentőket a körzeti orvos, mert rossz diagnózis esetén neki kellett kifizetni a költségeket. Mégis, volt olyan beteg, akihez mentő-repülőt kért és kapott a kaposszekcsői orvos. — Kezdettől fogva a megelőzésre helyeztem a hangsúlyt, ha valami gyanú volt komolyabb betegségre, szűrővizsgálatra küldtem a beteget -, mondja Veszély doktor, bár rögtön hozzáfűzi, hogy a rendelőjében minden rutin kislabor vizsgálatot - vér, vizelet - elvégeztek, hogy ne Felmondtak a kultúrház igazgatónak Talán még emlékeznek arra az ugyanezen az oldalon megjelent írásunkra, amelyben Bognár Pap Irént, a kurdi művelődési ház agilis igazgatóját mutattuk be. Néhány nappal a cikk megjelenése után telefonon jelezték, hogy az igazgató asszonynak, aki végre tett a faluban a kultúráért, felmondtak. Fölkerestük Bognár Pap Irént, miért mondtak fel neki. — Engem is hidegzuhanyként ért a levél, amiben közölték velem, hogy felmondanak. Munkám, személyem ellen nincs semmi kifogás, mondta a polgármester úr, csupán átszervezésről van szó. Az általános iskola veszi át az intézményt. Idézve a levélből: „így megszűnt a munkáltatónál az a tevékenysége, melyben foglalkoztattuk". Két nagy gyerekem egyedül nevelem. Főállásban kinevezett művelődési ház igazgató két éve lettem, tiszteletdíjasként vezettem a községi könyvtárat, sőt még a házban lévő büfét is üzemeltettem. Nem jelent egzisztenciát számomra büfét vezetni, de az alacsony fizetésem erre rá- kényszerített, de ez nem ment a munkám rovására. Jelenleg főiskolára járok, Szekszárdon a JPTE művelődésszervező szakát végzem. Szeretem a munkám, szeretem a falut. A körülményekhez képest sokat tettem, tele voltam ötletekkel, tervekkel. Többek között népművészeti kiállítást, nyelvtanfolyamokat, színház- látogatásokat szerveztem, emellett szívügyem a környezet és természet védelme. Boldogan helyt adtam mindenféle pozitív csoportnak, így például a jól működő a kertbarát körnek. Szóval, úgy érzem mindent megtettem, amit lehetett ebben a pénztelen világban, pedig a kultúra mostohagyermeke voltam. Hogy miért? Talán mert a falu mindig nehezen fogadja be az új lakókat. Azon kívül nagyon sok sérelmet és megaláztatást nyeltem le, mert nem akartam vitába szállni feletteseimmel, pedig panaszkodhattam volna. Az önkormányzat és köztem történt egyeztető tárgyaláson a polgármester úr elismételte, amit a felmondásban is leírt. Hivatkozott az újságcikkre, hiába panaszkodtam, hogy a kultúra mostohagyerek, 800 ezer forint volt ez évben is a költségvetés. Igen, meglehet, de ennek java része villany és fűtőanyag, valamint munkabér, a kultúra anyagi oldalára ebben az évben semmit nem költöttek. Erről mondani sem szükséges semmit, csak körül kell nézni. Tehát az egyeztető tárgyalás nem vezetett eredményre, hiába idéztem a közalkalmazotti törvény ide vonatkozó paragrafusait. Hallgattassák meg a másik fél, szót adtunk Cser Istvánnak, Kurd község polgármesterének is. — Az egyik oldalról elhangzik a vélemény, hogy mit teszek vagy tettem - mondta Cser István. - Igazából én tudom, hányszor kellett eljárni az igazgató asszonnyal szemben, hogy a munkát próbálja úgy végezni, hogy az közcélú legyen és a kultúrát szolgálja. Az év derekán már látszott, hogy a kultúrházra fordított összeget nehéz lesz beépíteni a költségvetésbe. Bognár Pap Irénnek jeleztem, számoljon azzal, hogy valószínűleg a gyér látogatottság miatt új alapokra kerül az intézmény tevékenységi köre. — A testülettel tárgyaltak-e ebben a témában? — A testülettel szeptemberben beszélgettünk arról először, hogy a művelődési ház az iskola kezelésébe fog kerülni és elsősorban iskolai célokat szolgál. Végül is a testület úgy döntött, hogy január 1-jével a művelődési ház az iskola kezelésébe kerül, az igazgató asszonynak pedig január 1-jétől február 16-ig „ketyeg" az óra. Profilt kellett váltani, és részünkről mindenképpen ez volt a legszerencsésebb döntés. Hogy mi nem fordítunk a kultúrára? November 1-ig 850 ezer forintot költöttünk a működtetésére és ennek nincs meg az ellentétele. — Mire kellett volna költeni a pénzt, és ezért mit várt? — Azt vártam volna, hogy ne kocsmaként üzemeljen a művelődési ház, hanem a gyerekeknek több foglalkozást szervezzenek. A „Zöldikék" elnevezésű csoport valójában föltupírozott név, mert véleményem szerint nem az, aminek mondják. Az igazgató asszony kérésének eleget téve egyeztetést hívtam össze, de nem tudtunk megegyezni. — Tehát az átszervezés miatt nem maradhatott a helyén? — Az iskola igazgatója azt válaszolta nekem, hogy a működtetést biztosítani tudja saját létszámmal, az igazgató asszony személyéhez nem ragaszkodik. Eddig a két nyilatkozat. De hogy a köz véleménye se maradjon ki, legközelebb annak adunk helyet. - p. téri Dr. Veszelyné, Mária néni díszítőművész szakkört vezet kelljen utazni a betegeknek. - A dombóvári kórház létrehozása nagyon sok munkától mentett fel -, hangzik el. Életét a testi-lelki gyógyításnak szentelte dr. Veszély József, ezért a körzeti orvosi teendők ellátásán túl a falu közéletében is aktívan részt vett. Önkormányzati képviselő - előtte tanácstag volt -, ő hozta létre a helyi vöröskeresztes szervezetet, megteremtette a faluban és környékén a véradás hagyományát. Éveken keresztül 450-560 között mozgott a véradók száma az 1200 fős településen. Felso- roni is sok lenne, hogy ezenkívül mi minden szervezésében vett részt a doktor úr, játszótér, park létrehozása, tornacsarnok, járdaépítés, no meg a bálok szervezése, ahol együtt táncolt beteg az orvosával. (Boldog békeidők.) Vajon lehet-e ilyen mozgalmas, munkával teli élet után egyik pillanatról a másikra megpihenni? Nem valószínű. — Van éjszaka, hogy arra riadok, csöngettek, beteghez hívnak. Aztán kimegyek és nincs az ajtó előtt senki -, mondja az orvos, aki a családorvoslást tekintette életcéljának. F. Kováts Éva Fotó: Ótós Réka Közmeghallgatás+falugyűlés Erről - arról Csikóstőttősön Mint általában minden, amit használnak, kopik, romlik az állaga. így van ez a csikóstőttősi belterületi szilárd burkolatú utak esetében is. A közel harminc éves szakasz is - de a legtöbb 20 éves -, jórészét társadalmi munkával, lakossági hozzájárulással épült. Az önkormányzat tisztában van azzal, hogy ezek rendbetételére is jelentős összeget kell majd a közeljövőben fordítani. Ugyanúgy, mint a Szabadság utcára is, ahol mintegy 1 kilométer hosszú szakasz van, ami portalanításra vár és ezzel együtt alapkőréteg beépítést is igényel. A testület erre a célra házanként 10 ezer forint fejlesztési hozzájárulást szavazott meg. Ehhez azonban szükséges még az ott lakók többségének a döntése is. Az önkormányzat tulajdonában van a Szabadság utca 44. számú épület, amivel nem tudnak „mozdulni". Nem a saját hibájukból nem tudnak mit kezdeni vele, hanem azért, mert az evangélikus gyülekezet 1993. szeptember 18-án visszakérte annak ellenére, hogy 1992. március 13-án levélben közölték, nem kérik vissza az épületet. Ehhez tudni k^ll még azt is, hogy az 1945-ös évet megelőző években itt vallási iskola működött. Részletekbe most nem kívánunk bocsájt- kozni, de az ön- kormányzatnak vannak elképzelései a békés megoldásra és ha ezek úgy dőlnek el a fórumokon, akkor még kedvezőbb is lehet a helyzet a gyülekezet számára. Január végén az önkormányzat közmeghallgatást, majd azt követően pedig falugyűlést is tart, ahol többek között szociálpolitikáról, az ez évi költségvetésről is szó lesz. A korábbi évek jól bevált gyakorlatához hasonlóan a falu lakosságának a javaslatait, ötleteit várják. Jótékony célú bál Jótékonysági bált rendez Dombóváron, az Országos Gyermekvédő Liga helyi csoportja január 15-én, szombaton 20 órai kezdettel a Molnár György Általános Iskolában. Szerkesztette: F. Kováts Éva Testületi ülés Hógyészen Napirenden a költségvetés Január 26-án, 14 órai kezdettel tartja Hőgyész község képviselőtestülete ülését a községházán. A javasolt napirend szerint az összejövetelnek két fontos témája is lesz, előterjesztésre kerül a testület 1994. éves munkaterve és a költségvetés. A testületi ülést megelőzően a témával kapcsolatban közmeghallgatásra kerül sor, melynek időpontjáról tájékoztatást adunk. Az olvasó írta Köszönet mindenért! Köszönetét tartalmazó levelet küldött szerkesztőségünknek Küpper Béláné kérve, közöljük azt dombóvári oldalunkon. A levélíró a dombóvári városi kórház rehabilitációs osztályának volt a betege az elmúlt év utolsó hónapjában. Betegnek lenni sohasem jó, különösen nyomasztó azonban ágyhoz kötve lenni karácsonykor. Ezen lelkiállapoton próbáltak segíteni az osztály dolgozói. Hogy milyen sikerrel, arról szóljon az olvasó. „Az osztályon sok idős és mozgásában korlátozott, a járáshoz valamilyen segédeszközt használó ember volt. Mégis nagyon örömteljes napunk volt mindnyájunknak december 20-án. Az osztály vezetői, dolgozói, a takarítónőktől kezdve a főorvosig, a nap mint nap teljesített megerőltető munka mellett fáradságot nem kímélve szerveztek a betegeknek nagyon szép karácsonyi műsort. Az ünnepi hangulatot fokozta a dolgozók gyermekeinek műsora. Az előadást követően az ápolók süteménnyel vendégeltek meg bennünket, mai zaklatott világunkban szép példáját adva a tiszta, önzetlen emberi érzésnek és a törődésnek, amiért nagyon hálásak vagyunk." Krimikrónika Ellopták a perselypénzt Sok kicsi sokra megy, gondolhatták azok az ismeretlen elkövetők, akik az elmúlt hétvégén több templom perselyét fosztották ki Dombóváron és környékén. A városban az Arany János téri római katolikus templomba törtek be, az ajtót kifeszítve. Ugyanez történt Csikóstőttősön és Kaposszekcsőn is. Betörők az óvodákban Január elsejére virradóra ismeretlen tettes behatolt a kocsolai óvodába és elvitte a lemezjátszót és a hifi tornyot. Ugyancsak betörtek a gyulaji óvodába is az elmúlt héten, péntekről szombatra virradóra. Az ismeretlen elkövetőkre mi sem jellemzőbb, minthogy babákat és játékokat vittek el, na meg az ott található elektronikus berendezéseket 30 ezer forint értékben. Ezenkívül összetörték az óvoda berendezését. Hogy ez utóbbira mi szükség volt, arra választ csak az elfogásuk után kaphatunk. ✓ Éjjeli iskolalátogatás Rájár a rúd az oktatási intézményekre, nemcsak az óvodákat törik fel, az iskolákat sem kímélik az éjszaki látogatók. Dombóváron a Molnár György Általános Iskolába hatolt be a bukó ablakon ismeretlen tettes a hét végén. A zsákmámy némi élelmiszer volt. Feltört vtkendházak Négy nyaralót törtek fel szombat reggelre virradóra a Dombóvár-guna- rasi üdülőtelepen. Az ismeretlen tettesek ágyneműt és különböző használati tárgyakat vittek el.
