Tolnai Népújság, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-08 / 6. szám
12 »ÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1994. január 8., szombat Egy lehetőség a zenének Interjú Gárdonyi Lászlóval, a Berklee zongora-professzorával — Hogyan kerül egy magyar jazz-zenész a világ talán legelőkelőbb jazz-akadémiájára, Bostonba? — Ez egy érdekes szituáció volt. '79 után, amikor itthon befejeztem a jazz-tanszakot a konzervatóriumban, már rendszeresen játszottam különböző zenekarokban. '83-ban kezdtem el levelezni a Berklee College of Music-kal. Azt mindenki tudja, hogy Amerika végül is a jazz szülőhazája, s ekkor még csak arra gondoltam, hogy jó lenne ennek egy kicsit megfogni a levegőjét, elmenni oda egy pár hónapra körülnézni, fa is mentem, megmutattam a lemezeimet, játszottam nekik, és ez a felvételi vizsga jellegű dolog olyan jól sikerült, hogy felajánlottak egy teljes ösztöndíjat. Nem kellett fizetni, sőt még lakást is biztosítottak. — Ez a kedvezmény milyen gyakori az iskola életében? — Nagyon kivételes dolog. Természetesen ezt már itthonról, a levelezésben megpróbáltuk pedzegetni, hogy lehetséges-e. Akkor úgy tűnt, hogy nem. Én voltam talán az első, akinek mindent fedeztek. — Mindig eminens voltál? Olvastam például, hogy két év alatt tetted le a négy év vizsgáit. — Eminens? Nekem mindig az volt a legfontosabb, hogy minél többet játsszak, s szerencsére nagyon sok jó zenésszel találkoztam. De azért komolyan vettem az iskolát is természetesen. Ha nem is voltam színjeles, azért mondjuk egy 4,7-es szintet megütöttem. Ez egyébként szinte majdnem teljesen mellékes volt a számomra. Utána ott maradtam még egy évre, kaptam egy ugyanilyen ösztöndíjat, azzal a feltétellel, ha befejezem az iskolát. így fejeztem be két év alatt. — A kezdeti néhány hónapból viszont most már egy évtized lett. — Miután befejeztem az iskolát '85-ben, elkezdtem játszani különböző zenekarokban, ahol olyan típusú zenészek voltak, mint én, vagyis, akik megszakították a karrierjüket saját országukban, azért, hogy egy magasabb szinten folytathassák. Ezekkel a fiúkkal lemezeket tudtunk csinálni, melyek többek között Angliában, Svájcban jöttek ki. Aztán eljött az a pillanat, amikor úgy éreztem, hogy meg kell adnom a lehetőséget a zenémnek arra, hogy minél több emberhez eljusson, persze Magyarországot is beleértve. De azért azt biztos te is nagyon jól tudod, hogy Amerika olyan lehetőségeket biztosít, hogy mi például halljuk a Pat Methenyt Magyarországon, de a Pat Metheny nem biztos, hogy hall minket. Valószínű, hogy nem. Tehát végül is, miután az a jazz hazája, ott a legnagyobb a lehetőség is. Ezen kívül nagyon jó zenésztársakat is találtam. — Elég akadémikusnak hangzik a címed, nevezetesen a zongoraprofesszor titulusra gondolok. — Ezt a professzort úgy kell érteni, mint az egyetemen. Tulajdonképpen nem sok jelentősége van, számomra csak azt jelenti, hogy megbecsülnek. Az ember a jazz-ben nem próbál nagyon akadémikus lenni, hiszen a jazz-t, a zenét szerintem úgy kell megközelíteni, hogy megfelelő egyensúlyban legyen a zenén keresztül való tudásátadás, meg amit egyszerűen le lehet írni. — Mennyire tartod magad még magyar jazz-zenésznek? — Az ember Amerikában abba a szituációba kerül zeneileg, hogy egyre mélyebbre hatolhat a saját zenéjébe, miután olyan helyzetekben játszik, ahol az egész szakma a saját hang megtalálását bátorítja. Tehát mindenki a saját hangjával játszik és nem pedig utánoz valakit. Furcsa módon olyan dolgok jöttek elő a zenémben Amerikában, ami nagyon is tipikusan magyar. Bartókhoz közeledik, a magyar népzenéhez és persze még a magyar jazz-elemekhez is. Amikor itthon voltam, természetesen amerikai jazz-t hallgattam, itthon ez a mérce. Amerikában ez megváltozik, mert mindenkinek az a fontos, hogy rátaláljon a saját hangjára, stílusára, és ez az amit értékelnek. — Tehát a fiatal magyar tehetségeknek egyértelműen ajánlanád a te utadat? — Csak a saját tapasztalataimról beszélhetek. Az én karrieremben ez fontos volt, de mindenkinek a saját életét figyelembe véve kell eldönteni, hogy milyen körülmények között fejlődik a zenéje a legjobban, hiszen azért Európában is vannak nagyon jó zenészek. Amit tudok azért javasolni, ha valakinek módjában áll, egy látogatás mindenképpen megéri. — Elképzelhető az is, hogy egy idő után hazaköltözöl? — Elképzelhető, de ebben a pillanatban úgy érzem, sokkal nagyobb hasznára lehetek mindenkinek, ha ott vagyok. Most jött ki új lemezem - előtte is megjelent kettő -, ami az egész világon elterjed, sok helyen fellépek, interjúkat adok jazz-magazinoknak, rádióknak. Ennek kapcsán úgy érzem, hogy a magyar ügynek is többet tudok használni, sok megbecsülést tudok szerezni a magyar művészetnek vagy csak egyszerűen annak, hogy magyarnak lenni. Több koncertet adtam az elmúlt hetekben is Magyarországon, eddig is rendszeresen hazajártam és ezután haza akarok járni. KRZ Fotó: Gottvald Károly írott képek Drágakő Biblia kolla, ulexit, variszcit, stb. S nem kevésbé különösek a drágakövek optikai tulajdonságai: a már említett Adulár-hatás mellett többek között jelentkezhet az aszterizmus (csillag alakú fénysávok feltűnése), az Aventurin-hatás (tarka színjáték), az irizálás (szivárvány-színjáték), a Labra- dor-hatás (csillogó színjáték) és az opaleszcencia (kék fény-szóródás). A drágakövek egy része sugárzás hatására képes a felvillanásra, a fluoreszkálásra, avagy a foszforeszkálásra. Talán nem haszontalanok ezek az egyébként egyáltalán nem közismert adalékok a drágakövekről, melyekről így vélekedik a szerző: „manapság bárki megengedhet magának egy-egy szép követ ékszer vagy díszítés céljára." Ez a megállapítás - melynek teljesülésétől egyelőre nem kell félnünk - rögtön érthetővé válik, ha eláruljuk: a könyv Walter Schumann német szerző műve, a megjelenés első helyszíne pedig München. Szeri Árpád A holdkó - nevével ellentétben - nem a Hold nevű égitestről, hanem a Földről származik. A színtelen, avagy sárga, sápadt csillogásé drágakő egyebek mellett Ceylonban, Ausztráliában és Burmában lelhető fel, s ami különösen érdekes: a holdkő sajátja az Adulár-hatás, vagyis az a kékesfehér derengés, mely a kő mozgatása közben vándorol a felületen. Ezen ismeretek a most megjelent Drágakő Biblia című kiadványban találhatók: a hiánypótló kötet természethű, színes fényképekkel illusztrált áttekintést ad a csillogó kőzetekről, azok keletkezéséről, tulajdonságairól, megmunkálásuk technikájáról. Kétségkívül mindenki hallott már a legismertebb ékszerekről, a gyémántról, a rubinról, a zafírról és a smaragdról, ám a drágakőpaletta már-már hihetetlenül gazdag. Csak néhány példa a ritkán emlegetett, különös hangzású, szikrázó ásványokra: cirkon, danburit, kornerupin, krizoMozgóképek A turné Hát szabad ilyet?! Két ilyen filmet csinálni egy évben, mint a Sose halunk meg és a A turné?! Kinek jó ez?! (Minket, nézőket leszámítva.) Teljesen más téma, más színészek, más rendező, mégis minő hasonlatosság. Nem azért, mert a végén a clown-ok meghalnak (még csak azért sem, mert mindkettőjüknek egy pad jelenti a végállomást), hanem, mert Koltai Róbert és Bereményi Géza halálpontosan eltalálta ugyanazt a hangulatot. Azt a sírni-, röhögnivaló másfél órába spájzolt nagy magyar közérzetet. Ahol a helyzet ugyan jó, de legalább reménytelen. Bereményi Géza filmjében egy csapat színész indul negyvennapos turnéra, hogy az ország minden szögletében virágozzék a kultúra. (Na persze, szeretnének vala- mennyicskét zsebre is tenni... De első a művészet!) Mivel a társaság igencsak vegyes - a Húzónévtől egészen a film- művészetiről kirúgott zseniig terjed - számtalan lehetőség adódik az ütköztetésekre, poénokra. Tulajdonképpen ezekből, azaz e dicsőséges negyven napból áll össze a film, melynek szomorú vége egyben a Húzónév végét is jelenti. A színészek kitűnően alakítják a színészeket. A két főszereplő közül Benedek Miklósnak végre nem a már jól megunt fanyar, székrekedéses figurával kellett kínlódnia, Eperjes pedig... Róla nem igazán tudom, mi újat lehetne még írni, hiszen ő már régen nemcsak ebben a sztoriban HÚZÓNÉV, azzal együtt, hogy valószínűleg nem állna jól neki filmbéli druszája sorsa. KRZ ZUG-tárlat Snejana Simeonova Figura. (A bolgár alkotó műve tavaly, a szekszárdi Nemzetközi Művésztelepen készült.) Ha testünk fel is oldódik a mindennapok küzdelmeiben, vagy csak egyszerűen a létezésben, lelkünk, ha abroncsba zárva is, de talpon marad.-BP.- Fotó:-ótósWave Az ám nagyon jó, amikor egy jó zenekarból kettő lészen. Vagy kettőből - négy. Mert hogy volt a Pixies. Készült öt lemezük és egy E. P. (Come on Pilgrim, E. P. - Surfer Rosa - Doolittle - Bossanova - Trompe le Monde), ezeken lendületes gitárzenét lehetett hallani, néha dallamosabb, néha keményebb dalokat, valami ironikus, orrhangú rock 'n rollt. Aztán egyszer csak megjelent a Breeders első lemeze (POD) és azon a legtöbb dal szerzője Kim Deal, a Pixies bájos hangú basszusgitáros énekese, aki négyhúrú hangszerét itt kicserélte gitárra és persze énekel is. Amit itt hallani lehet, az egy nagyon különleges, néha éteri, néha barlangi zene, kemény, de mégis nőies, ami annál inkább is érthető, mivel ez egy igazi női zenekar, két A karácsonyi ünnepek utáni első napon adott randevút egymásnak hat zenekar és a tisztelt nagyérdemű, a szekszárdi Graffiti Klubban. A mohácsi Wattlárma kezdte a sort, akik kétséget kizáróan bizonyították, hogy értenek a hangszerek kezeléséhez. Műsoruk kicsit hosszúra nyúlt, talán - a fesztiválra való tekintettel - a fele is elegendő lett volna, őket a Titanic követte, akik egyre népszerűbbek a környéken és remek bulit csináltak. Kicsit hosszúra sikeredett átszerelés után a bonyhádi Sarlatán következett. Továbbra is kitartanak a hagyományos heavy metal muzsika mellett, több-kevesebb sikerrel. Ezután a blues-kocsmákból jól ismert Electric Soul lépett gitár, basszus-dob-hegedű felállásban. A másik gitáros nem más, mint Tanya Donelli, akinek neve eddig a Throwing Muses nevű, szintén amerikai és szintén leánytöbbségű banda lemezein szerepelt. Gyanús. No, sebaj, megjelenik az új Pixies (az eddigi utolsó), majd az új Throwing Muses, klassz mindkettő, csak így tovább. De aztán mégse! Franc Black címmel idén 1993-ban, szólólemezzel jelentkezik Francis Black, a Pixies másik frontembere, a gitáros-énekes. Húzós, kemény rockzene, felismerhető a gazdája, a csokoládén kövérre hízott fickó, csak Kim Deal hangja hiányzott, amikor először hallgattam, de aztán mintha az nem is lett volna soha. Pedig van! Mégpedig immáron a Breeders második albumán (Last Splash), melyen húga - Kelly Deal - a másik gitáros, és új a dobos is, egy fiú - fim MacPherson. Ja és a zene? színpadra: rock és blues klasz- szikusokat hallhatott a publikum. A Prosectura bulija jól indult, de fél órányi játék után abba kellett hagyniuk a műsorukat egy múló rosszullét miatt. Ha minden igaz, a közeljövőben pótolják „mulasztásukat". A Gázló- és az Ólommadarak későn (talán inkább korán?) kezdett a sok csúszás miatt. A sors őket sem kímélte, az énekes hangját sikeresen hatástalanította egy nátha. A balszerencse tehát alapos munkát végzett ezen az estén, de azért reménykedjünk abban, hogy lesz folytatása ennek a kezdeményezésnek. Esetleg a nyuszi majd tojik nekünk egy nagy-nagy Rock Húsvétot...-pogácsaHát az szuper! Feszes, izgalmas, dallamos. Eközben a Breedersből mellőzött Tanya Donelli sem tétlenkedett, maga mellé vett egy basszus- gitárost, és egy dobost és megalakította a Belly-t. Ez a trió egy kicsit sejtelmesebb, lágyabb zenét játszik, de néha ők is belendülnek, tempó van és harmóniák. Első lemezük címe: Star. Hogy a történet nehogy véget érjen, a maradék Throwing Muses is kiad egy új albumot (Red Heaven), amely azonban leginkább csak összehasonlításul szolgálhat, milyen jók voltak a korábbiak - Fat Skier, House Tornado, Hunkpapa, The Real Ramona. Valamint egy kicsit megnyugtatom magamat is azzal, hogy nincsen még teljesen kihy- pózva az agyam a sok zenétől, és nem mondom mindenről azt, hogy: JÓ. Különben pedig leginkább arról zengek, amit szeretek, s amit szeretnék megosztani veletek, „pápai" Klubtumé Vannak helyek az országban, de még mennyi, ahol nincsenek folyamatosan működő klubok. Ilyen Orosháza. Itt viszont létezik egy zenekar, a Kulturális Szemle (októberben a ZUG-fesz- tiválon lehetett látni őket). Nos, a zenekar tagjai és néhány barátjuk hozta létre az Alternatív Zenei Klubot. Ez egy öntevékeny társaság, pusztán hobbiból, anyagi haszon nélkül dolgozó emberekkel. Fanzine-t írnak, kazettákat terjesztenek, koncerteket szerveznek. Jól működik a „csináld magad" akció, ami a '77-es angol punk- mozgalom jelszava volt. A mai elüzletiesedett világban, a zeneipar pénzhajhászása közepette érdekes színfolt ez a baráti társaság. Mert van még ilyen is. Ezért írtam róluk ... -pogácsaApróhírek November óta nem jelent meg új VOLT-magazin, ezáltal sokaknál elvonási tünetek jelentkeztek. Nekünk viszont sikerült megtudnunk, hogy már csak január közepéig kell várni, s máris lehet birkózni az új számmal. Lesz benne többek között Cult-interjú, Sex Pistols, Menyhárt Jenő, Eu- ritmics, Clash + kábítószer melléklet. A lap egyik szerkesztője, Ligeti Nagy Tamás, mint hírlik, elhagyta a Reform-újságot. Állítólag egy márciusban induló napilapnál lesz felelős beosztásban. A lapról annyi már kiszivárgott, hogy egy sztárcentrikus reggel megjelenő orgánumról van szó. Meg nem erősített hírek szerint, svájci tőke is „munkálkodik" a lap létrejöttének érdekében. / Elterjedt, hogy megszűnik a szekszárdi Graffiti Klub. Hülyeség - kommentálta a hírt Somos Zsolt, a főnök. Ma 22 órától egyébként a STexas nevű formáció próbálja tönkretenni a hangfogókat. / A Menyhárt Jenő-Másik János duó januárban az ország különböző helyein lesz fellelhető. Már folynak a tárgyalások egy szekszárdi koncert ügyében is. Műsorukról any- nyit kell tudni, hogy szinte száz százalékig instrumentális..Szóval nem Európa Kiadó. / Javában készül a Helllo-magazin februári száma. Lesz benne Müller Péter Sziámi-interjú, Tankcsapda koncertről beszámoló, Sing Sing-poszter, etc. ✓ Megjelent a Lord új kazettája. A címe: Olcsó és ügyes. Aki szereti a hard-rock vágta- tást, dallamos körítéssel, annak hajrá. KRZ Rock Karácsony
