Tolnai Népújság, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-08 / 6. szám
10 «ÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1994. január 8., szombat SOS, ki (lesz) a társam? Egy (néhány) szolgálat az emberért Politikusok megítélése a nyugati országrész választópolgárai körében A szekszárdi Babits Mihály Művelődési Házban évek óta létezik a Mentálhigiénés Egyesület, amelynek égisze alatt többfajta lelki segélyszolgálat működik. Ezek mindegyike a valamilyen módon bajba - vagy „baj közelébe" - került embereket próbálja kirángatni cseppet sem irigylésre méltó állapotukból. Az egyesület vezetője Dér Mik- lósné, akit arról faggattunk, mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás. Azaz a magányos ember attól érzi magát egyedül, hogy falat von maga köré - „a kutyának sem kellek, buta, csúnya és tehetségtelen vagyok" stílusú megállapítások hajtogatásával - , avagy attól nő a fal - és a fenti negatív állítások sora - hogy valaki magányos? — Ez sok mindentől függ. Attól is például, hogy a van-e a környezetében olyan ember, aki segít neki, illetve fordul-e és milyen stádiumban egy ilyen típusú szolgálathoz. — Mennyire veszik igénybe az önök szolgálatát? — Kezdetben volt a lelkisegély szolgálat, ezt 1990-ben indítottuk. Ott sokan megfordultak, és azt tapasztaltuk, hogy az emberek nagy részének lelki gondjai abból adódnak, hogy magányosak. Ezért gondoltuk, hogy célszerű Életút, Dabóczi Józsefet Iregszemcsén már csak a középkorosztály ismeri mint rajzpedagógust. Az erdélyi születésű 86 esztendős tanárember életének felét töltötte Iregszemcsén, fiatalon, negyedszáz erdélyi falu magyar, román templomait díszítette freskóival: többek közt a szárhegyi ferences templomot, a csíki Kászonaltíz katolikus templomát, a besztercei görögkatolikus és a harasztosi ortodox templomot. A legbüszkébb Simon Barnutiusnak, a „románok Széchenyijének" mauzóleumára a Szilágyságban, amely szintén az ó kezemunkáját dicséri. Útja Iregszemcséig nem volt nyílegyenes, aminek ó megélője volt, azt ma nem a közelmúlt történelmeként tanítják. Amikor az I. világháború kitört, már elemi iskolás volt, gyerekként Désen még látta a '48-as honvédeket március 15-én egyenruhában ünnepelni. — Apám Marosszentkirályon tanított, aztán szüleim, 1912-ben Petrozsényba költöztek, apám ott lett iskolaigazgató és kántortanító; A világháború kitörésekor elvitték katonának, anyám ott maradt hét gyerekkel. 1915-ben menekülnünk kellett, mert akkor halt meg a román király, és úgy volt, hogy a románok már akkor támadnak. Engem Désen hagytak a nagynénémnél, ekkor hét éves voltam. Ott jártam elemi iskolába, majd a szászvárosi gimnáziumban tanultam tovább. A '16-os román betörésnél újból menekülnünk kellett, úgy ahogy voltunk, egyszál ruhában. Aztán a háború végén apám halenne egy társkereső szolgálatot létrehozni. — Milyen módszerekkel dolgoznak? — Mi valóban szolgálatként és nem vállalkozásként dolgozunk. Kizárólag partner és nem szexpartner-közvetítéssel foglalkozunk. Ugyanakkor úgy gondoljuk, hogy ahhoz, hogy egy jó szexuális kapcsolat is kialakulhasson, mindenek előtt egy nagyon jó kapcsolatra van szükség. Mi ehhez akarunk segítséget nyújtani. — Hogyan? Mennyire tudnak diszkrétek lenni? — Egyesületi tagjainknak mindenekelőtt a működési szabályzatot el kell fogadniuk. Humán szakmai műveltséggel kell rendelkezniük. Az ismereteket egy mentálhigiénés alaptanfolyamon szerezhetik meg. Ilyet minden évben rendezünk - most is folyik - a Babits művelődési házban. Aki belép az egyesületbe és szolgálatot is akar vállalni, annak különféle továbbképzésekben kell résztvennie. Másfajta ismeretekre van például szükség az SOS telefonnál, és megint más a segítő beszélgetések módszertana. Rendszeresen tartunk úgynevezett esetmegbeszéléseket, melyek zatért, Magyarországról bíztatták az erdélyieket, hogy ne tegyenek esküt, és apám nem is esküdött fel Romániára. Ott voltunk minden nélkül. Nem volt jövedelmünk, mi gyermekek dolgoztunk, hogy eltartsuk a családot. A gimnázium elvégzése után szoba- festő-mázoló inasnak tanultam. Felszabadulásomat követően a mesteremmel - Herc- zeg Ferencnek hívták, aki értett a templomfestéshez is - jártam a falvakat. Ekkor kaptam kedvet a templomfestészethez. '18-ban besoroztak a román hadseregbe. De én tovább akartam tanulni, akkor már elég szép jövedelmem volt, összegyűjtöttem egy komolyabb összeget, hogy iparművészeti főiskolára menjek Budapestre, mivel Romániában ilyen nem volt. Kértem, s kaptam útlevelet, de közben rájöttek arra, hogy besorozott katona vagyok. Nem volt más megoldás, '28-29 telén átszöktem a határon. Budapesten voltam négy és fél évig, amíg elvégeztem a főiskolát. Nappal tanultam, éjjel dolgoztam. Aztán jelentkeztem a román attasénál, hogy engedélyezze hazatérésemet. Újra besoroztak, de szerencsére nem dezertőrként kezeltek, hanem késői jelentkezőnek vettek, így csak három hónap börtönbüntetést kaptam, amit Kolozsváron le is ültem. Ezután 4-5 éven keresztül festettem erdélyi falvak templomait. A második háború előtt jött a Bécsi döntés, Marosvásártanulságaiból szintén tanulhatnak a jelöltek. Aki szolgálatba akar állni, annak tíz alkalommal hospitálnia kell és egy esetre vonatkozóan konkrét megoldási javaslattal kell előállnia. Ha ezt a társaság megfelelőnek ítéli, akkor felvesz- szük. Ezen túl folyamatos önképzést és természetesen maximális diszkréciót várunk el tagjainktól. Aki nálunk keres partnert, annak nyilvántartjuk az adatait, ám ezeket is titkosan kezeljük. A társkeresők igényeinek megfelelően ajánlunk kinek-kinek partnert, az első találkozó - a társkeresők igényeinek megfelelően - a szolgálat egy tagjának közreműködésével jön létre, aztán már a két emberen múlik, hogy mit kezdenek egymással. — Nemrégiben volt egy akciójuk, amelyben egy teára és egy mosolyra invitálták az embereket. — Igen, mert aki mosolyog, arra általában visszamosolyognak. Ha valaki otthon mosolyog, akkor mosolygó- sabb lesz a családja. Ki lehet próbálni. De nemcsak otthon, hanem az utcán is. — Ezt hogy gondolja? Megyek az utcán és mosolyogjak rá arra, aki szembejön? — Igen, nagyon érdekes reakciókat lehet tapasztalni. — Azért lehet, hogy furcsán néznének ránk. — Ez is előfordulhat, hiszen nem vagyunk rá felkészülve. Merthogy ennyire nem szoktunk hozzá. — Ön kipróbálta már? — Igen, nemcsak az utcán, például egy boltban, ahol mindenki ideges volt. És érdekes módon az eladó visz- szamosolygott rám. — Miért nem vagyunk a mosolyra felkészülve? — Énnek sok oka van, de az egyik, hogy a magyar népről köztudott, hogy inkább pesszimista. Sokkal inkább észrevesszük a hibát, mint a jót. Hamarabb adunk hangot a nemtetszésünknek, mint az örömünknek. Valahogy a mosollyal is így vagyunk, egyszerűbb belül hagyni, nem kinyilatkoztatni. Ugyanígy hely visszakerült az anyaországhoz, engem pedig meghívtak a polgári iskolába rajzot tanítani. Már gyerekkoromban is jól rajzoltam, ha kérdezték tőlem, mi leszel, ha nagy leszel, azt mondtam, rajztanár. A sors úgy hozta, hogy nem annak tanultam, de végül mégis az lettem, itt Ireg- szemcsén is. '43-ban híradós zászlósként vittek ki a frontra, a háború után három és fél évig voltam orosz hadifogságban. Ez alatt nem tudtam semmiről semmit. Az első évet a Don partján, Levédiában töltöttük, ez borzalmas volt, rothadt káposztát, rothadt krumplit ettünk, hullott a hajunk, kihullottak a fogaink, de nehezen sikerült átvészelni! '46-ban kaptam az első hírt otthonról, apám levelét fogtam a kezemben, leültem a priccsre és nem mertem kibontani. Nem tudtam, hogy halálhír, vagy jó hír van benne. A feleségemről semmi hírt nem hallottam. '47 karácsonya előtt kaptam tőle egy levelet, melyben bejelentette, hogy elhagyott és együtt él egy ékszerésszel, aki egyébként jó barátom volt. Amikor jöttünk haza, Mára- marosszigeten dönthettem arról, hogy Romániába, vagy Magyarországra akarok menni. Nekem nem volt miért hazamennem, én Budapestet választottam. A kultuszminisztériumban jelentkeztem, ott azt kérdezték tőlem, hogy hol akarok tanítni. Én csak annyit mondtam, hogy legalább dombok legyenek a köDér Miklósné vannak sokan az érzelmeket kifejező szavakkal is. Legtöbbször elintézik az indulatokat azzal, hogy „ideges vagyok" vagy „dühös vagyok". Pedig emellett ott bujkálhat a kiszolgáltatottság, a félelem, a tehetetlenség ... Annyi minden van, amit nem neveznek meg. — Vannak, akik azt mondják, a magányosokat arra is fel kell készíteni, hogy először társaságot keressenek maguknak, s csak aztán partnert. — Igen, ilyen módszerrel működik a társtalanok városi és megyei egyesülete. Fontos, hogy legyen egy társaság, ami természetesen magában hordozhatja egy partnerkapcsolat lehetőségét is. — Vannak, akik nem szívesen beszélnek a problémáikról, legfeljebb inkognitóban. Működik az SOS telefon is, a száma 315-100. — Vannak olyan éjszakák, amikor egyetlen egy hívás sincs, máskor pedig rengeteg. Karácsonykor és szilveszterkor nagyon sok volt a hívás. Évente 1000-1200 hívás fut be. — Miért csinálja - csinálják - , miért fontos önnek ez a szolgálat? — Népművelő vagyok, tehát egyébként is emberekkel foglalkozom. Ez még inti- mebb, mint az eredeti szakmám. Számomra öröm az emberekkel foglalkozni, ha úgy tetszik önös érdekből teszem. — Csak nem azt akarja mondani, hogy önzésből csinálja? — Miért ne? Nekem örömet okoz, ha másoknak segíthetek. -HangyálFotó: Ötós zelben, Erdélyben hozzá voltam szokva a hegyekhez. Ireg- szemcsére osztottak be, itt kimondottan rajztanárt kerestek. Kutattam Iregszemcse után mindenhol, még a lexikonban is, sehol sem találtam, tudniillik a világháború előtt a helyén két község volt, Szemcséd és Felsőireg. Hihetetlen könnyen megszoktam itt, olyan megértéssel és szeretettel fogadtak az emberek. Annyi nyomorúság után egyszál ruhában érkeztem a faluba, októbertől márciusig 200 forinttal húztam ki a hideg telet, fűtetlen lakásban, mivel nem kaptam fizetést. Amíg idekerültem, borzasztó hányatott volt az életem, Iregszem- csén azonban, ha nem is azonnal, fokozatosan minden sikerült. Van három fiam, hét unokám. Annak ellenére, hogy Erdélyben szoros kapcsolatba került a keresztény hit, a szentek világával, a pedagógus, s a művész nem vallásos. — Semmiféle lelki kapcsolatom nincs a szentekkel. Jézust mint embert tartom nagyra, nem mint megváltót. Annyi krisztussal, annyi asz- ketikus arcú emberrel találkoztam, hogy azt nem lehet felsorolni. Egyáltalán, nem tudok hinni a kétezer éves mesékben. Nekem sokkal csodálatosabb maga a természet azzal, hogy átalakul, hogy mindig más. Ha én elpusztulok, belőlem ki tudja hány fűszál nő majd. tf A választások közeledtével egyre inkább érdekessé válik, mit gondolnak az emberek azokról a személyekről, akik a politika frontvonalán szerepelnek, s várhatóan a kampány során is központi szerepet játszanak majd. Mint minden hónapban, a Szonda Ipsos novemberben is elkészítette a politikusok népszerűségére vonatkozó közvéleménykutatást. Most induló cikksorozatunkban arról lesz szó, hogy milyen a pártok, a politikusok megítélése a Dunántúlon, az ország nyugati felében, s külön jelezzük, ha lényeges eltérések mutatkoznak az országos átlaghoz képest. Cikkünkben ezúttal annak a 25 politikusnak aktuális népszerűségéről és ismertségéről számolunk be, akiknek a megítélésére kértük a válaszolókat. A népszerűségi lista vezetője mind a Dunántúlon, mind országos viszonylatban Göncz Árpád, aki az elérhető maximális 100 pontból 75 pontot tudhat a magáénak a régióban is, és az országban is. Egyúttal a legismertebb politikus is, a dunántúli emberek 93%-a számára cseng ismerősen a köztársasági elnök neve. A második legkedveltebb politikus a nemrég még FIDESZ színekben szereplő, mára azonban pártjától megvált Fodor Gábor, aki az országosnál egy árnyalattal (2 ponttal) alacsonyabb, de még így is kimagaslónak számító, 67 pontot kapott a nyugati megyékben. A fiatal demokraták elnöke, az országos választmány elnöke és a FIDESZ frakcióvezetője ennél kevésbé kedveltek, de Orbán Viktort is alapvetően rokonszenvesnek tartják a dunántúli emberek (57 pont), és Szájer József és Kövér LÁszló eredménye is egy kicsivel jobb a közepesnél (54 illetve 52 pont) és jobb az országos átlagnál is, ami Szá- jernél 50, Kövérnél 48 pont. Kövér László frakcióvezetőt a megkérdezettek 42%-a, Szájer Józsefet 35%-a tudja beazonosítani, megítélni, valamivel többen mint az országban általában (ahol az előbbit 39, az utóbbit 32% ismeri). E relatíve nagyobb ismertségük és népszerűségük feltehetően dunántúli illetőségükkel, itteni képviselőségükkel magyarázható. Az SZDSZ frakcióvezetője, Kuncze Gábor neve egyelőre még csak az itteni választók 45%-a számára cseng ismerősen, de feltehetőleg az utóbbi időben egyre szaporodó és az eredmények tanúsága szerint egyre sikeresebb szerepléseinek köszönhetően 55-ös „szimpátia-ponttal" a lista első felében találhatjuk, közvetlenül a párt elnöke, Pető Iván mögött, aki 56 pontot könyvelhet el a Dunántúlon. Az élmezőny továbbra is leszoríthatatlan tagja Horn Gyula, aki Palotás Jánostól csupán két ponttal lemaradva jelenleg a népszerűségi lista 5. helyét őrzi. Énnél jóval szerényebb sikereket mutathat fel a kormánykoalíció szinte valamennyi - listánkon szereplő - tagja. 50 pont felett egyedül a népjóléti miniszter, Surján László „teljesített", a többiek szorosan egymást követve a kedvezőtlenül megítélt politikusok között találhatók, bár nem a lista legvégén. Közöttük még Katona Tamás államtitkár mondhatja a leginkább kedvelt politikusnak magát, 48 pontjával, míg a legalacsonyabb népszerűségi mutatóval, s így a legkisebb szimpatizáns-táborral Kónya Imre büszkélkedhet a kormánypárt politikusai közül (34 pontot kapott). Egyébként a lista sereghajtója a Dunántúlon nem Thürmer Gyula, mint országosan, hanem tőle 4 ponttal lemaradva Torgyán József. A népszerűségi pontszám 0-tól 100-ig terjedhet, ahol a 0 pont nagy ellenszenvet, a 100-as nagy rokonszenvet jelent. A -4 és +4 közötti pont- számkülönbségek statisztikailag nem jelentősek. Az azonos pontszámú politikusokat a ti- zedpontszámoknak megfelelő sorrendben szerepeltetjük. nyugati országrész ország népszerűség (pontszám) ismertség (%) népszerűség (pontszám) ismertség <%) Göncz Árpád 75 93 75 94 Fodor Gábor 67 80 69 79 Palotás János 64 86 64 87 Király Zoltán 63 75 62 76 Horn Gyula 62 86 63 87 Deutsch Tamás 61 76 60 78 Demszky Gábor 58 83 57 86 Nagy Tamás 58 36 57 34 Orbán Viktor 57 86 56 88 Pető Iván 56 79 54 79 Kuncze Gábor 55 45 55 48 Szájer József 54 35 50 32 Zwack Péter 54 64 54 65 Kövér László 52 41 48 39 Surján László 52 83 53 83 Pozsgay Imre 49 86 50 85 Katona Tamás 48 76 47 77 Boross Péter 45 82 44 79 Lezsák Sándor 44 52 43 52 Szabó Iván 43 77 43 76 Jeszenszky Géza 38 88 39 89 Kónya Imre 34 74 34 75 Csurka István 32 83 32 86 Thürmer Gyula 32 52 28 60 Torgyán József 28 93 29 94 Idegenforgalom: romlik az aktívum Az elmúlt évben 10 hónap alatt 415 millió dollár aktívum keletkezett az idegenforgalomból, 160 millióval kevesebb, mint 1992 hasonló időszakában. Az MTI érdeklődésére az MNB-nél elmondták, hogy 1993. október végéig 1 milliárd 3 millió dollár volt a bevétel, ami 4 százalékos csökkenést jelez, míg a kiadás 588 millió dollárt tett ki. Ez utóbbi viszont 24 százalékos növekedést mutat a megelőző év 10 havi adatához viszonyítva. Forintban számolva tavaly október végéig 93 milliárd volt a bevétel, és ez 14 százalékos növekedés, 54 milliárd a kiadás, ami 45 százalékos emelkedés. Az aktívum pedig 39 milliárd forint. A Mentálhigiénés egyesület szolgálatai S.O.S. lelkisegély telefon- szolgálat hívható a (74) 315-100as számon (szerdától vasárnapig 18.00-tól 06.00ig). őszinte szó lelkisegély szolgálat. (Itt pszichológus, pszichopedagógus, szexu- álpszichológus és jogász is fogadja az érdeklődőket.) Társkereső szolgálat (munkanapokon 16.30-tól 18.00-ig). Ifjúsági információs és lelkisegély szolgálat. (Munkanapokon 16.30-tól 19.30 ig.) „Tízparancsolatuk" 1. Forró szívvel - hideg fejjel! 2. Nyitott fül - csukott száj! 3. Ne halat - hálót adj! 4. Mindenhatóságot nem kaphatsz, de lehetőséget igen. 5. Sohase mondd, hogy túl vagy már mindenen! 6. Pihe nélkül nincs psziché! 7. Ez jó játék, csináljuk komolyan! 8. Lépjünk, hogy haladjunk! 9. Céltalan hajósnak nem kedvez a szél! 10. Ne felejtsd, a piacról élünk. a Marostól Iregszemcséig
