Tolnai Népújság, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-29 / 24. szám

12 KÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1994. január 29., szombat G . Kis + reneráció fjúsági oldal Törd a fejed! Két héttel ezelőtti felvéte­lünk meghajlított gem-kap- csokat ábrázolt. Sajnos, érté­kelhető megfejtés nem érke­zett, így az e heti rejtvé­nyünkre helyes választ bekül­dők közül ketten is részesül­nek majd nyereményben. Vizsgázunk! Január végén iskolánk tanu­lóinak vizsgáznia kell az első félév anyagából. Berzenke­déssel fogadtuk a hírt erről az újfajta megmérettetésről, ed­dig ilyen nem volt iskolánk­ban, és tudomásunk szerint más dombóvári iskolában nem is lesz. Mi indokolja hát a vizsga- rendszer bevezetését, s ho­gyan fog mindez történni? Kérdéseinkkel iskolánk igaz­gatójához fordultunk. — Igazgató úr, mi az oka annak, hogy iskolánkban Dombóváron elsőként beve­zették a félévi vizsgát? — Iskolánkban a múlt ta­névben a tanulók 27 százaléka megbukott. Ezen mindenkép­pen javítani szeretnénk: úgy gondoljuk, hogy a tananyag átismétlésével a diákok tudása mélyül, alaposabbá válik. Akik pedig az első félévben elhanyagolták a tanulást, azok a vizsgán még egy lehetőséget kapnak a javításra. A tanulók megkapják a téte­leket, amelyekből vizsgázniuk kell, s a téli szünetben lehető­ségük volt idejüket beosztva a hiányok pótlására, az ered­ményes felkészülésre. Egyelőre csak a mi isko­lánkban vizsgáznak a diákok, ám az új oktatási törvény sze­rint a tanulóknak eredményes alapvizsgát kell tenniük, hogy bizonyítványt kapjanak, il­letve magasabb fokon folytat­hassák tanulmányaikat. Ezt a mostani vizsgát próbának, felkészülésnek szánjuk. — Nem tart-e az iskola ve­zetése attól, hogy sokaknak nem sikerül a vizsga? — Aki azért jött ide, hogy megtanulja a szakmát, amit választott, aki komolyan veszi a tanulást, annak nincs mitől tartania. Aki megbukik, annak az első év ismétlése még ingye­nes, az újabb ismétlés azonban már pénzbe kerül, drága mu­latság lesz. — Milyen tárgyakból kell vizsgát tenni és milyen mó­don? — Az iskola összes tanuló­jának minden tantárgyból vizsgát kell tenni. Matemati­kából írásbeli, a többi tárgyból szóbeli számonkérés lesz. A szóbeli felelést azért tartjuk fontosnak, hogy a diákokat hozzászoktassuk a vizsga­helyzet izgalmainak leküzdé­séhez, ismereteik pontos meg­fogalmazásához. Ezzel a szakmunkásvizsgák, érettségi vizsgák légköréhez, a lámpa­láz leküzdéséhez szeretnénk hozzásegíteni a tanulókat. A vizsgák január utolsó két he­tében zajlanak. Cseh Kálmán (A Zabhegyező nyomán) Szóval, mint már említet­tem, egészen könnyen bejutot­tam az asszonykórus báljára. Ezt sajnos később megbántam. Több okból is. Az egész rosszul kezdődött, mert én ugyan megzsaroltam a kocsmárost Bözögi bácsival, ő viszont „visszazsarolt" az­zal, hogy ő is tudna ejteni né­hány szót rólam, mondjuk azt, hogy mit is kereshettem én a Bözögi-lakban, melyet a rend­őrség lepecsételt, úgyhogy jobb lesz, ha befogom a le­pényiesőmet, s segítek neki a kriglihordásban. Cipeltem hát a söröskrigli- ket, ami igen megterhelő volt, viszont így többször is elejt­hettem imádott Ilonkám asz­tala mellett, ahol Macák mami a kórusvezető ült élete párjá­val és együttesen 180 kilót nyomó gyermekeivel, vala­mint Ilonka és persze az az átok doktor. A doki az ese­mény tiszteletére sötét öltönyt húzott magára lakkcipővel, úgy nézett ki, mint egy temet­kezési vállalkozó, s körülbelül olyan képet is vágott. Elkezdődött a bál, termé­szetesen elsőként a kórus lé­pett fel egy véget érni nem Önéletrajz 35. Heti cáfolat Nem igaz, hogy az or­szágos méretű takarékos- sági mozgalom nyitánya­ként ismét kiadják a Skót Viccek Gyűjteményét - fél­áron. akaró műsorral. Nos, aki még nem hallotta helyiérdekű nó- táskedvű honleányaink és asszonyaink énekét, az nem tud ennek a ténynek eleget örülni. Elég, ha csak azt eláru­lom, hogy több féldecis pohár pattant el az őrületes hangerő­től, főként, mikor Misonyi Manyi kiénekelte a magas cét. Igaz, hogy nem ott és nem ak­kor kellett volna, de azért ez mégis teljesítmény volt. (Ké­sőbb megtudtam, ezt a telje­sítményt az váltotta ki, hogy a farába harapott Bözögi bácsi „elanyátlanodott" kutyája, mely a színpad alatt megbújva tengette napjait az öreg kór­házi kezelésének ideje alatt.) Miután átvészeltük a mű­sort, megkezdte tevékenysé­gét a helybéli lakodalmas ze­nekar, s jött az eszem-iszom, no meg a tánc. Ilonka kéz- ről-kézre járt, úgy kellett néha közelharcot vívnia, hogy ki­szaladhasson az illemhelyre. A falu legényei kitettek ma­gukért, ennek én láttam a ká­rát, mert sorra-rendre kiverték Viccest Arisztid és neje a Duna-korzón sétálgat. Arra repül egy veréb, s „megtisz­teli" a grófnő bundáját, aki az affér után férjéhez fordul: — Arisztid, van magánál papiros? — Hát papiros az van ná­lam, Anasztázia, de csak nem képzeli, hogy a veréb után re­Közéleti álhírek Nyírpirittyen külföldi be­fektetők nagy érdeklődést ta­núsítanak a nemrégiben fel­tört Szagos Buzgár névre ke­resztelt gyógyvíz iránt. A még véglegesnek nem nevezhető elemzések szerint a mintegy 49 fokos víz jót tesz a reumának, az asztmának, s még egy sor különféle beteg­ségnek. A víz egészen különleges összetételű (illatáról ne is be­széljünk), eddig legalább any- nyi ásványi sót, miegyebet mutattak ki benne, mint másik három gyógyvízben együtt­véve. Érdekes módon a község lakói meglehetős szkepszissel viseltetnek a „föld kincs" iránt, s többen sunyin vigyo­rognak, mivel a feltalálás he­lyén leledzett ezelőtt egy volt laktanya derítőaknája. Bivalyábrándon szobrot emeltek a falu nagy szülötté­nek, Kozmái Kajálnak, a meg­szálló török hadsereg tartalé­kos pasájának. A török uralom 150 eszten­deje alatt több Kozmál-família is megtelepedett a barátságos kis faluban, többek között a pasa ősei is. Kajál pasa azzal írta be nevét a térség történe­tébe, hogy egy helybéli lako­dalom alkalmával egy ültő he­lyében evett meg két sült bir­kát, s ezt minden különösebb megrázkódtatás nélkül élte túl. Pásztor-szakszervezet lét­rehozását tervezi Kolompos Kromwall Maxim gidavári nyugalmazott kondás. Mint elmondta, eddig még egyetlen szervezet sem vállal­kozott e nem könnyű mester­ség űzőinek képviseletére, s ezt nem lehet ennyiben hagyni. Kérdésünkre, hogy milyen területeken látja szükségét ér­dekvédelemnek, Kolompos úr azt válaszolta, hogy elsősor­ban azon rabiátus természetű gazdák ellen keresnek védel­met, akik igen kevés megér­tést tanúsítanak az állatok át­vonulási szokásainak tolerálá­sában. Nyertünk ezer kilométert! A kirándulásokra nem lehet tökéletesen felkészülni, és elég korán felkelni. Bárhogy is igyekszik az ember, biztos, hogy a reggeli kapkodásban otthon marad valami. Tavaly a nagy kapkodásban üres tás­kával indultam el, csak a ki­ránduláson vettem észre, hogy csomagjaim tartalma mindössze egy fürdőlepedő. Ez némi óvatosságra intett, ami meg is hozta a gyümöl­csét. Legközelebb „csak" a fürdőlepedőt felejtettem ott­hon. Balázséktól indultunk Pa­lánkra egy Trabant kombival. Balázs vállalkozó szellemének köszönhetően majdnem ké­nyelmesen elfértünk. Felaján­lotta, hogy a csomagtartóban foglal helyet. Ezt azonban a sok csomag nem tette lehe­tővé. így a hátsó ülésen hár­munknak kellett osztozkodni. Az autó, ha nem is az első pöccintésre indult el, de lega­lább nem kellett tolni. Az indulás viszonylag pon­tos és zavarmentes volt. A fur­fangos sofőrnek azonban sike­rült a Skála előtt várakozókat megtréfálnia. A várost megke­rülve a másik oldalon bukkant fel. Ezt a tréfát heves kézlo- bogtatás fogadta. Útközben felcsendült néha a „Danubius rádió", a műsor­vezető egész nap osztályfőnö­künk Czirok tanár úr volt. Felhívta a táj szépségeire a fi­gyelmet, és meglepő mennyi­ségű információval szolgált azokról a helyekről, ahol átha­ladtunk. Az első jelentősebb fellélegzés Keszthelyen volt. A kastély nemcsak szépségé­vel, de fantasztikus könyvtá­rával is felhívta magára a fi­gyelmet. Itt az „őrző-védő" néni előadásának örvendez­hettünk, aki egészen tűrhető előadást tartott a könyvtár sorsáról. Ezen kívül a fegyve­rek kötötték le a tekintetünket. Kálmán barátunknak a lát­ványtól a padlóra csörgött a nyála. A kastély elhagyása nem volt könnyű, mert vélet­lenül két csomót kötöttem a tutyimra, ezért eltávolítása némi nehézséget okozott. Keszthelyről viharos gyorsa­sággal rohantunk tovább. A végcél: Kőszeg. Közben azért megmásztak a sümegi várat is! A szobafoglalás viharos gyorsasággal zajlott. Vacsora előtt még kiugrottunk Ve- lembe. Igazán érdemes volt. A kék jelzés mentén haladtunk. Zoli valahogy elhagyta az osz­tályt abban bízva, hogy majd­csak visszatalál a buszhoz. Végül összejött a dolog, de volt legalább egy kis izgalom. A vacsora a többiek szerint jó volt, de talán még jobb a sza­badprogram. Egy féljózan ka­zánfűtő beható tájékoztatást adott a város nevezetességei­ről. Mindenki meglepetésére legelőször mi értünk vissza a kollégiumba, s 11 órakor már mindenki feküdt, egy ágyban átlag 3-5 személy. Ejfél tájban egy sérült párnának kellett el­sősegélyt nyújtani, hajnal felé azonban már mindenki közel volt az alváshoz­A második nap programja: Pannonhalma, Csesznek, Fe­hérvár, ahol egy fagylalt zárta az események sorát, és a tava­lyi emlékek felidézése. A leg­jelentősebb megállás azonban Szekszárdon volt. Összegezve a tényeket: azért megérte ám jól dolgozni Mőcsényben a szüreten, hi­szen a kilométereket úgy nyertük. Remélem, hogy az idén is lesz szüret! Szűcs Roland 3. T. (A Csapó Híradó nyomán.) a kezemből a krigliket, a Bö- höm gazda fia pedig kétszer is a lábamra tiport, hogy legyen az ő ajándéka egy spanyol- csizma legközelebb! A dokinak is sikerült végre lekérnie Ilonkát, láttam, hogy Macák mama működik házas­ságszerzőként, mert az ő ter­mete (uszkve 130 kiló) kellett ahhoz, hogy szétlökdössek karcsú szerelmem közeléből a többi legényt. Mit mondjak, evett a méreg, mert éppen egy lassú számot játszottak, s Ilonka és a doki úgy borult össze, mint két rozsdás bicikli, s közben a szemüket mereget­ték egymásra, sóhajtoztak, meg hasonló vérlázító dolgo­kat cselekedtek. Nagy bosszú­ságomra hallottam krigli-hor- dás közben, hogy többen megállapítják: milyen szép pár! Na nem! Csak a testemen keresztül! Való igaz, hogy imádott Ilonkámnak még né­hány hosszú évet (10) kell várnia arra, hogy nagykorú legyek, és nejemmé tegyem, de tekintettel kvalitásaimra, ezt az áldozatot meg kell hoz­nia értem. Nincs mese, a dol­gok vészes irányú fordulatot kezdenek venni, itt az ideje, hogy bevessem a nagyágyút, Lucy mama bájitalát, mely mint arról már beszámoltam, frenetikus hatást váltott ki nemrégiben ismerőseink kö­rében. Hazaloholtam a büty­kösért, s reszkető kézzel töl­töttem tartalmát Ilonka krigli- jébe. Hogy nehogy véletlenül összekeverjem a poharakat, Ilonkáét megjelöltem egy kis koszcsíkkal az oldalán. Kiosz­tottam a sört az asztalnál, megvártam, míg szerelmem ajkához emeli a poharat, s ek­kor elébe állottam, teljes élet­nagyságomban (130 centimé­ter). Sajnos másra nem emlék­szem a bálból, amikor ma­gamhoz tértem, a városi kór­házban voltam, és a szomszéd ágyról Bözögi bácsi vigyorgott rám kárörvendően. Értetlenül bámultam az öreget, s már éppen meg akar­tam csípni magam, hogy fel­ébredjek, mikor belépett a nő­vér, és megkérdezte, hogy van a fejem? Okoska (Folytatjuk.) BRIT TOP 10 1. C. Demus And Pliers 2. Babe 3. Mr. Blobby 4. East 17 5. Dina Carrol 6. Bee Gees For 7. K 7 8. Meat Loaf 9. Meat Loaf 10. Dream Twist And Shout Take That Mr. Blobby It's Allrgiht The Perfect Year Whom The Bells Come Baby Come I'd Do Anything For Love Bat Qut Of Hell Things Can Only Get Better Mi mondtuk! Az egyik fiú megszólal a te­remben: — Képzeljétek, betörtek a kocsmába! Mire a másik: — Megvannak már a tetve­sek? Nyelvtan órán: — Pisti, mi az alany a kö­vetkező mondatban: Az ajtó és az ablak nyitva van. A kérdezett hosszas gon­dolkodás után kiböki: — A. . .huzat! Rajzórán a gyerekek kockát rajzolnak. Egyikük megszólal: — Tanár bácsi, de csúnya! Majd a másik: — Tanár bácsi, de szép! Mire a tanár: Mostmár döntsétek el, hogy csúnya vagyok, vagy szép! Két kislány beszélget a szü­netben: — De szép fényes a hajad! — Igen, mert és Vidám Sas- sonnal mosom minden héten! (A Pejkó nyomán.) Én és a világegyetem Egy piciny lámpa ég sötét szobámban, s mégis oly hatalmas minden árnyék... Tekintetem hosszan egy fénycsóvába néz... S most, kitekintek az ablakon: Elém tárul a titokzatosság, s arra, hogy megfejtsem, itt az alkalom! Végtelen határ, a csillagos ég. Eltörpülök e végtelen határok között. Papíromon kezem árnyéka egy piciny bogárral ütközött. Oly hatalmas a VILÁGEGYETEM! Törpék vagyunk hozzá... Nem lesz oly nap, mikor azt mondhatják: „Semmi sem megfejthetetlen!" Hiába fejlődünk milliós korrá... Örökké lesz rejtély, hisz mi is azok vagyunk. Mondhatod, mM lettünk... Ám nincs valóság, amelyre támaszkodhatunk. Mindenre van válasz. Realista a valóság! Minden mindent elválaszt, s a válasz nem mély, csak azt hisszük: valóság... Minden csak realista felszín, melyet elfogad a tudat, melynek minden egyes részén csak felszín van, de mélyen csak ■ tudatalattink kutat, kutat... Rajz és vers: Horváth Kata (16 éves)

Next

/
Thumbnails
Contents