Tolnai Népújság, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-15 / 12. szám

1994. január 15., szombat HÉT VÉGI MAGAZIN KÉPÚJSÁG 11 The Times atlasz Felfedezések Olyan szép könyvet adott ki az Akadémiai Kiadó, mintha egyenesen a karácsonyfa alá szánta volna, ünnepi ajándék­nak. Az is, ugyanakkor ennél jóval több, az emberiség há­romezer éves erőfeszítését kí­séri nyomon, ahonnan meg­hódította és birtokba vette a földet. Az angol kiadás 1991-ben jelent meg, Felipe Fernández - Armesto szer­kesztésében, nemzetközi tu­dósgárda közreműködésével. „A történetnek még nincs vége, - figyelmeztet a szer­kesztő - vannak még rejtett zugok, amelyeket ezután kell felfedezni" s ezzel együtt a Times atlasz az emberi világ­kép fejlődésének is atlasza, s az első utazásoktól a világűr meghódításáig tart. Akkor kezdődött, valami­kor Krisztus előtt 2000 körül, amikor az Égei-tengeren vitor­lát bontottak a tengerjáró ha­jókon, néhány száz év múlva Ázsiában kialakult a védikus kozmográfiai rendszer, Mu császár pedig megkezdte le­gendás utazásait „a világ négy sarka felé". A fejlődés lassú volt, a nehézségek nagyobbak, mint gondolták. Krisztus előtt 600 körül rajzolta az első tér­képet a milétoszi Anaximand- rosz, 300 körül egy másik gö­rög megkerüli a brit szigeteket s valószínűleg elérte Norvé­giát és Izlandot, Arisztotelész pedig megfogalmazza az alapelveket s megállapítja, hogy a Föld gömbölyű. Ä világban azonban Ko- lombusz is eltévedt, nem oda érkezett meg, ahova elindult, s (Folytatás az 1. oldalról.) — Miként éli meg ezt a kitün­tetés-áradatot? — Igyekszem szerényen és nem túlértékelve megélni a történteket. Jónéhány évtizede dolgozom azokon a területe­ken, melyeken a lelkiismerete­sen végzett munka hozzásegí­tett az elismerésekhez. S azt sem tagadom, hogy mindez nagyon jólesik és további munkára sarkall. — Milyen különlegességgel bír az ön számára az Olimpiai Érdemérem? — Először is a sportban a legfennköltebb eszméket az olimpia képviseli. Ez a nemes versengés mindig a békére és a barátságra ösztönzött. Az olimpia gondolata a békére épül: tudjuk, amikor a görö­gök összejöttek a nagy ver­senyre, szüneteltették a harca­az akkori utazóknak fogal­muk sem volt arról, hogy mekkora az új világ. Az első felfedezőkben a kapzsiság táplálta a tudásvá­gyat, s nemcsak királyok tá­mogatták a meglehetősen költséges utakat, hanem ke­reskedők is, akik prémmel, fű­szerekkel üzleteltek. De az igazi csábítást az arany jelen­tette, amit El Dorado legen­dája is táplált, ahol minden aranyból volt. El Doradót nem találták meg, Pizarro azonban megölette Átahualpát, aki az inka háborúban épp akkor győzte le ellenfelét, akinek aranyba foglalt koponyájából ivott. Pizarrót ez sem hatotta meg, a palota egyik termét tele hordatta arannyal, állítólag három méter magasan állt a váltságdíjként kirótt kincs, ezután pedig megölette At- ahualpát, mert így látta hely­zetét biztosabbnak. Az őslakosok nem minde­nütt hagyták magukat, időn­ként visszaütöttek, s a hódí­tóknak nemcsak velük kellett harcolniuk, hanem a mostoha körülményekkel, az időjárás­sal, esetenként saját rögeszmé­ikkel is, mert kezdetleges tér­képeiken nem lehetett eliga­zodni. Mennyi időt veszteget­tek s hány embert áldoztak fel az Észak-nyugati átjáró kere­sésével, s mi mindent kellett kiállniuk, míg eljutottak a Csendes-óceán partjára? De az eredmény felfedező bátorsá­gukat dicsérte, igaz, hogy nemsokkal utóbb a Spanyol- országba cipelt rengeteg arany gazdasági válságot idé­ikat, méghozzá nem valami­lyen központi parancs, hanem belső késztetés hatására. — Az érdemérmet Göncz Ár­pád adta át. — Az elnök úr külön is gra­tulált, s megtudtam tőle, hogy édesapja, mint teniszező, 1924-ben részt vett az olim­pián. Az nem volt titok előt­tem korábban sem, hogy Göncz Árpád szereti a sportot, de erről a kötődéséről még nem hallottam. — A sport bizonyára hozzájá­rult ahhoz a belső békéhez, ami önt jellemzi. A politika nem há­borgatja időnként ezt a megérde­melt nyugalmat? — De igen. Nehezen vise­lem és értelmetlennek, káros­nak tartom a békétlenséget, a meg nem értést, a vélemények lesöprését. Nagyot alkotni csak békében, megértéssel le­zett elő. S hol volt még Ázsia, Afrika, a sarkvidék meghódí­tása, ahol feladat máig ma­radt. Ezen a háromezer éves kalandon vezet át a Times at­lasz, melynek utolsó fejezete már a jövőbe visz, a reményt is felcsillantva. Az 1986-ban felbocsátott Giotto szonda kozmikus porviharba került, amikor megközelítette a Hal­ley üstököst, s a közelben levő szovjet, japán és amerikai szondák koordinált megfigye­léseket végezhettek. A jövő a nemzetközi együttműködésé, s itt érdemes néhány sort idézni a Times atlaszból: „Az űrutazások ösztönzői között szerepel a katonai fölény megszerzésének célja, a tu­dományos kíváncsiság, a hasznos nyersanyagok kuta­tása és az élettér kiterjesztésé­nek - a Tejútrendszer „zölddé" varázslásának - igé­nye. Politikai szemszögből a korai űrkutatást a hideghábo­rús dicsőségkeresés motiválta. De vajon miért jelentett ak­kora presztízst világszerte a Holdon szökdécselő szkafan- deres űrhajósok látványa? A válaszban feltétlenül ott van, hogy az űrhajózás mögött is az ember felfedezőösztöne rej­lik. A jövő történészei nem fogják véletlennek minősíteni, hogy pont akkor tört ki az ember a világűrbe, amikor a Föld felfedezése a XX. század közepén a végéhez közele­dett". Erről a hősi útról szól ez a gyönyörű album, amivel az Ákadémiai Kiadó lepett meg bennünket, Térképészet, földrajz, néprajz, gazdaság- történet hibátlan egysége, tér­képek, metszetek, fotográfiák kivételes bőségével. Csányi László hét, a gazdaságban, a politi­kában, a kultúrában és a sportban egyaránt. — Az alkotómunkához az egészséges szellem mellett egész­séges testre is szükség van. Dr. Nádori László - túl a hetedik ik- szen - sportos életet él? — Minden reggel torná­zom tíz-tizenöt percet, s ami­kor csak tehetem, felkeresem a Termál Hotelt, s belevetem magam a vízbe. Itt már törzs­vendég vagyok, a portások előre köszönnek. Egyébként az úszást, illetve az egészséges életmódot másnak is ajánlom: sok vállalkozó barátom van, látom, miként mennek tönkre. — De önt nem fenyegeti ez a veszély... — Ellenkezőleg, szinte örömet okoznak a feladatok. A hét első két napján három sportfórumot tartottam vidéki városokban. Az egyik képvi­selőtársam hívott meg ezekre a rendezvényekre, melyeknek örömmel tettem eleget. Még az sem zavart, hogy a vendég­látó képviselőtársam tulaj­donképpen politikai ellenfe­lem. Szeri Árpád A portások már törzsvendégként köszöntik Dr. Nádori László: „minden reggel tornázom" írás közben (A világ, ahogyan van) A végtelent mindenki el tudja képzelni, legföljebb azzal kell meg- békülni, hogy van véges végtelen is, mert a legkisebb részt is tovább lehet osztani, s vol­taképp Zénón teknősbékájához térünk visz- sza, amit soha nem ér utol a gyorslábú Achil- lesz. A táguló világegyetem felismerése nem zavarta meg a lelkeket, a milliónyi fényéve­ket egyébként sem tudja követni a képzelet, tehát bele kell törődni. A kérdés azért időn­ként felmerül, új év táján is jeles tudósokat kérdeztek meg: mennyi ideje van még a vi­lágmindenségnek? A tudósok optimisták, bár a válasz ismereteinken túli, mert múlan­dóságunk szempontjából közömbös, hogy hány ezer vagy millió év előtt áll mindensé- günk. Az aggodalmakat sem kell komolyan venni, mert Földünk összeütközhet egy elté­vedt égitesttel, de erre az esély csekély, s ak­kor a világegyetemnek ebben a zugában olyan átrendeződés következik be, hogy földi tanú nem marad, csak fáradhatatlan fénysugarak viszik majd a kozmikus tragé­dia fényjeleit. Meddig lehetséges élet a Földön? Amikor összetorlódnak az ünnepek, az újságírók szí­vesen faggatják erről is a tudósokat, akik készséggel válaszolnak, mert az órák ma már valóban emberi közelségben ketyegnek, s a kérdés egyaránt foglalkoztat környezetvé­dőt, filozófust, gazdasági szakembert. A vé­lekedéseket olvasva megpróbálom rendezni a változatos gondolatokat, néha szerénytele­nül megtoldva azzal, ami nekem is megfor­dult fejemben. A XIX. század az ipari forradalom bűvöle­tében élt, büszkén szolgálatába állította a természeti erőket, s abban reménykedett, hogy előbb, utóbb mindent tudni fog. Né­hány évtized múltán valóban sok minden megváltozott, a szövőgép, a villamosság épp úgy a boldogság hírnökének látszott, mint a vonat, a telefon, az automobil, a repülő. De a félreértést is kínálta. Sokan már arról beszél­tek, hogy megváltoztatják, sőt legyőzik a természetet, amire nem volt semmi szükség, jóllehet a békés szándék is a természet ellen dolgozott. A meglódult fejlődést immár nem lehetett megállítani, az elmúlt jó száz esz­tendő gazdagabb termést hozott, mint annak előtte az egész emberi történelem. S most, az ezredforduló közeledtén, jogos az aggoda­lom: meddig bírja a Föld a túlterhelést? A tudósok válasza nem egyértelmű. Van, aki néhány évtizedben látja az emberi jöven­dőt, az optimista abban bízik, hogy az embe­rek alkalmazkodó képessége beláthatatlanul nagy, tehát ezt is kibírja. Nem tudom. A szakemberek kiszámítják, hogy mikor apadnak el a földi energiaforrá­sok, az pedig nagyon távoli remény, hogy a hiányt a kimeríthetetlen csillagokból pótol­ják. A szaporodás és fogyasztás aránya nem megnyugtató, az előrejelzések elég megbíz­hatóak, tudjuk, hogy 20-30 év múlva hány lakója lesz a Földnek, s azt is, mennyit tud táplálni. A gazdagok és szegények közötti távolság egyre nagyobb lesz, ami társadalmi konfliktusokat rejt magában, s ezeket nem lehet fegyverekkel megoldani. A környezet- szennyezés következményei kiszámíthatat­lanok, s nem tudunk ellene tenni semmit. Tehát a világ, úgy ahogy van, elég barátság­talan jövő elé néz. A dilemma kettős. Az idill emléke még je­len van, sokan gondolnak ábrándozva arra a boldogságra, ami kis kunyhóban is elfér, mint Schiller versében, mert milyen derűs is lehetett a világ, amikor az emberek Gárdonyi hőseiként léptek ki Az én falum novelláiból. De ez sem biztos, ma pedig a fejlődés vissza­fordíthatatlan, a pakkból kiszabadult szel­lem önállósította magát, nem lehet többé megfékezni. A környezetvédelem fontossá­gát is azok hirdetik, akik miatt környezetünk védelemre szorul, de akkor sem tesznek el­lene, ha a túlélésre nekik is csak néhány évti­zedük maradt. Lassan kiderül, hog az ártat­lannak látszó spray épp úgy ellenünk vall, mint a gyáróriások gomolygó füstje vagy az atombomba. Az utópiák, az ókortól a XX. századig, a békéről álmodoztak, benépesítették a boldo­gok szigetét, a mai utópiák, melyekben a tu­dományos előrejelzés fontosabb a képzelet­nél, rémes katasztrófákat jövendölnek, me­lyek ijesztőbbek, mint Leonardo víziói a ví- zözönről, a háború pusztításairól. A közép­kor látomását kiengesztelte Isten jósága, ő azonban kiszállt a játékból, magára hagyta az embert. Szívem mélyén ma is aufklärista vagyok, a felvilágosodás híve, aki hisz a haladásban, az élet rendeltetésében, céljában. De napjaink­ban indokolt a kérdés, ilyen körülmények között mi lehet az élet rendeltetése? Gárdonyi falusi novelláinak hősei akkor is hittek, ha az eszes parasztgyerek apjának azt tanácsolta a józan tanító, ne írassa fiát a vá­rosi iskolába, az urak világában nem fog bol­dogulni. De azt is tudták, hogy az urak nem Isten szándéka szerint alakították világunkat, ám ezt jobb volt nem firtatni. A szegénység a technikai fejlődést sem érhette utol, a tömeg- termelésből is csak a bóvli jutott neki, ami senkinek nem kellett. A világ reménytelenül darabokra hullott, a részek - ezt már Nietsche épp úgy tudta, mint Ady - nem illenek össze, a szakadék pedig egyre mélyül. De lassan valamennyien ugyanazon a parton szorongunk, mert a gazdagság sem véd meg az általános romlás­tól. Szegény és gazdag ugyanolyan aggoda­lommal kémleli az eget, mert fentről nem­csak áldás jön, az erkölcsi elemnek pedig nincs jelentősége, a bűnös és a derék egyfor­mán kiszolgáltatottja annak, aminek nevét sem tudja. Nincs is neve, irracionális erők ólálkodnak a keretek alatt, az újságok pedig időnként hírt adnak a balatoni halpusztulás­ról, lombjukat vesztett erdőkről. Amikor felrobbant az első atombomba, az emberek megértették, hogy a tét nagy s egy­szerre a tudósokat kezdték vádolni, akik ma­guk is elbátortalanodtak s felszólították a vi­lág kormányait, hogy a nukleáris energiát ne használják fel hadi célokra. Ezt azonban több tudós sem írta alá, mondván, a fegyverek tö­kéletesítése épp úgy hivatalos program, mint a mezőgazdaság fejlesztése vagy a holduta­zás. Itt tartunk ma. Az ünnepi újságokban nyi­latkozó tudósok épp úgy aggódnak, mint a földművesek vagy a cipőfelsőrészkészítők, s megállapítják a tényeket, de ennél több nem történik. Más is bizonytalanná teszi környezetünk jövőjét. Az egykori hadszíntereken negyven évvel a háború után is találnak elszórt bom­bákat, a jelenleg dúló háborúk is hagynak maguk után hulladékot, amivel a környezet- védők nem is számolhatnak, pedig egyre több a csatatér és a fegyver. Akik mint egy aréna nézői, kívülről szemlélik a végzetes vi­szályt, nemcsak élelmiszert küldenek, hanem fegyvert és lőszert is. Nem is érdemes foly­tatni, erről az. újságok ünnepi számaiban iriegszólaltatott tudósok már nem is beszél­tek. A többi? A hulladék és a fegyverek logi­kája. A tudósok pesszimisták, még a pápa is. De legalább mi ne adjuk fel a reményt. Sok értelme nincs, hatása pedig semmi. Legalább a hit maradjon meg, hogy nincs veszve min­den, talán egyszer a marcona hadfiak is rá­jönnek arra, hogy kár lenne végképp elpusz­títani Isten szép világát. Csányi László Takart testtájak titkai Tetováció Egyre több a nővendég Bár minden ízemben resz­ketek, hogy az alább követ­kező sorok megintcsak ízléste­len reklámnak minősülnek bi­zonyos olvasók olvasatában, mégis, legyűrve szorongáso­mat, ki kell, hogy robbanjon belőlem az ováció: hurrá, Szekszárdon is van immáron tetoválóstúdió! A gyerekkór­ház szomszédságában húzó­dik ugyanis az Avantgárd Szalon, a sokoldalú, ám csöppnyi szolgáltatóhelyiség, fodrász-, kozmetikai-, és - a nagy szám -: tetoválórészleg­gel. Itt történnek a csodák, kozmetikai tetoválás, figurális tetoválás, no meg intim testré­szek felékszerezésének formá­jában. — Na most ez az intim testék­szer, ez az lehet, amire én gondo­lok? - kérdeztem beszélgető- társaimat, Hadnagy Emesét, aki a kozmetikai tetoválással foglalkozik és Czirok Róber­tét, aki a testékszerek behe­lyezésének, és a figurális teto­válásnak a mestere. — Nem tudom, mire gon­dolsz, az intim testrész egyéb­ként ruhával takartat jelent - tájékoztatott Robi. A lényeg, hogy kizárólag nemes fémből és direkt erre a célra gyártott karikákat, rudacskákat, köve­ket helyezünk be, főként köl­dökbe, mellbimbóba, lassan orrba-szájba, mivel szagló- szerv-felékszerezés már tör­tént nálunk. Ennél intimebb helyekre még nem volt igény, de ha lenne, úgy gondolom, elvállalnánk azt is. — Gondolom eléggé nélkü­lözhetetlen dolog egy intim tes­tékszer? — Mi nem firtatjuk, miért kell a vendégnek ilyen ékszer. Ez mindenkinek a magánü­gye. Természetesnek vesszük, hogy vannak ilyen kívánsá­gok. Valaki például azt mondta, hogy a mellbimbó­jába tett karika erotikusán in- gerli. — De hát ez a „betétei" nem fáj? — De, ez nagyon fáj, ebben az esetben nem alkalmazható érzéstelenítés. Akinek viszont ilyen igénye van, az tudja, mit akar, vállalja a fájdalmat. — Mit takar a kozmetikai te­toválás? — Jóindulatú pigmentfol­tokat eltakarhat, de főleg száj és szemhéjkontúrokat, sze­möldökkorrekciót lehet ezen beavatkozás segítségével vég­(Gumi)kesztyűs kézzel bánnak az intim testrészekkel rehajtani - világosított fel Emese. Ez a módszer még nem olyan elterjedt, nem any- nyira népszerű, mint a figurá­lis tetoválás. — Pont erről akartam kér­dezni. Én tisztában vagyok vele, hogy egy rocker nem valamire­való rocker legalább egy tenyér­nyi tetkó nélkül. Pont ezek miatt én sem merek levetkőzni a stran­don. De rajtuk kívül mégis, kik tetováltatják magukat, és milyen célból? — Nagyon vegyes a társa­ság. Motoros fiúk, menő üzle­temberek, széplányok. (Egyre több a nővendégünk.) Hogy miért? Egy szép, profi tetová­lás a test dísze, de több, mint egy megszokott ékszer, va­lami pluszt jelent. A régi bei­degződéssel ellentétben egy jól kiválasztott, szépen meg­csinált tetkó esztétikum. Bizonyos stílust képviselő zenészek és rajongóik körében például az a menő, akinek van tetoválása. Vannak, akik va­lamiféle feltűnési vágytól ve­zérelve tetováltatják magukat. De a legtöbben önmaguknak csináltatják, ez abból is látszik, hogy sokan intim helyekre ké­rik. — Mik a divatos ábrák? — Különböző horosz­kóp-minták, indián alakok, sasok a férfiaknál, lepke, del­fin, virág a nőknél. — Korhoz kötitek-e, kit teto­váltok? — Tizennyolc év alattiak csak szülői jelenlét mellet teto- váltathatják magukat. — Mi a különbség egy itteni tetoválás és mondjuk egy börtön­ben elkövetett között? — Össze se lehet hasonlí­tani a kettőt. Először is itt tel­jesen steril körülmények kö­zött dolgozunk, helyi érzéste­lenítéssel, speciális, erre a célra gyártott gépekkel, növé­nyi festékek, színek garma­dája áll rendelkezésre. Közel 40.000 mintánk van, de termé­szetesen bármilyen egyéni kí­vánságot is teljesítünk. Mind­ehhez biztosított a kultúrált környezet, és a szakmai felké­szültség. Itt minőséget tudunk produkálni, garanciával. — A minőségnek ára van. — Természetesen. Ennek ellenére nem csak a tehető­seknek találtuk ki a szalont. Ha valaki eldönti, hogy szük­sége van egy szép ábrára a tes­tén, nálunk elérhető áron meg tudja szerezni magának. sk—Degré

Next

/
Thumbnails
Contents