Tolnai Népújság, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-15 / 12. szám
10 WÚJSÁG hét végi magazin ’ 1994. január 15., szombat Ábécédé... Ön kin kezdé? Közalkalmatlan törvény Ember és sors A közalkalmazotti törvény módosítása az utolsó pillanatban látott napvilágot, többhe- lyütt csak a két ünnep között jutottak hozzá. December 31-ig azonban meg kellett mondani, hogy a jogszabályban közölt bértáblázat melyik helyére kerül a közalkalmazott. Mint alább kiderül, a jogszabály meglehetősen szubjektív megítélésre adhat alkalmat, annak ellenére, hogy látszólag egyértelműen megfogalmazza - az 5. bekezdésben - , kit kell a legmagasabb fizetési kategóriába sorolni: „Az F fizetési osztályba kell átsorolni azt a közalkalmazottat, aki a Kiemelt, illetve a Felső közalkalmazotti osztályba nyert besorolást, és itt legalább hatévi közalkalmazotti jogviszonyban töltött idővel, valamint legalább két, a munkaköre ellátásához szükséges felsőfokú iskolai végzettséggel, illetve felsőfokú iskolai végzettsége mellett tudományos fokozattal, posztgraduális képesítéssel rendelkezik." A következő - 6. bekezdés - arról informál bennünket, kit lehet ide sorolni: a) akinek munkaköre a Kiemelt illetve illetve Felső közalkalmazotti osztályba tartozik, b) felsőfokú iskolai végzettségű, c) az említett közalkalmazotti osztályokban legalább hatévi közalkalmazotti jogviszonyban töltött idővel rendelkezik, valamint d) munkáját tartósan magas színvonalon végzi, illetve kiemelkedő munkateljesítményt ért el. A megye több intézményében, polgármesteri hivatalánál, képviselő-testületénél érdeklődtünk, hogyan sikerül mindezt végrehajtani. Mint a szekszárdi polgár- mesteri hivatal művelődési csoportvezetőjétől, Palotás Zoltántól megtudtuk, a városban egy hónappal ezelőtt még a pedagógusok 70-80 százalékát ebbe a legmagasabb kate- góriáb sorolták be. Nagy részüket a „lehet" alapján. A közben megjelent 177. számú kormányrendelet kimondta, hogy abban az esetben, ha a közalkalmazottat be lehet sorolni az adott kategóriába, akkor ki kell kérni a fenntartó hozzájárulását. Merthogy ez esetben kizárólag neki - vagy magának az intézménynek - kell kigazdálkodnia a többletköltségeket. — Azf írja a törvény, hogy a munkakör ellátásához szükségese.) két diploma számítható be. Egyetem pedig nincs előírva az általános iskolában. — Ez Valóban amorf - ért egyet Palotás Zoltán - de a legmagasabb, „F" kategóriába való besorolást két diplomához kötik. Az iskola igazgatója nem mondhatja, - miért is mondaná? - hogy ne végezze el a tanár a magasabb képesítést nyújtó egyetemet, sőt ezt valamilyen módon honorálni kell, hiszen magasabb képesítéssel rendelkezik a dolgozó. Ha nem fogadnák el, annak teljesítményvisszafogó hatása lehet. — Többhelyütt előfordul, hogy egy tanítói diplomára és egy tanári diplomára megadták az „F" kategóriát. — Valóban: nagyon helyesen, hiszen ha alsó tagozatban tanít, akkor oda kell besorolni. A törvény képesítési előírása meghatározza, hogy milyen végzettségűnek kell lennie az adott munkakörben dolgozónak. Alsóban tanítói diploma kell, ha tehát ennél magasabb is van a pedagógusnak, akkor logikus, hogy az F-be sorolják. — Ezek szerint, ha valaki ezzel a két diplomával felsőben tanít, akkor D-be, míg aki alsóban tanít, F-be kerül. A két dolgozó fizetése között akár tizenkétezer forint különbség is lehet! — Igen, ez így van. — Nekem úgy tűnik, ezek a lehetőségek a törvény betűje szerint valók ugyan, ugyanakkor igazságtalanok. — Erre széttárhatom a karom és azt mondhatom, hogy ilyen a jogszabály. Kovács Károly, a szekszárdi képviselőtestület művelődési bizottságának vezetője: — A törvény nagy erénye, hogy megszüntetett korábbi ellentmondásokat, például azt, hogy ha valaki külön-kü- lön végezte el ugyanazon felsőoktatási intézmény egy-egy szakját, akkor azt két diplomának számították és így egyértelműen legfelsőbb kategóriába került. Újabb ellentmondás keletkezett azonban azáltal, hogy ma, ha valaki középiskolában tanít egy főiskolai és egy egyetemi oklevéllel, akkor „E", ha általánosban, akkor „F" kategóriába kerül. — Szekszárdon hogyan alakul a legmagasabb osztályba kerülők aránya? — A 6-os bekezdés alapján - ahol lehet - szinte senki sem kerül az F-be. Most folynak a tárgyalások az önkormányzat bizottságainak vezetőivel. Azt szeretnénk elérni, hogy az intézményvezetők a bértömeg egy meghatározott százalékát fordíthassák a jó munka elismerésére. Szeretnénk, ha a pedagógusok mintegy 25 százalékát a legmagasabb kategóriába sorolhatnák. Az, hogy mennyire nem egységesen értelmezik a törvényt és annak módosítását, kiderül néhány további példából. Egy kisiskolában a 17 tagú testületből hárman kerültek a legfelsőbb kategóriába az 5. bekezdés alapján. A „le- het"-be hét főt szeretne bejuttatni az igazgató, hogy ez sikerül-e, az a költségvetés elfogadásakor derül ki. Van olyan település, ahol tanítóképzős és egyszakos tanári diplomát akkor fogadtak el „F" kategóriának, ha a pedagógus alsóban és felsőben is tanított. Az, hogy ez mennyire kényes terület, érzékeltethető azzal, hogy ha mondjuk egy fenti képesítésekkel rendelkező pedagógus akár csak egy órát is tanít hetente az alsó tagozatban, „jár neki" az „F", ha csak felsőben tanít, akkor a pedig csak a „D". Nem nehéz elképzelni, milyen konfliktusok forrása lehet ez két - egymást esetleg évtizedek óta ismerő - pedagógus között. Nem csoda, ha sokak szerint a törvény újabb feszültséget okoz az intézményeknél. A pedagógusok érdekvédelmi szervezetei máris tiltakoznak, azonban a legnagyobb probléma mégis abban gyökerezik, hogy egymás ellen fordítják a pedagógusokat, az igazgatókat és beosztottjaikat, önkormányzatokat és az intézményeket. Miközben a törvény bevezetése kapcsán indukálódott viták sok mindenre „jók", de az intézményekben folyó szakmai munka színvonalának emelésére aligha. Hangyái János A bogyiszlói illetőségű Varga János Pusztahencsén született 1937-ben, napszámos ember fiaként. Sem őt, sem családját nem kényeztette el az élet. Gyermekkorában angolkórt kapott, s ha nincs tehenük, s nem ihat elég tejet, talán el sem mondhatná most az élete történetét. Alig fejezte be az általános iskolát, mikor apja belépett a tenge- lici téeszbe, s természetes volt, hogy ő is ott állt munkába. Egy évig bírta a 40 kilós fiú az ara- tást-cséplést, s a többi nehéz munkát. Kicsi korától egy fabatkát nem adtak volna az életéért, olyan gyönge, beteges volt, de valahogyan mindig túlélt mindent. Nemcsak a betegségeket. A téesz után szakmát váltott, s nem mondhatni, hogy könnyebb munkát talált. Vájártanuló lett Nagymányokon, s 1954-től 1972-ig volt bányász Komlón, ebből több mint 10 évet bányamentőként dolgozott. Még 17 éves sem volt és 3 műszakban szállt le a fejtésre, ahol sokszor olyan meleg volt, hogy 5-6 alkalommal csavarták az ingüket. Fent a felszínen ez a vizes ruha aztán nem egyszer páncéllá fagyott, mire az öltözőbe értek. A bánya után a paksi atomerőmű építkezése lett a munkahelye, pontosabban a 22. számú építőipari vállalat, itt 12 évig dolgozott. Közben megnősült, Bogyisz- lóra költözött, itt él azóta is. Mint oly sok vállalatnál, az övénél is leépítések voltak, s még szerencsésnek tarthatja magát, mert most előnyugdíjas, jövőre pedig már, „rendes" nyugdíjas lesz, „hála" a bányának. — Említette már, hogy valahogy mindig túlélt mindent. — Túléltem a betegséget, az angolkórt, meg több mást is. A bányában leomlott a fejtés, alákerült a jóbarátom, nekem semmi bajom nem lett. Több balesetet láttam én már életemben, mint akárki, de valahogy kimaradtam belőle. Nagyon megviselt az élet, sokszor nehezen bírtam. De hiszek benne mégis. Nem tagadtam soha, akkor sem, amikor jobb lett volna, hogy hiszem Istent. Engem mindenhol szerettek, volt persze, hogy gúnyoltak is a hitem miatt. Fegyvert én nem fogok, de a hazámat szeretem. Mikor a bányában dolgoztam, akkor arra gondoltam, - amit az akkori propaganda mondott - hogy a gyerekek fáznak az iskolában, kell nekik a szén. Életemben adtam én már annyi vért, talán többet is, mint ami egy emberben van, azért, hogy másokon segíthessek, pedig sosem voltam valami erős, tőlem nem várták volna el. Soha nem kívántam, hogy sajnáljanak, megélek a jég hátán is, csak kenyér legyen. A nagyobbik fiam Szegedre jár egyetemre, nem vették fel a kollégiumba. Elmentem szólni az érdekében, mert én munkanélküli voltam, a feleségemet is leszázalékolták. Azt mondták, nincs kollégium, sajnálják. Hát nem kell sajnálni, majd csak megoldjuk valahogy. Parasztgyerek vagyok, értek a földhöz, az állatokhoz, hívnak napszámba, csak győzzem a munkát. — S ha nagyon reménytelennek tűnik a helyzet? — Velem a Seregek Ura. Életemben, a családom életében nem egy olyan esemény volt, ami figyelmeztetett a felettünk valóra. Nagyanyám megálmodta, hogy meghal a férje a háborúban, még azt is, hogy hogyan. Kiderült, úgy történt. Egyszer, mikor a té- eszben dolgoztam, s már napok óta alig jutott idő pihenésre, elaludtam a traktor nyergében. A Sárvíztől egy méterre állt meg a gép. S ott volt a bányaomlás. A mellettem állót betemette, engem nem. A hit segít, s mindenkiben megvan, csak mi, emberek, sokszor nem akarunk erről tudomást venni. Venter Marianna A Szonda Ipsos regionális közvélemény-kutatása A választópolgárok pártrokonszenvei a Dunántúlon Ahogy közelednek a választások, egyre inkább érdekessé válik, mit is gondolnak az emberek manapság a politikáról, pártokról, politikusokról. Mint minden hónapban, a Szonda Ipsos novemberben is elkészítette közvéleménykutatását ezekben a témákban. Most induló cikksorozatunkban arról lesz szó, hogy milyen a pártok, a politikusok megítélése a Dunántúlon, az ország nyugati felében, s külön jelezzük, ha lényeges eltérések mutatkoznak az országos átlaghoz képest. Első alkalommal arról számolunk be, hogy kik, milyen pártra szavaznának abban az esetben, ha most vasárnap választásokat tartanának, illetve melyikre nem voksolnának semmiképpen sem. A politikai közhangulat változását mutatja, hogy a hosz- szú ideje vezető Fideszt utolérte az MSZP. A Dunántúlon a választókorúak 18-18 százaléka támogatja a két pártot, egy árnyalattal többen, mint az országos átlag (ami 17-17 százalék). Mind a nyugati országrészbén (10 százalékkal),mind országosan (9 Vokal) a „top-listán" őket az SZDSZ követi. A KDNP a nyugati megyékben mért 6 százalékával megelőzi az MDF-et, ami egyben azt is jelenti, hogy az országos rangsorhoz képest helycsere történt a két kormányzópárt között „helyi" szinten. A legnagyobb kormánypárt, az MDF ugyanis jócskán veszített egykori dicsőségéből, s nyugaton a választópolgárok 3 százalékának szavazatával csak az ötödikhatodik helyen találjuk. (Országosan negyedik a sorban - az emberek 6 százalékának támogatását élvezi). Amíg a parlamenti ellenzéki pártok országos és regionális népsze-. rűsége között árnyalatnyi - statisztikailag nem markáns - eltérések mutatkoznak (1-1 %), addig a Demokrata Fórum esetében a 3 százalékos eltérés már nagyobb megítélésbeli különbségekre utal. A Független Kisgazdapártnak a Dunántúlon 3 százalékos támogatottsága van. A liberális koalíció három parlamenten kívüli szövetségesére - a Köztársaság Pártra, a Vállalkozók Pártjára és az Agrárszövetségre — együttesen 3-4 százaléknyian voksolnának, ha most lennének a választások. A többi parlamenten kívüli párt (MIEP, NDSZ, Magyar Néppárt, Munkáspárt) szavazóbázisa a nyugati országrészben elhanyagolható. Egy párt támogatottságáról árnyaltabb képet kaphatunk, ha azt is megvizsgáljuk, mennyi voksot kapnak a „biztos szavazóktól", tehát azoktól, akik biztosra veszik, hogy elmennének egy most hétvégi szavazásra. Ha csak ennek a csoportnak a pártszimpátiáit vesszük figyelembe, akkor az MSZP és a Fidesz eltérő pozíciókat foglal el. Itt már nem együtt találjuk őket, hiszen a biztos szavazók körében a Dunántúlon legnagyobb szavazótábora az MSZP-nek van (31 %), tőle jócskán lemaradva találhatjuk a Fideszt 20 százalékkal.(Az országos támogatottságuk ebben a körben 29, illetve 19 százalék.) Nyugaton az SZDSZ a biztos szavazók 18 százalékának támogatására számíthat, nagyobbra, mint általában az országban (ahol 15 százalékra). A választásokon aktívabbnak számítók a Dunántúlon negyedikként a KDNP-t (12 %), majd utána az FKGP-t (6 %) és az MDF-et (5 %) nevezték meg olyan pártként, amelyre voksukat leadnák. (Az ország egészében a KDNP kevésbé szerepel jól a biztos szavazók körében - 9 százalék; az MDF viszont jobban -10 százalék.) Nyugaton egyébként a választásokon való részvételi hajlandóság magasabb az átlagosnál: 52 százalék bizonyosra veszi, hogy elmegy szavazni. (Az ország egészében ez az arány 49 százalék.) A biztos szavazók tekintetében az ország nyugati felében is érvényesül az a jellegzetesség, hogy az MSZP tábora politikailag sokkal aktívabb, mint a Fideszé. Az előbbi párt szavazóinak 73 százaléka biztos résztvevőnek mondja magát, az utóbbinak csak 45 százaléka. A nyugati megyékben a negatív pártlistát az MDF vezeti 31 százalékkal, ennyien vannak olyanok, akik kizárják a választandó pártok sorából. Az ország egészében is őket említik leggyakrabban e vonatkozásban - 29 százalék. Mondhatni, igencsak „elhúzott" a mezőnytől, hiszen a mögötte jövő FKGP-re a választópolgárok 8 százaléka nem volna hajlandó a Dunántúlon szavazni. Országosan is ők állnak a nem kedvelt pártok listájának második helyén (11 százalékkal). Ezen adatokból látható az is, hogy az ország nyugati részében a választópolgárok nagyobb különbséget érzékelnek az MDF és az FKGP között - az előbbi kedvezőtlenebb minősítésével -, amikor azt veszik számba, hogy kire ne szavazzanak, mint az ország egészében. Az ellenszenves pártok rangsorában a Dunántúlon - és országosan is - a Szocialista Párt következik 6 százalékos - illetve 5 százalékos -említési arányával. Hasonló arányban fogalmazódnak meg markáns ellenérzések a Munkáspárttal szemben is (a Dunántúlon és országosan is 5 százalék részéről). A KDNP-vel szemben érzett ellenszenv még ennél is alacsonyabb. A nyugati régióban és országosan egyaránt a polgárok 3 százaléka tüntette fel olyan pártként, amelyre nem szavazna. Az antipátia-rangsor sereghajtói mind az ország nyugati felében, mind általában a két liberális párt, az SZDSZ és a Fidesz.Velük kapcsolatban alig-alig mondják azt az emberek, hogy semmiképpen sem szavaznának rá. Mindkét párt esetében a dunántúliak 2, az ország lakóinak csupán 1 százaléka fogalmazott meg effajta ellenvetést. A parlamenten kívüli pártoknak, leszámítva a már említett Munkáspártot, lényegileg nincsenek „ellendrukkerei". Minthogy igazából támogatóik is viszonylag kevesen vannak, azt mondhatjuk, hogy az emberek nem igazán ismerik őket, ennek okán véleményt sem nagyon tudnak formálni róluk se pro, se kontra. Adatfelvétel ideje: 1993. november. Az adatfelvétel módja: személyes, kérdőíves megkérdezés. A megkérdezettek száma: 935 fő, amely az egész országot képviseli, ebből 296 fő a Dunántúl, a nyugati országrész lakosságát reprezentálja. Alapsokaság: 18 éves és idősebb állandó dunántúli lakóhely- lyel rendelkező magyar állampolgár. Az alapsokaság és a megkérdezettek összetétele korcsoport, nem és lakóhelytípus szerint megegyezik. Ferenczy Europress 'Ha most vasárnap lennének a parlamenti választások, un melyik pártra szavazna?’ (a vétaazok azézalékoa-magoarUeo a vélaiztékorú népaaoég kariban a nyugati orazégréaiban utalva az agéaz orazégban) ISÍM1 a nyugati országrész adatat FIDESZ 18 MSZP 18 jyéb párt 6 ném szavazna, bizonytalan 35 nem eznvaznn, bizonytalan 37 "Ha most vasárnap lennének a parlamenti választások, malylK partra nem szavazna semmiképpen 3em?‘ la válaazok azézalékoo mogaozjéoa a vélaozlékoré napoméi, , . koréban a nyugati orazigriazbao Illáivá az ágkor orazégban) a nyugati országrész adatai: M •' rn> tíTsösI KDNP 3 Flűl£E??1 nem szavazna, bizonytalan 40
