Tolnai Népújság, 1993. december (4. évfolyam, 280-306. szám)

1993-12-07 / 286. szám

4 »ÚJSÁG TAMÁSI ÉS KÖRNYÉKE 1993. december 7., kedd A városházán hallottuk Tisztázatlan kérdések az önkormányzati munkában A napokban tartotta soros ülését a pincehelyi önkor­mányzat kép viselő-testű léte, amelyen az 1994. évi költség- vetés koncepcióját tárgyalták. Az előterjesztésből egyértel­műen kitűnik, hogy jövőre közel azonos, sőt kevesebb pénzből kell gazdálkodni. To­vábbi feszültséget okoz, hogy január 1-jétől érvénybe lép a közalkalmazotti bérrendszer, és a többlet finanszírozása még tisztázatlan. A tervezést az is nehezíti, hogy nem tud­ják, dologi bérre mennyi tá­mogatást kap az önkormány­zat a TB-től. A helyi adóról is szó esett, amelynek összegét tovább már nem lehet emelni, és nincs olyan kör, ahonnan plusz bevételre lehetne számí­tani. Ezek után úgy tűnik, hogy beruházásra nem lesz lehetőség. A jegyző által ösz- szeállított, 1994. évre szóló költségvetés tervezetet a to­vábbiakban a bizottságok vé­leményezik. Az ülésen módosították az általános iskola költségvetését is. Az ősszel már jól látszott, hogy az iskolának nem lesz elegendő a korábbiakban ter­vezett összeg. A iskola kidol­gozta a módosítást, amit számlák, bérek kifizetésére fordítanak. A testület az ere­deti összeget megemelte és szakmai vizsgálatot kért arról, hogy az intézményben foglal­koztatottak létszáma a gyerek­létszámmal arányos-e, és megfelelnek-e a szakmai előí­rásoknak. A testületi ülésen döntöttek arról, hogy a közel 650 hatvan éven felüli lakosnak fejenként 500 forintot ajándékoznak ka­rácsonyra. December 17-én 15 órakor pedig a művelődési házban műsorral is kedves­kednek nekik. A segélykeret elfogyott ugyan, de a költség- vetési maradvány terhére az óvodások és általános iskolá­sok - összesen 300 gyermek - 1.000 forintos vásárlási utal­ványt kap karácsonyra. A Tamási önkormányzat kez­deményezésére a pincehelyi jcórház fenntartását biztosító együttműködési megállapo­dást támogatva, az önkor­mányzat 450 ezer forintot fo­gadott el költségvetése ter­hére. Mielőtt még valaki rosszra gondolna, sietünk leszögezni, hogy a cím nem jelzőként ér­tendő, csupán arról van szó, hogy két hírünk is a háztartási hulladékgyűjtéssel kapcsola­tos. Szemét-ügyek Az egyik, hogy sok a fize­tési hátralékos, ezért a város­gazdálkodási vállalat peres úton kötelezte őket a díj meg­térítésére, amely akkor is köte­lező, ha az ingatlantulajdonos azzal, hogy megfelelő tároló­edényt nem biztosít, meghiú­sítja az elszállítást. Miután az ügy kapcsán sok panasz érke­zett a jelenlegi mentességi ké­relmek elbírálására, ezért ez jövőre átkerül az önkormány­zathoz. Az ezzel kapcsolatos szabályok megállapítása után tájékoztatjuk az olvasóinkat. A másik e témához kapcso­lódó hír már pozitívabb, hi­szen egy kelet-német kisváros, Stollberg két darab LIAZ tí­pusú, két illetve hároméves kukásautót ajándékozott a vá­rosnak, ami legjobbkor jött az elöregedett gépkocsipark le­cserélésére. Az illetékesek nem tartják kizártnak, hogy egy leendő partnerkapcsolat kezdetéről van szó. Már írtunk róla, hogy a képviselő-testület a szakmun­kásképzés gyakorlati munka­helyeinek biztosítása végett döntött a LAKISZ-telephely megvásárlásáról. Jó hír, hogy a megpályázott két központi támogatásból az egyiket már elnyerték, így reális esély van a testületi döntés realizálá­sára. A témára még visszaté­rünk. Folyik az önkormányzat költségvetési koncepciójának az előkészítése, amely egy­részt az intézményi tervezés­nél, másrészt a várható bevé­telek számbavételénél tart. Az már biztos, hogy nominálisan álig 5%-kal nő az induló ösz- szeg, ezen belül az intézményi feladatok ellátására járó nor­matíva csökken. A szakmai előkészítés nem javasol hitel- felvételt beállítani a műkö­déshez, persze egyelőre még „sötét ló", hogy a költségve­tési törvény mit szán a közal­kalmazotti bérrendszer beve­zetési forrásaiból az önkor­mányzatoknak, így ezzel még nem tudnak számolni. Megváltozott a falu arculata Az elmúlt héten közmeg­hallgatást tartott Ozorán az önkormányzat képviselő-tes- tülete. Értékelték az 1993-as év munkáját, majd a helybéli többszörös véradóknak adták át az emléklapokat, megkö­szönve nélkülözhetetlen, sok­szor életmentő segítségüket. Az 1993-as év értékeléséből megtudhatta a nagylétszámú és igen érdeklődő hallgatóság, hogy az önkormányzat 50 mil­lió forintból gazdálkodhatott. Ennek nagy részét intézmé­nyeik működtetésére fordítot­ták. Szerény keretek között ugyan, de jutott fejlesztésre is. így például járdát építettek, és az óvodások új fajátékoknak örülhettek. A nyáron - mint lapunkban is beszámoltunk erről - jól működött a fafa­ragó-tábor. Az év eleje óta sok gondot okozott az önkor­mányzatnak a 23 közmunkás foglalkoztatása. Azóta a fe­gyelmezett munka, ha nehe­zen is, de beindult. Schranz Istvánná polgár­mester tájékoztatójában szólt a testület munkájáról is. Az év során hat ülést tartottak. Be­szélt az általuk hozott rendele­tekről is, többek között a szo­ciális és a helyi kommunális adórendeletről. Mindkettő ta­lán a legközvetlenebbül érinti a lakosságot. A helyi adók so­rába tartozik a magánszemé­lyekre kirótt adó, a vállalkozói kommunális adó, valamint az iparűzési adó. Ez utóbbi a gazdálkodó szervezeteket érinti. Valószínűleg az ön­kormányzat adórendeletében változások várhatók, amelye­ket folyamatosan vezetnek be. Az utóbbi években megvál­tozott a falu képe. A gyerekek nagy örömére bővült a fara­gott játékok száma a játszóté­ren, fákat, virágokat ültettek faluszerte. A közmunkások egyik fontos feladata pedig, hogy rend és tisztaság legyen a településen. A várakozáson felül kelle­mes hangulatban zajló köz­meghallgatáson az emberek többsége úgy vélekedett, hogy a megszépült környezetben otthonosabban érzik magukat. Vörösmarty-hét Pincehelyen Mikor jó az ital? Dr. Csizmadia László: Az ita­lok értékesítése és ajánlása c. kö­tete nyomán az italok az alábbi hőfokon a legélvezetesebbek: —fehérborok 10-12 C°-on — vörösborok 16 C° — tokaji aszú, szomorodni édes temperálva kb 16-18 C°-on — vermutok, ürmösborok 10- 12 C°-on — sherry, madeira, portói, ma­laga kb. 16 C°-on — gyöngyöző borok 10-12 C° — habzóborok és pezsgők 4-6 C°- on Népes közönség a szavalóversenyen A pincehelyi Vörösmarty Mihály Általános Iskola diák­jai és tantestülete névadójukra - annak születésnapjára - em­lékezve úgy hajtottak fejet a nagy költő előtt, hogy egész héten át különböző, a nagy költő munkásságát idéző programokat szerveztek. Az 1975-től immár hagyományos rendezvénysorozat az elmúlt héten, hétfőn kezdődött, ami­kor a diákok megkoszorúzták a költő szobrát. Majd szellemi vetélkedővel folytatták, az alsó- és felsőtagozatosok rész­vételével. De volt idézetkere­sés, rajzoltak versillusztrációt, majd felüdülésül sportoltak is. Á Vörösmarty-hét szavaló­versennyel zárult, ahol az al­sósok egy szabadon válasz­Kelemen Beáta Weöres Sándor verset szavalt tott, míg a felső tagozatosok egy kötelező és egy szabadon választott verset szavaltak el. Az ötven gyermek produkció­ját zsűri értékelte. A diákön­kormányzat támogatásával zajló rendezvénysorozatot dr. Tóth László polgármester ér­tékelte, majd kihirdette a sza­valóverseny végeredményét. Az alsósoknál, az 1-2. osz­tályban: 1. Schilli Csaba, 2. Kovács József, 3. Ocsovai Anikó. A 3-4. osztályban: 1. Bekő József, 2. Szirmai Ottó, 3. Lambert Szilárd. A felsősök­nél, az 5-6. osztályban: 1. Szabó Ágnes, 2. Egervári Tí­mea, 3. Farkas Tibor. A 7-8. osztályban: 1. Turzai Erika, 2. Miszlai Nikoletta, 3. Takács Beáta. Csonka Sándor képei Pincehelyen A Dombóváron élő Csonka Sándor, aki a megyében igen sok településen szervezett és szándékai szerint szervez is alkotásaiból kiállítást, most Pincehelyen mutatkozott be. Egyéni stílusa, látásmódja ér­zékelhető a vidéki tájképek, a balatoni alkotások és csendé­letek szemlélésekor. Pincehelyen, a Közösségi Házban kiállított képeket ezen a héten, péntekig még meg­nézhetik az érdeklődők. 20 éves Tamásiban a nyugdíjas-klub A tinédzser nagymamák Minden „évjárat" képviselteti magát Ha azt mondom nyugdí­jas-klub, akkor mindenki egy olyan társaságra gondol, melyben csupa öreg, az élet­ben megfáradt, mozgásképte­len ember van. Pedig, hogy mennyire nem ez a jellemző, azt misem bizonyítja jobban, mint a Tamásiban működő nyugdíjas-klub. Ez a barátsá­gos, bennsőséges hangulatú társaság közel 120 főt számlál. A klub ebben az évben ün­nepli 20 éves fennállását. Sok mindenen keresztülmentek már a klub tagjai, míg elérték ezt a kerek számot. Vezetőjükkel, dr. Topán Lászlónéval beszélgettem. — Valójában egy lakossági igény kielégítése volt a városi nyugdíjas-klub megalakulása 1973 decemberében - kezdte Ica néni. — A jellegéből adó­dóan a mai napig nem válto­zott meg sem a klub célja, sem pedig a helye. Rendszeresen, minden hét keddjén a műve­lődési központban - mely ez­zel is támogatja a klubot - jönnek össze az idősek. Min­den réteg képviselteti magát, hiszen az eredeti foglalkozás­tól függetlenül valamennyi­ünknek szüksége van egy kis melegségre, megértésre és ba­rátságra. Ezeket mindenkép­pen megkapják a keddi talál­kozó alkalmával. Rendkívüli módon összetart a társaság, hiszen a klub célja is éppen ez, és népszerűsége is ebben rej­tőzik. Természetesen nemcsak ezen az egy napon figyelünk egymásra, hanem egy héten többször is ellátogatunk egy­máshoz, főleg, ha valaki tá­mogatásra szorul. Az anya­giak ugyan egyre csökkennek, de a lelkesedés összeková­csolta a csoportot. — Miről beszélgetnek, mi a téma általában? — Mindenről beszélge­tünk. A legfőbb témánk a fő­zés, kertészkedés, kézimun- kázás és szóba kerülnek a napi gondok is. Ismeretterjesztő előadásokat hallgatunk, de szívesen nézünk meg egy-egy régi videofilmét és ugyan a tornászásra nem tudtam rá­venni a tagokat, de. gyakran táncolunk. Évente kétszer megyünk kirándulni és ezek a kiruccanások is nagyon jól si­kerülnek. A „vén öregek" úgy mozognak, akár a tinédzserek. — Milyen korosztály jár a klubba? — Úgy érzem, hogy min­den „évjárat" képviselteti ma­gát, a hatvanasoktól egészen a nyolcvanasokig. Az átlagélet­kor közel 70 év. A legidősebb tagunk Kovács József, aki már a 83. évében jár. Nagyon ér­dekes dolog, ahogy ez az idő­sekből álló társaság egymást „doppingolja", egymást buz­dítja. Soha nincsnek problé­mák, mindig szeretettel, em­berséggel vagyunk társaink­kal szemben. Persze vannak hangadók is a csoportban, de hol nincsenek. Számunkra az a legfontosabb, hogy érezzük a valahova tartozás tényét. Klubunk családias hangulatú, közösségi jellege miatt az egymással való törődés az egyik legfontosabb mozgató­rugó. Úgy gondolom, ha va­lahová szeretetet viszünk, ott viszont is kapjuk ezt az érzést. Tudniillik nem az anyagi megbecsülés hiányzik a leg­jobban. Az idősek néhány el­ismerő vagy baráti szónak jobban örülnek, mintha anya­giakat kapnának...-Garay E.­> 1

Next

/
Thumbnails
Contents