Tolnai Népújság, 1993. december (4. évfolyam, 280-306. szám)
1993-12-07 / 286. szám
1993. december 7., kedd TÁJOLÓ KÉPÚJSÁG 5 Interjú Vörös Istvánnal, a Prognózis frontemberével Baj az, ha valami szól valamiről? — Emlékszem arra, amikor a korabeli újságok úgy írtak Vörös Istvánról, mint a jókezű gitárosról. Mikor is volt ez pontosan? — Amikor Baján voltam katona, ott alakult a Hadirock nevű zenekar, amiből később kifejlődött a Prognózis, úgy a nyolcvanas évek legelején. — A Prognózist sokan úgy tartják számon, mint a nagy lehetőséget, amely talán meg is maradt annak. _ — Ennek több oka is van. Általában az ifjú zenekarok úgy jönnek fel, hogy elmennek előzenekarként egy nagy bandával, amire bejön a közönség. Mi soha nem kerültünk be egyik elé sem. Talán azért nem, mert volt néhány olyan sikeres zenekar, akikkel együtt játszottunk Pesten, és ők „megfáztak" velünk. Ahogy a Csiszár Jenő mondta az egyik bulin, „azt szereti bennem, hogy én belegyalogolok a közönségbe". Lehet, hogy valójában ezt érezték meg, ahol mi játszottunk, ott kő kövön nem maradt. Olyan energia jött le a színpadról, hogy utána már nehéz volt produkálni. — A másik ok: soha nem voltunk egy támogatott zenekar. Az én formámat a hivata— los szervek soha nem csípték. Ma sem tudom, miért. — Az első lemez elég jól ment annak idején. — Harminc-negyvenezer példányban ment el, de hozzáteszem, akkor sem és a mai világban meg még kevésbé lehet tudni, miből mennyi fogy. Óriási érdekek forognak a háttérben. Sok lemezről már akkor kikiáltják, hogy aranylemez, amikor még a közelében sincs. A közönség persze ezt elhiszi, azt mondja, hogy nekem még nincs meg egy aranylemez? Elmegy és megveszi. — A második lemez, a mai számítások szerint, úgy tudom, aranylemez lett volna. — Körülbelül ötvenezret adtak el belőle. — De ez sem volt elég, hogy együttmaradjon a zenekar. — A legfőbb ok az volt, hogy elegem lett az egész műfajból. A másik, hogy elfogytak a zenei és szövegi ötleteim. Ha az ember egyfolytában koncertezik, szervez, jön, megy, akkor az ihlet nem találja meg. Úgy éreztem magam, mint egy üres pohár, amiből kiitták a vizet. Új kalandok, élmények kellettek, ne legyen az a kényszer, hogy egy hét múlva készen kell lenni az új számnak. Egyéb feszültségek is kialakultak a ze- nakaron belül és akkor azt mondtam, na jól van, most már elég. Fogtam magam és elmentem. — Svájcba, vendéglátózni. — Igen. Ami jól hangzik, de végül is nem egy olyan leányálom este tíztől reggel három óráig zenélni. Ráadásul nem is akármüyen számokat, hanem azokat a borzalmas giccsparádékat játszani. Aztán ebből is elég lett, összezárva öt ember, egy idő után az emberi hibák is felnagyobbodnak. Két évet lehúztam, közben rengeteg dalt írtam. Készültem arra, hogy ha hazajövök, legyen bőven anyag. Magamba is mé- lyedtem és rájöttem, egyetlen egy dologért zenélek: azért, hogy jól érezzem magam a színpadon és azok a dalok, amelyek megszületnek a fejemben, azok a közönség elé kerüljenek. Az egy csodálatos dolog, amikor sokan magukénak érzik a dalokat. — Elég idealistán hangzik, de szerintem nem vagy te olyan könnyű eset... — Ez biztos. Mire gondolsz? Emberileg? Annyiban mindenképpen nehéz ember vagyok, hogy maximalista vagyok. Szeretném azt visz- szahallani a lemezeken, meg a koncerteken is, amit belül hallok. Ugyanakkor szeretem azt is, ha valaki valamit megígér, akkor az úgy van. Ez a mániám. Idealista vagyok, tudom, de látod azért mégiscsak játszunk, koncertezünk, közönségünk is van. — A Kutya világ című kazettátok augusztusban jelent meg. Könnyen találtatok rá kiadót? — Azt hittem, a régi Prognózis sikereire ráülve, rögtön fogok találni valamilyen kiadót. Persze a régi zenészkollegák, akik pozícióban vannak, mosolyogva fogadtak, örültek, hogy elhoztam az anyagot, de valahogy nem reagáltak úgy, ahogy vártam. Volt, aki azt mondta, hogy nem tetszik a hangom, mert nem elég behízelgő a mai rock-piacra, volt, aki azt mondta, nincs szükség rock-prófétára a mai világban, és hogy a szövegek túlzottan is szólnak valamiről. Erre én megkérdeztem, miért nézed te hülyének a közönséget. Erre ő megsértődött. Miért baj az, ha valami szól valamiről? Végül eljutottunk a Microprofit Kiadóhoz, akiknek egyből megtetszett az anyag, ki is adták előbb kazettán, majd CD-n is. Úgy tűnik, fogy folyamatosan, mennek a bulik is ... Szóval, ez van mostanában... KRZ Fotó: Ótós Réka Ünnepi készülődés A szeretet ünnepe és az ehhez társuló szünidő alkalom a család együttlétére, a kapcsolatok ápolására, az egymás iránti szeretet fokozottabb és intenzívebb megnyilvánulására, kisugárzására. Ehhez szeretne hozzájárulni a szekszárdi Babits Mihály Művelődési Ház egy közösségi együttlét lehetőségével, amelyre szeretettel hív minden szülőt gyermekével együtt december 19-20-án 9-18-óráig. Többféle hasznos és szórakoztató programot ajánlanak. Lesz téli sporteszköz és- sportruházati vásár, téli utazási ajánlat, síbörze azoknak, akik megunták vagy kinőtték sporteszközeiket, -ruháikat; lesz ajándék és dísz készítés háncsból, tobozból, papírból, fücből, fonalból, tésztából, fenyőágakból; lesz családi táncház, ahol karácsonyi dalokat, mondókákat, játékokat és táncokat lehet megtanulni; lesz közvetlen hangú beszélgetés a gyermekekről, önmagunkról; lesz bolhapiac, a megunt vagy kinőtt játékok, könyvek, kazetták, bélyegek, stb. csere-beréje; bemutatják műsorukat a gyermekszínjátszók; helyet kap az otthonról hozott betlehemek kiállítása; lesz „Utazzunk együtt!" családi vetélkedő, értékes díjakkal. Várják a felnőtteket és a gyerekeket egyaránt. Ez nekünk ART? Döbbent örömmel álltam meg - nem is olyan régen - a kölesdi művelődési ház kiállításánál, amit a Tolna megyében jól ismert ART 999 képzőművészeti egyesülés öt tagjának alkotásaiból rendeztek. (Erről az eseményről lapunk is beszámolt.) Az öröm oka egyszerűen az volt, hogy eddig ismeretlen alkotások kerültek a falakra. Az ott alkotó szinte új arcát, hangját mutatta meg. Az első pillanatban érzékelhető alkotói bátorság, merészség az alaposabb szemlélődés után csak erősödött. Egyre nyilvánvalóbb lett a szándék, hogy a felszabadult lélek szárnyaló lendületében született gondolatok hasonlókat váltottak ki a nézőben is. A lendületes vonalvezetések, a színes foltok kompozíciós rendje, a mit üzen, mit akar kérdésekre technikaüag is más, a régebbitől eltérő megoldásában keltette útra a feleletet. Az egész tárlatnak volt egy olyan hangulata, hogy igen, ettől kicsit mozdult, ment előbbre a világ! Nem voltak hiábavalók az egykori útkereső beszélgetések! Lám-lám, ki, ki meglelte egyéni ösvényét! Mindez a vizuális nevelésben, az ízlésformálásban különösen Kö- lesden jelentős állomás. Baranyai László indított e téren halhatatlanságba irányító hagyományt. Kiállítani ebben a faluban tehát roppant felelősség! Bár ez mindenütt így van! Döbbent ürömmel álltam - nem is olyan régen - a szekszárdi Babits Mihály Művelődési Ház márvány- termében látott kiállításnál, amit a Tolna megyében jól ismert ART 999 képzőművészeti egyesülés tagjainak alkotásából rendeztek. Nyoma sem volt annak a frissességnek, amit a kölesdi pillanatokban éreztem és mintha minden az ellenkezőjére fordult volna. Az sem mentheti a csoportot, de még nagyobb a felelősség súlya, hogy a tárlat szándékát karitatív gondolat öleli! Az ilyen jellegű bemutatkozás fékezője annak a csoportosulást, egyesülést teremtő, létrehozó akaratnak, ami a képzőművészetért szállt síkra! Decsi Kiss János Karácsonyi könyvvásár A Magyar Könyvklub nemrég megnyitotta második üzletét Budapesten a Déli-pályaudvar kerengőjében. Hatalmas választékkal várják a régi és új klubtagokat a karácsonyi könyvvásár alkalmából. A meglepetés: csak itt kapható a Magyar Könyvklub legújabb sikerkiadványa: a „Mítoszok földjén" című, gyönyörűen illusztrált képes album. Az ünnepélyes megnyitón és az azt követő irodalmi esten - amelyet a Magyar Könyvklub és a Korona Pódium közösen rendezett - részt vett a világhírű angol írónő, Rosamunde Pilcher is, aki többszáz klubtagnak dedikálta a Magyar Könyvklub kiadásában megjelent két kötetét: a „Nyáridő"-t és az „Ikrek jegyében"-t. Az írónő mottója: „Boldogság az, ha az ember a legtöbbet hozza ki magából. És gazdagság az, ha az ember a legtöbbet hozza ki abból, amije van." A „Nyáridő" Cornwallban játszódik, az írónő szülőföldjén. Idilli történetként indul, idilli környezetben. Főszereplője Alec, akinek második felesége Laura, nem tud szabadulni az első feleség árnyékától. Laura egy műtét után néhány hétre nyaralni megy férje rokonaihoz. Elbűvöli a cornwalli gyönyörű, régi ház, megismeri és megszereti az ott lakó embereket. A csillogó kék tenger látványa elfeledteti vele gondjait. Egészen addig, míg egy vádoló, névtelen levél meg nem zavarja frissen meglelt nyugalmát... Rosamunde Pilcher karácsonyi könyvvásárra megjelentetett másik, „Az ikrek jegyében" címet viselő regényének főhősei Flóra és Rose tükörképei egymásnak, mivel ikertestvérek, csakhogy mesz- sze egymástól, két nagyon különböző világban nőttek fel: az egyik jómódban, a másik szerény körülmények között. A két azonos külsejű lényből így nagyon is más természetű és jellemű felnőtt lett. S hogy milyenek valójában, megtudhatják, ha elolvassák a regényt. A Magyar Könyvklub a jövő év januárjában jelenteti meg a Nyugat-Európában rendkívül népszerű írónő talán egyik legsikeresebb könyvét: a „Kagylókeresők"-et. A népszerű írónő két könyve Tv-napló Füst Milán árvái Somlyó György a legsikertelenebb magyar drámaírónak nevezte, s a sommás ítélet sajnos nagyon is igaz, főleg ha azokra a pályatársaira gondolunk, akiknek már korán kijutott a világsikerből. Életében csupán két darabja jutott színpadra, azok is utolsó éveiben, a Boldogtalanok és a IV. Henrik király, amit szívesen nevezett ifjúsága fényességének. „Soha még társadalom intézményesebben és gyalázatosabban nem akadályozott írót a munkájában" - írta Naplójában és sajnos ez is igaz. Pedig drámai termése gazdag, a kései siker őt igazolta, bár ma is szolgál meglepetéssel, mert a hagyatékból egyre újabb darabok kerülnek elő. Talán megfeledkezett róluk, míg másokat később megtagadott, ma már tudjuk, ok nélkül. Az elfelejtett drámák közé tartozik az Árvák is, ami néhány éve került elő a hagyatékból s a Radnóti Színház mutatta be, most pedig tévéjátékként láthattuk. Nem éri el a Boldogtalanok, a IV. Henrik vagy a Catullus színvonalát, de mindenképp gazdagítja az életművet. Füst Milán színházával kapcsolatban szívesen emlegetik Cseho- vot, nem is véletlenül, bár rokonságuk távoli, voltaképp csak a drámai alaphelyzetre szorítkozik. Ha kívülről nézzük, „nem történik semmi" a darabban, hiányzik belőle az az anekdotikus könnyedség, ami Molnár Ferenc színműveit is jellemzi. Az árvák egy háború előtti úricsalád életének keresztmetszete, olyan, mint egy családi fénykép, amelyen azonban azt is látjuk, amit a jómodor el szokott takarni. A történet ennyi: Lock József miniszteri főtanácsos felesége halála után elveszi az úgynevezett házikisasszonyt. Megfér-e ez a polgári erkölccsel, mit gondol erről két lánya, s mit gondol a néző, több évtizeddel a darab keletkezése után? A drámát a szavak közvetítik, az egyik szereplő meg is jegyzi, hogy vannak végzetes szavak, bár nem mindig tudjuk jelentésüket. Füst Milán mindig a végzetes szavakkal játszik, kivételes erejű verseiben épp úgy,mint drámáiban. Az Árvák is erről szól s Valló Péter a rendező és Haumann Péter a fő-, szereplő ezeknek a végzetes szavaknak teremt kivételes, hiteles atmoszférát. Sztálin A történelmet csak a jelenből tudjuk nézni, tehát nem lehetünk elfogulatlanok, véleményünket eleve meghatározza vonzalmunk vagy ellenérzésünk. A történelem szereplőiben szívesen keresünk példaképet, akik a jelenhez mutatják az utat, vagy olyanokat, akiktől el kell távolodnunk, mert ők okozták szegénységünket, nyomorúságunkat. Sztálinnal sincs másként. Árfolyama nagyon alábbszállt, mentegetni is csak elfogultsággal lehet, személyes érdekből, hiteltelenül. Ha nevét kiejtik, a gonoszt idézik meg, az ördög szövetségesét, szerepéből eltűnt minden talányos, most már minden csak illusztráció egy korhoz, amit nevével jelzünk. Ivan Passer kitűnő Sztálin-filmjének alaphangját már az első jelenetekben leüti. A katonai sorozóbizottság elborzadva hallgatja, milyen testi jegyek jellemzik s megállapítja, az ördög jelölte meg, csak el vele, nem alkalmas katonának. Később egy birodalom korlátlan urának alkalmas lesz, s aki róla szól, annak a korról is kell beszélnie. Nem úgy, hogy hű fia volt korának, aki megvalósította annak legjobb törekvéseit, mert az ellenkezője történt: átformálta a kort, minden, egy falusi tanácsülés is, az ő szándékát tükrözte. Többször elhangzik a filmben, hogy Sztálin mindent tud, s valóban mindent tudott, a tökéletesen működő besúgórendszer jóvoltából semmi nem maradt előtte titokban. Angliában vagy Franciaországban jelentéktelen vidéki párttitkár maradt volna, személyi hatalmának kiépítése csak egy elmaradott országban volt lehetséges, ahol soha nem volt szólásszabadság, a demokráciának hírét sem hallották. Lenin még le sem hunyta szemét, megkezdődik a hatalmi harc, s a megfigyelő felismerheti, hogy Sztálin milyen céltudatosan halad előre. Apró jelek is elárulják. 1925. tavaszán Caricint róla nevezik el, s Sztálingrád néven itt Vívják a világtörténelem egyik legnagyobb csatáját. A tömegekben egyre erősebb a messianisztikus hit, még az új, divatos keresztneveken is lemérhető: a lányokat szívesen nevezik In- dusztrijának, Oktyabrinának, a fiúkat Tyeksztilnek, sőt Terrornak is, aminek női változata Terrorka. Valóban átalakul az élet s minden mögött Sztálin áll. Ezt a kort idézi vissza Ivan Passer filmje, helyenként drámai erővel. Ilyen volt Sztálin és a kor? Bizonyára ilyen is. Kockázatos minden leegyszerűsítés, mert ez az ázsiai zsarnok nagyon sok ember szívében élt, halálának hírére magyar hívei is sírva fakadtak s azt kérdezték, mi lesz ezután? Közben milliók haltak éhen vagy pusztultak el a koncentrációs táborokban, mert az eszme győzelmének rögeszméjében az élet értéke is devalválódott. De szembe tudunk-e nézni a nyomasztó örökséggel, van-e valami tanulsága Sztálin életének és nem kevésbé súlyos utókorának? Ez a magyar részvétellel is készült film ezt próbálja elősegíteni. Csányi László Emese álma Művelődéstörténeti vetélkedő A nyolc magyarországi tankerület igazgatótanácsa - dunakeszi polgárok és pedagógusok felkérésére - Emese álma címmel művelődéstörténeti vetélkedőt hirdetett. A vetélkedő témája a magyarság története a kezdetektől 1038- ig, Szent István király haláláig - jelentették be a Közép-magyarországi Tankerületi Oktatásügyi Központban. A vetélkedőre három korosztály - 10-től 14 éves korig, 14-től 18 éves korig, illetve 18 éves kor felett - jelentkezését várják. (A gyerekek csapatokban, a felnőttek egyénileg versenyeznek.) A vetélkedő szakmai anyagát az Enciklopédia Hu- mána Munkaközösség állítja össze. Az iskolák nevezési határideje január 15-e. A vetélkedő első fordulóját 1994. áprilisában, az országos döntőt pedig egy évre rá rendezik meg. A verseny fődíja egy külföldi utazás, a tervek szerint Körösi Csorna Sándor végső nyughelyére, Indiába.
