Tolnai Népújság, 1993. december (4. évfolyam, 280-306. szám)
1993-12-31 / 306. szám
12 KÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1993. december 31., péntek G Kis + reneráció m fjúsági oldal Törd a fejed! Két héttel ezelőtti felvételünk hőlégballont ábrázolt. A helyes megfejtést beküldők közül a szerencse Föglein Nóra tolnai olvasónknak kedvezett. Nyereményét postán küldjük el. Aki kitalálja, mit ábrázol fenti képünk, két hét múlvá tudja meg, hogy helyesen tippelt-e. Levélféle Kedves Tanárnő! Remélem, nem zavarom ezzel a kis levéllel. Leírom, mi történt velem az egyik tanítási napon. Reggel ötkor keltem, megetettem a lovakat, kitrágyáztam, beengedtem őket a karámba. Miután végeztem, fürdés, reggeli és indulás a buszhoz, ami - mint mindig - késett. Pedig már milyen türelmetlenül vártam az irodalom órát! Végre Palánkra értem. Először a Mizsmer Zolival bementünk a boltba. Hiába! Nem volt kakaó az Andinál, sajnos. Az osztályban üdvözöltem mindenkit. Az Ilditől meg is kaptam az első letolást, mert nem hoztam el a papírt, amire a szerepléshez szükségem volt. Szerencsére így is, ki- sebb-nagyobb sérülésekkel túléltem a Moliere-jelenetet. Jött a biológia. Finoman szólva a gatyám tele volt, de szerencsére a felelésnél nem került rám sor. A matekot nem mindig tudtam követni: mi lesz ebből? Aztán jött egy „könnyítő" testnevelés. Köztudott, hogy a négyütemű fekvőtámasz a kedvencem! Történelemre „csak" három oldal volt feladva. Bejött a tanár úr, elkezdte mondani az anyagot. Mindenki örült: nem felelünk! Tévedtünk. Negyed óra múlva kezdte. Mezőgazdaságin a páratlanok feleltek, így ezt is megúsztam. Az utolsó óra angol. Mindezek után irány a helyijárat. Tele volt! A buszpályaudvaron találkoztam a Martossal. Ja, egy fontos dolog kimaradt! A hetesi gyakorlat. Most megírtam ezt a levelet. Tetszett? Jaczkó László II. T. (A Csapó Híradó nyomán.) Mai mese Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy sűrű tejcsokoládés Milky Way erdő, ahol az Opti méhviasz adott új életet a fáknak. Itt éldegélt a Toi- lett Kacsa, amíg egyszer egy nap a gonosz Whiskas Macska a Prelinette varázspálcájával békává nem változtatta. Meghallotta a hírt Weiser Riese, a Fehér Óriás. Ő volt Toüett Kacsa legjobb barátja a bajban. Amint megtudta, mi is történt pontosan a szerencsétlennel, így szólt: csak megmosom a hajam és már indulok is! Felpattant az új szárnyas Libresse-re és észrevétlen biztonsággal a Whiskas Macska kastélya felé repült. Rögtön a kapuban találkozott Omoval, a Tisztaság Átható Erejével. Majdnem otthagyta a fogát, de szerencsére vele volt Aquafresh, a háromszoros védelem. Alig heverte ki a megrázkódtatást, máris szembe jött vele Jacobs Monarch, maga az Aroma. Erejét megőrizte a vákuum-csomagolás. ó már nehezebb ellenfélnek bizonyult, de Weiser Ri- ese-nek is meg volt a magához való esze. Igaz barátja, Opel Astra segítségét kérte, és ezzel a szükséges plusszal sikerült is győzedelmeskednie a gonosz felett. Bejutott végre az ellenséghez, a gonosz Whiskas Macskához. Amikor az meglátta őt az ajtóban, csak annyit mondott: az óriások ideje lejárt, mert a vüág megunta azokat, akik nem veszik észre az apró részleteket. Közben új cselre készült, és azt kiáltotta: Knorr, mindennap új varázslat! És már majdnem békává változtatta Weiser Riese-t, ám az a Kite-Kat-tal megtörte a varázslatot. Ezzel megmentette a Toilett Kacsa életét, aki még a perem alatt is megöli a baktériumokat. Ettől a Whiskas Macska elvesztette kalcium-tartalmát, és örök álomba merült. Toilett Kacsa és Weiser Riese a győzelem fölötti örömükben nagy lakomát csaptak, nem volt az asztalon más, mint Kellog's Corn Flakes, de nem is kellett, hiszen abban minden benne van! (A luventus nyomán.) Önéletrajz 34. Már repesve vártuk a téli szünetet, mely akkoriban csakugyan téli volt, hóeséssel, szánkózással, korcsolyázással, meg ilyesmivel. A szünet karácsony előtt kezdődött, volt tehát időnk végigkutatni a lakást, fellelve a gondosan eldugott ajándékokat. Az öcsémmel arra jutottunk, hogy ideje lenne némi színt vinni az ünnep - bár igen örömteli - egyhangúságába. Ezért minden gondosan átkötött dobozról levettük a megajándékozandó személyét jelölő címkét, és egy másikra kötöttük rá. A nevezetes nap reggelén kihallgattam apám és anyám párbeszédét a konyhában, igaz, nagy hallgatózás nem szükségeltetett, mert jóapám ordított, ahogy a torkán kifért: ki volt az az idióta, aki kitalálta, hogy az utolsó percben vegyük meg a fenyőfát. Sehol sincs egy nyavalyás darab sem! Anyánk halkan megjegyezte, hogy emlékezete szerint maga apa volt az, aki kifejtette: az utolsó napon féláron adják a fenyőt, minek annyira sietni. Veszélybe került tehát az igazi karácsony, ezért a családi tanács úgy határozott, hogy idén úgy szerzünk fenyőt, ahogy tudunk. Bizonyára bűnbocsánatot nyerünk majd, lévén igazán tisztes szándékunk, a Születésnapot méltóképp akarjuk megülni. Mikor szürkülni kezdett, apám baltát fogott, elrejtette az aktatáskájába egy jókora kötéllel együtt, , s aztán szólt, hogy üljek fel a szánkóra. Örömmel tettem, apám pedig hősiesen húzni kezdte a szánkót az erdő irányába. Annak a néhány embernek, akivel találkoztunk, elújságolta, hogy a gyerek (vagyis én) egy extra-szánkózást kért karácsonyra. Mire odaértünk az erődhöz, olyan sötét lett, mint a mákos kalácsban. A Hold és a csülagok nem világítottak, felhős volt az ég, hóesés készült. Apám megjegyezte, jó lesz sietni. Végre rátalált az ösvényre, melyen haladva emlékezete szerint több kis fenyőfára is rábukkanhatunk. Ekkor kezdett esni - mit esni, szakadni - a hó. Nagyon iparkodtunk, a hó féllalós pely- hekben hullt, s mikor már kezdtük feladni a reményt, megleltük a fenyőket. Nem tartott sokáig egy formás, másfél méteres példány kivágása, gyorsan felkötöttük a szánkóra és rohantunk haza. Már amennyire rohanni lehetett. A család izgatottan várta jövetelünket, már miden elő volt készítve: a terített asztal, a szaloncukor, a karácsonyfadíszek, egyebek. Apám az ajtó előtt lerázta a fáról a havat, s diadalmas képpel vitte be a szobába, az előkészített karácsonyfa-talphoz. Ekkor tört ki a döbbenet! Nem fenyőfát „zsákmányoltunk", hanem egy ki tudja honnan odatévedt, termetes fagyalbokrot. Ami ugyan szintén örökzöld, de olyan messze van a tűlevéltől, mint Makó Jeruzsálemtől. Miután kellőképpen kimulattuk magunkat a balul sikerült fenyő-csenésen, jobb híján fagyaiból állítottunk karácsonyfát. Nem is volt rossz! Az est fénypontja az ajándékok felbontása volt. Jót röhögtünk az összecserélt ajándékok feletti meglepett sikolyokon, de az öcsém és én igen rosszul jártunk. Nagypapi semmi pénzért nem adta vissza a kisvo- natot az öcsémnek, az apu pedig pofonokat ígért, ha a műanyag kardjához és pajzsához nyúlok. így lett az öcsém gazdagabb egy mamusszal ezen a karácsonyon, jómagam pedig egy borzalmas nyakkendővel! Okoska (Folytatjuk) Heti cáfolat Nem igaz, hogy mivel öt év kell a hazai gazdaság felzárkóztatásához, a Kormány úgy döntött, elébe megy az eseményeknek, így holnap reggel 1998. január 1-ét írjuk. Vicces! — Anyu, vegyél nekem biciklit! — Nem lehet, kisfiam! — Jó, akkor játssz velem papás-mamást! — Na látod, erről lehet szó. Pistike erre felveszi az apja ruháját, kalapját, majd így szól: — Asszony, öltözz! Indulunk a gyereknek biciklit venni! Kívánom az új évre Nagyon szeretném, ha minden embernek lenne pénze, és jól élnének. Meg az is jó lenne, ha nem innának annyi szeszt: bort, sört és még sok olyan italt, ami káros az egészségükre. Jó volna, ha arra is gondolnának, hogy az a sok cigarettafüst és a vegyi anyagok, több száz meg százezer ember életét veszélyeztetik. Szeretném, ha nem szemetelnének az utcán, és még sorolhatnám tovább. De most az a legfontosabb, hogy az emberek ne csak arra gondoljanak, ami nekik jó, hanem arra is, ami másoknak is jó. Kívánom, hogy az egész emberiség jövője szebb legyen, és nagyon szeretném, ha ez meg is valósulna! Lengyel Zsanett 4. o. (A Pejkó nyomán) Csak vidáman! Vége az évnek, s kezdődik egy új! Erre gondoljunk, és tegyünk félre bút, bajt, gondot, szerelmi bánatot, egyebeket. Lassan az embertan-tudorai is rájönnek arra az örök igazságra, melyet a szívünk mélyén mindannyian ismerünk: a vidámság, a jókedv, vagy kicsit papírízűen szólva az optimista hozzáállás csodákra képes. Testet-lelket gyógyít, s a környezet is jobban szered a vidám embert, mint a komorak Szóval próbáljuk meg! Legyünk vidámak, ami persze nem jelenti azt, hogy az ember örökké vigyorogjon, de a derű az kisugárzik, még akkor is, ha az arc éppen komoly. Vegyünk példát a képen látható ovisról. Nem gondolkodik ő még tudományosan, nem tervezi a távoli jövőt, csak örül. Minden kis dolognak: a csúszdának, a téli napsütésnek, a finom ebédnek, az esti mesének. Tanuljuk el tőle a titkot, megéri! vm - ór USA TOP 10 1. Janet Jackson 2. Meat Loaf 3. Ace Of Base 4. Mariah Carey 5. Salt'n Pepa 6. DRS 7. Xscape 8. Toni Braxton 9. Bryan Adams 10. Adams (Stewart) Sting Again I'd Do Anithyng For Love All That She Wants Hero Shoop Gangsta Lean Just Kickin It Brethe Again Please Forgive Me All For Love Atilla, a hun A hunok egy ázsiai, a Volga- és a Don-környék sztyeppéin élt néptörzs. Az ötödik század elején a társadalmi és gazdasági élet fejlődése lehetővé tette számukra egy új birodalom létrehozását. Viszonylag rövid idő alatt nagy területeket sikerült az uralmuk alá vonniuk. Leigáz- ták Pannóniát és a germánokat. Székhelyük a Tisza-Maros szöglete, a mai Nagyalföld lett. A hunok nem kényszerítették rabszolgasorba a leigá- zott népeket, hanem szövetségesükké emelték őket. Az ötödik század első felében Atilla (más néven Etele) volt a hunok királya. A lovas nomád népek és a germán törzsek kulturális egybeolvasztását, egységes Európát kívánt létrehozni. Galliát, Rómát nem sikerült elfoglalnia, a Pó folyót soha nem léphette át. Maga Leó pápa vonult elé, arra kérve Atillát, hogy Rómát hagyja sértetlenül. Ä mítosz szerint, miközben Leó pápával társalgóit, az égre nézve egy emberi alakot látott, mely karddal fenyegette. így Atilla teljesítette a pápa kérését. A keresztény világ az Apokalipszis jóslatait megelevenítő népnek látta a hunokat. Nem csoda, hogy úgy ábrázolták őket, mint Góg és Magóg fiait: vadságuk minden képzeletet felülmúl, semmiféle vallást nem tisztelnek, szekéren születnek, azon élik le az életüket, az öregeket, betegeket leöldösik, főtt ételt nem ismernek, a húst lovuk hátán melegítik. E meseszerű jellemrajz Attila személye körül is megjelenik: gyakran festik kutyafejűnek, szamárfülűnek. Sajnos, még ma is ábrázolják a hunokat így, vagy ehhez hasonlóan. Atilla birodalmát személye tartotta egyben. Uralkodásának tetőpontján, 453-ban, nászéjszakáján halt meg. Más vélemények szerint ifjú felesége Ildikó (Krimhilda) végzett vele. Halálát követően a hatalmat fia, Csaba vette át. Népével visszavándorolt Ázsiába. Szkítia néven államot alapított, míg az Európában maradt népcsoport székely néven letelepedett. Kopasz Zsolt (A Zabhegyező nyomán.) Válogatott versezetek Csillag Késői ajándék Zúg körűlem a sötét erdő, S csillag pislog a távolban. Ott van, nekem, értem világít Csak értem ég - s én rohanok, S ő ég - mindig távolibban. Arcom, karjaim tüskék tépik, Szemeimben visszfény tüzel, Lábam bűzös mocsárba süpped, De mennem kell, mert a fény hív, S mennem kell, mert épp ő űz el. Lelkem marja már e sok szurony, S szívem mélyed e rút sárba, Vágyam vágyja e fényt elérni, De a fény csak fut, menekül, Máshol másvalaki várja. Valaki - és lassan lép, karját Nyújtja... arcát darázs-rajok Szúrják, amint futni igyekszik, S tuja: el soha nem éri... De vajon ő - nem én vagyok? Koko Leírom e verset, Mint késői ajándékot. Hisz karácsony már elmúlt Az örömteli, boldog ünnep, Ami nemcsak az ajándéktól szép, S nemcsak attól fontos, Mert aki lelkében boldog, Annál nincs boldogabb Ember a Földön. Pál Tamás Levéltár A Levéltár titkokat rejteget, Akták között találunk régi szép verseket. Itt rejtőzik a múlt a jövő számára, Évszámok kerülnek az akták hátára. Kosztolányi, Babits verse itt szépen Megpihen, a kert fáival együtt búcsúzik Az ősz szelíden. Sütkei Gábor b <
