Tolnai Népújság, 1993. december (4. évfolyam, 280-306. szám)
1993-12-31 / 306. szám
10 WÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1993. december 31., péntek Ök is mondhatták volna Szilveszteri szösszenetek Amikor az újságíró beszámol egy-egy közismert politikus működéséről, akkor általában tömörít, kiemeli a lényeget, s néhány mondatban összefoglalja a legfontosabb megállapításokat. Ez az oka annak, hogy az esetek többségében kimaradnak a tudósításokból a témához szervesen nem kapcsolódó, mellékes, bár ennek ellenére természetesen nagyívű eszmefuttatások, magvas gondolatok. Politikusaink gyakorta kápráztatják el a hallgatóságot már-már közmondásnak is beillő, bölcs útmutatásaikkal, melyekből ilyenkor, szilveszter táján lapunk is nagy örömmel ad közre néhányat. A sokszor hangoztatott vád, mely szerint a sajtó eltorzított, sőt, légből kapott kijelentéseket ad a politikusok szájába, ez alkalommal fényesen megcáfolható az alábbi - Ótós Réka és Gottvald Károly fotói alapján készült - válogatással: ha hiszik, ha nem, mi még a gondolataikat is kitaláltuk a fényképeken szereplő, közismert személyiségeknek. -ihi-wm-száCsurka István: A nagy dobás még csak ezután következik Pálos Miklós: És tudja meg mindenki, hogy mi elsőbbséget csak Istennek adunk Soós Károly Attila Kuncze Gábor frakcióvezetőnek: Te jó ég, hogy én milyen alakokkal vagyok körülvéve! Szabó Tamás privatizációs miniszter: Hogy mondta, igazgató úr? Sikeres privatizáció? Gyanús, nagyon gyanús! A struccok éjszakája Szó, ami szó, jó nagy állatok ezek a struccok. Mondhatni a legnagyobbak, legalábbis madárba'. Persze csak akkor, ha a turult, a főnixmadarat, esetleg Holló Fer- nyigest, meg az ilyen közmondásos dolgokat nem számítjuk bele a képzeletbeli versenybe. Meg még az elefántot se. Igaz, az nem is érne, mert nem madár, de kétségtelenül nagy. Szép, erős madarak a struccok. Még az oroszlánnak is keményen odakop- pintanak, ha nagyon felide- geli őket. Végső esetben meg piszok gyorsan el bírnak szaladni. Eszük viszont, az nincsen sok. Ez persze sok más állatfajra is igaz, úgyhogy nem kell belőle nagy ügyet csinálni. De röpülni se tudnak ám. Azért ez, mondjuk, elég nagy szégyen. Ügy hírlik, ezek a hatalmas állatok régebben nagy mulatságokkal szerették múlatni az idejüket. Volt nekik mit dögivei, mert eléggé semmittevő egy madarak voltak ezek a struccok. Aludtak, eszegettek, néha rohangásztak egyet a szavannán, olykor fajfenntartottak, és kész. Pedig lett volna dolguk rengeteg. A szavanna nagyon beteg volt. Azt kellett volna gyógyít- gatniuk. De ezek csak bulizni szerettek. Annyira unták már magukat, hogy mindenféle átlátszó ürügyekkel szervezték a banzájokat. Hol a csodálatosan kék égre, hol a nagy melegre való tekintettel, hol azért mert esett az eső. Gyakran konkrét dátumokhoz kötötték a mulatságokat. „Ha törik, ha szakad, az év bizonyos napjain - egyéb bulik mellett - folyjon a bor, a pezsgő, legyen vidámság, móka, kacagás és persze tánc!"- deklarálták szóban. Mondani sem kell, ezeket az íratlan szabályokat aztán jól be is tartották ezek a léha életmódot élő struccok. A szavanna közben tovább betegeskedett, de ők meg sem hallották nyögéseit. Egyszer egy ilyen „dátu- mos" bulira készültek. Osz- szehordták a kajahegyeket, italtavakat, és megkezdték a mulatozást. Falatoztak, hör- pintgettek, összességében jóízűeket haraptak az életből. Eleinte csak az asztalok alatt folyt az ellenkező nemű struccok között az újdonságokkal való ismerkedés. Később az erkölcs és a gátlások szigorú margói jótékonyan leradírozódtak. Mások, főleg a hímstruccok a hangulat emelkedésével mindenféle kunsztokat találtak ki, igaz, ezek nem voltak valami nagy számok, mivel - mint említettem - a struc- coknak nem sok eszük van, fantáziájuk meg pláne. így hát poharakat harapdáltak, teli sörösüvegeket nyeldes- tek, petárdát robbantgattak. Na, és zene áradt, kedv röppent, gyönyör sikkant. Az az éjszaka különösen vad, kemény, emlékezetes éjszaka volt. Másnap a déli órák körül hörögve-nyögve éledezett a strucc-társadalom. Émelygéssel, hasogató fejfájásokkal, nagy-nagy ürességekkel volt tele a levegő. Hamuszín arcok bambultak a világba. Bizonyos idő eltelte, gyógyító italok elfogyasztása után saját nyomorúságos helyzetükön kívül felfogták a külvilág rezdüléseit is. Azaz csak felfogták volna, de az rezzenéstelen volt. A szavanna ugyanis időközben meghalt, folyója állóvízzé szelídült, növényei elszáradtak és csupa homok lett minden. — Rémes - mondták a struccok döbbenten, majd határozottan: — Változtatnunk kell az életünkön. Ilyen többé nem fordulhat elő. Azóta nem buliznak ezek a nagy állatok. Egész kellemesen elvannak a homokban, jótékonyan hat a fejükre. sk Mi volt az év sztorij a? Nem sok van már hátra az 1993-as esztendőből, már zörget az ajtón 1994. A legtöbben, ha visszagondolnak az óévre, úgy látják, ez az év is olyan volt, mint a többi: jobb és rosszabb időszakok váltogatták egymást, s most, december 31-én igyekszünk a lehető legvidámabban búcsúztatni az óévet, s köszönteni az újat. Mi volt idén az, amire szívesen, vagy nem szívesen emlékszik vissza, ami örömet, vagy éppen bosszúságot okozott? Ezt a kérdést tettük fel néhány riportalanyunknak, amire a következő válaszokat kaptuk: Török Péter, az AB-Aegon bonyhádit iókj ánakvezetőj e:- Egyszer pénzt vettem fel az automatánál Szekszárdon. Nagyon siettem, ráadásul bosszús is voltam, mert elsőre rosszul hívtam le a kívánt ösz- szeget, szóval semmi sem akart sikerülni. Végre nagy nehezen megjött a pénz, felkaptam, a táskámba gyűrtem, s már rohantam is. Ügy 30 méterre járhattam, mikor lélekszakadva rohant utánam egy úr, s hozott egy ezrest, amit az automatánál felejtettem. Kimondhatatlanul jól esett. S nagy örömmel vettem tudomásul, hogy A leghűségesebb pár 1943. karácsonyán ismerkedtek meg. A 21 éves olasz Mario Sinis- calchi és Kátya Kanina, a 23 éves ukrán lány kényszermunkán dolgoztak valahol Németországban. „Két méterre volt a munkahelyem az övétől-- meséli Kátya. - Olyan szomorúan nézett, hogy bátorítóan rámosolyogtam, s ez eldöntötte a sorsunkat." Ám eljött 1945, felszabadultak és szem elől tévesztették egymást. Nem sokkal ezután Kátya megszülte szerelmük gyümölcsét, Stefanot, aki kalandos utakon végül is édesapja szülőhazájába, Olaszországba került, míg édesanyja Ukrajnában lakott. A fiú 48 évet élt Itáliában, amikor rátalált az apjára, aki közben megözvegyült. Ezt megtudván megkereste az édesanyját és összehozta a szüleit, akik rájöttek, hogy még mindig szeretik egymást. Kátya és Mario összeházasodtak. becsületes emberek még mindig vannak. Eszterbauer János, a szekszárdi Casio márkabolt tulajdonosa:- Az én sztorim nem valami örömteli. A bolt karácsonyi akciót hirdetett: aki decemberben 20 ezer forint fölötti értékben vásárol nálunk, ajándékba kap egy Casio órát és egy mana- ger-kalkulátort. Nos, egy szép napon besétált egy úriember, s közölte, miután ő 40 ezer forint fölötti vásárlást kíván eszközölni, neki 2 darab óra és 2 darab kalkulátor jár. Kedvesen elmagyaráztuk, hogy az akció nem vonatkozik a 20 ezer forint szorzataira, ez az összeg egy limit, ami fölött ajándékot adunk, s akkor is csak 1-1 darabot az említett tárgyakból, ha teszem azt, valaki 1 millió forintot hagy itt nálunk. A kedves kuncsaftot ez nem hatotta meg, közölte, hogy nem hagyja „bennünk" ami jár neki. Vásárolt egy hangszert (20 ezer forint fölötti értékben), zsebre vágta az ajándékot, majd másnap ismét betért, s ismét vásárolt 20 ezer forint fölötti értékben valamit. Úgy látszik, vannak emberek, alaknek semmi sem elég. Rottenbacher Adám, a A texasi állatvédő hivatal munkatársa, Gloria Wright felfigyelt arra, hogy Jimmie Wesley Hall Butch nevű farkaskutyája nagyon rossz bőrben van. Ezért nemcsak írásos figyelmeztetést juttatott el Hall úrnak, hogy gondoskodjék jobban Butch-ról, hanem gyakran még kutyaeledelt is hagyott házának ajtaja előtt. Ám mindez nem segített, a nagy termetű farkaskutya egyre csak fogyott, s úgy nézett ki, mint egy élő csontváz. Amikor az állat már csak 13 és fél kiló volt és veszélybe került az élete, a texasi állatvédők magukhoz vették és feljelentették Hallt állatkínzásért. A gazdi a bíróság előtt azzal védekezett, hogy a kutyaeledelt felesége és három kislászekszárdi szociális otthon igazgatója:- Az év kiemelkedő eseménye számomra a Bababál volt, melyet ősszel tartottunk. Egyik ügyeskezű lakónk gyönyörű, decsi népviseletet készített egy baba számára, „akit" elneveztünk Markó Sárának, s megtartottuk a lagzi- ját is, egy nagyon sikeres, kitűnő hangulatú műsoros délután keretében. Azért volt kiemelkedő ez az esemény, mert megmozgatta az otthon lakóit, nagy lelkesedéssel vetették magukat a szereplés, a szervezés munkájába. A műsorban felléptek a szekszárdi idősek klubjai, s így még jobban összeismerkedtek, barátkoztak a város nyugdíjasai. A dolognak lesz folytatása is, mert úgy tervezzük, Markó Sára mintájára elkészítjük mind a férfi, mind a női népviseletet - természetesen babák számára- a kicsi gyermekkortól az idős emberig. Az így elkészült babákat egy vitrinben szeretnénk elhelyezni, melynek elkészítéséhez reméljük sikerül egy olyan asztalost találni, aki- ha számára az anyagot biztosítjuk - a munkáért nem kér majd pénzt. Az otthon lakóinak nagyon sokat jelentene. Venter Marianna nya falta fel. De ez nem hatotta meg Michael Peters bírót, aki testre szabott büntetéssel sújtotta a kutyatartót: egy hétvégét börtönben kellett töltenie és nem kapott mást enni, csak kenyeret és vizet. Hadd tudja meg Hall, mit állt ki kutyája. Ezen kívül két év felfüggesztett börtönbüntetést is Hall nyakába varrtak. Ám a történet nem ér itt véget. Butch a gondos ápolás és a megfelelő táplálás hatására visszanyerte eredeti súlyát, s ma újra 34 kilót nyom a pompás farkaskutya. A gazdája pedig egy életre megtanulta, hogy nem bánhat úgy a kutyájával, mint egy kutyával, mert az állatot is védi a törvény. R.P. Ferenczy Europress Kenyéren és vízen a gazdi A legjobban védett kutya Hinni és inni Na, ne! Már megint Szilveszter. Petárdadurranás, lábdobogás, könyöklés, ajtó és egymás becsap(kod)ása. Pezsgőbuborék-embe- rek. Amúgy minden nagyon szép: B.Ú.É.K! Hallottad? Már megint kitántorgott - ha nem is Amerikába - az utcára - ha nem is más- félmillió - az a disznó - ha nem is emberünk -, hogy végképp leszopja magát. Az úri közönség- egy tekintélyes (?!) része - pedig bent a szobában teszi mindezt. Róla legfeljebb nem tudni, hogy kókadozik, ellenben a disznón látni is. Őt nem viszi szolgálati autó a hacacárékra. Mi van? Hogy hogy mi van? Elvonási tünet: pénzelvonási. Merthogy az van: elvonás, megvonás. Ez az utolsó felvonás? - kérdezte a guberáló és lehúzta a vasfüggönyt: a szemetes konténer tetejét. Mert mi jöhet még? Kamatadó, súlyadó, általános forgalmi adó, kézben tartott rádió és tv-adó ... Ad? Ó? Meddig? Ki, kinek és mit? A szószátyár vezér legalább egy pajesz erejéig zsidózik a nagygyűlésen, hogy aztán jövőre, a holocaust évfordulóján mélyen fejet hajthasson. Ahogy ismét exponálják magukat azok, akiknek nem gond egy kis hazudozás a nyilvánosság előtt. Mea culpa helyett a firkászt illik szidni, aki ettől kellőképpen ideges lesz. Ezért aztán kapkod és közben lever valamit. Van, hogy a lécet. A sportszerűségi díjat nem ő kapja meg. Azt odaadják annak, aki látszólag felette repül, hangja bársonyos, írása kellemes, és csak ő tudja, hogy sosem szállt még ily mélyrepülésben. Mert olyan is akad, aki közéletünk porondján úgy viselkedik, mint aki az újgazdag, aki a most vett szmokingján rajtfelejtette az árcédulát. Térül, fordul a fogadásra összegyűlt vendégek közt, okosakat próbál mondani és nem érti, miért röhögnek a háta mögött. A vicc az, hogy árcédula nélkül is röhögnének rajta. Röhögni ugyanis - ahogy hajózni is - kell. Különösen így szilveszter tájékán. Főleg, ha van min. S van. Leginkább egymás marhaságai, keserve, sőt, bánatai) indítják meg rekeszizmaink működését. Ez a lekozmált negédesség például, amivel ilyenkor ünnepek tájékán halálra idegesítjük egymást - például kész röhej. Közben pedig mi mindenre gondolunk! A baj csak az, hogy a nagy röhögés közepette őszintén, felszabadultan nevetni felejtünk el. Hát nem röhej? És nem röhej, hogy épp szilveszterkor jut eszembe ilyesmi? Hát dehogy nem. Merthogy Murphy után szabadon: — Mindenkinek hinni kell valamiben. Én azt hiszem, iszom (még) egy pohárral. Hangyái János
