Tolnai Népújság, 1993. december (4. évfolyam, 280-306. szám)
1993-12-27 / 302. szám
4 KÉPÚJSÁG SZEKSZÁRDÉS KÖRNYÉKE 1993. december 27., hétfő A bölcsesség váljon közkinccsé Ajándék, időseknek A Kereszténydemokrata Néppárt szekszárdi szervezete több évre visszatekintő hagyományként nyugdíjasokat lát vendégül, illetve ajándékoz meg karácsony előtt, így történt ez a múlt hét közepén is, amikor közel félszáz időskorú embert invitált a A Magyarországi Németek Szövetsége nem régen tartotta országos közgyűlését, amelyen Szálka községből Fodor Mihályné nemzetiségi képviselő is jelent volt. — Hogy emlékszik a közgyűlésre? — Valamennyi megyéből ott voltak a nemzetiségek küldöttei. Visszapillantás volt az 1993-as évre és a 94. év feladatairól beszélgettünk. A mi megyénkből dr. Józan-Jilling Mihály számolt be. A jövő év céljai között szerepel, hogy a Neue Zeitung mellett legyenek heti, havi lapok is, amelyek rólunk, nekünk szólnak. Szeretnénk azt is, ha bővítenék a Pécsi Rádió és tv német nemzetiségi adásainak műsoridejét. Szó volt a nemzetiségi nyelv tanításáról is. Itt a legnagyobb probléma, hogy pedagógushiány van. Körülbelül 1200 tanár kellene erre a területre. — Az országos problémákhoz párt a Liszt Ferenc Zeneiskola nagytermébe. A megjelenteket - akiknek nagy része év- ről-évre visszatérő vendég - Falussy Mária köszöntötte a rendezők nevében, majd Németh Judit következett, alkalomhoz illő versekkel. Ezt követően az iskola gitárzeneképest egy olyan kis faluban, mint Szálka, jelentkeznek-e hasonló nemzetiségi gondok? — Nálunk a nyelvtanítással kapcsolatban hasonló a jelenség. Előny, hogy az óvoda előkészít valamelyest, dalok, játékok segítségével ad szókincset, de nagy probléma, hogy a család már nem beszéli a nyelvet. Én még értettem, értem is a szüleim beszédét, de már nagyon keveset beszélünk. A vegyes házasságoknak köszönhetően a saját gyerekeinket már nem tanítjuk meg őseink nyelvére. Amit tanulnak az már nem anyanyelv, hanem „hochdeutsch" irodalmi német. Nagy öröm, hogy ilyen kis község, mint Szálka, fel tud mutatni egy tánccsoportot és egy énekkart, ahol a fiatalok nagyon szívesen töltik együtt az időt. Ez a hagyományápolás nálunk. Akkor lenne ez igazán teljes, ha ezekben a csoportokban is a német nyelkara, illetve rézfúvósegyüt- tese adott műsort a hálás közönségnek. A katolikus óvoda bemutatkozása előtt Posta Péter kereszténydemokrata önkormányzati képviselő mondott méltató beszédet: mint arra egyebek mellett rámutatott, az vet beszélnék. Sok támogatást kapnak országos szinten a hagyományőrző csoportok, de úgy látom, hogy táncolgatunk és énekelgetünk, de a nyelvet elfelejtjük. — Amint volt a táncosoknak tánctábora, lehetne nekik esetleg ugyanabban az időben nyelvi tábora is! Elmondta-e az országos közgyűlés szüneteiben, hogy működik egy ének és egy tánccsoport a falujában? — Természetesen, sőt igyekeztem kapcsolatokat keresni, hogy elmehessenek máshova is bemutatni tudásukat. Nagyon fontosak a különböző fellépési lehetőségek, mert éltetői az együttesnek. A nyáron többször léptek fel a helyi művésztelep lakói előtt, aztán voltak Dunaföldváron, Decsen, Szekszárdon, Hőgyé- szen. Bonyhádiak, kisdoro- giak, németkériek várnak bennünket a csoportokkal, de ugyanúgy szeretnének ők is nálunk bemutatkozni. Toanyagiakon túl is léteznek értékek, s ezt nagyon jól tudják az időskorúak. Végezetül azt kívánta, hogy váljék közkincs- csé az a megélt bölcsesség, amelynek birtokában vannak az idősebb emberek. száFotó: Ótós Réka vábblépést jelenthetne, hogy az idősektől újabb meséket, énekeket gyűjtenénk, szokásokat elevenítenénk, mint például a pünkösdölő, ami régi szálkai hagyománynak is számít. Valami miatt ez mindig elmaradt. — A beszélgetést köszönve, kívánom, hogy jövőre új tervekben megfogalmazott régi vágyak valósuljanak meg, hogy a közművelődés mozgatója, éltetője legyen e kisfaluban élő kisebbség. Decsi Kiss János A vendégek a gitárzenekar játékát hallgatják Posta Péter köszöntője Válaszol: Fodor Mihályné nemzetiségi képviselő Kis faluban kisebbségben? mmmm 7 r * 7 ^ /.vrv in nia 11 s A szekszárdi rendőrkapitányság területén az elmúlt időszakban is volt tanyabetörés besurranásos tolvajlás, benzinlopás autóból, loptak ezen kívül pénzt, gázpalackot, ékszert. Elcsíptek egy közismert „zsebest" - szemtanú van rá, hogy benyúlt a táskába de azért most is szerencséje volt, mert a kárérték - ami persze nem rajta múlott - csak pár száz forint. Bűnöző a hűtőben Már vagy egy éve köröznek egy szálkai férfit, akit a célból szerettek volna viszontlátni a rendőrök, hogy a börtönbe kísérhessék. A jól megérdemelt és jogerős bírósági ítélettel megerősített „behívó" elől menekült illegalitásba. Abban reménykedtek a rendőrök, hogy karácsonyra csak hazatér a családi fészekbe, de ismét eredménytelennek látszott a házkutatás, mígnem az egyik rendőrnek feltűnt a kétszáz literes hűtő- szekrény. A biztonság kedvéért kinyitotta, s a delikvens, ha nem is karjaikba, de a rendőrök lábai elé zuhant. Hideg ugyan nem volt a kikapcsolt hűtőben, de már oxigén sem sok. így került a körözött a meleg helyzetből egyenest a hűvösre. Paplakok veszélyben! Úgy látszik már az egyházakat is elérték a bűnözők. Szekszárdon azelőtt öt év alatt nem törtek be annyi papiakba, mint az utóbbi fél évben. Először betörtek a Pázmány téri parókiára, aztán felfeszegették a Béla király téri templom perselyeit. A legutóbbi történet pedig a Kálvin téren esett meg, s azt példázza, hogy manapság már a jót cselekedni sem lehet kockázat nélkül. Kedden délután megjelent a parókián két, magyarul törve beszélő férfi és egy nő - kisgyerekkel. Menekültek voltak, vagy annak adták ki magukat, és segítséget kértek a papírok elintézéséhez. Az üyenkor szokásos illetékekre kértek pénzt a református lelkésztől. Ő gyanútlanul elővette a páncélkazettát, amelyben a hívek adományát tartják, és adott 2500 forintot a segítséget kérőknek. Este az épület másik szárnyában lévő konyhában vacsoráztak. Ezalatt az idő alatt betörték a bejárati ajtó üvegét és elvitték a hívek hatvanezer forintját. Hogy a délutáni látogatás, és a zuhogó esőben elkövetett betörés között van-e összefüggés, azt nem tudni, de cáfolni sem lehet. Az ingerült részeg Az egyik éjszaka egy szekszárdi polgár erősen ingatag állapotban intett le egy taxit. A gépkocsi vezetője látta, hogy jövendő utasa nincs egészen magánál, ezért lassan elhúzott mellette. Vesztére lassított, mert a felbőszült részeg a kezében lévő esernyővel leverte a 15 ezer forintos visszapillantó tükröt. Ezt már a taxis sem hagyhatta szó nélkül, de szóhoz sem tudott jutni, mert amint kiszállt az autóból a következő ütés a fején koppant. Személyleírása alapján egy órán belül elkapták a garázdát, de kihallgatásával várni kellett, míg valamelyest kijózanodott, de még akkor is taxizáshoz való jogát hangoztatta.-ihi A Déli Autópálya Szekszárdot is érintené A polgármester szkeptikus ÍRJ ej tett értékeink A borissza Vilmos apát Boldog időkben, amikor a vizet (persze vízdíj nélkül!) csupán mosdásra és mosásra használták, mert még főzni is csak a szegény ember főzött vele, nem nézték le a borkedvelőt, tisztában voltak vitathatatlan értékeivel. Szép példája ennek Szekszárd első apátja, Vilmos, akiről a Képes Krónika emlékezett meg. Mindez akkor történt, amikor még a hamut is homuvnak mondták, vagyis 1073-1074 fordulóján, a csöppet sem bölcs Salamon uralkodása alatt. A király, miután Ikervá- rott szerencsésen elfogyasztotta a környék adójából megmaradt fölösleget, ejtőzésképpen Kesztölcig lovagolt, ott tábort vert kísérete, ő maga pedig a Szent Üdvözítőről elnevezett szekszárdi apátságba igyekezett a vecsemye elnevezésű lelki tápra. A kíséretében rossz szellemként vele levő Vid ispán a királynak azt tanácsolta: „vonuljatok a herceg (Géza) ellen, aki az Igfon (Szent fonadék, azaz gyepűhatár) erdejében vadászik, támadjuk meg őt az éjszaka leple alatt, ejtsük foglyul őt és toljuk ki a szemét". Vid a horrorfilmekbe illő tanácsért szerényen az ország harmadát, tehát a hercegséget kérte jutalmul. A „nagyszerű" elgondolást a szövetkezők pechjére kihallgatta az imádkozást színlelő Vilmost apát, aki mellett a latinos jelzőt előszeretettel fordítják olasznak, pedig ez csak műveltségére, képzettségére utal. Általában is téves elképzelések élnek az egykori egyházi személyekről, akiket többnyire imára összetapasztott tenyérrel festenek le. Aligha így volt a valóságban: vidáman házasodhattak, még törvény nem tiltotta, némelyikük híres volt harctéri vitézségéről, más nagyon is világias szokásairól, s ehhez már közvetlenül kapcsolhatjuk Vilmosunkat, ő, miután kihallgatta a szörnyű tervet, rögtön egyik lovasát szalasztotta Gézához a hírrel. A herceg környezetében azonban szép számmal voltak árulók, akik azt mondták: „Herceg urunk ne félj, mivel az apát részeges és részegségében küldte hozzátok hírnökét, azt se tudja, mit beszél". A részegség nem lehet puszta kitalálás, több okból sem: a krónika írója maga is papi személy, üyesmivel nem vádolja elődjét, a hercegi kíséret tagjainak hihető mesét kell találniuk, hiszen életükkel játszanak. Géza pedig, aki gyermekkorában hosszabb időt tölthetett Szekszárdon Lászlóval együtt, jól ismerhette az apátot, s mivel elhitte, amit róla mondanak, tudott Vilmos részegességéről... A herceg tehát tovább va- dászgatott, de maga Vilmos élhetett a balsejtelemmel, s miután reggel ismét kihallgatta Salamon és Vid tanácskozását, lekapta magáról a szőrcsuhát, harisnyanadrágjára világi köntöst lógatott és lóra kapván elnyargalt Géza táborába. (A fenti leírás legkevésbé se túlzás, ha valaki megnézi a Képes Krónika ábrázolását, pontosan ezt látja . . .) Oldalán karddal ébresztgette Gézát Vümos, hogy fülébe súghassa: „Menekülj hercegem, mert ha nem futsz el, rögtön itt lesznek Salamon katonái, hogy foglyul ejtsenek". Az apát a kitartó lovaglás után inkább a kiszá- radtság, mintsem a részegség állapotában leledzvén, Géza hitt neki, a mi egyben azt is jelentette a jövőre nézve, hogy testvérével tovább gondoskodhatott az Árpád-ház folyamatosságáról. Hálátlan utókorunk mindezt nem képes kellően méltányolni: Vilmos apát szobrot bizonyosan érdemelne, de utcát mindenképpen. Az előbbit természetesen borkút formájában lenne stüszerű megvalósítani, s megjegyzendő, hogy ezzel alighanem el lehetne oszlatni az ájtatos hívők kételyeit. Az utcát nyilván valamelyik borpincékhez vezető vonalon kellene kijelölni. Ötletem lenne még a Vilmos névre keresztelt harisnyanadrág, a Vümos-penge, úgy is, mint az élesség jelképe, a tisztánlátásra pedig évenként gyújthatnánk Vil(la)mos-égőt. Addig, amíg ez megvalósul, kénytelen vagyok az egyedüli stílusossal hódolni az apát emlékének, azaz kortyolni néha egy kis Vilmos pálinkát . . . Dr. Töttős Gábor Mint ismeretes, a Déli Autópálya - melyről néhány szakértő úgy véli, az évezred végéig elkészül - tervezett nyomvonala megyénkén is áthalad, kapcsolódik a megépítendő új szekszárdi Duna-hídhoz és Szekszárd város közvetlen közelében vezetne. A szakemberek szerint az autópálya megépítése oldaná a centrális és sugaras közúthálózat által okozott közlekedési és területfejlesztési, térkapcsolati feszültségeket. Közlekedési infrastruktúrával össze nem kapcsolt területeket hozna közel egymáshoz, jelentősen javítaná az elérési időt, a közlekedés biztonságát, tehermentesítené a lakott területeket, csökkentené a fajlagos környezeti ártalmakat. Áz országon áthaladó tranzitforgalom kedvezőbb levezetését tenné lehetővé, melynek különösen erős növekedése várható két irány esetében, nevezetesen kelet felé, Ukrajna nemzetközi for-, galomba történő intenzívebb bekapcsolódása esetén, illetve déli irányban, a háborús Jugoszláviát Magyarországon keresztül elkerülni kívánó forgalom növekedése során. A közlekedésfejlesztési szempontok mellett a tervezett autópálya megépítésének hosszútávú területfejlesztő és gazdaságélénkítő hatása is van. Az autópálya az érintett területeket mintegy feltárná, ezáltal bekapcsolná a nemzeti és nemzetközi gazdasági vérkeringésbe, így egyrészt elérhetővé tenné őket a tőke számára, másrészt eszközt biztosítana az adott térségek kezdeményező készségének. Maga a beruházás közvetlenül is pezsdítőleg hatna. A másodlagos hatások mellett ugyanis közvetlen foglalkoztatási hatása is jelentős lenne. A '93-as bérszint és szabályozás alapján becsülve a beruházás révén mintegy 50 müliárd forint Áfa és Szja bevétel keletkezne, melynek egy része az önkormányzatokat gyarapíthatná. Ezen megállapítások alapján tehát csak örvendezni lehet. Van azonban egy bökkenő. Az előbb felsoroltak egyelőre csak tervek. Az egyik legfontosabb tényező, a 300 milliárd forintosra tervezett mammutberuházás finanszírozási háttere egyelőre nem létezik. Ez aggasztja Szekszárd polgármesterét, Kocsis Imre Antalt is. — Nagyon örülnénk, ha megvalósulna a terv. Valóban kedvező hatása lenne a közvetlen nyugat-keleti kapcsolat biztosításában, Szekszárd központi forgalmának csillapításában és még nyilván sokféle szempontból. Egyébként a szekszárdi önkormányzat is részvényese a Déli Autópálya Rt.-nek, igaz, minimális ösz- szeggel, 100 ezer forinttal. Jelenleg viszont még csak azzal a társasággal kötöttek szerződést a DÄP Rt. vezetői, amely majd fel kívánja kutatni a tőkét. De kérdezem én, melyik az a tőkés, aki üyen bizonytalan gazdasági viszonyok közé, 35 éves megtérüléssel!!), egyszerűen: igen nagy kockázattal óriási összegeket befektet? Be kell vallanom, egy kissé szkeptikus vagyok a dolgot ü- letően. -skI 7 Vilmos szekszárdi apát küldetése és íiéza herceg menekülése, i .1.1 i; nah.Ma.'i sV/vn n:/ mcinlju. V i.Mii 'ii ol'.iK'.i: ni ->);»! -.ifiyi ruhába (jobbról! rs u: t. amikor iV.'- >•'•“••• Őrzi: 'ii’ic-'fir: ninwilv.f '(ha'nil). ,i:'!iho'on‘i kep.-i: Crsa Vrr.si w .•<.•.• Vili a rxfipnfbiifiV n rcOct rs Salamon iililri- • n.-hf'i-r n- -1 ••‘ót tátink', amin' c Orrától IrxrcVnrfv fr.'rmrl! j«.-:siiVte* u mrgaánsi iiultu! mló áruinkat o; árulásVilmos apát küldetése és Géza menekülése
