Tolnai Népújság, 1993. december (4. évfolyam, 280-306. szám)

1993-12-24 / 301. szám

12 »ÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1993. december 24., péntek Beszélgetés Kispál Andrással „Élvezhetted, hogy odafigyelnek rád" — Nem gondolkoztatok még azon, hogy a Kispál és a Borz fel­költözik Pécsről Pestre? — Nem, bár már a Lovasi­nak a Mecsek-expressen törzshelye van. — Három kazetta, három ki­adó. Kinövitek őket? — A második kiadónk megszűnt, csődbe jutott. Nem üzleti alapon kezelték az egé­szet, kifolyt a kezük közül. Nagyon nagy dolog volt, hogy négy olyan zenekart - rajtunk kívül az Andersent, a Perfect Name-t, illetve a Sexepilt - próbáltak kiadni, akikkel a nagy cégek nem foglalkoztak. A kiadó igazgatója ajánlotta nekünk a mostani kiadónkat. Itt sikerült bekerülnünk egy olyan stúdióba - Tom-Tom Stúdió -, ami botrányosan jó. Élvezhetted, hogy odafigyel­nek rád, meg tudtad valósí­tani, amit akartál, nem küld­tek el, ha egy ötleted volt. — A Rózsa Recordsnak van­nak igényei is, gondolom. — Vannak bizonyos komp­romisszumok, amiket meg kell kötni. Ahhoz, hogy egy zenekar létezni tudjon, alkal­mazkodni is kell. Például megkértek, hogy az ASZ mű­sorban play-back-eljünk - mi videoklipen kívül ezt soha nem csináltuk -, el kellett vál­lalnunk. Próbáltuk úgy meg­csinálni, hogy ne legyen gáz. — A Beates alapot, annak ide­jén, te hoztad magaddal? — Mivel én vagyok az egyetlen a zenekarban - a má­sik két hangszer alapvetően ritmushangszer -, aki a hang­szerénél fogva meghatároz­hatja a zenei világot. De azt azért tisztázzuk, hogy ez nem az én zeném, ez a Lovasi és a kettőnk zenéje, plusz a Ricsi, amit beletesz a dobokkal. Én világ életemben ezeket a hat­vanas, hetvenes évekbeli ze­néket hallgattam. Persze, hogy az hat az emberre, amit hallgat. A Lovasi egyébként szinte a mai napig nem tudja, hogy milyen hangok vannak a gitárján; nem is szabad meg­mondani neki, milyen hang­nemben van egy ötlet, vagy valami. Teljesen véletlen. Mint sok számunk. Van olyan szá­munk, ami rossz hangoláskor, vagy egy mellényúlt hangból lett. — Mit változtatott a helyzete­teken, mit jelentett nektek az első megjelent kazetta? Amit még a Fekete Lyuk Hangja adott ki. — Egyfajta furcsa sikerél­ményt adott, hogy vidékről egy zenekar ide eljutott. Min­denképpen lendületet adott, hiszen bemehettél egy stúdi­óba, amire már évek óta vágy­tál. Egyet persze sohasem szabad elfelejteni. Egy zene­karnak az első kazettája álta­lában négy-öt év munkája, végeredménye. Úgy érzed, ez a legjobb, amit csináltál addig. Ugyanakkor utána teljesen új anyagokat kell írnod a máso­dikra, harmadikra. Én hiszek a fejlődésben. Magyarorszá­gon ez a legnagyobb prob­léma: csinálnak valamit, az tetszik a hallgatóknak, és iszonyúan ragaszkodnak hozzá. Nem mernek újítani. — Ez a harmadik kazetta már elég nagy magasságokba vitte a zenekart. Most merre tovább? — Amennyire én érzem, nem sürgető a dolog. Amíg nem tudunk összerakni egy olyan új zenei anyagot, ame­lyikkel elégedettek lennénk, addig nem csinálunk kazettát. A szerződésünk egy lemezre szól a kiadóval. A hat év alatt azért annyi rutinunk már van, hogy nem írtunk alá exkluzív szerződést. KRZ Fotó: Degré Gábor Klubtumé A Narancs Azt hiszem, nem tévedek, ha azt gondolom, hogy a Tolna megyeiek egészen kis hányada jár rendszeresen Békéscsabára. Főleg nem azért, hogy átugorjon egy jó kis bulira, ide a „szomszédba". Viszont a sors útjai kifürkész- hetetlenek és ki tudja, mit hoz a jövő. Ha mégis arra jár és szórakozni vágyik, bátran ajánlha­tom a Narancs Klubot, a város kellős közepén. Javasolt korán érkezni, úgy este 7-8 óra kö­rül, mert még nics tömeg, viszont van asztal. Mármint szabad . . . Első ránézésre a hely egy kellemes pincesöröző benyomását kelti, ahol szabad estéken baráti társaságok elsörözget- nek, elfüstölgetnek... Mert füst az van. Ha esetleg a naív vendég a koncerttermet kezdené keresni a söröző mellett, ki kell ábrándítanom. Ugyanis már megtalálta, az imént leírtakban. Az igazi meglepetés viszont 10 óra körül érke­zik, mintegy 200-250 ember megjelenésével. Innentől kezdve a hering-effektus lép életbe, s a pulttól a mellékhelyiségig tartó menetidő mintegy 10 percre növekszik. A táncpartkett nagysága sem teszi lehetővé sokmozgásos tor­namutatványok végzését, a közönség inkább helyben ülve-állva „szakért" és esetleges sza­bad végtagjával üti a taktust. Zenekaroknak javasolt hangszer a „hetet zenélő" kvarcóra, ugyanis az ennél nagyobb instrumentekkel való közlekedés koncert után, nem egy kifeje­zett őrsi túra. Ha valakinek úgy tűnne, hogy le akarom be­szélni erről a kalandról, az téved. Ennek a helynek ugyanis hangulata van, s ha ezzel a vendég is rendelkezik, kellemes estének, éjsza­kának nézhet elébe. Csaba. Narancs. A klub ki­csi, de erős idegzetűeknek kifejezetten ajánlott! „pogácsa" Apróhírek: Úgy hallottuk, a szekszárdi sportcsarnok már szóbeli megállapodást kötött a Sing Sing februári, valamint a Sex Action márciusi fellépésére. / Az 1993-as év a Tankcsapda nagy éve volt. A trió decem­ber 29-én Debrecenben tartja mindent elsöprő évzáró búb­ját. / Holnap este a Rock-Block keretében az Electric Soul lép fel a Graffiti Klubban. Ugyan­itt hétfőn 18 órától öt zenekar részvételével nagyszabású fesztivált rendeznek. A fellé­pők: Gázló- és az Ólommadarak, Prosectura, Sarlatán, Titanic, Vattlárma. December 30-án az idei év koncertsorozatát a Coda zárja. / A MAHASZ negyvenes el­adási listáját továbbra is a Rö­pülök vezeti. Harmadik már az Guns n' Roses, ötödikre csú­szott vissza az új EDDA, ki­lencedikre a Révész-lemez. Zo­rán a 15., Bonanza a 16., a Bakter Borthers a 19. A PUF a 29., az Aerosmith 32., a Pearl Jam 34., a Sex Action a 35., míg a sort a Nirvana zárja. KRZ ZUG-tdrlat Ligeti Erika: „Hahó ft Kisplasztikáit az őt jellemző kedves, játékos humor hatja át. Mindig van bennük valami, ami oldalba böki a nézőt - hahó öcsi, figyelj csak! -BP.­Fotó:-ótós­Mozgóképek Van Gogh A történetbe 1890 máju­sában kapcsolódunk be, amikor a festőnek már csak néhány hónapja van hátra. Leköltözik egy faluba - Au- vers -, ahol bátyja, Theo közbenjárásával dr. Gachet, a műkedvelő festő kezeli. Van Gogh ekkor már túl­van legendás rohamain. Tanúi lehetünk fokozatos elmagányosodásának, egé­szen addig a pontig, amíg - úgy érzi - zátonyra fut. Újabb rohamok. Pisztoly. Mellbelövés. Halál. A film mindezt korrekten adja vissza, sőt a festő ne­hezen érthető egyéniségét, viselkedését a Gachet-lány- nyal való kapcsolaton át igyekszik még jobban ki­hangsúlyozni. Feltételezve azt, hogy egy férfi megis­meréséhez a NÓ(kö)N ke­resztül vezet a legrövidebb út. Tudja fene ... A film leghatásosabb perceit Van Gogh párizsi látogatásakor láthatjuk. Romantikusan őrült idők. A zsenik kora. Kár, hogy ezt akkor ók még nem tud­ták. Toulouse-Lautrec és Van Gogh Párizsban: éj­szakai mulatók, abszint-, konyak-hegyek, kán-kán, kurvák. A tébolyig. Mintha állandóan az utolsó nap utolsó óráit élnék. Ebből is kapunk egy kis útravalót a Van Gogh című francia filmben. KRZ Jazz Gárdonyi László Gárdonyi László éppen 10 esz­tendővel ezelőtt, már ismert eu­rópai jazzmuzsikusként és a ma­gyar jazzélet egyik prominens fia­tal zongoristájaként (Gárdonyi Quartet <& Namyslowski, Bacilus Quartet Lakatos Antallal stb.) ösztöndíjat nyert a világ első számú jazz-akadémiájára a bos­toni Berklee College of Music-ba, ahol a mai amerikai jazz legendás alakjai, pl: Chick Corea, Quincy Jones/ Al Di Meola, Joe Zawinul és mások végeztek, illetve tanítot­tak. Hogy élt ezzel az egyedülálló lehetőséggel, megalapozta egy igazi nagy karrier alapjait. A bu­dapesti jazztanszakot végzett pro­fesszionális zongorista (aki a né­gyéves tananyagból két év után diplomázott) - miután nyolc nagylemezt jelentetett meg Eu- rópa-szerte és a Hungaroton gondozásában napvilágot látott „Gárdonyi Quartet with Namys­lowski: Reggae for Zbiggy" című lemezével búcsút intett hazai kö­zönségének - a Berklee-t is kitűnő diplomával fejezte be. Ennek is betudható, hogy 1987-től az is­kola zongoraprofesszora lett. Ami nem jelent mást, mint azt, hogy a jövő amerikai jazz-zongoristái­nak egy része az ő tanítványa. Innentől kezdve,egy lélegzete­lállító karrier vette kezdetét, melyről idehaza sajnos nemigen jelent meg híradás. Természetesen a legnagyobb amerikai muzsikosokhoz hason­lóan rendszeresen fellép az USA és Kanada jazzfesztiváljain. Gárdonyi László január 1-én a szekszárdi Művészetek Házában ad Újévi koncertet 16 órától. Az a szép ... ... akinek a Pokolgép - da­lolta az a mintegy kétszáz em­ber, aki tiszteletét tette a zene­kar szekszárdi koncertjén. Az a szép, régi korszak, amikor még „zsufi" telt ház volt a Ba- bitsban... Már a „Gép" sem a régi? Vagy a közönség változott? Azt hiszem, mindkettő igaz. A zenekar, a tőle megszokott, magas színvonalú, profi pro­dukciót nyújtotta, a jókedvre is ügyelt Rudán úr, de a régi rockbulik hangulata valahogy más volt. Most hiányoztak a tizenévesek. Inkább az „öre­gek" voltak jelen, akik a zene­kart már a kezdetek óta isme­rik, s inkább hódolnak az egy helyben álldogálásnak, mint a „headbang"-elésnek. Lehetne keresni az okokat, hogy miért fogy a „nép" a rock-koncertekről: nincs pénz, esik az eső, hideg van, meleg van, drágább lett a parizer, stb. Viszont a lényeg a lényeg. A tisztelt nagyérdemű dönti el, hogy hova megy és hova nem megy, kit néz meg és kit nem, mi a lényeg és mi nem. Pokolgépéknél „Mindhalálig Rock'n'Roll" ... „pogácsa" írott képek A Vörös Hadsereg Manapság illik, sőt kell minden rosszat elmondani a Vörös Hadseregről, jólle­het ez a fajta - aktuálpoliti- kai - megközelítés „csak" a leglényegesebb kérdésre nem ad választ: miként volt lehetséges, hogy a fiatal szovjethatalom hadereje a polgárháborúban - 1917 és 1920 között - a Balti-ten­gertől a Csendes-óceánig gyakorlatilag minden el­lenfelét leverte, majd a II. világháborúban történelmi jelentőségű győzelmet ara­tott a kor legfélelmetesebb hadigépezete, a német Wehrmacht felett? Nyilvánvaló, hogy ezen világraszóló sikerek nem jöhettek volna létre megfe­lelő tömegtámogatás nél­kül. Gosztonyi Péter, a Svájc­ban élő neves magyar tör­ténész erről a fontos ténye­zőről így ír most megjelent - A Vörös Hadsereg című - könyvében: „Lenin és a bolsevikok programja a munkások igényeihez volt szabva, és minthogy a kommunisták tetszetős jel­szavakat hangoztattak, ez­zel a szegényparasztokat is maguk mellé állították." Nem kevésbé megértő Gosztonyi Péter, amikor a szovjethatalom diktatóri­kus intézkedéseit értékeli: „Lenin (...) belátta, hogy akkor, amikor a rendszer léte forog kockán, hiba minden kímélet." Meglepőnek tűnik ez a fajta elfogulatlan megálla­pítás napjainkban, de min­den érthetővé válik, ha egy pillantást vetünk az első kiadás évére. Gosztonyi Péter 1980- ban adta ki első alkalom­mal munkáját Bernben, te­hát a szovjet nagyhatalmi időszakban. Akkor még úgy tűnt, hogy az idők végeztéig kell számolni azzal az ország­gal, mely romokból vált bi­rodalommá. Ám a történelem külö­nös játéka folytán éppen el­lenkező folyamat játszó­dott, s mindannyian tanúi lettünk annak: miként lett rommá a birodalom. Szeri Árpád Miért vonult vissza Michael Jackson? A címben feltett kérdésre Csach Gábor (a képen éppen éne­kelni próbál), a Kinopuskin agymenője adta meg a választ. Állí­tólag Jackson elkeseredve hívta fel, mondván hallotta a Kino­puskin második kazettáját, s rájött, nincs értelme tovább, in­kább az elvonó. Ez egyben válasz arra a rosszindulatú felve­tésre is, hogy csönd van az új kazetta körül. Hogy hol tölti a ze­nekar a karácsonyt? Van, aki Szandival a fenyő alatt, s akad, aki a toaletten Kim Basingerrel. További érdeklődésünk - mit is esznek az ünnepek alatt? - eredményeként az alábbi menüt ad­hatjuk közre: a ritmusszekció Isostart, a többiek pedig nyúlat hosszú ú-val, meg hagymával. Itt hagytuk abba az ünnepi kör­kérdezést ... Fotó: Ótós Réka

Next

/
Thumbnails
Contents