Tolnai Népújság, 1993. december (4. évfolyam, 280-306. szám)

1993-12-21 / 298. szám

4 «ÚJSÁG TAMÁSI ÉS KÖRNYÉKE 1993. december 21., kedd Jövő évi tervek Az olvasó kérdezi A polgármester, mint magánember A városházán hallottuk Összeállt a képviselői javas­latokból a testület jövő évi munkaterve, az illetékes bi­zottság elfogadásra javasolja. Sárvári Lajosné temető­gondnok felhívását olvashat­tuk Regölyben, a polgármes­teri hivatal folyosóján elhelye­zett faliújságon: „... Aki tud, kérem segítsen, mert a temető nem az enyém, ez mindenkié. A mi szégyenünk, regölyieké, hogy így néz ki. Közös össze­fogással rendet tudunk tar­tani. Köszönöm mindenki­nek." - így a kiírás, ami a te­mető tisztán tartására hívja fel a figyelmet. A felkérésnek volt foga­natja, mert a halottak napját megelőző napokban a lakos­ság összefogott és rendbe tet­ték a temetőt, megtisztították a fölösleges szeméttől. Hogy miért volt szükség ehhez a felhívásra? Az emberek ezre­ket költenek sírkövekre, ezzel is emléket állítva szeretteik­nek. A környezet pedig ren­dezetlen volt. Az emlékezés meghitt pillanatait mindenki a temető csendjében szeretné el­tölteni, és nem autóbőgés kö­zepette. A polgármesteri hivatal A bevett szokásoknak és elfo­gadott szabályoknak megfele­lően 1994. évben havi egy ülést terveznek, július kivéte­lével, amikor a szabadságolá­sok miatt nincs tervezett fel­adat. Ülésenként két-három téma került a tervbe, amely az eddigi gyakorlatnak megfele­lően általában tíz és húsz kö­zötti napirendet jelent alkal­manként. Szó lesz az önkor­mányzat 1993. évi munkájáról, a vagyon alakulásáról, a köz- biztonságról, a helyi adóról, az idegenforgalomról, hogy csak az érdekesebb témákból „mazsolázzunk". Drágul a helyi autóbuszköz­lekedés januártól. A Volán előterjesztése alapján egy me­netjegy 28 forintba, egy tanuló bérlet pedig 165 forintba kerül elsejétől. Az emeléssel a pénzügyminisztérium egye­tértett, így a végső döntés hi­már jó ideje próbálkozott, megoldást keresve a problé­mára. Több alkalommal is kérte az egyháztól, hogy a te­mető kerüljön az önkormány­zat kezelésébe. Egyezségre azonban mégsem jutottak. Az önkormányzat ennek ellenére munkához látott. Felújíttatta a kápolnát, megcsináltatta a te­metőbe vezető utat. Végül is megoldást a településen élő emberektől várt, gondolván, ha tudatosítják bennük, hogy közös erővel kell tenni, akkor az minden bizonnyal ered­ménnyel is jár: kiveszik ré­szüket a temető teljes rende­zésében. Mint ahogy az egy­ház is, azzal a lépéssel, hogy az idén már kijelölt egy teme­tőgondnokot, aki kézben tartja a temető sorsát. A közös ösz- szefogás bizonyítéka, hogy a legutóbbi megmozdulásból nemcsak a lakosság vette ki a részét. Közreműködött az ön- kormányzat is, mégpedig úgy, hogy a tisztogatás során ösz- szegyúlt szemetet a hivatal szállíttatta el. ányzik csak a képviselő-testü­lettől. Régi óhaja a lakosságnak egy köztéri óra létesítése a vá­rosban. Több megoldási javas­lat mellett a katolikus egyház azon ajánlata tűnik a legké­zenfekvőbbnek, hogy a temp­lomtorony régóta üzemképte­len óráját közös beruházásban újítsák fel. A hosszútávú megoldás 375 ezer forintjába kerülne az önkormányzatnak, amelyről a testület még de­cemberben dönt. Ismét módosul az önkor­mányzat idei költségvetése. A bevételek növekedése megha­ladja a 18 millió forintot, így annak éves összege már több mint 417 millió. Két költség­hely különösen említést ér­demel: a helyi adóbevételek éves szinten meghaladták a 31 millió forintot, míg a fejlesz­tési kiadások a 37 milliót. Közbiztonsági alapítvány Lakossági érdekek 1993 júniusában hat ön- kormányzat elhatározta, hogy létrehoznak egy olyan alapít­ványt, melynek kizárólagos célja a bűnmegelőzés és a közbiztonság javítása. Az ala­pító okiratot Tamási, Kop- pányszántó, Nagykónyi, Ireg- szemcse, Gyönk, valamint Varsád írta alá. Sok huzavona után sikerült bejegyeztetni a „Tamási Vá­roskörnyék Közbiztonságáért Alapítvány"-t, melynek va­gyonáról, a befolyt összeg el­osztásáról egy öt fős kurató­rium dönt. A kuratórium el­nöke Kovács Zoltán, a tamási rendőrkapitányság vezetője. Mint azt Kovács Zoltántól megtudtuk, az alapítvány cél­jai közül talán a legfontosabb a rendőrség összeköttetési és információs rendszerének fej­lesztése, technikai eszközei­nek folyamatos korszerűsí­tése. Ezen kívül a bűnmegelő­zési, vagyonvédelmi, vala­mint kármegelőző tevékeny­ség színvonalának emelését is legalább ilyen lényegesnek tartják az alapítók. Az alapítvány okiratában megfogalmazott feladatok mindegyike a lakosság érde­keit tartja szem előtt, tehát nem a rendőrség öncélú tech­nikai fejlesztéséről van szó. Az alapítvány első hivatalos ülé­sét nemrég tartották Tamási­ban.-garay­Lapunkban már többször megjelent egy olyan kérés, melyben arra kértük Tisztelt olvasóinkat, hogy írják meg nekünk: mit szeretnének ol­vasni lapunk hasábjain, kit szólaltassunk meg a Tolnai Népújságban. Egyik tamási olvasónk, Pé­ter László (József Attila ltp. 9.) kívánsága az volt, hogy Ta­mási polgármesterét, dr. Deák Gábort faggassuk. Említett ol­vasónk arra kér választ, hogy dr. Deák Gábor miként véle­kedik arról, hogy a polgár- mestert ne a testület, hanem a település lakosai válasszák meg. Persze e mellett kíván­csiak voltunk a polgármes­terre, mint magánemberre is. — Polgármester tír, kezdjük mindjárt az olvasó által feltett kérdéssel. — Amit Péter László felve­tett, tulajdonképpen az ön- kormányzati törvényt érintő módosítások egyike. A köz­vetlen választást jobbnak tar­tom, mert a lakosság úgy érezheti, hogy ő döntött erről a fontos dologról. Ügy gondo­lom továbbá, hogy az így megválasztott polgármester­nek is lényeges, hogy a lakók többségének bizalmával lett a város „első embere". Ez pedig önmagában már hatalmas előny. A munkában nagyobb cselekvési szabadságot és ma­gabiztosságot adhat a pol­gármesternek. — Váltsunk személyesebb té­mára. Hogy zajlik általában egy napja? — Amikor bejövök a hiva­talba, első dolgom, hogy átné­zem a beérkezett leveleket, szétküldöm a megfelelő osztá­lyokra. Ezt követően megné­zem a főcímeket a napilapok­ban, elsőként a Népújságban. Majd' minden nap van vala­milyen esemény, amelyre ellá­togatok, hiszen a legtöbbön hivatalból is kötelességem részt venni. A polgármester elvben kötetlen munkarend­ben dolgozik, de ez csak elmé­let. Ez annyit jelent, hogy minden ellenvetés nélkül, lel­kiismereti kötelessége, hogy a hivatal mellett, a hivatalos munkaidőn túl részt vegyen rendezvényeken, eseménye­ken. Magát a polgármestersé­get és a magánemberi mivol­tomat nem tudom teljes mér­tékben elválasztani egymás­tól, hiszen az említett esemé­nyek nemcsak a hivatali em­bert, hanem a magánembert is érdeklik. Tehát sokszor és természetesen szívesen me­gyek el sport vagy kulturális rendezvényekre. — Mit csinál szívesen a sza­bad idejében? — Mint egyszerű nyugdí­jas élem családi életem. A sza­badidőmet szép családi há­zamban és környékén töltöm el. Van egy kis kertünk és egy általam évtizedek alatt létesí­tett kétszáz családos, iparilag jól gépesített méhészetem. A munkák nagy részét most már a fiam vette át, de természete­sen a hétvégeken besegítek, igény szerint. Aktív sportoló soha nem voltam, de nagyon érdekel a labdarúgás, amit a televízión keresztül „gyakor­iok". Ezen kívül sok napila­pot, hetilapot járatok, így ezek átolvasása a szabadidőm nagy részét elveszi. Ami marad, az természetesen a családé, me­lyet először kellett volna emlí­tenem, hiszen úgy érzem, ez az alapja az életnek. Van három gyermekem és öt kisunokám, akikkel sokszor kell játszani a hétvégi találko­zások alkalmával. „Büszke vagyok magamra", mert jól megtanultam újból bukfencet és cigánykereket vetni, vala­mint lovagolni. Az utóbbinál csak egy a probléma, hogy most nem én ülök a lovon, ha­nem a kisunokák ülnek rajtam és én vagyok a ló. Ez persze hozzátartozik a nagyapai fel­adatkörhöz, amit nagyon sze­retek. ■— Mi most az Ön legnagyobb gondja? — Ügy érzem, hogy a prob­lémáim ugyanolyanok, mint bárkié ebben a városban, eb­ben az országban: miért nem tisztább az utca, miért nem jobb a világítás, miért ilyen rossz a közbiztonság, miért olyan gondterheltek az embe­rek, és sorolhatnám. A közü­gyek hatása a családra és a napi történések ugyanúgy foglalkoztatnak engem és csa­ládomat, mint másokat. Talán egy kicsit többet politizálunk. Engem mindig is érdekelt a politika. — A karácsonyhoz közeledve hogyan készül a szeretet ünne­pére? — A feleségem gondja - aki egyébként friss nyugdíjas ta­nítónő -, hogy mindenkinek igénye szerinti karácsonyi csomagokat állítson össze. Ezen ajándékcsomagok tar­talmát tervként velem is meg­beszéli, de a „kivitelezés" az ő feladata. Magam is meglepem őt egy kis aprósággal. Ügy ér­zem, hogy nem az ajándék ér­téke, hanem a szándék, a sze­retet adja a lényegét ennek az ünnepnek, mellyel szent este rátalálunk egymásra. A szo­kás az, hogy a nejemmel szűk családi körben töltjük a szent estét, csak karácsony első nap­ján jönnek a gyerekek és az unokák. Ilyenkor együtt fo­gyasztjuk el a karácsonyi ebé­det. -G.E.­Egy régi álom megvalósításáért Simontornya város akar lenni Simontornya régóta dédelgetett álma, hogy város lehessen. így ók is beálltak azok sorába, akik szeret-, nék elnyerni a városi címet. A simontornyaiak nin­csenek előnytelen helyzetben, mint a település veze­tői is elmondták, úgy érzik, most ók következnek. E cím elnyeréséhez azonban 1994-ben több, a fel­tételeket megteremtő beruházásra lesz szükség. A település megüti a városi szintet, minden kívána­lomnak megfelel. A megye szélén fekszik ugyan, en­nek ellenére földrajzi elhelyezkedése mégis előnyös. Az egészségügy azonban hagy kívánni valót maga után. Simontornyának ugyanis nincs központi or­vosi ügyelete, pedig területi nagysága és a lakosság létszáma is szükségessé tenné. A hétvégi ügyeletet a pincehelyi kórház látja el. Ezen a területen, illetve a jelenlegi rendszeren feltétlenül változtatni kell. Az önkormányzat egy komplex egészségügyi központ létrehozásában gondolkodik. A település területén lévő rendelőket összevonják, és a két házi orvos mel­lett ugyanitt tevékenykedne a csecsemógondozó is. Az egészségügy munkáját kívánja segíteni még az a megállapodás is, amit a bőrgyárral kötött az önkor­mányzat. E szerint a bőrgyár az orvosi rendelőjében lévő műszereket átadja az önkormányzatnak, így a gyári dolgozókon kívül a lakosság ellátására is lehe­tőség nyílik. Az önkormányzat vállalta még a köz­ségi ápolónői állás létesítését és annak fizetését. A hivatal a céltámogatások terén szerencsésnek mondhatja magát, mert ebből és saját erőből épülhe­tett meg a szennyvíz, a tornacsarnok, a vízelvezetés. Egészségügyi pályázaton nyert pénzből fogászati röntgent és új fúrógépet, valamint a gyermekorvosi rendelőbe EKG készüléket vásároltak. A két éves programnak csupán egy részét képezi az egészségügy. De az önkormányzat arra törekszik - persze amennyire a pénztárcája engedi -, hogy mindent megtegyen céljának elérése érdekében, a városi cím elnyeréséért. Közösen - mindenkiért Hólepel borítja a rendezett temetőt Fürgedi hétköznapok Fürgédén - csendesen ugyan, de - zajlik az élet. A kis község gondjai hason­lóak másokéhoz: az önkor­mányzatnak kevés a pénze a fejlesztésekre. A kevésből mégis sikerül az oktatásra, a település tisztaságára, apróbb építkezésekre, átala­kításokra fordítani. Az anyagiak átcsoportosí­tása nemrég egy tornaszobát eredményezett. Az iskola mellett lévő kultúrházban - ami már ugyancsak javításra szorulna - sikerült kialakí­tani egy helyiséget, melyben az óvodások és a kisiskolá­sok testnevelés óráit tartják. Korábban csak az udvar szolgált a gyerekek testmoz­gásának színhelyéül. Az épületrész kialakítása 300 ezer forintba került, amely­hez jól jött az iskola pályáza­ton nyert pénze. Az óvodá­sok és a harmincnégy alsó tagozatos diák november 13-án már birtokba is vette az új sportszerekkel ellátott tornaszobát. A gyerekek öröme persze leírhatatlan. Az iskolában három pe­dagógus dolgozik, akik kö­zött nincs képesítés nélküli, bár a tanítók cserélődése elég gyors. Nemrégiben Ta­másiból és Szabadhídvégről jött két pedagógus. Az óvodában nemrég az elavult gázsütőt cserélték villanyra, így az elkészíthető ételek kínálata is bővült. En­nek nemcsak a gyerekek örülnek, hanem az a közel ötven nyugdíjas is, akik rendszeresen viszik innen az ebédet, kedvezményes áron. A közel hétszázötven lel­ket számláló településen élők nagyon összetartanak. Az elöregedés veszélye nem fenyegeti Fürgédét, hiszen csak 145 nyugdíjas lakik a fa­luban. Az önkormányzat éves költségvetése közel 15 millió forint. Ennek nagyrészét az intézmények viszi el. Az óvoda, a könyvtár, a kultúr- ház, valamint az iskola fenn­tartására a költségvetés majd' fele - 6 millió forint - megy el. A felsősök és a kö­zépiskolások tanítására is 1,3 milliót utalnak. Segélyezésre - nevelési és szociális se­gélyre, valamint a munka- nélküliek jövedelempótló támogatására - másfél mil­liót fordít az önkormányzat. Ami a munkanélküliséget illeti: a varrodából, a tamási Orion gyárból, a Tamási Ál­lami Gazdaságból többeket elbocsátottak a közelmúlt­ban. A munka nélkül maradt emberek nagy része nem tu­dott elhelyezkedni, de vol­tak, akiknek sikerült ez a kü­lönleges „mutatvány". Az önkormányzat útépí­tésbe kezdett. November ele­jén megkezdték a Táncsics utca szilárd útburkolatának építését, de a korán jött hó félbeszakította a munkákat. A településen két köz­hasznú munkás van, akik a parkosításban, a hó eltakarí­tásában, a szemétgyűjtésben segédkeznek. A tisztaságra egyébként is nagy gondot fordítanak. Mivel nincs szervezett szemétszállítás mindenki saját maga hordja el a hulladékot a kijelölt le­rakóhelyre. A településen nincs helyi adó, mert a jog­szabályban lefektetettek sze­rint a lakosok nagy része mentességben részesülne, így az önkormányzat máso­kat sem terhel ezzel. A telefont Fürgédén is be­ígérték a Matáv szakembe­rei, de 1995 előtt biztosan nem csörögnek a készülé­kek. Hatvan család fizette be a 35 ezer forintot az önerős telefonra. Jelenleg csak ki­lenc hagyományos („teke- rős") telefon van a települé­sen, de magánembernek nincs távbeszélője.-garay­Karácsonyi vásár Tamásiban Immár negyedik éve ad he­lyet Tamásiban a művelődési ház a karácsonyi vásárnak, el­sősorban helybeli kereskedők részvételével. A kilenc keres­kedő - kettő kivételével - mindegyike Tamásiban, saját üzletében is kínálja a portéká­ját. Amikor ott jártunk, nem volt túl nagy az érdeklődés, zömében karácsonyi díszek, kisebb ajándékok találtak gazdára. Áz igényesebb vá­sárló is válogathatott magá­nak a szép divatholmikból. Aki eddig még nem vásárolta meg az ajándékot, december 23-ig itt még pótolhatja. Bőséges a választék az üdvözlő lapokból is

Next

/
Thumbnails
Contents