Tolnai Népújság, 1993. december (4. évfolyam, 280-306. szám)
1993-12-21 / 298. szám
1993. december 21., kedd TÁJOLÓ »ÚJSÁG 5 Pályázati figyelő 1. A Magyar Kultúra napja -január 22-e alkalmából 12-18 éves tanulók részére pályázatot hirdet a Kölcsey Ferenc Olvasókör és az Országos Közoktatási Szolgáltatói Iroda. A pályázati címek kategóriánként: I. 12-16 éves korosztály részére. a.) A kultúra a mindennapjaimban: b.) Mit jelent számomra a magyar kultúra? II. 13-18 éves korosztály részére: a.) A kultúra, mint tiszta forrás, b.) A kultúra mint embertfor- máló erő. (Nélkülözhetetlen-e a kultúra?) Beküldési határidő: 1994. január 31. 2. )A Magyar Narancs pólópályázatot hirdet! Pályázni lehet bármilyen típusú és témájú pólótervvel! A tervek folyamatosan beküldhetők. 3. A Magyar Mozgókép Alapítvány Kutatási és Képzési Szakkuratóriuma esszépályázatot hirdet. A pályázat tárgya: Jeles András: Senkiföldje című filmjének elemzése, kritikai méltatása. A beadási határidő: 1994. január 31. 4. )Az AUKTOR Könyvkiadó novellapályázatot hirdet Lev Tolsztoj: Háború és béke című regénye alapján két kategóriában: középiskolásoknak (A kategória) és felsőfokú intézményben tanuló diákoknak (B kategória). Beküldési határidő: 1994. január 10. A pályázatokról bővebb felvilágosítás kérhető a Paksi Ifjúsági Irodában. Paks, Gagarin u. 2. Tel: 75/311-646. Nyitva tartás: hétfőtől péntekig 14-20 óráig. Beszélgető partnerünk: az elégetett versek költője Faludy György, bolyongásairól és hazatéréséről Csaknem hat évtizede van jelen a magyar irodalomban, s ez önmagában is ritka jelenség. Ha hozzátesszük, hogy élete minden szakasza bővelkedett váratlan fordulatokban, regényes kalandokban, nem túlzás azt állítani: Faludy György költő, író, műfordító, újságíró, lapszerkesztő nemcsak életműve, hanem életútja okán is párját ritkító, rendhagyó alakja irodalmunknak. Néhány műve sorsának alakulásáról egy kis ízelítő: A pompéji strázsán - megjelent 1937-ben, elégették 1944- ben, a második kiadás napvilágot látott 1946-ban, elkobozták 1950-ben. Az Őszi harmat után - megjelent 1947-ben, bezúzták 1950-ben. A Villon balladái - megjelent 1937-ben, (a 11. kiadás 1943-ban), elégették 1944-ben; 1947-ben már a a 15. kiadást publikálták, 1950-ben azonban elkobozták. Az Európai költők antológiája - megjelent 1938- ban, elégették 1944—ben; második kiadás: 1946; elkobzás: 1950... * A második világháború éveit emigrációban töltötte, 45 után hazajött - ám rövidesen a recski munkatáborban találta magát. 1956-ban ismét emigrált, s 1989-ben települt haza. — Ennyi hányattatás után most végre meglelte honát a hazában? - kérdeztük a 80. életévén túl járó költőt. — Úgy érzem, meg. Nem anyagi sikerekért, lakásért, villáért jöttem vissza, hanem azért, hogy ott legyek, ahová mindig is jönni akartam. Ritka szerencse, hogy nekem hosszú élet adatott, s így megérhettem ezt. Barátaim, Károlyi Mihály, Fényes László, Vám- béry Rusztem, Jászi Oszkár, Nagy Ferenc, Barankovics István, Cs. Szabó László, Szabó Zoltán, Pálóczi Horváth György, Ignotus, Bay Zoltán és mások előbb mentek el, mintsem láthatták volna az itthoni változást. — Nekem azért is különleges élmény itthon-otthon lenni, mert 45 évet külföldön töltöttem: 18-at Kanadában, 9-et Angliában, 7-et az Egyesült Államokban, 3-3-at Franciaországban és Ausztriában, 2-t Marokkóban, 1-1-et Olaszországban, Németországban és Málta szigetén. Nagy öröm látni, hogy alakulóban van egy demokratikus Magyarország - minden hibájával és gyöngéjével együtt. Járom az országot, egyetemeken tartok előadásokat, sokféle emberrel, sokféle korosztály tagjaival találkozom. — Nem tartott attól, hogy távolléte hosszú évtizedei alatt elfelejtették? — Dehogynem. Biztos voltam benne, hogy már csak a 70-80 évesek ismernek. Nagyot és kellemeset csalódtam! Fiatalok százai vettek, vesznek részt egy-egy előadásomon, s a kapcsolat az első találkozás után sem hal el: sokan rendszeresen megkeresnek, el-eljönnek hozzám, jókat beszélgetünk. — Úgy hírlik, sohasem dúskált földi javakban. Most nincsenek anyagi gondjai? — Sohasem volt annyi pénzem, amennyiből mondjuk a következő két hónapban meg tudtam volna élni. Tartalékból legfeljebb egy hónapra futotta. Többre azonban soha nem is vágytam. A jelen? Meg tudok élni, anyagi problémák tehát nem nyomasztanak. — A költő, ugye, sohasem megy nyugdíjba? — Mióta itthon vagyok, több mint 100 verset írtam. Benne vannak a Kétszáz szonett című könyvemben. S idehaza jöttem rá, hogy a múlt évtizedekben angolul több írásom jelent meg, mint magyarul. Önmagamat fordítom, ültetem tehát át magyarra. Rendszeresen írok cikkeket; a következő könyvhétre nemcsak verseskötetem, hanem cikkgyűjteményem is megjelenik - „nyugdíjba vonulásról" tehát szó sincs. Horváth László Ferenczy Europress December 23-tól a Panoráma moziban Nagy durranás 2 Topper Harley (Charlie Sheen) újra akcióban... A Nagy durranás 2 az elpufogta- tott poénok mennyiségét tekintve is kétszeresét szólja az elsőnek. A stallonei felsőtestet növesztett Topperen kívül újra találkothatunk benne a keresetlenül hülye Tug Benson ezredessel, akit a legutóbbi rész óta az Amerikai Egyesült Államok elnöki székébe vetett a jószerencséje és a választók bizalma - így eshetett meg, hogy egy szupertitkos katonai akció kudarca után ők ketten próbálják kiköszörülni a „mundér becsületén esett csorbát" (képzavar egyenesen a jó öreg Tugtól). Ráadásul, hogy teljes legyen a bonyodalom, Topperre az első részből megismert pöszögős bombázón kívül még egy hölgy is nyomul. Kérdésünk: melyikük viszi el a pálmát? 1.: aki csak a testét akarja. 2.: aki a lelkét is. (Pontos válasz: x.) Megjelent Dr. Oetker: Karácsonyi édes- Carr: Mi a történelem? Ta- ségek. nulmányok. Erre sincs magyarázat. Buda Béla: Empátia ... Misztériumok a lélek, a tér Orbán Balázs Összes fény- és az idő világából. képei a Székelyföldről. A többpártrendszerek kiala- Jung: Az ember és szimbó- | kulása Kelet-Közép-Európában. lumai. 1989-1992. Tanulmánykötet. Róth Miksa művészete. Mű- Szádeczky-Kardoss Irma: vészeti album az üvegfestés- Báthory Erzsébet igazsága. Jog- ről. történeti tanulmánykötet. A fenti könyvek Szék- | Magyarország emléknapjai szárdon, a Garay téri Kos- j ezeréves történetében. Az suth Könyvesboltban meg- I 1882-es kiadás hasonmása. vásárolhatók. Tv-napló Gyász A televízió több mint egy órával az MTI hírei után közölte a kormányfő elhunytát. A nemzetközi gyakorlatban szokatlan: a világ minden táján a rádió és tv megszakítja adását, s addig is gyászzenét sugároz, amíg kialakul a műsorváltozás rendje. Még csak azt sem lehet mondani, hogy váratlanul érkezett a hír, mert a kormányfőt kezelő orvoscsoport már két nappal előbb közölte, hogy állapota folyamatosan romlik, amiből a laikus sem következtethetett semmi jóra. Pedig a rádió és tv mai, nyilván átmeneti vezetői a kormányfőnek köszönhetik posztjukat, így személyes oknak is közre kellett volna játszania a gyors és méltó tájékoztatásban. Az ország őszintén gyászol, a tv-nél viszont nem tudják, hogy ilyenkor mit kell és mit illik tenni. A Hét műsora is ennek volt bizonysága, amit az első megemlékezések után rögtönöztek, méltatlan volt az országos veszteséghez. A gyász felborítja a műsorrendet. A majki kamalduli remeteházakról - van már húsz éve - lapunk adott először hírt, számon kérve leromlott állapotukat. A Majkról szóló film viszont alig éreztetett valamit ebből a kivételes műemlék-együttesből, a XVIII. század közepén bűnbocsánatot remélő főurak építették, címerüket is a házak homlokzatára illesztve. Később lakásnak, átmeneti szállásnak használták őket. Az ebédlőt elsőrendű freskó díszíti, de miután Majk nemcsak a hit ügyét szolgálta, a tulajdonos gróf is formált rajta. A vadászkastély szobáit a századfordulón festette egy nagyon közepes osztrák festő, a ma is jó állapotban levő vadászjelenetek a gróf kedvtelésére utalnak, ellentétben a szerzetesek számára készített barokk mennyezetfreskókkal. A filmben ezekből sem láttunk semmit, s legalább eny- nyire zavaró volt, hogy a kísérő szöveg idegen volt, talán nem is ehhez készült. Sok mindenről szólt, tehát semmiről, még Lao Ce neve is fölbukkant. Nyíró József drámáját a békéscsabai színházból közvetítették, ugyancsak a sorozatos műsorváltozás következtében. Nyíró a két háború között népszerű író volt, szellemi tisztességéből azonban sokat veszített, midőn Szálasihoz csatlakozott s parlamentjét is követte. Nyugtalan élete volt, falusi plébániáját hagyta ott s ettől kezdve független íróként dolgozott. Ennek történetét írta meg az Isten igájában lapjain, ami talán legjobb munkája. Novellái közül a fézusfaragó ember egyik könyvének címadó írása lett, színdarab is készült belőle. A kallódó magyar tehetségről szól - egy kicsit önarckép is - akinek a maradisággal szemben alul kell maradnia a szűkös erdélyi körülmények között. A békéscsabai színészek nehezen találják helyüket a kis színpadon és a két háború közötti Erdélyben, de lehet, hogy Nyírőben a hiba, aki folyton azt figyelte, mit csinál a vetélytársnak hitt Tamási Áron, ezért írta meg az Abel nagy sikere után derűs könyvét, az Uz Bencét. A gyász jegyében újították fel Déry Tibor filmjét, a Philemon és Baucist, az 56-os forradalom költői emlékét, ami jobb, mint Nyíró drámája, de lehetett volna mást is választani, ami közelebb állt volna az országos megrendüléshez. Sokat ígérő sorozat Benda Kálmán tartotta nyitó előadását annak a sorozatnak, ami a Kapcsolatok címet kapta s aminek keretében még tizenkét előadást hallhatunk a Kárpát-medencében élő népek közös sorsáról. » Csak oktalan elfogultság, balítélet vélekedhet úgy, hogy több mint ezer éves történelmünkben nem kell osztoznunk más népekkel. A tények már a honfoglalás előtti időkben számos testvérnépről tudnak, amelyek a magyarsággal együtt keltek vándorútra, s találtak új hazát. Szent István intelmeiben külön nyomatékot kapnak az idegenek, akik hittérítők épp úgy lehettek, mint kereskedők vagy iparűzők. Benda Kálmán bölcs türelemmel rajzolta meg történelmünk keresztmetszetét, rámutatva a kölcsönös türelemre, az egymásra utaltságra. Az összhang a múlt század folyamán bomlott meg, a megértést ellenségeskedés váltotta fel, s a gyűlölködés forrása lett az, aminek gondolata korábban fel sem merült. Ma is sokan lázadnak a tények ellen, nem egyszer külsőségekkel is nyomatékot adva egy olyan hazafias érzületnek, ami mára tartalmát vesztette. A hazafiságnak mindig együtt kell járnia azoknak megbecsülésével, akik más nyelvet beszélnek, más vallásban keresik az üdvösséget. Zsinóros ruhában is lehet valaki jó hazafi, de az is, aki mit sem ad a külsőségekre. A Kapcsolatok című műsor ezt szolgálja, s hajói szolgálja, küldetést teljesít. Csányi László Brenda Bakke Az új Budapest Vonósnégyes gálája Még szinte meg sem száradt a nyomdafesték a japán sajtóban e vonósnégyes koncert-sorozatának méltatásával kapcsolatos publikációkon, amikor már megjelent a szekszárdi Művészetek Háza plakátján nevük és hangversenyük bejelentése. Igazán meglepődhetett a szekszárdi közönség, hiszen olyan muzsikusokból álló kamara-együttes zenei estjét ígérte e „meghívó", mely szolidan fogalmazva is a világ élvonalába tartozik. Meg kell írnom, hogy valójában a krónikás volt meglepve, amikor várakozással teli elment az estre és a zenészek bevonulásakor összesen huszonnyolc embert számlált meg a székeken. Ez egyben azt is jelentette, hogy szinte üres ház előtt muzsikáltak a vonósnégyes tagjai: Kiss András (I. hegedű), Balogh Ferenc (II. hegedű), Bársony László (brácsa) és Botvay Károly (gordonka) művészek. Azt meg kell hagyni, a koncert anyaga meglehetősen nehéz, a komoly zene területén is a nehezebben befogadható anyagokhoz tartozik, bár szerintem a szépet szeretni és élvezni „könnyen" lehet. Az est első felében Bartók Béla VI. Vonósnégyese hangzott el. E művet a szerző már a szorongásokkal teli időszakban (1939-ben) írta. Ám azt is hozzá kell tennünk, hogy ez az a szerzői korszak, amikor a beethoveni letisztulás, a zeneiség oly mélységeinek felismerésén van túl Bartók, melyek művészetének legtisztább és legemberibb alkotásai. Az első tételben felzengő, lírai brácsa szóló pianója oly bensőséges indítást adott, melyre a négy hangszer együttes „szólói", a témának elbujtatása, majd fellelése, zeneileg megfogalmazott „érzései" valódi gyönyörűséget ígért. - A második tételben virtuóz módon megszólaló cselló szólóra ráfelelő szordi- nós hegedűk, majd a brácsával együtt „cikázó" zene csak fokozta e zenei feszültséget, hogy megnyugvást kínáljon a vibrálóan virtuóz első hegedű C húron megszólaltatott 6-7 fekvésben felsíró témájában. E lágy ringatást végül is mind a négy hangszer hasonlóan „nehéz" állások tökéletes megformálásával oldotta fel. A harmadik tételben az áradóan lassú muzsika csupán a feszültséget takaró látszat, mely nagyszerűen komponált pizzikato menetek sorozatában tobzódik. A tempók és hangszínek váltásai csodálatos sokféleségben zúdultak ránk e négy muzsikus játéka nyomán, hogy csodálatunk egyre csak nőtt. Ezt a nagyszerű érzést a negyedik tételben a harmóniák és azok modulációinak sora betetőzte a művészien megformált bartóki mű megszólaltatásának szépségével. Ä szünet után Beethoven: a-moll vonósnégyesét adták elő. E művet a már nagyon idős, beteg, szinte teljesen süket mester írta. Ez az a korszak Beethoven életében, amikor a belső hallásra utasít- tatott művész, csodálatosan lírai belső énjének, lelki békéjének hangokba öntött varázsa tör fel zenéjében. Az első tételben megszólaló cselló, majd brácsa meleg tónusa megkapó témaindításával azonnal megragad. E feszültséget fokozza a kristály- tisztán felcsilingelő hegedűkettős, melyet a hangszerek „kergetődzése", a melléktémának modulációs sorai, variációi méltó módon oldottak fel. Ez az indítás „igaz szépséget" ígért. S valóban, a második tételben a fantasztikus egységesen megszólaló négy hangszer szinte egymást felülmúlni akaró „játékosságai" adta és vette, bujtatta és felfedte a témát és a lehetséges variációk sokaságát. Itt a négy hangszer teljesen egyenrangú és a téma fel-felsejlő töredékeinek lírai „alig megszólaltatásával" már az „alig érezhető" világba emelt bennünket. A harmadik tételben az akkordok harmonikus összerakása és felbontása, a zenei építkezés briliáns megoldása a szerző és interpretátor célja. Nos, hát ha volt valaha avatot- tabb egymásra-találás muzsikus lelkek között, akkor ezen az estén itt előttünk ismétlődött e csoda. Az utolsó tételben már valósággal felfoghatatlan áradással zengett a muzsika három-negyedben, hogy végül minden elnyugodva térjen a végtelenbe vesző szép csodálatába. A vonósnégyes igazából „házi-muzsika". E négy művész itt tett tanúbizonyságot „művészi alázatáról". Áz alig „látható" közönségnek is művészetük legjavát adták, sőt a ráadásban felcsendülő Beethoven: f-moll quartett első tételében már valóságos „házi öröm-zenét" kaptunk. Ezt pedig tapssal sem lehet valójában megköszönni. Nos, máris a krónikás ezt a csodát teremtő estet köszöni a művészeknek és rendezőknek egyaránt. Rosner Gyula
