Tolnai Népújság, 1993. december (4. évfolyam, 280-306. szám)

1993-12-18 / 296. szám

12 KÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1993. december 18., szombat G Kis + eneráció tv. 'júsági oldal «•* Törd a fejed! Négy héttel ezelőtti felvéte­lünkön fémszikrák voltak lát­hatók. A helyes megfejtést be­küldők közül a szerencse Hruza Jenő nagymányoki ol­vasónknak kedvezett. Nye­reményét postán küldjük el. Aki kitalálja mit ábrázol Ótós Réka fenti képe, két hét múlva tudja meg, helyesen tippelt-e. Szalonképes szívküldi Néha már el sem hiszem, hogy létezik a szerelem. Van valaki, aki be tudná bizonyí­tani? Egy 24 éves fiú * Csóka! Kár, hogy nem jöt­tél el vasárnap! Ha igazán érdekellek, ahogy állítod, keress meg a jövő héten. Tudod hol találsz! Zs énei * Fantás kislány! Kinézted a szemem a presszóban, utána az ajtónál. Ha gondolod, felőlem oké! Colás fiú * M. Erikának! Te vagy a legdrágább kincsem, na­gyon szeretlek!!! Zsolt * Te kis göndör ördög! Ne­hogy megsértődj azért, amit a múltkor mondtam neked! Nem volt igazam és nem akartalak megbántani. JEN Padfirkák Szeretlek, te drága! Én is! Bocs, fiú vagy, vagy lány? Én spéciéi fiú. És te? Én is, úgyhogy húzzatok innen! Totó a harmadikból tök béna! A jó nénikéi! (Totó). Én már láttam a nénikéjét, tényleg tök béna. Szórakozz a gyepmesterrel, te ku- tya! Mi van itt, állatóvoda? Te csak most veszed észre? Én védett faj vagyok! A viharos vízvezeték-cir­kusz után kis falunkban nem sok minden történt, s bármi­lyen hihetetlen kicsiny isko­lánk igazgatójának köszönhet­tük az elkövetkező izgalmas napokat. Nyúzó Benedek apó ugyanis (nőmén est omen) egy iskolagyűlésen ismertette ve­lünk nagyszabású terveit. Egy Igen Fontos Megyei Ember érkezik hamarosan látoga­tóba, többek között az iskolát is megtekinti. Ezért aztán a hétvégén az iskola minden ta­nulója, plusz szülei vegyenek részt egy komplett takarí- tási-rendezkedési akcióban, ha az életük kedves! Ez utóbbi szavakat ugyan nem mondta szeretve tisztelt igazgató urunk, csak gondolta, de így is hallottuk. Otthon előadtam a főnöki ukázt, mire apukám közölte, hogy súlyos derékfá­jás gyötri, amire csak a pecá- zás hozhat gyógyírt, tehát reá ne számítsak. Anyukám - mi­után hosszú monológot adott elő a férjek és családapák ga- ládságairól - belenyugodott a megváltoztathatatlanba, s kö­zölte, a depresszió csalhatat­lan jeleivel az arcán, hogy ott lesz. Bosszy nagyanyó mélyen fájlalta, hogy nem vehet részt az akcióban, mert éppen ezen a hétvégén kell elmennie a Sö­tét-rétre lesben állni, valami gyomnövény miatt, mely ilyen szép októberi őszi hét­végén hoz csak termést, s fő­zeteihez eme bogyók nélkü­lözhetetlenek. (Ha ő mondja.) Nagyapó némi morgás és fe­Önéletrajz 33. Heti cáfolat Nem igaz, hogy Mi­chael Jackson azért fehé- ríttette ki a bőrét, mert szép akar lenni, hanem azért, mert oxigénhiánya van. Tanács Mit is tegyünk, ha némi extra iskolai szünetre vá­gyunk? A legolcsóbb megol­szengés után valamit dado­gott a kutyaház esedékes, és nagyon sürgős felújításáról, amit most már nem halaszthat tovább, muszáj ezen a hétvé­gén kiviteleznie. Jellemző! Osszenéztünk anyuval, s sa­vanyúan egymásra mosolyog­tunk. Ennyit a családi össze­tartásról! Elérkezett a hétvége, s szombat reggel útnak ered­tünk anyuval az iskola felé. (Ha már elfelejtettétek volna, az én időmben szombaton is volt tanítás, s az egész tataro- zási-akció egyetlen pozitívu­mának az számít, hogy lega­lább ez elmaradt.) Az intézmény udvarán már nyüzsgött a sok feldúlt szülő és lelkes gyermek. Nyúzó papa hatalmas árkus papírost tartott a kezében, s csopor­tokba osztotta a népet. Nekem - mondanom sem kell - a sze­nespince takarítása jutott, Tö­rökkel és Pupussal, valamint még 5 másik mártírral egye­temben. Felügyeletünkkel Drabál Alajost, a szadista tor­natanárt bízták meg, ráadásul, aki rám külön pikkelt, mert az volt a rögeszméje, hogy elló­gom a 6 kilométeres futást. Tehetek én arról, hogy már az első kör után kibicsaklott a bokám, ha akartam, ha nem? Tény, hogy mindig akartam, s Bosszy nagyanyó anatómiai ismereteinek köszönhetően Vicces! A bíró megkérdezi a vádlot­tat: — Hát magában, barátom, nem szólalt meg a lelkiisme­ret, amikor ezt a csúnya betö­rést elkövette? — Megszólalt az bíró úr kérem, csak én sajnos nagyot hallok. dás: egy jó kis meghűlés. Be­szerzése: vizes zokniban ol­vasni a Háború és békét az er­kélyen, esetleg beteg osztály­társ sűrű látogatása. Végszük­ség: kivárni a téli szünetet! A három kukac Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy bolygó, a Föld. Ezen a bolygón volt egy sziget, a szigeten egy erdőben, egy fán, három kukac élt. Az egyiket Borkának, a másikat Barkának, a harmadikat Bir­kának hívták. Ez a három jó­barát úgy határozott, hogy vi­lággá mennek: egy másik fára. Azt mondja Borka: új dolgo­kat csinálok! Azt mondja Barka: új házakat csinálok! Azt mondja Birka: újra telee­szem magam! Úgy is lett. Nemsokára azonban újra el­unták magukat. Egyszercsak azt mondja Borka: elmegyek madarat enni. Barka azt mondja: elmegyek békát enni. Birka pedig úgy határoz: én itthon maradok. Úgy is lett. Csakhogy Borkát megette a madár, Barkát bekaptak a béka, s Birkát otthon egyedül megütötte a guta. Egri Viktor Elszállt a nyár... stb. Lapok egy gyakorlati naplóból Kora délután érkeztünk meg Tattendorfba. Éles elmé­vel hamar rájöttem, hogy nem ez a végállomás, hiszen a cím, amit kaptam: Leopoldine Hackerl, Mitterndorf. És csakugyan jöttek is értem le­endő gazdám rokonai, akik osztálytársamat, Renczes Mik­lóst foglalkoztatták. Egy kia­dós ebéd után ők vittek egy furgonnal a jó 20 kilométerrel arrább lévő kisvárosba. Meg­ismerkedésünk alatt kiderült, hogy senki nem beszél ango­lul, s ez megnehezítette a dol­gomat. Egy békéscsabai fiú még 3 napig ott volt, ő segí­tette a beilleszkedést. A család bikák, disznók, nyulak és tyúkok tartásával, valamint növénytermesztéssel foglalkozik. Első napon lévén, csupán segítettem a leveleket a tetőről lesöpörni és a csatornát kitisz­títani. A bikák etetésében, disznók kitrágyázásában szin­tén csak asszisztáltam. Este 8 órára végeztünk. Az ébresztő minden reggel 6 órakor volt. Fél 7-kor kezd­tük a bikák etetését. Ezután befejeztük az eresz tisztítását, majd a gazda feleségével ki­mentünk krumplit szedni. Egyikünk a termetes gaztól szabadította meg a munkate­rületet, másik a kapával kifor­gatott krumplikat kapkodta a vödörbe. Amíg a gazdáék szalmát báláztak, én a kertet gondoztam. Visszaérkezés után a kész bálákat dobáltuk fel a padlástérbe. Ezt követte az esti etetés és almozás. A hétvége nem kifogás arra, hogy ne dolgozzunk ... A mezőgazdaságban nincs megállás, vasárnap is munka­nap van. De megígérték, ha kész vagyok, elmehetek a tat- tendorfi osztálytársaimhoz. Reggel, mint mindig, fél 7-kor már a bikákat etettem. A 16 bikának összesen 13 vödör tápot kell adni, trágyázás, bá­lázás, krumpliföld, etetés, trá­gyázás, takarítás és az alig várt vacsora 8 órakor. A szemerkélő eső zivatarba váltott. Én ezalatt 25 kilo­gramm töpörtyűnek való há- jat apróztam fel - az ujjammal együtt. A reggel a megszokott ko­reográfia szerint zajlott. El­mehettem ismét Tattendorfba, azzal a kikötéssel, hogy estére visszaérek. Egy kicsit késtem, de sebaj, a munka megvárt. Végre, ez a nap is eljött! Hogy a lelkiismeretem tiszta maradjon, becsületesen végig­csináltam a reggeli szertartást. Mind a 16 bika kapott egy homlokcsókot, és a disznók is örömmel fogadták a vakarga- tást. Elbúcsúztam az ismerő­söktől, vendéglátóimtól, a kedves falutól, a kristálytiszta patakoktól, Ausztriától. Vi­szontlátásra! Újhelyi Zoltán 3. T. (A Csapó Híradó nyomán.) Az oldalt szerkesztette: Venter Marianna. Várjuk leveleiteket, ötleteiteket. Próbálkozzatok bátran, valamikor el kell kezdeni! bármikor elrendezhettem úgy az ízületeimet, hogy komplett nyomoréknak látszak. De ez nem tartozik Drabál szakira, aki különben is egy dög. Na! Nagy kelletlenül leballag­tunk a szenespincébe, ahová már megérkezett a téli tüzelő­készlet egy része, s nekünk most a másik résznek kellett megfelelő helyet biztosítani. Először kihordatott velünk drága nevelőnk vagy 5 köb­méter törmelékes, szakadt papírt, majd közölte, hogy itt komoly sepregetésre van szükség. Ekkor már forrtunk a méregtől, olyannyira, hogy félő volt, meggyullad a szén. Töcökkel és Pupussal össze­néztünk, s máris bosszút es­küdtünk. Míg a többiek kellő szénporfelhő kíséretében söp- rögettek, mi egy takaros ha­lom szenet úgy rendeztünk el jó magasra, hogy egy zsák csücske kikandikáljon alóla. A zsák úgy volt a halomba szer­kesztve, hogy a legkisebb el­mozdulás esetén Niagaraként zúduljon alá néhány mázsa brikett. A csapda készen volt, s mi bíztunk Drabál tanár úr rendszeretetében. Nem csa­lódtunk. Befejeztük a munkát, s lehívtuk Drabál tanár urat, aki persze nem volt jelen a munka piszkos részénél, a lépcső tetején állt, és az abla­kokat pucoló SZMK-tagok alsó végtagjait tanulmá­nyozta, persze szigorúan ana­tómiai szempontból. Hívá­sunkra „alászállt" a pincébe, megtekintette a munkatere­pet, s persze azonnal kiszúrta a szénhalomból kilógó sza­kadt zsákdarabot. Szörnyű szitkok közepette, felháboro­dottan rohant oda, s vadul rántotta meg a corpus de-* licti-t, erőteljes: mi ez? - felki­áltással. A zsák engedett, s a magasra tornyozott szénku­pac ráomlott dicső testneve­lőnkre. Egészen olyan volt a jelenet, mint egy horrorfilm­ben. Hatalmas, fekete kupac, melyből két láb és egy kéz lát­szik ki, és az egész dolog fur­csán hörög. A kilátszó kéz ökölbe szorult, majd kevéssé később kibontakozott a szén alól maga a kéz tulajdonosa is. A látvány felejthetetlen volt. Nincs az a kongói Kunta Kinte, aki feketébb lehetne annál, amilyenné Alajos mes­ter vált mínusz percek alatt. (Később sem volt felemelőbb látvány, mert amikor lemosta a szénport, alatta kék és zöld színekben pompázott.) A rém artikulátlan kiáltással rontott ránk, alig tudtunk előle elme­nekülni, ekkor tovább rohant, egyenesen igazgató urunk­hoz, s hörögve-bömbölve adta elő a vele megesett gyalázatot. Nyúzó papa mélyet sóhajtott, hazaküldte a testület megvi­selt tagját, minket pedig el­küldött faleveleket gereb­lyézni. Bölcs ember volt. Okoska (Folytatjuk.) Hungary LP 10 1. Rapülők 2. Pet Shop Boys 3. Bonanza Banzai 4. 4 Non Blondes 5. Bakter Brothers 6. Révész Sándor 7. Haddaway 8. Ace Of Base 9. Farkas Bálint 10. Alvajárók Rapeta Very Régi és új Bigger, Better, Faster, More Szépek vagyunk Révész 1993 The Album Happy Nation Operett slágerek Alvajárók Az első Életem egyik legmegrázóbb élménye volt, mikor a család közölte velem, hogy nekem kell elkészíteni a vasárnapi ebédet. Eddigi főzési tudomá­nyom a vajaskenyér elkészíté­séből állt ugyanis. A konyhai eszközöket csak hallásból is­mertem, és meggyőződésem volt, hogy a tészta például tésztából készül. Hat teljes napig lelki edzést tartottam, és előrelátóan figyelmeztettem a ház lakóit, hogy vasárnap dél­előtt katasztrófa várható, le­gyenek készenlétben. Közben kutatásokat végeztem az edé­nyek körében is, és több meg­lepő felfedezést tettem, pél­dául azt, hogy a krumpli egy növény. Eljött a vasárnap, s úgy éreztem, kellőképpen fel va­gyok vértezve ismeretekkel. Mlőször is védőöltözetet öltöt­tem: 3 kötény, vízhatlan ruha, búvárszemüveg. (Szüleim ag­gódva méregettek.) Első lé­pésként vizet forraltam, a biz­tonság kedvéért mindjárt 5 li­tert. A fagyasztóból kibá­nyásztam valami húsra emlé­keztető dolgot, közben lefa­gyott 3 ujjam. (Azt persze elfe­lejtették megmondani, hogy a főzéshez síkesztyű is kell!) További izgalmak következ­tek, olyanok, mint a zöldség- pucolás. Egészen érdekes lett a végeredmény, a sárgarépa úgy festett, mint egy szürrea­lista szobor. A sót mindig ösz- szekevertem a cukorral, a kés­sel úgy általában másodikra találtam el a krumplit. (Elsőre a kezemet.) Több dolog le- kozmált, megégett, nyers ma­radt, stb. A család halált megvető bá­torsággal ette meg a kaját. (Én azt füllentettem, nem vagyok éhes.) Szerencsére a vége happy end lett: anyu közölte, hogy jövő vasárnap apu főz. Hihi! M. H. Válogatott versezetek Csúfság! Az a csúfság esett velem Meg az elmúlt héten,- Rágondolok még máma is Megdermed a vérem - Bandukolok szépen, lassan A jeges főutcán, Rohan felém egy autó Rápillantok lustán, De hirtelen olyan lettem, Mint egy fürge zerge! Egek ura! Az új „jogsis" Szomszédom ül benne! Kutyák, macskák, vadgalam­bok Jó ha veszteg lesztek, És mai nap utca helyett Rejtekhelyre mentek. Ki van írva garázs-sori Vészjelző táblára: Hogy ma reggel jó szomszé­dom Beült Trabantjába! Sz. L. Vándor Koszorút fon hajadba A deres téli reggel, Fogd meg hátizsákod S csendesen menj el. Sütkei Gábor A lány Lányt láttam az utcán, gyö­nyörűt! Kecsesen térült-fordult-pen- derült. Lányt láttam, gyönyörűt! Nagy barna szeműt. Rám villant tüzes tekintete, Forró nyár hűvös lehelete. Lányt láttam, gyönyörűt! Oly gyorsan jött, s eltűnt. Édes bokája itt ring előttem, Ez volt az első, mit észrevet­tem. Mosolya mely szép arcán ült, Fejemben édes gondolatokat szült, s míg ment tovább rám nevetve, Édes szellő súgott mesét fü­lembe. Szerelmes lettem szeme pil­lantásába, Mosolygós, piros orcájába. Lányt láttam, gyönyörűt! Ó, de kár, hogy oly gyorsan tovatűnt! Varjas Zoltán A végtelen Görnyedve állok, S nézem a végtelent Mely fehér lapokként Terül el előttem. Mikor látom, Gondolatban Soká időzök itt, Milyen kopár e hely, Mit senki sem háborít. Milyen közömbös, Vagy mégsem az? Hiszen van hozzá szó, Van rá panasz. Pál Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents