Tolnai Népújság, 1993. december (4. évfolyam, 280-306. szám)

1993-12-18 / 296. szám

10 KÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1993. december 18., szombat A MATUR közgyűlése elé Lesz-e turisztikai minisztérium? Dr. Oláh Péter főtitkár válaszol Az olvasó kérdez Családi körben ünnepel Lovasi Imréné varsádi — Kossuth u. 65. - kedves ol­vasónk levelében kérte: György Fe­renc polgármestert mutassuk be az ol­vasóknak, ismerje meg mindenki azt, aki sokat tett a falu­jáért, Varsádért. — Varsádon szü­lettem 1952-ben. Kü­lönböző munkahe­lyeken dolgoztam, legutóbb egy buda­pesti kisszövetke­zetnél. A választás után úgy döntött a testület, hogy főál­lásban lássam el ezt György Ferenc, varsádi polgármester — Az alapkérdés az - kezdi a címben feltett kérdésre vála­szát dr. Oláh Péter, a Magyar Turisztikai Egyesület főtitkára -, hogy a turizmusnak a ha­gyományos ágazatokéval azonos, egyenrangú szerve­zeti formát szeretnénk. Ha a hagyományos ágazatok a jö­vőben is minisztériumi for­mában működnek, akkor kell legyen. Azzal egyetértünk, hogy például az ifjúságpoliti­kával kiegészüljön. Ha a kor­mánykoalíció más formát, ál­lamtitkárságot, hivatalokat lát jónak, akkor abban kívánunk működni. A dolog alapvető lényege, hogy szavazati jogú képviseletünk legyen a kor­mányban, s az rögtön reagál­hat bizonyos kérdésekre. — Mit tesz ezért a Magyar Turisztikai Egyesület? — Jelen pillanatban legfon­tosabb feladatunk a tagok to­borzása, hogy kellő súllyal tudjunk a pártokkal tárgyalni. Az általunk elképzelt struktú­rát csak a parlamentbe beke­rülő pártok tudják megvalósí­tani. A tagok számának súlya jó tárgyalási alap és szakmai tudásunkkal eszenciát adunk a pártprogramoknak, amit gazdaságpolitikai program­jukba illeszthetnek. — Az idegenforgalmi struk­túrát nevezhetjük labilisnak. Hol foglal helyet a MATUR? — Pillanatnyilag teljesen külön helyet foglalunk el, mert egyéni tagsággal szerve­ződő egyesülete nincs a szak­mának. Sokan azt gondolják, hogy mi az Országos Idegen- forgalmi Hivatal árnyékaként kívánnánk működni. Az OIH nem nagy lelkesedéssel szem­léli a mi tevékenységünket, bár hivatalosan jó a kapcsola­tunk. Olyan hivatalt szeret­nénk, amelyik a tevékenysé­gében eredményt is tud elérni. — Az eredmény elérésének vannak e konkrét határai? — Az első üyen, hogy a progresszív pártokkal meg tudjunk állapodni, a választá­sok előtt. Tehát a programok megjelenése előtt kell meg­egyeznünk. Vannak pártok, amelyek már beiktatták a tu­rizmust, mások még kivárnak. —... és a turizmus éve '95 ? — Ezt a MATUR hirdette meg azzal a szándékkal, hogy felkészítsük a lakosságot a remélhető világkiállításra és az 1100. évfordulóra. Ugyan­akkor az elkövetkezendő évekre, évtizedekre való fel­készülést is jelenti a „Turiz­mus éve '95". Látni kell, hogy a világkiállítás nagy esemény, de pár napig tart csupán és utána kezdődnek a hétközna­pok. Az élet megy tovább. A turizmust csinálni kell. Azt szeretnénk ezzel a nagy erő­próbával megmutatni egy or­szág tud együtt gondolkodni. — Melyik megyékben vannak már MATUR-hoz tartozó szövet­ségek? — Azt egyszerűbb sorolni, hogy hol nincsenek. így pél­dául az ország északi részén lassúbb a szerveződés. Zalá­ban most alakul. Fejérben és Komáromban még nincs, de itt a napokban alakul. Úgy ér­zem, hogy február 5-ig, az or­szágos közgyűlésünkig nem csupán az alakulásokon le­szünk túl, de valamennyi terü­leti tagozatnál a tisztségvá­lasztó közgyűlésen is túl le­szünk és lesz egy országos el­nökség, országos titkárság és lesz a szakmai bizottságokban minden megyéből delegált képviselő. a pozíciót, s azóta ténykedek a faluban a testülettel közösen. Gyakorlatilag megpróbáljuk a negyven év lemaradott mun­káját valamelyest pótolni. — Milyennek ítéli Varsád és a a többi, hozzá hasonló kistelepü­lés helyzetét és jövőjét? — Azt hiszem, ha viszonyí­tási alapként város-falu szem­szögből nézem, akkor kicsit hazabeszélve ugyan, de a kis­településeket jobban kellene központilag támogatni. Az infrastruktúrában nagyon el vannak maradva a kistelepü­lések, köztük Varsád is. Kez­detben egy szilárd útburko­latú utcánk volt, s.azon kívül semmi. Most a falu útjainak 50-60 százaléka szilárd burko­latú, a temetőben is elkészült az út, kivezettük a villanyt, a vizet, és ami lényeges, hogy hűtőt vásároltunk a temetőbe. Az egész falura kiterjedő ivó­víz-hálózat épült. A további­akban viszont megintcsak el­sődleges szempontként kell kezelni, hogy az összes földút szilárd burkolatot kapjon. És itt kell ismét megemlítenem, azt, amiről már szóltam, hogy a kistelepüléseket jobban kel­lene támogatni. A másik fájó pont, hogy a munkanélküliek száma a községben rendkívül magas. — A napi munka után van-e szabadideje, s ha van, mivel tölti azt? — Itt lakom Varsádon, két családom van, egy 17 éves lá­nyom, és egy 16 éves fiam. Mindkettő szakközépiskolába jár Szekszárdra, a lányom egészségügyibe, míg a fiam autószerelőnek tanul. A feleségem a tamási Kop-Ka Afész-nél dolgozik, a gyönki Delta áruház üzletvezető-he­lyettese. Szabadidő? Vala­mennyi azért van. A tavasz, a nyár, az ősz szőlőben ad elfog­laltságot. No, és az otthoni, házkörüli munkák. Hobbi? Szeretek olvasni, s ezenkívül másra már nem jut idő. A je­lenlegi munkám sokkal keve­sebb szabadidőt enged, mint a többi, volt munkahelyem. — Varsád polgármestere, mint magánember, hogyan készül a karácsonyra? , — Az ünnepeket itthon, családi körben töltjük. Szüle­immel együtt lakunk, ők is ve­lünk ünnepelnek. A kará­csonyt soha nem tervezzük meg előre, azt tesszük, amit spontán elhatározunk. Az ed­digiek azt mutatják, ezt bevált, mert mindig szépen és jól si­került az ünnep. — Titkolt vágya, álma, amik szeretné ha megvalósulnának? — Ebben az esetben is a te­lepülésre tudok gondolni. Mert ha kívánságom lenne, az az lenne, hogy végre ez a munkanélküli folyamat meg­állna - ami sújtja a községet -, visszájára fordulna, mert a te­lepülésen sok, és egyre több azoknak a száma, akik a mun­kanélküli jövedelem pótló tá­mogatásra szorulnak.- p. téri ­D. K. J. Adventi gondolatok - a halálról Adventi várakozásban a halálról be­szélni. .. ? Tettem fel a kérdést magamban, mikor a tolnai művelődési ház programját olvastam. Az est előadója derűsen szólt életünk (ha az szervesen hozzá tartozik?) nagy esemé­nyéről, a halálról. Gondolom, mások is hallgattak már előadást úgy, hogy minden állítást megkérdőjeleztek és olyan helyzet­ben is voltak, amikor az előadó minden gondolatát a sajátjukénak érezték a megfo­galmazás pillanatától. Bevallom, sosem gondoltam arra, hogy egy „újszülöttben egy halálraítéltet üdvözlünk"! Talán ez volt az első olyan kijelentése dr. Pelle Ilona pszi­chológusnak, ami jegyzetindító volt. Való­ban nem gondolunk a bölcső ringásakor a koporsóra, holott tudjuk, az az omega. Minden élőlény halandó, de csak az ember az, aki felkészülten, tudatosan várhatja a földi lét utolsó pillanatait. Ezzel is egyet érthetünk, csakúgy mint azzal, hogy „de­mokratikusan egyenlóek igazából a halálban leszünk!" Tudom, sokan hessegetnék e gondolato­kat, mert valóban nem beszélünk a halálról és csak a tudomány emberei, akik a téma ku­tatói, ók élik meg sajátos magyarázataikkal, felfedezéseikkel mindazt, ami lezárja az em­beri életet. Ez a ne foglalkozzunk vele ma­gatartás, attitűd jellemző valamennyi­ünkre, mert lefoglal bennünket az élet sod­rása és abban a cselekedeteink, mert asze­rint ítélnek meg bennünket. Sikeresek, bol­dogok voltunk-e, mit tükröz a munkánk, az által minősülünk. Tudjuk, hogy megha­lunk, de mégsem hiszünk benne! A bölcse­lők mondatait sem igen vesszük tudomásul, legyen annak szülője Szókratész maga, vagy Seneca és az újabb korokból is sorol­hatnák a neveket. Mert ugyan mi az, hogy élni nem más, mint halni tanulni. Mit kezdjünk az élettel, ha ott a halál? A halál a félelmek között a legsúlyosabb teher számunkra! Azért lehetséges, mert közben kaptunk ízelítőt abból is, hogy ta­nuljunk szeretni! Másokkal azt cseleked­jünk, amit magunknak szeretnénk! Adott egyféle etika, elvárás, mondjuk a tízparan­csolatban, ami betartásával talán a szeretet birtokosai lehetünk. Igen, de a szeretet sza­kadása az borzasztó fájdalmakat okoz! Sze­retjük'a hozzánk legközelebb álló embereket és talán jobban azokat a tárgyakat, melyek sikeres pályafutásunk termékei. Családi és hét végi házak, ékszerek és ne soroljam a materiális értékeket, mi mindentől nehéz megválni, amit nem vihetünk magunkkal arra az útra, ahonnét ezidáig nem volt visz- szatéró. Hívó lélek kell az újbóli találkozás­hoz ...! Mi legyen akkor a szeretettel? Ne gyako­roljam, mert fájni fog egyszer? Igen, de a gyűlölködéssel is magamat pusztítom, az átkom, a haragom visszaszáll rám, hát abba is bele lehet pusztulni, halni!? A halálhoz kell mérni a létünket? Lehe­tünk urai a halálunknak? Egy öngyilkos va­jon az volt-e? A nagy megoldás mégis csak az lenne, ha szeretve tudnánk élni és derűsen felkészülni a halálra. Vannak népek, ahol a kultúra magas fokaként jelenik meg a halál rítusa. A halálra készülés napjainkban szétesettnek látszik, hacsak nem nézzük a temetők újon­nan épült kriptáit, de a nagy pillanat az az egészségügyre éppen olyan teher, mint a legszűkebb körű hozzátartozókra. Marad­jon tehát a szeretet, ami megkönnyíti a tá­vozó és maradók perceit, emléket őrző éveit. Tudjuk úgy szeretni egymást, hogy éle­tünkben beszéljünk nyíltan, őszintén, ha tetszik derűsen a halálról! Szeressünk olyan „erkölcsi értékeket teremtve, melyek romol- hatatlanok!" Miként lehetséges? Akad rá példa! Legyen nyitott a szemünk, szívünk látni a másik embert, annak örömében örülni és sírásával sírni! Ehhez lehet útmu­tató az a jászolnyi pisla fény, mely kétezer év óta világít egy keskeny ösvényre, ahol nehéz a járás, de mint mondják, az igazak útja! Decsi Kiss János Vízipuska és autó T űzoltószerek Szekszárdon Ilyen kocsifecskendőt vettek 1874-ben A Berliet öntözőautó A városban keletkezett nagy tüzek arra ösztönözték az elöljáróságot, hogy felké­szüljenek az oltásra. Vízipus­kákat, kéziszereket, sőt akkor korszerűnek tartott lovasfecs­kendőt is beszereztek. Ezt an­nakidején csak Henze András kovácsmester tudta kezelni. A további nagy égések hatására - több város példájára - dr. Boda Vilmos vezetésével lét­rehozták a Szegszárdi Önkén­tes Tornász Tűzoltó Egyletet 1873 december 21-én. A párto­lótagok által befizetett ösz- szegből már 1874-ben újabb, később további fecskendőket szereztek be. Ezeket még lo­vak vontatták. Tolna megye székhelyén a hivatásos tűzol­tóságot 1927-ben hozták létre. Motoros fecskendőt 1930-ban vásároltak. Ezekben az évek­ben szereztek be öntöző autót is. A helyi bank igazgatója 1939-ben egy Chrysler gyárt­mányú 6 hengeres személyau­tót adott a tűzoltóknak, akik vonulószerré alakították. Ezt a két kocsit a második világhá­ború végén nyugatra vitték. Ezért 1947-ben egy „Döcs" Weappon kisteherkocsit vásá­roltak. Az államosításuk 1948 júniusában történt meg. MÁ- VAG fecskendőt 1950-ben kaptak. Ezt további magyar gyártmányú kocsik követték. Ma IFA gyártmányú fecsken­dőket tartanak készenlétben, melyek több mint tíz évesek. Ezért a tűzoltóság országos és megyei parancsnoksága, meg a város közösen új, modem tűzoltóautót szerzett be. A 18 millió forintos ajándékot 21-én 10 órakor adják át a tűzoltók­nak. Ugyanis a művészetek házában ekkor ünnepük a vá­rosi tűzoltóság 120., a megyei tűzoltószövetség 100. évfor­dulóját. Az ünnepségre a vá­ros lakóit, hivatásos és nyug­díjas tűzoltóit, valamint az önkéntes segítőket is várják. Csőglei István elnök, megyei tűzoltószövetség Vonulószer lett a Chryslerből Az 1947-ben vásárolt Weappon A legújabb és legmodernebb

Next

/
Thumbnails
Contents