Tolnai Népújság, 1993. december (4. évfolyam, 280-306. szám)
1993-12-18 / 296. szám
10 KÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1993. december 18., szombat A MATUR közgyűlése elé Lesz-e turisztikai minisztérium? Dr. Oláh Péter főtitkár válaszol Az olvasó kérdez Családi körben ünnepel Lovasi Imréné varsádi — Kossuth u. 65. - kedves olvasónk levelében kérte: György Ferenc polgármestert mutassuk be az olvasóknak, ismerje meg mindenki azt, aki sokat tett a falujáért, Varsádért. — Varsádon születtem 1952-ben. Különböző munkahelyeken dolgoztam, legutóbb egy budapesti kisszövetkezetnél. A választás után úgy döntött a testület, hogy főállásban lássam el ezt György Ferenc, varsádi polgármester — Az alapkérdés az - kezdi a címben feltett kérdésre válaszát dr. Oláh Péter, a Magyar Turisztikai Egyesület főtitkára -, hogy a turizmusnak a hagyományos ágazatokéval azonos, egyenrangú szervezeti formát szeretnénk. Ha a hagyományos ágazatok a jövőben is minisztériumi formában működnek, akkor kell legyen. Azzal egyetértünk, hogy például az ifjúságpolitikával kiegészüljön. Ha a kormánykoalíció más formát, államtitkárságot, hivatalokat lát jónak, akkor abban kívánunk működni. A dolog alapvető lényege, hogy szavazati jogú képviseletünk legyen a kormányban, s az rögtön reagálhat bizonyos kérdésekre. — Mit tesz ezért a Magyar Turisztikai Egyesület? — Jelen pillanatban legfontosabb feladatunk a tagok toborzása, hogy kellő súllyal tudjunk a pártokkal tárgyalni. Az általunk elképzelt struktúrát csak a parlamentbe bekerülő pártok tudják megvalósítani. A tagok számának súlya jó tárgyalási alap és szakmai tudásunkkal eszenciát adunk a pártprogramoknak, amit gazdaságpolitikai programjukba illeszthetnek. — Az idegenforgalmi struktúrát nevezhetjük labilisnak. Hol foglal helyet a MATUR? — Pillanatnyilag teljesen külön helyet foglalunk el, mert egyéni tagsággal szerveződő egyesülete nincs a szakmának. Sokan azt gondolják, hogy mi az Országos Idegen- forgalmi Hivatal árnyékaként kívánnánk működni. Az OIH nem nagy lelkesedéssel szemléli a mi tevékenységünket, bár hivatalosan jó a kapcsolatunk. Olyan hivatalt szeretnénk, amelyik a tevékenységében eredményt is tud elérni. — Az eredmény elérésének vannak e konkrét határai? — Az első üyen, hogy a progresszív pártokkal meg tudjunk állapodni, a választások előtt. Tehát a programok megjelenése előtt kell megegyeznünk. Vannak pártok, amelyek már beiktatták a turizmust, mások még kivárnak. —... és a turizmus éve '95 ? — Ezt a MATUR hirdette meg azzal a szándékkal, hogy felkészítsük a lakosságot a remélhető világkiállításra és az 1100. évfordulóra. Ugyanakkor az elkövetkezendő évekre, évtizedekre való felkészülést is jelenti a „Turizmus éve '95". Látni kell, hogy a világkiállítás nagy esemény, de pár napig tart csupán és utána kezdődnek a hétköznapok. Az élet megy tovább. A turizmust csinálni kell. Azt szeretnénk ezzel a nagy erőpróbával megmutatni egy ország tud együtt gondolkodni. — Melyik megyékben vannak már MATUR-hoz tartozó szövetségek? — Azt egyszerűbb sorolni, hogy hol nincsenek. így például az ország északi részén lassúbb a szerveződés. Zalában most alakul. Fejérben és Komáromban még nincs, de itt a napokban alakul. Úgy érzem, hogy február 5-ig, az országos közgyűlésünkig nem csupán az alakulásokon leszünk túl, de valamennyi területi tagozatnál a tisztségválasztó közgyűlésen is túl leszünk és lesz egy országos elnökség, országos titkárság és lesz a szakmai bizottságokban minden megyéből delegált képviselő. a pozíciót, s azóta ténykedek a faluban a testülettel közösen. Gyakorlatilag megpróbáljuk a negyven év lemaradott munkáját valamelyest pótolni. — Milyennek ítéli Varsád és a a többi, hozzá hasonló kistelepülés helyzetét és jövőjét? — Azt hiszem, ha viszonyítási alapként város-falu szemszögből nézem, akkor kicsit hazabeszélve ugyan, de a kistelepüléseket jobban kellene központilag támogatni. Az infrastruktúrában nagyon el vannak maradva a kistelepülések, köztük Varsád is. Kezdetben egy szilárd útburkolatú utcánk volt, s.azon kívül semmi. Most a falu útjainak 50-60 százaléka szilárd burkolatú, a temetőben is elkészült az út, kivezettük a villanyt, a vizet, és ami lényeges, hogy hűtőt vásároltunk a temetőbe. Az egész falura kiterjedő ivóvíz-hálózat épült. A továbbiakban viszont megintcsak elsődleges szempontként kell kezelni, hogy az összes földút szilárd burkolatot kapjon. És itt kell ismét megemlítenem, azt, amiről már szóltam, hogy a kistelepüléseket jobban kellene támogatni. A másik fájó pont, hogy a munkanélküliek száma a községben rendkívül magas. — A napi munka után van-e szabadideje, s ha van, mivel tölti azt? — Itt lakom Varsádon, két családom van, egy 17 éves lányom, és egy 16 éves fiam. Mindkettő szakközépiskolába jár Szekszárdra, a lányom egészségügyibe, míg a fiam autószerelőnek tanul. A feleségem a tamási Kop-Ka Afész-nél dolgozik, a gyönki Delta áruház üzletvezető-helyettese. Szabadidő? Valamennyi azért van. A tavasz, a nyár, az ősz szőlőben ad elfoglaltságot. No, és az otthoni, házkörüli munkák. Hobbi? Szeretek olvasni, s ezenkívül másra már nem jut idő. A jelenlegi munkám sokkal kevesebb szabadidőt enged, mint a többi, volt munkahelyem. — Varsád polgármestere, mint magánember, hogyan készül a karácsonyra? , — Az ünnepeket itthon, családi körben töltjük. Szüleimmel együtt lakunk, ők is velünk ünnepelnek. A karácsonyt soha nem tervezzük meg előre, azt tesszük, amit spontán elhatározunk. Az eddigiek azt mutatják, ezt bevált, mert mindig szépen és jól sikerült az ünnep. — Titkolt vágya, álma, amik szeretné ha megvalósulnának? — Ebben az esetben is a településre tudok gondolni. Mert ha kívánságom lenne, az az lenne, hogy végre ez a munkanélküli folyamat megállna - ami sújtja a községet -, visszájára fordulna, mert a településen sok, és egyre több azoknak a száma, akik a munkanélküli jövedelem pótló támogatásra szorulnak.- p. téri D. K. J. Adventi gondolatok - a halálról Adventi várakozásban a halálról beszélni. .. ? Tettem fel a kérdést magamban, mikor a tolnai művelődési ház programját olvastam. Az est előadója derűsen szólt életünk (ha az szervesen hozzá tartozik?) nagy eseményéről, a halálról. Gondolom, mások is hallgattak már előadást úgy, hogy minden állítást megkérdőjeleztek és olyan helyzetben is voltak, amikor az előadó minden gondolatát a sajátjukénak érezték a megfogalmazás pillanatától. Bevallom, sosem gondoltam arra, hogy egy „újszülöttben egy halálraítéltet üdvözlünk"! Talán ez volt az első olyan kijelentése dr. Pelle Ilona pszichológusnak, ami jegyzetindító volt. Valóban nem gondolunk a bölcső ringásakor a koporsóra, holott tudjuk, az az omega. Minden élőlény halandó, de csak az ember az, aki felkészülten, tudatosan várhatja a földi lét utolsó pillanatait. Ezzel is egyet érthetünk, csakúgy mint azzal, hogy „demokratikusan egyenlóek igazából a halálban leszünk!" Tudom, sokan hessegetnék e gondolatokat, mert valóban nem beszélünk a halálról és csak a tudomány emberei, akik a téma kutatói, ók élik meg sajátos magyarázataikkal, felfedezéseikkel mindazt, ami lezárja az emberi életet. Ez a ne foglalkozzunk vele magatartás, attitűd jellemző valamennyiünkre, mert lefoglal bennünket az élet sodrása és abban a cselekedeteink, mert aszerint ítélnek meg bennünket. Sikeresek, boldogok voltunk-e, mit tükröz a munkánk, az által minősülünk. Tudjuk, hogy meghalunk, de mégsem hiszünk benne! A bölcselők mondatait sem igen vesszük tudomásul, legyen annak szülője Szókratész maga, vagy Seneca és az újabb korokból is sorolhatnák a neveket. Mert ugyan mi az, hogy élni nem más, mint halni tanulni. Mit kezdjünk az élettel, ha ott a halál? A halál a félelmek között a legsúlyosabb teher számunkra! Azért lehetséges, mert közben kaptunk ízelítőt abból is, hogy tanuljunk szeretni! Másokkal azt cselekedjünk, amit magunknak szeretnénk! Adott egyféle etika, elvárás, mondjuk a tízparancsolatban, ami betartásával talán a szeretet birtokosai lehetünk. Igen, de a szeretet szakadása az borzasztó fájdalmakat okoz! Szeretjük'a hozzánk legközelebb álló embereket és talán jobban azokat a tárgyakat, melyek sikeres pályafutásunk termékei. Családi és hét végi házak, ékszerek és ne soroljam a materiális értékeket, mi mindentől nehéz megválni, amit nem vihetünk magunkkal arra az útra, ahonnét ezidáig nem volt visz- szatéró. Hívó lélek kell az újbóli találkozáshoz ...! Mi legyen akkor a szeretettel? Ne gyakoroljam, mert fájni fog egyszer? Igen, de a gyűlölködéssel is magamat pusztítom, az átkom, a haragom visszaszáll rám, hát abba is bele lehet pusztulni, halni!? A halálhoz kell mérni a létünket? Lehetünk urai a halálunknak? Egy öngyilkos vajon az volt-e? A nagy megoldás mégis csak az lenne, ha szeretve tudnánk élni és derűsen felkészülni a halálra. Vannak népek, ahol a kultúra magas fokaként jelenik meg a halál rítusa. A halálra készülés napjainkban szétesettnek látszik, hacsak nem nézzük a temetők újonnan épült kriptáit, de a nagy pillanat az az egészségügyre éppen olyan teher, mint a legszűkebb körű hozzátartozókra. Maradjon tehát a szeretet, ami megkönnyíti a távozó és maradók perceit, emléket őrző éveit. Tudjuk úgy szeretni egymást, hogy életünkben beszéljünk nyíltan, őszintén, ha tetszik derűsen a halálról! Szeressünk olyan „erkölcsi értékeket teremtve, melyek romol- hatatlanok!" Miként lehetséges? Akad rá példa! Legyen nyitott a szemünk, szívünk látni a másik embert, annak örömében örülni és sírásával sírni! Ehhez lehet útmutató az a jászolnyi pisla fény, mely kétezer év óta világít egy keskeny ösvényre, ahol nehéz a járás, de mint mondják, az igazak útja! Decsi Kiss János Vízipuska és autó T űzoltószerek Szekszárdon Ilyen kocsifecskendőt vettek 1874-ben A Berliet öntözőautó A városban keletkezett nagy tüzek arra ösztönözték az elöljáróságot, hogy felkészüljenek az oltásra. Vízipuskákat, kéziszereket, sőt akkor korszerűnek tartott lovasfecskendőt is beszereztek. Ezt annakidején csak Henze András kovácsmester tudta kezelni. A további nagy égések hatására - több város példájára - dr. Boda Vilmos vezetésével létrehozták a Szegszárdi Önkéntes Tornász Tűzoltó Egyletet 1873 december 21-én. A pártolótagok által befizetett ösz- szegből már 1874-ben újabb, később további fecskendőket szereztek be. Ezeket még lovak vontatták. Tolna megye székhelyén a hivatásos tűzoltóságot 1927-ben hozták létre. Motoros fecskendőt 1930-ban vásároltak. Ezekben az években szereztek be öntöző autót is. A helyi bank igazgatója 1939-ben egy Chrysler gyártmányú 6 hengeres személyautót adott a tűzoltóknak, akik vonulószerré alakították. Ezt a két kocsit a második világháború végén nyugatra vitték. Ezért 1947-ben egy „Döcs" Weappon kisteherkocsit vásároltak. Az államosításuk 1948 júniusában történt meg. MÁ- VAG fecskendőt 1950-ben kaptak. Ezt további magyar gyártmányú kocsik követték. Ma IFA gyártmányú fecskendőket tartanak készenlétben, melyek több mint tíz évesek. Ezért a tűzoltóság országos és megyei parancsnoksága, meg a város közösen új, modem tűzoltóautót szerzett be. A 18 millió forintos ajándékot 21-én 10 órakor adják át a tűzoltóknak. Ugyanis a művészetek házában ekkor ünnepük a városi tűzoltóság 120., a megyei tűzoltószövetség 100. évfordulóját. Az ünnepségre a város lakóit, hivatásos és nyugdíjas tűzoltóit, valamint az önkéntes segítőket is várják. Csőglei István elnök, megyei tűzoltószövetség Vonulószer lett a Chryslerből Az 1947-ben vásárolt Weappon A legújabb és legmodernebb
