Tolnai Népújság, 1993. december (4. évfolyam, 280-306. szám)
1993-12-11 / 290. szám
10 »ÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1993. december 11., szombat Lesz még földárverés Dombóváron? (Folytatás az 1. oldalról.) A Tolna megyei Kárrendezési Hivatal 1992. június 29-én határozatával jóváhagyta a tsz földalap elkülönítési tervezetét, melyben a dombóvári egyeztető fórum 1992. március 27-i ülésén született egyezséget tartalmazta. Ennek lényege, hogy az Alkotmány Mg.Tsz földalap elkülönítési tervezetét, mely csak 24.168.39 AK-t jelölt meg, azzal a feltétellel fogadták el, ha ez a földmennyiség nem fedezné a kárpótlási I. és II. törvényre beadott igényeket, úgy a megjelölt helyrajziszámú további 12 ezer körüli aranykorona földterületet köteles a tsz kijelölni. Közben lezajlott két földárverés, ahol a meghirdetett AK érték két-háromszorosát helyezték letétbe az árverésre jogosultak. A meghirdetett földterületek gyakorlatilag elfogytak, így az egyezségnek megfelelően a 3. árverés előtt, a földrendező bizottság kérésére, a megyei kárrendezési hivatal póthatározatban kötelezte a tsz-t a további 12 ezer körüli aranykorona kijelölésére. 1993. szeptember 2.-án a tsz ezt a póthatározatot megfellebbezte az Országos Kár- rendezési Hivatalnál. $ Az Alkotmány tsz vezetőinek véleménye, Szőke Géza elnök és dr. Kutas Péter jogtanácsos. — Több félreértés is van ebben az ügyben. Először is, amikor mi,- még a törvények megszületésé előtt,- lehetővé tettük a tagságnak, hogy földet vásároljon abban a gazdaságban ahol éveket, évtizedeket dolgoztak, még nem tudtuk, nem is tudhattuk, hogy a születendő törvények mit, hogyan részleteznek majd. Mi ezt nem „fű alatt" intéztük, hanem nyíltan, a pártokat erről sorra megkérdeztük. A független kisgazdapárt kivételével senkinek nem volt kifogása a föld eladások ellen. A Tolna megyei Vagyonelle- nőrző Bizottság hozzájárulásával történt ez az előprivatizáció. — Milyen szempontok alapján mérték ki azt a 932 hektárt, mely az összes közös tulajdonú földterület 42 százaléka? — A 105 aktív dolgozónknak a tagsági viszonyban eltöltött évek alapján, azaz az egy-két éve dolgozók 40 aranykoronát, a 6-10 éve dolgozók 240 Ak-t és a 20 év feletti dolgozók pedig 600 Ak-t vásárolhattak. — Hogyan számolták ki, hogy egy aranykorona 300 forintba kerüljön, amelyet egyesek „áron alulinak" tartanak, mondván, még fizetni sem kellett a tagoknak érte, mert nem adták ki művelésre a földet, hanem bérleti szerződést kötöttek rá, melynek díja meghaladta a vételárat? — A 300 forint úgy érzem nagyon is reális ár, hiszen a kárpótlás során vásárolt földek nagy részét 500 forintos licitáron meg lehetett vásárolni. Na, már most, a kárpótlási jegyek pedig 60-70 százalékos áron keltek el, tehát az általunk megjelölt földár a mai agrárpiaci viszonyoknak megfelelő. Az emberekkel valóban leszerződtünk, de nemcsak ezekre a földekre, hanem a licitált földekre is. Volt, aki csak egy évre, volt aki több évre bízta ránk a földjét. Mi ezzel is segíteni szerettük volna az első lépéseiket, aki igényelte, annak a vetőmagot biztosítottuk, leszedtük a kukoricáját, cukorrépáját, ha kérte. Az egy-két nagy hangú, ellenségeskedő ember kivételével jó a kapcsolatunk a tagsággal és az önálló gazdálkodókkal. Hamis beállítás az, hogy a tsz ellensége lenne a magángazdaságoknak, nekünk is érdekünk az együttműködés, hogy a munkálatokat nálunk rendeljék meg, hiszen azért vannak a gépeink. Mi kifizettük ezekért a földekért az átírási illetéket, adóztunk utána, úgy érzem minden, ami körülöttünk folyik, mondyacsinált. — Önök aláírtak egy megállapodást arra az esetre is, ha nem lenne elég a felajánlott 24.168 aranykorona, és ezt a tagokkal kötött adásvételi szerződésbe is beleírták: „a vevő az eladónak arányos visszavásárlási jogot engedélyez az esetre, ha kárpótlási törvényből eredően földvisz- szaigénylésekre a tsz közös tulajdonban marad földjei nem nyújtanának kellő fedezetet". Most ez a helyzet áll fenn. — Nem egészen így van, mert még van 100 hektár abból a földből, amit eredetüeg felajánlottunk. Tehát, nem fogyott még el a kárpótlásra kijelölt terület. A másik ellentmondás az, hogy mi a megállapodásunkban azt írtuk, hogy az I. és a II. kárpótlási törvények alapján visszaigényelt földek mennyiségét biztosítjuk, ugyanakkor a már megtartott két földárverésen jelentős összeggel vettek részt azok is, akik nem a föld után kapták a kárpótlási jegyüket, például a politikai foglyok. Ezt eddig senki nem vizsgálta, pedig ha azok licitáltak volna csak, akik a föld után kaptak kárpótlást, a földterület elég lett volna. Óriási méltánytalanság lenne, ha ezek után olyan földterületeket jelölnének ki kárpótlásra, amelyek már magántulajdonban vannak. — Még 30 millió forintnyi kárpótlási jegyet szeretnének az emberek földre „váltani", önök szerint mi a megoldás? — Nem hiszem, hogy az országban mi lennénk az egyetlenek, ahol nem áll rendelkezésre elegendő földterület a kárpótlásra jogosultak részére. A Dalmandi Állami Gazdaságban talán tudnák ezt pótolni. A másik pedig, nem az egyszerű emberek, a valós kárpótoltak kezében van a jegy, hanem a brókerek kezében, akik összevásároltak milliókat fillérekért és most „csinálják a hangulatot". * Az Országos Kárrendezési Hivatal Jogi Főosztályán érdeklődtem a dombóvári ügygyei kapcsolatban. Dr. Kele Ibolya főosztályvezető-helyettes elmondta, hogy megszületett a tsz fellebbezésére vonatkozó határozat, melyet a termelőszövetkezet meg is kapott. Ennek értelmében az Alkotmány Tsz-t kötelezik arra, hogy jelöljön ki 9566 aranykorona földterületet. A határozat nem halasztó hatályú, ami azt jelenti, ha a tsz vezetősége bírósághoz fordulna is, annak eredményét nem kell megvárni. Mauthner Nem a humor, a művészet a fontos Mikó, a hunyó Egyensúlyra kellene törekedni a színpad mindkét oldalán Én vagyok a hunyó címmel Mikó István műsorát láthatta a múlt héten a bonyhádi közönség a városi művelődési központban. A nagy sikerű produkció után kértük rövid beszélgetésre előbb a sokoldalú főszereplőt, majd tehetséges ifjú kollégáját. — Mi az, ami igazán fontos a humorban? — Bármennyire meglepő is, - akik közelebbről ismernek, azok tudják - nem igazán vagyok viccmesélő alkat. Számomra nem a humor a különleges, az elsődleges, hanem a színészet. Ha ezt szeretem és tudom csinálni, ebben benne van, hogy nevettetni is és könnyeket csalni egyaránt tudok. — Ez a mostani produkciójuk is ilyen volt. — Jobban szeretem az ilyesmit, amikor borotvaélen táncol a darab, és nemcsak „röhögtetünk", ezért is érzem jól magam benne. — Lehet ezt tanulni? — Nem akartam senkihez hasonlítani, ezért aztán sok mindenkitől tanultam >... Neveket nem mondanék, talán csak annyit, hogy széles volt a skála: a mostani nagyoktól a filmvásznak klasszikusaiig sok tanítómesterem volt. — Azt, hogy a kabaré menynyire változott meg az elmúlt négy évben, azt mi nézők érezzük igazából. Azt, hogy a közönség mennyire, Önök látják. — Nemcsak a vidám műfajokról, inkább a színházakról mondom, amit mondok. A humorra ugyanis általában van kereslet. Nagy gondja a színházaknak, hogy biztos sikerre akkor mehetnek, ha vidám, zenés nevettető darabokat állítanak színre. Persze azért ezeket is jól meg kell csinálni ... A színház elvesztette azt az erőteljes vonzását, amit korábban kifejtett. Szelektál a néző, mert egész egyszerűen nem tudja megfizetni a jegy árát. Annak idején diákkorunkban nagyszerű drámai előadásokon nevelkedtünk. Persze furcsa lenne, ha éppen az én számból hangoznék el, hogy éjjel-nappal veretes szövegeket kellene előadni. Ezt én, mint színész sem bírnám. Egyensúlyra kell törekedni a színpad mindkét oldalán. A produkciót Sas József rendezte, szerkesztette Selmeci Tibor, a zenei szerkesztő Blum József volt. Mikó fiatal tehetséges kollégái a színpadon Sztárek Andrea és Győri Péter. A fiatalember először a Mindhalálig Beatles-nen találkozott először Mikó Istvánnal. így emlékezik a kezdetekre: — Soha nem éreztette velem, hogy egy névtelen senki vagyok, és ez önbizalmat adott. Ez azért volt fontos számomra, mert ritkaság a mi szakmánkban. — A humor? — kérdez visz- sza — Az élet sava-borsa. Mondják, hogy sok mindent Kukára dőlve - Mikó a színpadon nem veszek komolyan. Gyakran bírálnak is emiatt a kollégáim. Ha azt mondom, hogy én egy megfontolt, komoly ember vagyok, akkor már baj van. Ami pedig a színpadi humort illeti, sokszor nehezebb, mint mondjuk Shakes- peare-t játszani. Én is a nagy drámákon tanultam, és azt gondoltam, mi hozzuk az igazi művészetet, a világ azonban megváltozott körülöttünk, de ez nem baj. Tanulni kell a humort jól csinálni.- Hangyái Adventi látogatás Aalenben Tanulmányút tanulságokkal Négy napos tanulmányúton járt november utolsó hetében va szekszárdi Dienes Valéria Általános Iskola és Grundschule két német nyelvtanára, Zsíros Jánosné és Pri- sethczkyné Márkus Emőke. A pedagógusok a szekszárdi iskola testvérintézményében, a Stuttgarttól 70 küóméterre fekvő Aalenben voltak, a hatvanezer lakosú város egyik Hauptschule-jában. Utazásuk céljáról, tapasztalataikról beszélgettünk az alsó és felső tagozatban oktató tanárokkal. — Kettős célja volt az utazásunknak: egyrészt betekintést nyertünk az ottani iskolai életbe, különös tekintettel a nyelvoktatásra, másrészt előkészítettük a gyerekeink jövő nyári táborozását. — A német pedagógusok jártak már Szekszúrdon? — Egy éves a két iskola kapcsolata, az aaleni kollégáink már voltak nálunk tanulmányúton. A német gyerekek most, ősszel jártak Szekszár- don, Sötétvölgyben. Tavaly májusban a mi hetedik, nyolcadik osztályos, nyelvvizsga előtt álló diákjaink töltöttek két hetet Németországban, táboroztak, illetve családoknál voltak. Ez utóbbi igen hasznosnak bizonyult a nyelvgyakorlás szempontjából. Az 1994-es táborozásunk a Fekete-erdőben lesz, ott fogunk eltölteni öt napot, aztán újabb ötöt családoknál. Vendéglátóink terveznek svájci és franciaországi kirándulást is. — Hogyan fogadták Önöket? — Igazi magyaros vendég- szeretettel. Busszal utaztunk Stuttgartig, onnan vonattal. Amikor leszálltunk, először tanácstalanok voltunk, mivel nem ismertük az ottani iskola- igazgatót, de aztán megláttuk, ott állt a peronon, a kezében egy piros-fehér-zöld magyar zászlót lobogtatva. A gépkocsiján is kinn volt a magyar zászló, csakúgy, mint az iskolában. Nagyon kedves fogadtatásunk volt. — Hol voltak elszállásolva? — Családoknál, kollégáknál, ami igen szerencsés volt, mert a napi program után még otthon, este is beszélgethettünk szakmai dolgokról. — Mi volt a napi program? — Délelőtt tanórákat látogattunk, délután a város és környékének nevezetességeit mutatták meg nekünk, este pedig a tantestület valamelyik tagjánál voltunk vacsorán. — Milyen a német iskola? — Nagyon jól felszerelt, a mienk ahhoz képest „iskolamúzeum". A tárgyi feltételek ideálisak, vadonatúj bútorok vannak mindenhol, a szaktan- termek fantasztikusan jól felszereltek. Például külön tanterem van a fém, fa munkákhoz, gyalu-, esztergagéppel. Ami különösen tetszett, az a háztartási ismeretek tanulására kialakított konyha. Itt egy szaktanteremben hat mini konyha volt, tűzhellyel, mosogatóval, mindennel, ami szükséges a sütéshez, főzéshez. — Hát igen, nem lenne minden haszon nélkül való, ha nálunk is már alsó tagozatban oktatnák a háztartási ismereteket. — A német tanterv ilyen szempontból sokkal praktikusabb. Míg mi technika órán semmi hasznosat nem készítünk, addig ott csupa olyan dologgal foglalkoznak a gyerekek, aminek otthon is hasznát vehetik, kötnek, horgolnak, selyemkendőt festenek, főznek. Most, adventkor például már a karácsonyi ajándékokat készítik a szülőknek és sütik a karácsonyfára való mézes süteményt. — Milyen a német oktatás? ■— A tanítás nem olyan feszített, nyugodtabb tempóban folyik, mint nálunk. Első osztályban például csak a betűket és az összeolvasást tanulják, idegennyelv pedig csak ötödik osztálytól van. — Adventkor jártak Aalenben, ha jött volna a mesebeli télapó és azt mondja, vigyék magukkal azt, ami tetszik, mi lett volna az? — Hát, legszívesebben az egész iskolát elhoztuk volna, úgy ahogy volt. F. Kováts Éva A fenyő különleges szerepe Évezredes hiedelmekben lelhető fel a magyarázata annak, hogy miért éppen a fenyőfa lett szerte a világon a karácsonyi ünnepek egyik fontos tartozéka és szereplője. A fákat, a növényvilág magasba törő tagjait az őskor embere egyfajta kapocsnak, hídnak tekintette a felhők fölött lakozó istenek és önmaga között. Á fák iránti tradicionális tiszteletéhez kapcsolódott a korai kereszténység szimbóluma: Jézus születése úgy újítja meg a világot, mint a tavasz a természetet. A középkorban már szokássá vált, hogy a Megváltó születésnapján a hívők lakásukat fenyőággal, a természetfölötti tavasz jelképével díszítették. A katolikus egyház befogadta a fenyő-szimbólikát, sőt ki is egészítette, mondván, hogy a tűlevelű háromszög-alakja az Atya-Fiú-Szentlélek szentháromságát fejezi ki. A fenyőfa különleges szerepe végül a németországi protestánsok (evangélikusok) fa-állítási szokásával egészült ki. Ennek nyomán alig egy évszázada vált nálunk is általánossá, hogy szenteste a földíszített fa körül köszöntik a családok a szeretet ünnepét. Stressz nélkül kellemesebb Beszélgetés dr. Vendég Magdolnával Az embert körülvevő külvilág tele van olyan elemekkel, melyek feszültséget okoznak az emberi szervezetben. Ezt az idegfeszültséget a köznapi nyelvben stressznek nevezzük. Hogy mi a véleménye erről egy pszichiáternek? Nos, a stressz nyomába eredtünk és dr. Vendég Magdolna, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat munkatársa segít a stresszel kapcsolatos kérdések feltárásában. — A stressz valójában egy megpróbáltatást, megterhelést jelent. A kiváltó okok a legkülönbözőbbek lehetnek. Bőségesen akadnak olyan külső hatások, melyekre az emberi szervezet stresszel, pontosabban valamiféle idegfeszültséggel reagál. Sokan vannak, akik azt mondják, hogy stressz nélkül élnek, valójában ez nem lehet igaz, hiszen a hétköznapok tele vannak az embert, az egyént érő kisebb vagy nagyobb negatív hatással. Ezeket, tehát magát a stresszort (negatív hatást okozó tényezőt) nem tudjuk nélkülözni. Ez annyit jelent, hogy ingerostromok, negatív hatások mindig érnek bennünket. — Milyenek lehetnek a stresszorok és hogyan lehet ellenük védekezni? — Azt gondolom, hogy minden ember számára mások jelentik azt a küszöböt, amely kiváltja bennük a feszültséget. Ez utóbbinak is számos fajtája, illetve különböző mértéke van. Valaki számára az okoz stresszt, hogy leül és egy újságíróval beszélget, másoknak ez természetes. Egyes embereket a legkülönbözőbb, apró események felizgatnak, így például, ha a főnök leszúrja őket a munkahelyen, ha a gyerek rossz jegyet visz haza az iskolából, ha sorba kell állni az üzletben és sorolhatnám. Mások nem fogják fel olyan tragikusnak ugyanezt. Mindenki másként viseli a külső behatásokat. A stresszel való megküzdés stratégiája is különböző. Ahhoz, hogy az ember megőrizze egészségét, szüksége van a feszültség feloldására. — Hogyan lehet megszabadulni a szervezetben felhalmozódott feszültségtől? — A feszültségek feloldásának több fajtája ismert. Az első, hogy a stresszort eltávolítjuk, vagy kizárjuk az életünkből és ily módon megváltoztatjuk környezetünket is. Egy másik megoldásmód, hogy megváltoztatom a viszonyulásomat a stresszor- ral szemben, tehát átértékelem a kapcsolatot a feszültséget kiváltóval szemben. Amikor egyik sem működik, mert a felsoroltak egyikét sem tehetem, csak egy megoldás marad: ilyenkor egy védekező technikát dolgozunk ki. Ez is több fajta lehet. Nos, tehát azok az emberek, akik személyiségükből adódóan nem „szívják mellre" a környezetük negatívumait, úgy gondolom szerencsések. Sokak nem rendelkeznek ezzel a képességgel. Ekkor a lazító, relaxációs gyakorlatok segíthetnek. Sokféle relaxációs tanfolyam van, ezek egyre terjednek, de ahhoz képest, hogy milyen mennyiségű stressz éri az embereket, nehezen lehet hozzájuk férni. — Káros lehet-e a stressz? — Tény, hogy a szorongás különböző mértékű. A feszültségi állapot egészen az egyszerű formától a legkomolyabbig terjedhet. Természetesen elvezethet a szervezet megbetegedéséig, vagy akár a halálig is. — Tapasztalata szerint milyen típusú az emberek nagytöbbsége? — A mindennapos életben a feszült és szorongó emberek nagyon gyakoriak, de mint mindenütt, itt is vannak kivételek. Szerencsére boldog és kiegyensúlyozott, belső harmónia érzésével eltöltött emberekkel is találkozom, de egyre ritkábban. Azt hiszem, a környezetünk, a külső tényezők hatására növekszik a szorongó, feszültséggel teli, ideges emberek száma. Garay E.
