Tolnai Népújság, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-06 / 259. szám
12 KÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1993. november 6., szombat c . Kis + reneráció fjúsági oldal Törd a fejed! Két héttel ezelőtti rejtvényük megfejtése: növény levele. A helyes választ beküldők közül a szerencse Törő György hőgyészi olvasónknak kedvezett. Nyereményét postán küldjük el. Aki kitalálja mit ábrázol Degré Gábor fenti képe, két hét múlva tudja meg, helyesen tippelt-e. Címünk változatlan: Tolnai Népújság (Kis Generáció), 7100 Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. Imádott Ilonkámat két hét múlva engedték ki a kórházból, erősen megviselt állapotban. A részvéttől és a bűntudattól majd meg szakadt a szívem. Pláne mikor megláttam lábadozása után először bejönni az osztályba. Szinte csontvázzá fogyott, és a színe leginkább az almazöld hervadt árnyalatához hasonlított. Mikor Ilonkám jobban lett, a nagyi nagy körültekintéssel állt neki az újabb bájital elkészítésének. Háromszor is megnézte, jó receptet olvas-e, többször ellenőrizte a hozzávalók mennyiségét és minőségét, s a biztonság kedvéért két főzetet is gyártott, az egyik volt a kontroll. Ez utóbbit először a család macskáján próbálta ki. A hatás frenetikus volt. Hollófekete, Hófehérke névre hallgató cicánk ugyanis őrülten beleszeretett az öcsém hintalovába, mivel a főzet behör- pölése után éppen erre a dologra esett az első pillantása. (Tudott dolog, a szerelmi bájital hatására abba szeret bele az alany, akit (amit?) először meglát. Óvatosnak kell tehát lennie annak, aki a főzettel él, s úgy rendezni a dolgokat, hogy lehetőleg ő maga legyen az első pillantás célpontja.) Szóval Hófehérke cica az ital hatására el nem mozdult Az oldalt szerkesztette Venter Marianna. Várjuk leveleiteket! Ballagok a minap a városban, amúgy magamban elmélkedve, mondhatni gyanútlanul, egyszer csak zutty! s mire észbe kapnék, már csordogál is a kabátomon a víz, miként a Niagara. Amulok. Eső nem esik, árvíz nem tombol, mégis vizes lettem. Rájövök közben, föntről jött az áldás, valamelyik ablakból zu- hintott ki valaki egy pint vizet, mely szaga (nem illata!) alapján virágvázában teljesíthetett eleddig fontos szolgálatot. Ácsorgók hát bámulva, s közben egy érett silódomb leheletét árasztom magam körül. Víz - esés Halkan örvendezek ott legbe- lül, hogy csak a vizet kaptam, s nem a vázát is. Merthogy az nyolc napon túl kivont volna a forgalomból, az biztos. (Ha nem örökre.) Nolám! Hát már ennyire vagyunk? Valaki úgy döntött, megszabadul végre a hervadt virágtól, s ez rendszerető természetre utal bizonyosan, de az is bizonyos, hogy ez a valaki arra már lusta volt, hogy a poshadt vízzel elballagjon a mosdóba, s oda zúdítsa ahová való. Tudom én, régente, mikor még csatornázás nem volt a városokban, az ablakokból az utcára zúdították a szennyvizet, az éjjeli edényeket, hogy mást ne mondjak. Csakhogy. Akkor törvény volt rá, hogy zúdítás előtt messzehangzón rikkantani kell, hogy még időben menekülni tudjon az „áldás" elől a járókelő. Kedves ismeretlen virág- váza-kiürítő! Ha a továbbiakban is ragaszkodni kíván szokásához, legalább ezt a régi szabályt tartsa be. Öntés előtt kiáltson! Én meg majd visszakiáltok! -emaEltalálta! A fiatal városi tanító megszerezvén diplomáját egy kis faluban kap állást. Gondolja, még az iskolaév kezdete előtt inkognitóban elmegy a faluba, megnézni, müyen emberek közé is kerül majd. Ahogy elgondolja, úgy is cselekszik, s a faluban járva-kelve kikeveredik a határba. Ott aztán találkozik a birkáit terelgető juhásszal. Nosza, megszólítja: — Éj, be szép kecskéi vannak, bátyám! Nagyot néz a juhász, aztán csak rámondja: — Vannak! Vannak! — Aztán hány van belőlük? — Hát saccolja meg az úr, ha tudja! — No, ha jól saccolom, ad-e egyet belőlük? — Adok én! Mustrálgatja a nyájat a fiatalember, s hamarosan kivágja: — Egyszáznegyvenkilenc! — Hijj! A bürgebőrdudáját! Annyi csakugyan! Viheti a jószágot! Nem is vár több bíztatást a fiú, felkapja a hozzá legközelebb álló négylábút, s már indul is a falu felé. A juhász utánaszól: — Hallja-e kend! Ha eltalálom, kiféle-miféle maga, visz- szaadja-e a jószágot? — Vissza én! — Hát szóval, kend olyan tanítóféle. — A kutyafáját! Eltalálta bátyám. De mondja csak, miről gondolta ki? — Hát csak arról, hogy a pulikutyát viszi kend! Kínos A Kovács család vonaton utazik. A gyerekek rettenetes ricsajt csapnak, bőgnek, visí- toznak, ugrándoznak, mindent összekennek, felborítanak, pokollá teszik a többi utas életét. Egyikük nem bírja tovább a cirkuszt, ráförmed Kovácsra: — Uram, tartson rendet a gyerekei között, mert különben borzasztó kellemetlensége lesz! — Kellemetlenség? — sóhajt Kovács. — Éppen temetésre utazunk, a feleségem ag állomáson felejtette a kézitáskáját az összes pénzünkkel, az egyik gyerek lenyelte a menetjegyeket, a másiknak tele van a nadrágja, ráadásul ez a vonat Győrbe megy, holott mi Miskolcra igyekeznénk. Mondja, milyen kellemetlenség érhetne még? Szalonképes szt**küld[ ...és egyéb üzenetváltások Te bizonyos lány! Tudd meg, hogy szeretlek és imádlak. Ha kell, meg is halok miattad. Én. Jelige: „7056" Keresem azt a fiút, aki a Takáts Tamás koncerten énekelt. Jelige: „Igyunk ma még". (Név és cím a szerkesztőségben.) Mónikám, vedd már észre, hogy szeretlek! A Fekete Herceg. Piros bőrkabátos lány! Remélem, nem tévedésből szemeztél velem. Várlak szombat este a diszkónál, hozd a barátnődet is, én sem leszek egyedül. Bőrkabátos fiú. Önéletrajz 31. volna a hintaló mellől, s búgó hangon dorombolt naphosz- szat szérelme tárgyának. A sikeren felbuzdulva nagyanyó azt mondta, nem ártana, ha Ilonkám előtt másokon is tesztelnénk a szert, mert ugye mit lehet tudni: a macska az macska, az ember meg ember. Összedugtuk hát a fejünket, s úgy döntöttünk a kísérletre a falu fő-alkoholistája, Dodó és szintén nem an- tialkoholizmusáról híres élete párja, Jolánka lenne a legalkalmasabb. Róluk tudni kell, hogy szinte naponta zajlott bicskás-rali náluk, s Dodó egyszer erős felindulásában (Jolánka nem akarta odaadni urának a frissen felvett „segély tét") lenyisszantotta hitvese egyik lábujját. Nem lett rendőrségi ügy a dologból, mert a felek kibékültek, Dodó mégis megkapta a pénzt, mindjárt elrohant a boltba és vett egy liter pálinkát, melynek egy részével fertőtlenítette Jolánka sérülését, s a legnagyobb egyetértésben iszogatták meg a többit. Az utóbbi időben azonban kihűlni látszott e forró kapcsolat. Jolánka éppen a napokban panaszkodott Bosszy nagyanyó- nak, hogy Dodó elhidegült irányában. Napok óta egyetlen balhé sem volt otthon, s Dodó mostanában sokat kerülgeti Tank Arankát, az új vécésnénit. Úgy döntöttünk tehát, hogy ezen üde párocskán próbáljuk ki Bosszy nagyanyó friss főzetét. Élhatározásunkat tett követte. Nagyi elballagott Jolán- kához, egy üveg alkoholos itallal (rum) felszerelkezve, melybe persze előzőleg gondosan beleturmixolta a bájitalt. Jolánka lelkére kötötte, hogy a szeszt itassa meg urával, de szigorúan csak akkor, amikor édes kettesben vannak. Más nem lehet jelen. Jolánka boldogan ígérte, hogy betartja a használati utasítást, sőt, égre-földre esküdözött, hogy ő maga nem iszik belőle. Bosszy nagyanyó mondta neki, hogy nyugodtan megkóstolhatja, de természetesen csak akkor, ha kettesben van Dodóval. Izgatottan vártuk a másnap reggelt. Lévén szombat, úgy döntöttem, elkísérem nagy- anyót a piacra, mert korán reggel már ott szokott lenni a Dodó-Jolán páros, meginni a reggeli féldecijét. Megérkeztünk a piacra, felvettük a lesállást az italmérő bodegánál, s vártuk a - reményeink szerinti - turbékoló galambpár megjelenését. S lön! Peckesen bevonult a piacra Dodó Tank Aranka társaságában, hamarosan követte őt Jolánka is, Pityke bácsival, a falu gyepmesterével. Értetlenül meredtünk egymásra a nagyanyóval, majd egy alkalmas pillanatban félrevontuk a szerelemtől hályo- gos szemű Jolánkát, s kifaggattuk, hogyan s miként jött létre ez a felállás. Mint kiderült, Jolánkánk eldugta ugyan az üveget, de nem elég jól. Dodó hazalátogatott kora délután, meglelte az üveget, s magával vitte, hogy megkínálja Tank Arankát, akinek hevesen udvarolt az utóbbi időben. Miután jót ittak, vizet töltött a hiányzó pia helyére, s visszacsempészte a flaskát. Jolánka viszont nem bírta megállni, hogy ne kóstolja meg szolid magányában az italt, s pont akkor hörpintett belőle, mikor Pityke bácsi egy kóbor ebet kergetett a ház előtt. S így lett szerelem első látásra. (Még szerencse, hogy nem a kutyát látta meg Jolánka először. Az is szerencse, hogy volt annyi esze, hogy Pityke bácsit is behívja, s megkínálja a nedűből.) Okoska . (Folytatjuk.) Heti cáfolat Nem igaz, hogy a több községen végigsöprő titokzatos tornádó hatására Steven Spielberg Tolna megyében forgatja legújabb katasztrófafümjét. Hungary TOP 10 1. Haddaway 2. Ace Of Base 3. Pet Shop Boys 4. Bonanza Banzai 5. 4 Non Blondes 6. Bon Jovi 7. Culture Beat 8. Kispál és a Borz 9. Sipos F. Tamás 10. Republic The Album Happy Nation Very Régi és új Bigger Better Faster More Keep The Faith Serenity Ágy, asztal, TV Buli van Hahó Öcsi Közéleti álhírek Boszorkány Nyomok Makkoshotykán? a krumpliveremben A mintegy 200 lelket számláló, dombok között megbúvó kis község, Makkoshotyka méltán tarthat számot ezután nemzetközi hírnévre. A minap ugyanis, a koraesti órákban a falu szorgalmas kocsmalátogatói előbb különös hangokra, majd furcsa fényeffektusokra lettek figyelmesek a falu végének irányából. Kisvártatva rémes hangokat kiadva magából a vajákos hírében álló Bözögi néni suhant át a falu felett, a szemtanúk szerint szikrákat szóró seprűnyélen lovagolva. Mielőtt a falun úrrá lett volna a vakrémület, kiderült, hogy mindössze a gázpalack volt helytelenül bekötve az idős asszony hajlékában, s Bözögi néni éppen teát akart főzni, amikor a katasztrófa bekövetkezett. Izgalmas bűneset korbácsolta fel a kedélyeket Segédszaló- kán. A helyi postahivatalból távozó begyűjtő autót ugyanis megtámadta egy állig vasvillával felfegyverzett egyén, hihetetlen találékonysággal feltörte a komoly biztonsági zárat (TUTO-lakat), s a postazsákkal együtt eltűnt a ködben. A helyi körzeti megbízott nagy erőkkel nyomozott a tettes után, s hamarosan meg is lelte, mégpedig a Röszke utca 13. szám alatti ház udvarán, a krumpli veremben. Mint a KMB-s elmondta, felettébb gyanúsnak találta a veremből kiszűrődő hangokat (zokogás és átkozódás). Miután betekintést nyert a helyszínre, krumpli helyett Filontász Egon többszörösen büntetett egyént lelte alant, aki éppen a postazsák tartalmát vizsgál- gatta. A zsákban ugyanis mindössze egyetlen levelezőlap volt, a következő szöveggel: „Vasárnap várlak a mozi előtt: Manci." Kenyér, fogyókúrázóknak Átvághy Tihamér kisalsópé- celi pék forradalmian új találmánya végre áttörést jelenthet a fogyókúrázók számára. Nevezett kisiparos ugyanis olyan kenyeret és péksüteményeket tud előállítani, mely kívül mindössze néhány milliméternyi héjból, belül pedig légüres térből áll. Mint a feltaláló elmondta, termékeit elsősorban fogyókúrázóknak, illetve fakírok- nak ajánlja. Arra a kérdésre, hogy a főként légüres térből álló vekni miképpen képes mégis egy kilogrammot nyomni a mérlegen, a feltaláló nem volt hajlandó válaszolni. Murphy megszólal 1. Ha nem tudod biztosan, ki- vetted-e a mélyhűtőből olvadni a húst - nem vetted ki. 2. Ha nem tudod biztosan, bennfelejtetted-e a kávéfőző zsinórját a konnektorban - bennfelejtetted. 3. Ha nem tudod biztosan, kell-e venned hazafelé menet kenyeret és tojást - kell. 4. Ha nem tudod biztosan, van-e elég pénzed, hogy este a család étteremben vacsorázzék - nincs. 5. Az a pötty, amelyet belül dörzsölsz, a pohár külsején van. 6. Ha belül van, nem éred el. 7. A mosógépek mindig a mosóprogram közepén robbannak le. 8. A javítás költsége természetesen mindig egyenlő azzal az összeggel, melyet valami új rucira tettél félre a konyhapénzből. Válogatott Ősz Az erőtlen napsugár Szétömlik a tájon, Mint édes méz, csordogál Végig minden házon, A poros bokrokon, A szőlő dús tövén Melyen már piroslik, Sárgállik a levél. A kert végén kopott, Magános rózsatő Felett ágaink A levelek reszketőn Vágyják a harmatot, Amely a nyáron át Életet adott Bársony rózsáinak A rózsáknak, melyek őszre már hervatag Emléki a nyárnak Egy-egy szerelemnek Mámornak és vágynak. De az őszelőnek Langyos sugarában Egy rózsaszál maradt Tűzpiros bimbóból versezetek Oly megkésve fakadt A hervadt ágakon Megkésett szerelem Mely már nem kap napot, De ha kap harmatot, A kelyhét kitárja S himnuszként kiáltja A halódó világba Melyet éjszakánként Fojtogat már a fagy: A rózsa én vagyok! A harmat, az te vagy!- állá A képzelet Csapong a képzelet A nagyvilág felett, Jégtűkkel hintve fel A tintakék eget! Egy-egy tű a térben Egy-egy bús gondolat, Ami lent a Földön Az elmémben fogant Apró jégkristályok Világítsatok! Tegyétek fényessé A mát s a holnapot! Sz. L f i i l
