Tolnai Népújság, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-06 / 259. szám
1993. november 6., szombat HÉT VÉGI MAGAZIN »ÚJSÁG 9 Nappal épült, éjjel elbontották Attalaiak tiltakozása az útépítés ellen Míg a legtöbb községben kitörő örömmel fogadja a lakosság az út- vagy járdaépítést, sőt, önerőből is áldoz rá, addig Attalán az a különös helyzet állt elő, hogy a Petőfi utca lakói levelet küldtek a a Szekszárdi Közúti Igazgatóságnak és tevőlegesen is tiltakoztak, az út korszerűsítése ellen: felszedték az útszegélyköveket. Részlet a petícióból: Tiltakozó levél Alulírottak, Attala község Petőfi utcai lakói, a 61-es számú főközlekedési út mentén, megdöbbenve tapasztaltuk, hogy jelentős útszélesítési munkálatok kezdődtek a falu belterületén. Érdeklődésünkre elmondták, hogy a szóban forgó út szélesítésére azért van szükség, mert az üdülési szezonban, az M7-es autóút balatoni szakaszáról tehermentesítés céljából a kamion- forgalmat a Siófok, Iregszem- cse, Nagykónyi, Dombóvár, Kaposvár, Nagykanizsa útvonalra kívánják terelni. Erről az elhatározásról az illetékes szervek az érintett útvonal mellett lakó települések polgárait nem tájékoztatták és véleményüket nem kérték ki. Az út ilyen mértékű túlterhelése komoly környezeti és egészségkárosító hatásokkal jár. A megnövekedett forgalom következtében a baleseti veszély is hatványozottan megnövekedik. A 61-es út mentén lakó attalai lakosok követeljük az építési munkák azonnali beszüntetését és az okozott környezeti károk helyreállítását! Kőműves Kelemen? — Miről is van szó, mi ellen tiltakoznak az attalaiak, - kérdeztük Rikker Istvántól, a közúti igazgatóság szekszárdi igazgatójától. — Európa fejlesztési banki hitelből 1992. óta lehetőség van a magyarországi utak korszerűsítésére. A program keretében Tolna megyében az idén a 61-es út rehabilitációjára került sor. A munkát a megye szélén lévő településeken kezdtük, Dunaföldváron, Simontornyán, Dombóváron, Kapospulán, Attalán. Nyár elején kezdődtek a munkák, azóta egyes szakaszokat már át is adtunk, az attalait is. — Mikor kapták a tiltakozó levelet? — Augusztusban, bár nincs rajta se keltezés, se címzés. — Mi a véleménye a levélben foglaltakról? — Nem az M7-es útról van elterelve a forgalom, hanem a Balaton déli partjáról a nyári időszakban. De ez nem új dolog, három éve történik a 12 tonnánál nagyobb összsúlyú kamionok elterelése, örvendetes, hogy a lakók ezt csak az útépítési munkákkal kapcsolatban vették észre. — Mit szól ahhoz, hogy a lakosság nem tudott az útépítésről? — A munkákat mi korábban egyeztettük a helyi ön- kormányzatokkal, sőt azt is megbeszéltük, hogyha csatornaépítést, vagy valamilyen hasonló munkákat az útépítés előtt el akar végeztetni az ön- kormányzat, akkor annak semmi akadálya. A levéllel megkerestem az attalai jegyzőt. — Úgy hallottam, a lakosság nemcsak levélben tiltakozott, gyakorlati lépéseket is tettek... — Nehéz volt Attalán a betervezett munkákat elvégezni. A napközben lerakott útszegélyeket a lakók éjjel felszedték, mi másnap ismét leraktuk, úgy dolgoztunk, mint Kőműves Kelemen. — Az árkokat megszüntették az út mellett? — Ez községenként változó. A legtöbb helyen megmaradt az árok és burkolatot kapott. De volt ahol befedtük, másutt úgynevezett folyóka készült, de van olyan szakasz, ahol csatorna. A falvakban az utat nem szélesítettük, csupán kiemelt útszegélyt készítettünk és buszmegállókat. A község határában, illetve ott, ahol szükség volt rá, forgalomcsillapító szigeteket alakítottunk ki a közlekedés tempójának lelassítására. Ez kimondottan azt a cél szolgálja, hogy a gyorsan haladó járművek lelassítsanak a faluba érve. Persze kétségkívül az lenne az ideális, ha a településeket elkerülő útszakaszok épülnének, de ez anyagi okok miatt lehetetlen. — Mibe került az útszakasz korszerűsítése? — Az attalai 1480 méteres szakasz 28,5 millió forintba, a Kapospulai 2185 méter pedig 25 millióba. — Nem kevés pénz, az ott lakók mégsem örülnek. Van az ügynek valamilyen tanulsága az Ön számára? — Legközelebb már a tervezés időszakában lakossági tájékoztatást fogunk tartani és ismertétjük az elképzeléseket. És ha olyan lakossági kifogás vagy olyan igény merül fel, amit nem tudunk teljesíteni, akkor elmarad az útépítés. Tiltakozás esetén nem fogunk korszerűbb utat az adott településen kialakítani. Jó vagy nem, az út? A tanulságot dr. Budavári Lajos körjegyző vonta le. — Hogy bárkinek, bármiféle problémája lenne a 61-es út korszerűsítésével kapcsolatban, azt én is csak a levélből tudtam meg. Nem tudom, ki volt az aláírásgyűjtő, de sokkal jobb lett volna, ha előbb bennünket keres meg a felvetéseivel, mert akkor talán meggyőzhettük volna arról, hogy ez az útkorszerűsítés a község lakóinak az érdekét szolgálja. A kamionforgalmat már három éve erre terelik, ezért jó, hogy minél szélesebb és simább út készül, hiszen így kisebb a zajártalom. Nekem az a véleményem, hogy nem tiltakozni kell, hanem örülni az útszakasz korszerűsítésének. F. Kováts Éva Fotó: Ótós Réka Az útkorszerűsítés során új buszmegállók is készültek Pszichoszomatikus jegyzet Végy egy szövetkezetét! Végy egy szövetkezetét! Mondjuk egy mezőgazda- ságit. Még a leghitványabb téesznek is vannak használható részegységei. Ne törd magad az egész megmentésén! Mért pont te volnál ennyire lelkiismeretes? Minek jótékonykodnál? Nem érdemlik meg a szittyós napszámosok. Hagyd csak zátonyra futni a hajót, aztán ha bekövetkezik a csőd, potom pénzért vásárold ki a vagyon színe-javát: a takarmánykeverőt, a gépműhelyt, meg a tejbegyűjtőt. Ugyan ki ítélhetne meg ezért?! Az országnagyok, az APEH-osok, vagy netán a kincstári főmuftik? Ha te voltál a korábbi vezető, pontosan tudod, mi, mit ér. Kevesled az üzletrészedet? Kunyeráld el, jutányos áron, néhány özvegy nyugdíjasét! Mindjárt vastagabb bukszával léphetsz színre. Volgás elvtárs voltál, Mercis úr leszel. Tiéd a jövő. Is. X Végy egy szövetkezeted Teszem azt, egy fogyasztásit. A sajátodat, amelyikben eddig elnökösködtél, ezután meg - ha minden flottul megy - ügyvezető igazga- tóskodhatsz. Tartsd kezedben erősen a gyeplőt, vezényeld a folyamatokat! Ismered az átmeneti meg a szövetkezeti törvényt, tudod hát, mit kerülj ki nagy ívben, s azzal is tisztában vagy, hogy a tagság nem éppen paragrafusbúvárok gyülekezete. Könnyen megetetheted őket. Bár a közgyűléseken mindig akadnak renitens felszólalók: egy gépkocsivezető, akinek a neje titkárnő a községházán, s ott valamit hallott, vagy egy bérelszámoló, akinek a férje ügyintéző a megyénél... De ezek nem komoly ellenfelek. Főleg, ha a saját embereidet, kedvenc háttérzenészeidet is szétszórod a teremben, és azok „spontán" megnyilvánulnak. A határidőkre kényesen ügyelj! Jaj, a kiválási lehetőséget ne emlegesd, amíg ketyeg az óra! Aztán már késő bánat. Ha elégedetlenül vicsorog a tagtárs, tárd szét a karod, és sajnálkozzál: megvolt a lehetőség rá, hogy menjen, aki menni akar. Mindemellett figyelj oda arra, hogy legyenek hű béreseid is! A főkönyvelőt - pláne, ha rutinos, öreg róka - nagy hiba volna „megszívatni" vagy kihagyni a buliból. Szóval fizesd meg, illetőleg ne vedd rögtön észre, ha picikét nagyvonalúbban oszt-szoroz magának, mint ahogy dukálna. Sőt, hogyha a te neved mellé is felfelé kerekített számokat ír, egyáltalán ne maceráid! De egyre vigyázz, arra, nehogy túlnőjön rajtad! Minden menni fog, mint a karikacsapás. Ismeretségi köröd széles, a kereskedelmi kapcsolatok a kezedben vannak, ki állíthat meg, ki akadályozhat meg abban, hogy meglovagold ezt az életben csak egyszer adódó hatalmas bizniszt: a rendszerváltást? X Végy egy szövetkezetét! Például egy iparit. Vezesd át az ingoványon! Először hintsd el a kollektíva közt a szomorú, lehangoló, megmásíthatatlan tényt, hogy nincs menekvés, itt a karach, talán már holnap kopogtat az ajtón a felszámoló biztos. Tudatosítsd bennük, hogy nincs munka, nincs megrendelés, a keleti piac összeomlott, nyugaton tespedten böfög a recesszió, vége a dalnak. Közben azért fürkészd a legális és illegális csatornákat, keress tőkés társat, akivel előzetesen, titkon megegyezhetsz. S ha már kellőképpen busonganak, és a munkanélküli segély igénylésének mikéntjén vitatkoznak a futószalag mellett termelők (vagy termelni vágyók), jelentsd be az örömhírt: ez a csokornyakkendős úr hajlandó mentőövet dobni a cégnek. Megváltót látnak majd benne - téged tesznek alvezérnek -, s engednek a vételárból is valamicskét, ha más megoldás nincs ... Wessely Gábor Régi és új noteszlapok Nem alattvalók, állampolgárok vagyunk A zzal köszönt egyik lakótársnőm - aki szemmel (és füllel) tartja a házat és mindent lát, hall, fürkész tekintetének talán még a vesékbe is szabad „bejárása" van - kétszer is keresett egy idős úr. Öreg, de jó kötésű, meglehet hetvenvalahány éves. Szépen tartja magát, csak olyan hörcsögtermészete ne lenne! Nem győzött méltatlankodni, morgolódni, hogy nem talált. Először, egy kosárka, levéllel körberakott szőlővel állított ide. Még olyan gusztusos szépet! Az ő vidékükön kecske- csöcsűnek nevezik ezt a fajtát és nagy kedve lett volna lecsipkedni néhány szemet kóstolóként, de nem volt bátorsága megkínáltatni magát, annyira füstölgött az a kis mérges. Az volt a gondja, hogy most akkor a szőlőt meddig rakosgassa, el kellene ezt gyorsan fogyasztani, ha már annyit panaszkodtam, hogy az idén nem volt szerencsém se jóízű dinnyével, se igazán érett szőlővel találkozni. Hogy kötözze fel és pásztorolja, amíg elő nem kerülök? Azt aztán nem. Elkí- nálgatja inkább a szomszéd gyerekeknek, talán fogyaszt belőle ő is, én meg nézhetek majd sírva a finom szőlőevés alkalma után. — Maga tudja, ki lehet ez az úr? - szólt az egyszuszra mondott beszámoló zárómondata, mire eljátszottam picike vállrándítással a mesebeli nemtudomkát. Pedig hogyne tudtam volna, csak kedvem nem volt kiadni öreg barátomat se akkor, se jóval ezután. Mert mit ád ugye a fölöttünk való? Megint ennek a kíváncsiságtól már lyukas oldalú asszonynak a karjaiba futott bele, amikor szatyrában egy olyan csatos üveggel jelent meg, amilyenben a családi sört árusították régen. Mustot hozott, mert nem felejt el ő semmit, lám azt is észbe tartotta, hogy szeretem a mustot, amit megfelelően lekezelt, ez nem murcisodik ha csak poharazva fogyasztom el. Nagyon finom, pedig nem az ő szőlőjében termett, azt ő eladta, amikor végérvényesen kiderült, hogy a fiáéknak csak a bor kellene, abból pedig semmi, ami bajoskodás, munka van a szőlővel, amíg a leve hordóba kerül. A gyerek autót cserélt, neki meg kiment a lába alól a föld, ami akkor is biztonságot adott, amikor még űzte asztalosként az ipart. Volt is bánat eleinte, kivált a tavaszi hónapokban került világvége hangulatba, amiből egy barátja rángatta ki. — Te András, nem bírom nézni, úgy gubbaszkodsz, mint egy beteg túzok. Gyere ki velem amikor csak akarsz a birtokra. Elüldögélhetsz, nézelődhetsz odakint a jó levegőn a mellett a malomkő asztal mellett, amit mindig meg akartál tőlem venni. Ha segíteni támad kedved, azt is lehet. Élt a jószóval, eleinte úgy, hogy végigurizálta a napokat, aztán mi más történhetett volna, mint az, hogy kezére jött a munka. Ennek köszönhető, hogy csak szemlézni, diskurálni jár a piacra. Úgy is lehet mondani, hogy hangtalan névsorolvasást tart és örül minden régen látott, az övéhez hasonlóan megvénült arcnak. De az már tényleg sok, hogy én sose vagyok itthon, amikor ő keres. Mondatott tájékoztatónak még ez is, az is, mégse árultam el, ki nekem ez az ember, amiként azt se, hogy a piacon köttetett az ismeretségünk és még akkor, amikor egy visszataszítóan hangos és mára már hitele vesztett politikusunk tbc-s marháknak bélyegezte az újságírókat. Keresett, nem talált, na bumm! Csak ennyi baj legyen. Ahogy megismertem, úgyse nyugszik addig, amíg szóvégre nem kerít amikor pont az én személyemre lesz szüksége hócipőjének soros kiborításához. Ajánlottam már neki, hogy ha elnehezül a szíve, fogjon tollat, álljon be sajtólevelezőnek. Azt felelte erre, hogy jobban szereti a szóról-szóra, szemtől-szembe eszmecseréket, de amíg az Isten el nem veszi az eszét, egyik pártba se megy el, mert három életre elegendő szemináriumi tapasztalatai vannak, nem akar kórusban se bégetni, se ordítani. Ha nem tudnám, most is ez megy, de úgy ám, hogy forog tőle az ember gyomra. Kapcsolatunknak alighanem az az egyetlen titka, hogy kétszemélyes fórumozásainkban ő a prímás, én beérem a kontrás szereppel. András úr, anélkül, hogy ezt elmondtam volna neki, számomra a mérleg. Rendre levizsgázom őt hallgatva, hogy világunkban jól látom-e, jól érzékelem-e amit látni és érzékelni kell. Elgondolkodtat, néha föl is derít, igazolván, hogy a humor tényleg a nép bosszúja a hatalommal szemben. Legutóbb is ... kérdezi, mit gondolok, miért üres mostanában olyan sűrűn a parlamenti patkónak az a ka- rélya, amit a koalíció ural? Hát csak azért, mert olyankor, kint a büfében sörrel, borral fényesítik glóriájukat az urak. — Hát van nekik? — A fenét! Csak gondolják. Közeli ismerőseim tudják, hogy néha már koraeste magamra zárom az ajtómat, azon belül három képzeletbeli mozsárágyú áll, hogy a pihenéshez fűződő állampolgári jogomat senki se sérthesse. Alighanem el kellett volna árulnom ezt a bónámat András úrnak is, mert imé, mi történik. Rámcsönget, betrappol, majd elterül kabátjától szabadulva kedvenc köldöknéző fotelomban és elibém rakja Beke Kata nemrég Jézusmária, győztünk! címmel megjelent könyvét, hogy semmi riadalom, nem akar sokat időzni, ma olvasta el ezt a szívszorí- tóan igaz vallomást, s úgy gondolta, hogy nekem el kell sietve olvasnom. Leesik kicsikét az álla, amikor könyve mellé rakom az én példányomat, hogy íme, nekem is megvan és egy ültőhelyemben olvastam el és még igen sokszor fogok belelapozni tisztelettel és hálával ennek a tisztaszívű politikus asszonynak a könyvébe, ami kegyetlen vallomás, a ma megszokott gyűlölködés és indulatok teljes híjával. Beke Kata csalódásának keserűsége tulajdonképpen engem is gyötör, ahogy még százezreket, milliókat e hazában. Becsaptak minket, rossz kezekben feketedett meg a nagy reménységeink piros tulipánja. — Jól van, már itt se vagyok - mondja jámboran cihe- lődve, és meghökkent, hogy ez az András úr, nem az az András úr, aki nekem szokta elveszekedni, mi fáj neki és mi, hogyan romlik tovább amikor már lassan koldusbotunk sincs. Túl van a küszöbön, amikor azt kérdezi, emlékezem-e még, hogyan igyekezett átadni Némethék kormánya a hatalmat ennek a költséges csődtömeget jelentő, csak hencegni tudó mostaninak? Napjaink történései kényszerítenek rá, hogy emlékezzem és mit se kívánok úgy, mint azt, hogy százezrek is emlékezzenek erre már jóval 1994 tavasza előtt, hogy fölpántlikázott ígéretekkel ne győzhessenek ismét azok, akik nem szolgálni, hanem csak uralkodni akarnak zsebeik szemérmetlen töltögetése mellett. András úr, el. Én vissza sündisznóállásomba. Még nem tudom, hogy tegnap láttam utoljára az Egyenleget, hogy nagyobb sebességre kapcsolnak a ténykedésükkel hitelüket vesztettek a sajtó- szabadság, a gyors, hiteles, pártatlan hírszolgáltatás elleni hadviselésükben. Mert a gyors, a hiteles és pártatlan nem a hatalomhoz görcsösen ragaszkodókat, hanem az állampolgárokat szolgálja. J ut eszembe az a régi mondás, mi szerint elég a parasztnak annyi ész, hogy eresz alá áll, ha esik az eső. Gyanítható, nem lesz kedvünk, hiszen már nincsen erre a nótára „járni" az alattvalók táncát. László Ibolya i
