Tolnai Népújság, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-29 / 278. szám

4 «ÚJSÁG

SZEKSZÁRDÉS KÖRNYÉKE

1993. november 29., hétfő

Falu a város mellett

A jegyző a holnapra gondol

Beszélgetés dr. Palkó Lászlóval

Hangnem

— A holnapra gondolni a tegnapok, a múlt ismerete nélkül bizonytalanságot jelenthet. Dr. Palkó László a körjegyzői székből milyennek ítéli Szekszárd és Szálka legutóbbi három évét?

— Ha ez a kérdés amolyan számvetést jelent, akkor nem az én dolgom, mert a lakosság a testülettől kéri számon, hogy mit ígértek és mit valósítottak meg. Természetesen szerepem van, és ismereteim is azokról a dolgokról, amelyek a Szekszárd melletti faluban, Szálkán történtek. Szívesen beszélek ezekről, de akkor kicsit vissza kell menni az időben. Szálkával először 1984-ben kerültem kapcsolatba. Akkor városkörnyéki igazgatási konstrukciót alakítottak ki. Úgy hozta a sors, hogy Öcsénnyel, Sióagárddal és Szálkával kellett foglalkoznom, de csak a törvényességi felügyelet volt a dolgom. Ismereteim tehát innen táplálkoznak. Talán éppen ennek köszönhető, hogy a szálkai testület úgy döntött, legyen körjegyzőség Szekszárddal.

— Van tehát összehasonlítási alapja a három évvel ezelőtti, illetve az azt megelőző időszak és a jelen állapotok között?

— Ha a közművekre gondolok, akkor talán rosszabb helyzetben volt három évvel ezelőtt a falu, mint a hozzá hasonló nagyságrendű települések az országban. A korábbi tanácsi vezetés értékelte a község természetadta helyzetét és annak kiaknázási lehetőségeit. Szükségszerűnek látszott a jelenlegi testület részéről is, hogy ez legyen egyik fontos feladata: élni a lehetőséggel. Amint arról a község lakói is értesülhettek, egyik fontos lépés megtételére nyüt alkalom. A szennyvízcsatorna-hálózat megépítésére gondolok.

— Ez marasztalja a falu lakóit és újakat is csábít?

— Elegendő, ha azt mondom, hogy 45 építési engedélyt adtunk ki. Ez egy ilyen lélekszámú község esetében óriási fejlődésnek számít. A jó levegő, a szép környezet, kedvező telekárakkal párosulva vonzerőt jelent. Ha megépül a szennyvízhálózat, akkor az üdülőtelkek kialakítására, azok értékesítésére is mód lesz

a faluval párhuzamos völgyben, esetleg völgyekben. Ha számadásról van szó, akkor én sem hagyom ki a faluközpontban levő üres telek sorsát. Erre a testület egy vállalkozóval kötött szerződést, ami egy szolgáltatóházat jelent, ahol az orvosi rendelő is megtalálható. Szerencsés megoldásnak látszik.

— A körjegyzői feladatok mennyire osztódnak, milyen időt vesznek igénybe?

— A települések nagyságából adódó különbözőségek szinte kiegyenlítik egymást. Mások a problémák és a léptékek, az ügyek száma is. A megyeszékhely önkormányzatának 185 fős szakosodott apparátusa össze sem hasonlítható a szálkaival. Szálkán még megtalálható a közigazgatás személyessége. Ott a közvetlen ügyintézés sokszor hatékonyabb is. Kicsit felüdülés, ha kisebb szálkai ügyet kell intéznem. Az adókkal, a segélyekkel, az anyakönyvvel kapcsolatos ügyeket helyben, a hivatal dolgozói végzik más egyébbel együtt, de ami szak- területi munkát igényel, azt beküldik a városba.

— A város testületén belül nem vetődött fel, hogy valamilyen formában részt vállalna a szálkai fejlesztési tervekben?

— Felvetődött, éppen az Isten-völgyével kapcsolatban, mint lehetséges fedezet fel- használásaként, de a város fejlesztése sokkal nagyobb terhet jelent. Ettől függetlenül a város partnerkapcsolatait felhasználjuk, például befektetők felkutatására. Az a tény, hogy a szennyvízhálózat megépítése állami támogatást nyert, nagyobb lendületet adott a dolognak. Ez viszont már alaposan a holnapba tekintést jelenti.

— A jegyzői kinevezést mennyire befolyásolja a jövő évben bekövetkező választás eredménye?

— Engem határozatlan időre neveztek ki. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a soron következő testületeknek is az lesz a véleménye, hogy maradjon a körjegyzőség. Nincs akadálya annak, hogy pályázatot írjanak ki jegyzői állásra, ha nem felel meg elképzeléseiknek a személyem. Mindenesetre pályázni fogok én is. Szívesen végzem ezt a munkát. Addig is felajánlom a szennyvízhálózat megépítéséhez azt a segítséget, amelyet munkaköröm, személyes kapcsolataim lehetővé tesznek.

— Amit, gondolom, a lakosság is köszönettel elfogad.

Decsi Kiss János

Visszafogottan ingerült úr keresett fel a minap a szerkesztőségben. Dühének okát firtatván előadta, hogy egyik biztosítónknál CSOB-ot kötött, és a számítógépes adatnyilvántartásra, feldolgozásra történő áttérésből kifolyólag, egy ideig duplán vonták OTP átutalási számlájáról a biztosítás havonta esedékes díját. Nem egyedi eset, mondhatni az állampolgár már hozzászokott az efféle gikszerekhez (más intézményeknél is), ilyen csekélységeken már nem is nagyon bosszankodik, inkább felkerekedik, hogy tisztázza a dolgot a biztosítóval. Nos, olvasónk is ezt tette, közösen fényt derítettek a tévedésre és annak okára (hiába, ezek a cudar számítógépek hibát hibára halmoznak!). Ezek után már csak az volt hátra, hogy a szóban forgó úr kérje a jussát, azaz a plusszban levont díjat, az átutalási számláján elmaradt kamattal megnövelvén. Innentől azonban az események drámai fordulatot vettek.

Azt ugyan nem állította az ingerült úr, hogy „itt a juss, kölök, ne mondd, hogy ki nem adtam" felkiáltással pofon ütötték volna, viszont megrökönyödött, értetlenkedő tekintetekkel, - és amikor a fiókvezető is bekapcsolódott a vitába -, sértően lekezelő stílussal találkozott. A fiókvezető ugyanis egy „na és" után közölte az úrral, hogy mondja meg, mennyit kér, zsebből kifizeti, éreztetve vele, hogy a biztosító-mammut szemében ő csak egy kis ugráló ügyfél-szöcske.

Az ingerült úr, mint elmondta, szerencsére nem szorul rá a neki járó - önmagában valóban mosolyt fakasztó - 3,70 Ft kamatra. De véleménye szerint, akár csak ennél az egy biztosítónál is, rengeteg ilyen „apróság" felett siklanak el. Nem beszélve az ilyen - nem az ügyfél hibájából eredő - ügyök elintézésére fordított időről,' energiáról, esetleges utazási költségről. Az ingerült úr elmondta, hogy az emberek ilyen ügyekben ritkán emelik

fel a szavukat, vagy azért, mert nem merik, vagy azért, mert tudják, az ügyfél igazának, jogos követelésének érvényesítése meglehetősen körülményes, strapás, olykor ci- kis vesződség. Azt viszont elképesztőnek tartotta, hogy egy konkurenciaharcot vívó biztosító képviselője ilyen hangnemet engedjen meg magának.

A fiókvezető szemszögéből egészen másképp néz ki az ügy. Elmondása szerint ő csak percekkel később csöppent bele, de annak előtte az ügyfél a kolléganőivel nem viselkedett túl elegánsan, „ordítozott" velük.

— Beléptem, és az ügyfél velem is elkezdett ilyen „magas cén" beszélni. Mondtam neki, hogy vagy beszél rendesen, vagy nem tárgyalunk. Erre lejjebb vette a hangnemet és elmondta, hogy mit kér. Az ügyfélnek valahol igaza volt, - bár ilyen kamatfizetés még nem történt, amióta az eszemet tudom -, ezért azt mondtam, igaz, mi hibáztunk, legyen kedves számoltassa ki az OTP-vel, mennyi kamat járt volna Önnek, és ezt zsebből kifizetem magának. Azt mondta, hogy ezt nem fogadja el, hanem kéri, hogy a cég fizesse a kamatot.

Ki is fizettük, a duplán vont díjat és a 3,70 Ft kamatot is. (Megjegyzem, ha bármelyik ügyfelüíik elmarad a befizetéssel, akkor mi nem kérünk kamatot.)

Én csak olyan hangnemben beszéltem vele, ahogy ő velem. És ő kezdte, nem én.

— Nem érzi úgy, hogy Önnek, mint fiókvezetőnek mégiscsak udvariasnak kellett volna maradnia?

— Én nagyon higgadt tudok lenni, így szoktam „leszerelni" az ilyen fajta megnyilvánulásokat. Ebben az esetben ez nem sikerült. Én is ember vagyok, és az én „cukrom" is felment.

Ezt vállalom, ez megtörtént. A hangnem egyikünk részéről sem ide való volt.

Vége.

sk

Az embereken még segíthetünk

Becsén a fák már meghaltak

Van egy témakör, amelynek minden javaslatával a szekszárdi képviselők teljes létszámban mindig egyetértenek. Valamennyi, a tárgyról szóló előterjesztést egyöntetű igennel fogadtak el, és ez Becse város polgárainak megsegítése. Még a legutóbbit megelőző szekszárdi képviselőtestületi ülésen terjesztette elő dr. Gémes Balázs, az MDF frakció támogatásával a Máltai Szeretetszolgálat javaslatát.

A megyeszékhely vajdasági testvér- vásosában drámai a helyzet. A fákat tüzelőnek már tavaly elkezdték kivágni. Mára alig maradt belőlük. Nincs sem fűtés, sem élelmiszer, sem gyógyszer. A legtöbbet az öregek és gyerekek szenvedik. Akkor a képviselőtestület - mint beszámoltunk róla - kétszázötvenezer forintot szavazott meg embargó alá nem eső gyógyszerek megvásárlására. A ki- jutattást a Máltai Szeretetszolgálat szervezi.

A legutóbbi ülésen ezt a javaslatot kibővítették azzal, hogy a pénzadományok gyűjtését megyeivé terjesztik ki, és a város ezen pénzadományok gyűjtésére számlát nyittat, megkeresi a gazdálkodó egységeket, önkormányzatokat.

A becseiek támogatásához csatlakozott a legutóbbi ülésen a Szabad Demokraták Szövetségének frakciója is önálló indítványával, amely szerint megszerveznék becsei gyerekek szek- szárdra utaztatását. Ehhez kapcsolódott a szocialista frakció azzal, hogy vállalja egy busznyi gyerek utaztatási költségét oda-vissza.

Ezt követően a kereszténydemokrata, majd valamennyi frakció csatlakozott a szervezőbizottsághoz.

Endrődi István képviselő saját decemberi költségtérítésének a felét ajánlotta fel a nemes célra.

Rejtett értékeink

Az első mozgófilm Szekszárdról

Nyolcvanöt esztendeje, a Közérdek című helyi hetilap meglepő tartalmú tudósítást adott olvasói kezébe az 1908. december 5-i negyedik oldalon Szekszárd a moziban címmel. A megyeszékhely, amely kereken öt év múlva örülhetett csak az első állandó mozgófilmszínháznak, nem kis büszkeséggel vette tudomásul, hogy immár az új technika vívmánya is megörökítette:

„Egy ördögös masina révén Szekszárdnak maholnap ismét világ - vagy hát mondjuk országos - híre lesz. Belekeül- tünk a mozgófénykép színházba, vagyis új magyarsággal a - moziba. Lapunknak egy budapesti munkatársa írja, hogy november közepe óta „az Apolló"(!), Budapest legelső mozgófénykép színháza szekszárdi vonatkozású saját felvételű képet szerepeltet a műsoron, címe: Szőlőtermelés Szekszárdon. A felvétel a Martin-féle szőlőben történt. Először is a hegyoldal jelenik meg a képsorozaton - a tanyával. Ezután indul meg a mozgó, kissé gyors tempóban ugyan, mert pár percnyi kapálás után már a permetezés jön, erre pedig a szedés következik, ugyanolyan rövid időre, de ez nem zavarja meg az illúziót. Gyors változás s a puttonyosok hosszú sora jelenik meg, még egy kis, alig 7-8 éves puttonyos is, s buzgón hozzák lefelé a szőlőt a hegyről a raib- liba. Ugyanígy a szedőasszonyok is, fejükön a sajtárral.

Majd a prés tűnik fel szemünk előtt, amint két jó markos szekszárdi buzgón forgatja, s vígan csurog az édes nedű. Kicsit amerikai tempóban megy minden, de nagyon szemléltető a képsorozat. Megjelen egy kocsi, felraknak rá két hordót, s az megindul lefelé a szurdikban. A szüretelő asszonyok és lányok ezután ebédhez látnak! Mozgalmas és érdekes kép ez is. Odahozzák a nagy bográcsot, tele paprikással, kimernek belőle a tálakba, letelepszenek a földre s buzgón falatozni kezdenek. De az arckifejezésük - vagy komolyság, vagy elfojtott mosoly - mutatja, hogy tudják, mily fontos szerepet töltenek be ők most. Ebéd után táncra perdülnek a lányok, növeli a hatást, hogy a mozi zenekara is friss csárdásba kezd, s emellett járják rezgősen. De csakhamar vége van ennek is. Eltűnnek a táncoló párok, ismét a tanya előtt vagyunk, hol buzgó mustkóstolgatás folyik. Itt ismerősre is akadtunk : dr. Martin J.(ózsef) sürög-forog a képen, s azért gondolja munkatársunk, hogy az ő szőllejében történt a felvétel. Eddig tart tudósításunk értesítése. Most még csak az volna kívánatos, hogy hamisítatlan szekszárdival is sorba kínálják a mozi látogatóit. Ez lenne csak igazi amerikai reklám kitűnő termésünk mellett, mert a mozi látogatók között bizonyára akad - borkereskedő is".

A szekszárdi kertbarátkor

tagjai között volt még olyan, áld járt - az elmondása szerint példás fegyelmű és tisztaságú - Martin-féle pincében és szépen kezelt szőlőben. A film készültekor nemcsak a gazda, hanem a borvidék is büszke lehetett arra, hogy a országban elsőként itt hajtották végre a filoxéra utáni szőlőrekonstrukciót. (Eger, Tokaj, a kiadós állami támogatás ellenére is csak vergődött...) Szekszárdnak ekkor közel 3700 katasztrális hold szőlője volt, több mint Villánynak, Egernek és Tokajnak együttvéve! Mindezt éppen városunk szülöttének, Diczenty Dezsőnek 1908-ról szóló szőlészeti statisztikájából tudhatjuk meg. Arányát tekintve az egész Dunántúlon Tolnában- volt a termőföld legnagyobb százalékban (3,6) szőlő, de ha ezt másként számítjuk, a lakosság arányában, akkor már országos első megyei szőlőnk, amiből minden itt élőre 144 négyszögöl jutott. Diczenty azonban mást is észrevesz. „A borárak megdöbbentően a helyi kínálat szerint alakulnak... Tolna-Baranya borainak a kárpátszéli megye már nem piac? - kérdezi, de meg is válaszolja: „Az okot nem a lokális túltermelésben kell keresnünk, hanem a tömeg eloszlásának hiányában, a kezetlen, lábatlan belkereskedelmünkben". Ha így nézzük azt a filmet kísérő óhajt, talán már nem is tűnik olyan avíttnak a régi képsorozat...

Dr.Töttős Gábor

Hegyközségi célkitűzések

Egyesület, mely öregbíti a szekszárdi bor hírnevét

A Hegyközség, mint a gazdák öntevékeny szerveződése, nem mai találmány, kiváltképp Szekszárdon nem. Bésán Róbert városi főkertész az előzményekről szólva elmondta: a megye- székhelyen már a múlt században működött ez az érdekképviseleti kezdeményezés.

— Adataink vannak arról, hogy már a filoxéra-vész után létrejöttek a Hegyközség első csoportjai - folytatta Bésán Róbert -. 1922-ben már egy értékelés is napvilágot látott, mely szerint jól dolgoztak a szekszárdiak. Elsősorban a tájnak megfelelő minőségi borok védelmét látták el az egyesületbe tömörült szőlősgazdák.

— Később viszont megszűnt ez a kezdeményezés.

— A mezőgazdaság átszervezésével sajnos kérdésessé vált a kisüzemek létjogosultsága. így az ötvenes évek elején a Hegyközséget is feloszlatták egy jogszabállyal. Kár, hogy így történt, mert tudni kell azt, hogy a hegybíró igen szigorúan ragaszkodott a Hegyközség hírnevéhez, eredet- védelméhez, s elképzelhetetlen volt az, hogy átlag alatti

bor kerüljön forgalomba erről a vidékről.

— Ma már nem vitás, hogy szükség van erre az egyesületre.

— Igen, már csak azért is, mert nem túl hatékony az eredetvédelem. Manapság minden további nélkül előfordulhat, hogy az ország különböző részeiből összeszedett különböző minőségű borok szekszárdiként kerüljenek forgalomba. Az idei, meglehetősen jó szekszárdi szőlőtermés döntő többségét, 80-90 százalékát megyén kívüli felvásárlók vették meg. A bort azonban minden bizonnyal helyi márkanévvel dobják a piacra.

— A Hegyközség léte garancia arra, hogy ilyen eset ne forduljon elő?

— Egyelőre a Hegyközséget önkéntes egyesületi formában tudjuk működtetni, azonban jövőre már törvény fogja szabályozni tevékenységünket és lehetőségeinket. Akkor pedig a szigorú szabályokat senki sem kerülheti meg, s a borok kérdésében is élhetünk a ránk ruházott, kiterjedt jogkörrel.

— A városi önkormányzat csütörtöki ülésén úgy határozott, hogy csatlakozik, azaz tagként belép a Hegyközségi Egyesületbe. Mi a döntés háttere?

— A város lakosságának több mint a fele valamilyen formában kapcsolódik a szőlőtermesztéshez, a borászathoz. Az önkormányzat részéről egyfajta közösségi érdekvédelmet kívánunk biztosítani, szeretnénk felkarolni ezt a kezdeményezést, mely egyértelműen növeli a szekszárdi bor hírnevét.

— Tudomásom szerint a feladatok nem merülnek ki ezzel a célkitűzéssel.

— Valóban, az említetteken túl szeretnénk haladást elérni a termesztés-technológiában, az út- és vízlevezetők építésének koordinálásában, a vagyonvédelem erősítésében, s nem utolsósorban az idegenforgalom fejlesztésében.

— Az önkormányzat képviseletére ön kapott megbízatást.

— Már korábban bizalmat kaptam a Hegyközségi Egyesülettől, tagja vagyok a tizennégy fős, köztiszteletnek örvendő gazdákból álló elöljáróságnak. Tanyatulajdonosként is őszinte elkötelezettséggel álltam a nemes ügy mellé, melyért érdemes és lehet dolgozni. -szeri-