Tolnai Népújság, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-25 / 275. szám

6 NÉPÚJSÁG ERRŐL - ARRÓL 1993. november 25., csütörtök A pályaválasztás kérdőjelei Kaput nyitnak ezekben a hetekben a középiskolák az ál­talános iskolák végzősei előtt: ismerkedjenek a helyszínnel, a körülményekkel - így aligha­nem könnyebben, jobban tud­nak dönteni az „útelágazás­nál": milyen iskolatípus, mi­lyen pálya felé induljanak to­vább. Sokféle más módja, eszköze is van a segítségnek és taná­csadásnak - mégis nehéz apai-anyai kötelezettség a pá­lyaválasztásban való részvétel vagy közreműködés. Már csak azért is, mert tudni kell: a szü­lői felelősség nem hárítható másokra, a pályaválasztás di­lemmáival helyettük senki nem szembesülhet. Bízzanak azonban magukban, végre is saját gyermeküket ők ismerik legjobban. Persze nem árt ezt az ismeretet a továbbtanulás, a pályakeresés szemszögéből fölfrissíteni, rendszerezni. Gondolják például végig, melyek azok a tárgyak, játé­kok, könyvek, filmek, foglala­tosságok, amelyekhez az átla­gosnál jobban kötődik gyere­kük. Ezek sokat elárulnak vonzalmairól, hajlamairól, ér­deklődési köréről, speciális adottságairól. Az efféle „tesz­telésben" fiunk, lányunk leg­jobb pajtásai, kedvenc tanárai is hiteles segítőtársak lehet­nek. Legalább ilyen fontos (ha nem fontosabb), hogy a to­vábbtanulásra való jelentke­zést vagy a szakmaválasztást megelőzően hallgattassák meg maga a gyerek - de nem egyszer vagy kétszer, hanem többször, sőt sokszor ... Kedve, hajlama, jövőképe, ideálja, reményei és sok min­den más kitapintható az ilyen oldott hangulatú beszélgeté­sek során. Szót ejthetünk, együtt gondolkodhatunk a különböző szakmák, hivatá­sok előnyeiről, árnyoldalairól -, s néhány közös meditáció után a korábbinál sokkal telje­sebbé válnak ismereteink gyermekünk mikrovilágáról csakúgy, mint reális lehetősé­geiről. Még valamit: ne hárítsuk a választás felelősségét a gye­rekre, korához képest bár­mennyire is érett gondolkodá­súnak tartjuk. Ne igényeljük, hogy konkrétan megfogal­mazza, hol akar tanulni és mi akar lenni. A megalapozott elhatározáshoz tizenévesen egyszerűen nem lehet birto­kában sem a kellő tájékozott­ságnak, sem a szükséges ön­ismeretnek. Ugyanilyen hiba volna a másik végletbe esni: kizárni a pályaválasztási esé­lyek, lehetőségek mérlegelé­séből, mellőzni vagy meg sem hallgatni a véleményét, tehát ahogy mondani szokták: nem szabad dönteni róla - nélküle. Még senkit nem hajt a tatár: hosszú hetek kínálnak alkal­mat az informálódásra, a kö­zépfokú tanintézetek közötti válogatásra és a családi kon­zultációkra. De a pályaválasz­tás témáját ne vegyük le napi­rendről, mert utóbb az átgon­dolatlan, rossz döntés nem ránk, hanem a gyerekre üt vissza. Dr. Kecsmár Ilona A Családi Szövetség akciója A Magyar Családok Orszá­gos Szövetsége (Családi Szö­vetség) Nagyatádon, Sárbo- gárdon és környékén, vala­mint Szigetszentmiklóson nagysikerű alma-, burgonya- és hagymavásárlási akciót szervezett 1993. október hó fo­lyamán, főleg Szabolcs-Szat- mári megyei termelők bevo­násával, a rászoruló családok részére. Az akciók sikere alap­ján a Családi Szövetség orszá­gos mozgalmat hirdet „Ter­melők a családokért - csalá­dok a termelőkért" címmel. Felhívja a Családi Szövetség helyi szervezeteit, de minden jószándékú állampolgárt is, hogy működjön közre a csalá­dok és a termelők közötti köz­vetlen kapcsolat megszerve­zésében. Ezzel a családok, akik egyre nehezebb anyagi helyzetben vannak, olcsón juthatnának nagy mennyiség­ben alapvető élelmiszerekhez, ami a karácsony közeledtével különösen időszerű és ülő do­log volna. A termelők pedig megszabadulnának az őket is nyomorgató lánckereskede­lemtől, s megélhetésük bizto­sítása meüett is jutányosán adhatnák a családoknak árui­kat. A Családi Szövetség öröm­mel vállalná térítésmentesen a közvetítést is. A mozgalom­hoz való csatlakozás és az ak­ciók híreit a következő címre kérjük: Családi Szövetség, Szigetszentmiklós, Bercsényi út 14. 2310. „Keressük egymást!” Kedves Egyedülálló Olvasó! Segítséget aján­lunk önnek a kapcsolatteremtéshez. Jeligés bemutatkozó levele megjelenik lapunkban. Hetente sorsolással döntjük el, hogy a követ­kező héten ki mutatkozhat be. Levelüket adják fel az alábbi címre: „őszinte Szó" Társkereső Szolgálat, Szekszárd, Mártí­rok tere 10. A borítékra írják rá: „Keressük egymást!" Ugyancsak itt érdeklődhet a jeligé­jére érkezett levelei iránt személyesen (mun­kanapokon 16.30-18 óráig) és ezidőben telefo­non (316-722). Vidékieknek - név és cím köz­lése után - a postaköltség megtérítése mellett - elküldik. Az „őszinte Szó" Társkereső Szolgálat kon­zultációs lehetőséget ajánl fel a bemutatkozó levél megírásához, a válaszlevelek értelmezé­séhez és a választáshoz, a kapcsolatteremtés­hez. Az egyedülálló olvasóknak ajánljuk, hogy ha valaki megtetszik lapunkban, írjanak a fenti címre, ahonnan eljuttatják levelüket a jelige tu­lajdonosához. Jelige: „Az élet szép, Tenéked magyarázzam?" Érettségi előtt álló szekszárdi osztálytársak vagyunk és „krónikus fiúhiányban" szenve­dünk. Az idei szilveszteri bulit már nem akar­juk „lányos felállásban" tölteni. Ha velünk akarsz bulizni, írj! Nem baj, ha nem vagy „Ró­meó jelölt", mi sem vagyunk Júliák. Viszont udvarias, kedves, jó modorú legyél. Az sem baj, ha csendes, visszahúzódó vagy. Magunk­ról: átlagos külsejű és gondolkodású lányok vagyunk. Fő dolgunk a tanulás lenne jelenleg, de job­ban szeretünk olvasni, jó filmet nézni, zenét haügatni, kirándulni, úszni. Kedvenc helyünk nyáron Dombori. Imádjuk az Eddát, szeretünk kosárlabdázni. Ha tudsz kosarazni, beveszünk a csapatba. Ha nem szívesen úszol, megvár­hatsz a parton. Ha nem tudsz jól táncolni az sem baj, mi sem tudunk. Tudunk viszont gon­dolatokat cserélni komoly témákról is. Pálya- választás előtt állunk. A nagybetűs ÉLET, ha még manapság létezik Uyen, érdekel bennün­ket. Nem érdekel viszont az alkohol, a drog. Nem szívesen járunk discóba sem. Ha komoly gondolkodású vagy, nemcsak hülyéskedni akarsz, ha tartalmas baráti kapcsolatokat kere­sel, ha kellemes, hasznos időtöltésre vágysz, gyere közénk! Válaszolj jeligénkre! Jelige: „Mindig lesz nyár és szerelem" Átlagos külsejű és testalkatú 41 éves (175/80), reál beállítottságú férfi vagyok. Távol áü tőlem a romantika, a nagy szavak és vallo­mások. Csöndes, halk szavú, inkább visszahú­zódó alkat vagyok. Szeretem a természetet, ki­rándulást, pecázást, olvasást, a jó filmeket. Azaz csak szeretném, mert semmire sincs időm, nem tudok a mindennapi taposóma­lomból küépni, elborítanak a hétköznapi ten­nivalók. Bemutatkozásomhoz tartozik, hogy mi hárman vagyunk. Kislányom 5, kisfiam 10 éves, egyedül nevelem őket. Anyagi körülmé­nyeim rendezettek, sőt jók. Csak éppen hiány­zik az életünkből valaki. Gyermekeim anyára vágynak, női szívre és kézre, gyöngédségre, rendszerre életükben. Én társra vágyom, akiért (akivel) érdemes megállni a hajszában, aki mel­lett lehet élvezni az élet apróbb örömeit is. Tel­jes életet szeretnénk élni. Egy újrakezdéshez szeretnék társat találni olyan hölgy személyé­ben, aki hozzám hasonlóan gondolkodik. Ha gyermekét ő is egyedül neveli, akkor pláne megértheti problémámat. Az újrakezdéshez ki­tartással, aktivitással, jószándékkal, kompro­misszumkészséggel rendelkező hölgyet kere­sek. Együtt könnyebb és szebb lenne az élet, ha sikerülne két csonka családból egy boldog, tel­jes családot összekovácsolni. Én erre készen ál­lok. Jelige: „Korhatár nélkül" Falun, családi házban élő, 36 éves, 182 cm magas, erős alkatú szakmunkás vagyok. Már majdnem megszoktam a magányt, ám kezd egyre rosszabb lenni. Nehezen barátkozom, kissé zárkózott vagyok, így a szabadidőmet nincs kivel megosztanom. Szeretem az őszinte­séget, ragaszkodó vagyok. Keresem azt a höl­gyet, aki kibillent magányomból, aki megértő, aki szeret kapni és adni, s aki hozzám költözne. Zenészek, figyelem! A Magyar Művelődési Inté­zet és a Táncházi Kamara Táncháztalálkozó '94 címmel népzenei pályázatot hirdet népzenei együttesek, hang­szeres szólisták, énekesek számára. E pályázattal lehetőséget kívánnak biztosítani ahhoz, hogy a népzenei mozgalom legszínvonalasabb zenei pro­dukció CD lemezen és műso­ros kazettán megjelenhesse­nek, ill. a XIII. Országos Tán­cháztalálkozó és Kirakodóvá­sár kamaratermi koncertjein és az élő lemezbemutatón bemutatkozhassanak. Pályázni hagyományhű népzenei anyaggal, ületve e szellemben készített feldolgo­zásokkal lehet. A kazettán be­küldendő hangfelvételek idő­tartama együtteseknél max. 30, szólistáknál max. 15 perc lehet. Kérik, az előadók nevét, ének-, és a műsorszámaik pontos feltüntetését is. Bekül­dési határidő: 1993. november 30. Magyar Művelődési Inté­zet Népművészeti Osztálya, Budapest, 1011. Corvin tér 8. A beérkezett pályázatok közül szakmai bizottság vá­lasztja ki a hangfelvételen, ü- letve a lemezbemutatón köz­reműködő együtteseket és szólistákat, valamint javasla­tot tesz a kamaratermi koncer­tek résztvevőire. A zsűrizést követően nyüvános értékelést tartanak. A pályázati kazettá­kat archiválják. A felvételeken közremű­ködő előadók költségtérítés­ben részesülnek, honoráriu­mukat hanghordozók formá­jában kapják meg. A pávakörök, a népi együt­tesek, a citerazenekari mozga­lom együttesei, a hagyomá­nyőrző előadók és hivatásos zeneszerzők tevékenysége nem tartozik a pályázat tár­gyához, így felvételeiket nem tudják elfogadni. A pályázat támogatói: Mű­vészeti és Szabadművelődési Alapítvány, Népművészeti Egyesület, Muharay Elemér Népművészeti Szövetség. Az olvasó véleménye Ingyenreklám?! Kétszer is megnéztem a címlapot: biztos, hogy a Nép­újságot olvasom? Mert eled­dig nem volt divat a lapban (főként nem címoldalon) a fi- zetetlen és ízetlen, szirupos reklám. Márpedig e hétvégi számban bizony fehéren-feke- tén erről van szó: első oldalas tudósítást olvasok egy szak­orvosi magánrendelő megnyi­tásáról, névvel, címmel, stb., ahol is államtitkárunk (nem szakmai) családbaráti minő­ségben emeli az esemény fé­nyét. A cikk sejtetni engedi a ráfordítás 10 milliós nagyság­rendjét (az összeget „némi apró"-ként aposztrofálva), amelynek hála a (gondolom más rendelőkben szerzett) „tapasztalatok szülte rémület" „üyen milliőben" legott köddé válik, s halk zene mellett fáj­dalom és kellemetlenség men­tesen, hogy azt ne mondjam élményként zajlik a beavatko­zás és a beteget úgy kell majd lekváros kenyérrel hazacsalo­gatni a rendelőből... Olvasom, olvasom, s rá­döbbenek: még almát sem kell ennem előtte, mint borkósto­láskor, hogy konstatáljam: ez bizony rosszízű! A „frissen szakvizsgázott" doktort talán életkora ment­heti valamelyest, hogy ezt nem vette észre - a cikk szer­zőjét viszont nem. Nem vagyok szakmabéli, így talán jobb, ha mindezt mint olvasó én írtam le (bár csodálnám, ha a konkurencia szó nélkül hagyná). A téma jogi oldalát mélyebben nem ismerem, meglehet, nincs is oly körülhatároltan szabá­lyozva, mint gondolom, etika­ilag mindenesetre számomra igen nehezen emészthető. Véleményem összegzése­ként íme a sportoldalra kí­vánkozó végeredmény: Tisz­tességtelen Reklám-Szakmai Esélyegyenlőség 1-0. Dr. Gergelyffy László Szekszárd Tisztelt Gergelyffy Úr! Köszönettel vettem levelét, hiszen egy olyan kérdést ve­tett fel, bár igazán kár, hogy ilyen ingerülten, ami szak­mánkat is nap mint nap fog­lalkoztatja: hol a reklám és a tudósítás, az olvasó számára új információ adása közt a ha­tár, különösen, ha a lap - és bizonyára Ön is ezt érzékel­hette -, felkarolja a vállalkozá­sokat, különösen, ha fiatal emberekről van szó. Termé­szetesen abban a nem titkolt reményben is, hogy mint hir­detők üzletpartnereinkké vál­nak, vagy máris azok. Soha A Pro Pannónia Kiadói Alapítvány pályázata A pécsi székhelyű Pro Pan­nónia Kiadói Alapítvány pá­lyázatot hirdet 1994 és/vagy 1995-ben kiadásra kerülő mű­vek megjelentetésére. A pá­lyázat benyújtásának feltéte­lei: pályázni kész kézirattal vagy szinopszissal (és a hozzá mellékelt legalább egy kidol­gozott fejezettel) lehet. A pá­lyamű tárgyával, témájával és/vagy a szerző személyével kapcsolódjon Baranya me­gyéhez vagy a dél-dunántúli régióhoz. Műfaji megkötött­ség nincs. A Kuratórium kü­lön figyelmet fordít azon pá­lyázatokra, melyek valami­lyen formában kapcsolódnak az 1996-ra tervezett Vüágkiál- lításhoz. Kedvező szakmai el­bírálás esetén előnyt élveznek azok a szerzők, akik pálya­munkájuk megjelentetéséhez nem tette szóvá még egyetlen olvasónk sem, ha netán - és nem egy esetben az első olda­lon - adtunk hírt új üzletek nyitásáról, megújuló üzletek bővülő választékairól, esztéti- kusabb elrendezéséről, autó­szalonokról, telefontársasá­gokról, mezőgazdasági vállal­kozásokról, vállalkozók üzlet- filozófiájáról, termékbemuta­tókról, a különféle vállalkozá­sok beindításának feltételeiről konkrét példákon keresztül, és sorolhatnám a végtelensé­gig a lapunkban megjelent és az Ön által is csak ez egy eset­ben kárhoztatott cikkeket. Mi­ért nem ingerli egy olajkút vagy egy virágüzlet, netán egy magánpatika, egy üzlet­ház megnyitásáról szóló tudó­sítás? Ez az, amit nem értek, és talán nem vagyok ezzel egye­dül. Vagy a szakmai esélye­gyenlőségbe nem tartozik a magánrendelőt nyitó fiatal fogorvos? Ráadásul az, aki aznapi lapunkban, amikor le­velét megkaptam, nem kevés pénzért hirdetve árulja el neve mellett pontos címét, a rende­lések időpontját, szolgáltatá­sairól a bővebb információt? A tisztességesen informáló újság úgy gondolom e terüle­ten (mármint vállalkozások) sem rekeszthet ki egyetlen szakmát sem. Úgyhogy az Ön által jelzett végeredményt én megfordítom: 0:1. Továbbra is tisztelve önálló véleményét: Kamarás Katalin főszerkesztő valamüyen pénzügyi forrással már rendelkeznek. Ebben az esetben az Alapítvány kiegé­szítő támogatást nyújt(hat) a mű megjelentetéséhez. A pá­lyázati kiírás alapjául szolgáló források - az egyes munkák kiadási költségeitől függően - néhány pályamű díjazását és megjelentetését teszik lehe­tővé. A pályázatokat név és pontos cím feltüntetésével le­het benyújtani a Baranya Me­gyei Könyvtár - Pannónia Könyvek Szerkesztősége cí­mére (7601 Pécs, Pf. 100). Be­nyújtási határidő: 1994. január 31. Á pályázat elbírálására áp­rilis végéig kerül sor. A dön­tésről a résztvevőket szemé­lyesen és a sajtó útján értesítik. Útközben Csak egy mozdulat és életben marad! (Az alábbi cikk az Autó Revű című lap őszi számá­ban jelent meg.) Sokan úgy gondolják, hogy jól kitámasztott kézzel és lábbal is lehet úgy fékezni az ütközés pillanatában te­hetetlen testet, mint ahogy az öv teszi. Ez egyértelműen tévhit! A felszabaduló ha­talmas mozgási energiát végtagjaink még 40 km/h sebességnél sem képesek le­fékezni. Mert mit is csinál az öv? Hogyan ment életet? Az öv az előre száguldó testet megfogja és vissza- kényszeríti az ülésbe. A vé­dekezésbe, megelőzésbe ek­kor lép be az ülésbe beépí­tett és a testmagasságának megfelelően beállított fej­támla, amely az ilyenkor ve­szélyes nyakcsigolya sérü­léstől véd meg. Egyes típu­soknál a vezetőt újabban az ütközés pillanatában önma­gától felfújódó légzsák védi. Ä biztonsági öv feladata ket­tős: amellett, hogy ütközés­kor megóvja az utasokat a kirepüléstől, minimálisra csökkenti a gépkocsi belső tartozékai - kormány, visz- szapillantó tükör - okozta sérülések lehetőségét. Ők már tudták A biztonsági öv nem nap­jaink találmánya. Gustav Desire Lebeau francia szakember már 1903-ban kidolgozta ennek a rendszernek az elvét. Igaz, alkalmazásra csak az 1960-as években került sor, és az USA-ban, valamint a fejlettebb nyugati országok­ban jóval később, 1970. után tették kötelezővé. Magyarországon 1977. jú­lius 1-jétől írta elő a KRESZ a két első ülésen a bizton­sági öv felszerelését és al­kalmazását. A bevezetést propagandakampány és szigorú ellenőrzés követte, s ennek volt köszönhető, hogy a gépjárművezetők 82 százaléka alkalmazta. A ké­sőbbiekben - 1984-ben - ez az arány a járművezetőknél már 67, az utasoknál 35 szá­zalékra csökkent. A mintavételek most is 70 százalék körüli arányt mu­tatnak, a gyakorlati tapasz­talatok szerint viszont nem éri el a 40-50 százalékot, sőt a hátsó üléseken, valamint a lakott területeken belül még rosszabb az arány. Katt... Ez év március 1-jétől la­kott területeken kívül a hátsó ülésen is használni kell a biztonsági övét. 1992. július 1-jétől csak olyan gépkocsit lehetett forga­lomba állítani, amelyiknél a hátsó rögzítési pontokra az övék fel vannak szerelve. Fontos még, hogy a hátsó öv helyett biztonsági gyerme­külés is beszerelhető. Mint az eddigi tüzetes vizsgálatok megállapították, ütközés esetén a hátsó uta­sokra is ugyanolyan veszé­lyek leselkednek, mint az el­sőkre, sőt, veszélyeztethetik az első ülésen utazókat is. A hátsó ülésen utazók még jobban ki vannak téve a te­hetetlenségi erőnek, hiszen ők nem is láthatják át telje­sen a gépkocsi előtti szituá­ciót, még csak fel sem tud­nak készülni az ütközésre. Kimutatások bizonyítják: háromszor annyian halnak meg öv nélkül, mint az övét használók. Álló járművek ütközésekor négyszeres a védőhatás, faroló, felboruló kocsinál ötszörös. (Folytatjuk.) Tolna Megyei RFK, Közlekedési Osztály (x) i i t

Next

/
Thumbnails
Contents