Tolnai Népújság, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-14 / 240. szám
4 »ÚJSÁG PAKS ÉS KÖRNYÉKE 1993. október 14., csütörtök „Város — képek" Pakson Kisvárosi hangulat a Deák Ferenc utcában Halló, képviselő úr! A fenti mondattal kezdtem volna Figler János országgyűlési képviselővel tervezett beszélgetésemet, ha elérhető lenne a telefonon. De nem az. Mint megtudtam, új lakásba költözött, s egy kb. 20 méteres telefon- kábelt kellene beépíteni ahhoz, hogy az új helyen is „éljen" a vonal. Nos, az ebben illetékes cég felvilágosítása szerint erre leghamarabb az 1994-es év elején kerülhet sor. A honatyák mandátuma négy évre szól, a következő választások jövő év elején lesznek, tehát ezek szerint csaknem egyidőben zajlik majd a választási küzdelem és a kábelépítés. Addig is a választók tartsák a kapcsolatot az országgyűlési képviselővel levélben, esetleg postagalambbal, vagy más, egyéni módszerrel... Várják választóikat Paks város képviselőtestülete soron következő ülését október 19-én, kedden, 14 órai kezdettel tartja. A testületi ülésen csak négy napirendi pont szerepel, utána 17 órától a képviselői közmeghallgatás lesz. A közmeghallgatás alkalmat ad arra, hogy a képviselő- testület előtt vessék fel a paksi polgárok gondjaikat. A Paksi Atomerőmű Részvénytársaság felkérésére a pécsi Janus Pannonius Tudomá- nyegyetem kommunikációs tanszéke nemrégiben felmérést készített „A lakosságnak a hulladéktároló felépítésével kapcsolatos véleménye" címmel. Azon hét falu lakóit keresték fel, akik a PA Rt. korábbi megkeresésére pozitív választ adtak a területükön elvégzendő telephelykutatásokhoz. (Ezek: Bátaapáti, Grá- bóc, Mórágy, Mőcsény, Udvari, Erdősmecske, Fazekas- boda.) Amint az a tanulmány előszavából kiderül, „a jelen felmérés nem egy már végbement, lezajlott esemény értékelése, hanem sokkal inkább folyamatban lévő változó és cseppfolyós történésekről készített pillanatkép". Ebből a dolgozatból most kommentár nélkül azokat a részeket adjuk közre, melyek a PA Rt. tájékoztatási és kapcsolattartási tevékenységére vonatkoznak, a sikertelen ófalui próbálkozást követően. Az időzítés és a kezdetek A PA Rt. pályázati felhívása nagyon jó időben érte el a falvakat, hisz a rendszerváltás és Szonda a helyhatósági választások után mindegyik településen megfigyelhető volt egyfajta pezsgés, törekvés arra, hogy a falu sorsát a saját kezükbe vegyék. Ez legtisztábban az önállósodási törekvésekben, a körzetesítés káros hatásainak felszámolásában jelent meg. Úgy látszott ekkor, hogy a PA Rt. ajánlata - a nukleáris hulladéktározó megépítése - teszi lehetővé ennek az önállósodási folyamatnak a gazdasági megalapozását, ezért mondtak a települések ilyen nagy számban igent a pályázati megkeresésre. Igen sikeresen támogatta ezeket a reményeket a PA Rt. aktív fellépése: a falugyűlések, a tájékoztatók, a paksi kirándulás. Mindez azt sugallta, hogy komoly befektetővel, igazi érdeklődővel találkoztak, akikre sorsukat is rábízhatják. Látogatás az atomerőműben Az ügy kezdeti sikereiben döntő szerepet játszott - szinte minden értintett településen - a paksi atomerőműben tett látogatás. Minden faluban kihangsúlyozták, hogy ez mekkora hatást gyakorolt még a makacs ellenzőkre is, menynyire megváltoztatta az emberek gondolkodásmódját az atomtemetővel kapcsolatban. Nemcsak olyan szempontból volt fontos ez a kirándulás, hogy az emberek mintegy kielégíthették kíváncsiságukat, s személyes tapasztalatokat szerezhettek egy köztudottan stratégiai jelentőségű vállalatnál, hanem az események egy szimbolikus szintjén. A kicsi, elmaradott, mellőzött falu fontosnak, s ezzel összefüggésben partnernek érezhette magát. Paks mintegy levetette mitikus hatalmát, szétfoszlott a megközelíthetetlen, nagy erővel és korlátlan befolyással rendelkező állami nagyvállalat képe. A vele kapcsolatba kerülő falu - mely közigazgatási és politikai értelemben éppen ekkor vált önállóvá - ebben a szituációban is egyenrangú félnek tarthatta magát, saját identitását erősíthette ezzel. Az egyes falvak vezetői, illetve aktívabb polgárai utalni is szoktak arra, hogy a végső döntés az ő kezükben van. O. P. (Folytatjuk.) Szüret a Vácikában Somogyi Imre bácsi januárban lesz 80 éves. Ahogy mondja: „még Ferencjóska idején születtem". A családban a kovácsmesterség volt a hagyomány, kovács volt Imre bácsi édesapja, öccse, az lett ő maga is. Régen itt volt a műhely - mutat a ház mellé -, de az idők változtak, s Imre bácsi a paksi konzervgyárból ment nyugdíjba. A nyugdíj után még 13 évig dolgozott a gyárban, mondja nem kis büszkeséggel a még ma is szálfate- remtű mester. — A szőlővel tulajdonképpen a nyugdíj után kezdtem el foglalkozni. Emlékszem még a régi időkre, amikor Gerjenben a Szuprics család birtokán szedtünk. Későn szüreteltek a Szupri- csék, tán már november is volt, de a szőlő egy délelőtt le lett szedve. Este a kis nádkunyhóban ültek az emberek, ettük a birkagulyást, s ittuk hozzá a bort, ahogy ez a szüreten dukál. Imre bácsival visszamegyünk az időben, amikor a paksi legény orosz fogságba esett, mégpedig Németországban. Emlékszik az első amerikai katonára is, akit meglátott: fekete volt és rágógumit rágott. - Ráültem a batyumra, úgy csodáltam. — Lám, lám, elment az idő. Az én kis feleségemet, a paksi Laszlóczki Máriát 47-ben vettem el, ma pedig itt ülök, egész nap őrzöm a szőlőt a Vácikában, mert vendégeket várunk a szüretre. — Milyen lesz a termés? — Szép, az már látszik. Jó bor lesz belőle. — Szereti a bort, Imre bácsi? — Már csak múlt időben lehet beszélni róla, ma már egy kortyot sem iszom. Időközben megérkeznek a vendégek, ismerősök Németországból, akik szívesen töltenek néhány napot Magyarországon. Mint az egyik vendég mondja a megterített asztalnál: olcsó ez a vidék. Az egyik nyugdíjas vendég már másodszor jön ide vissza, három napi keresetből megvan a magyarországi víkend. Jártak Kecskeméten, voltak a bugaci csárdában, végigbuszoztak a Balaton partján, most a paksi szüreten vesznek majd részt, s nem maradhat ki a budapesti kirándulás. „Szép ez az ország!" - summázzák, s emelik poharukat. Imre bácsi vendégei valóban „besegítenek" a szüretben, no persze itt elsősorban a szórakozáson, a számukra szokatlan élményen van a hangsúly, nem a munkán. Eördögh Gabi „Túljelentkezés" a földárverésen Utoljára az agykontroll-tan- folyamon volt annyi ember a paksi művelődési központban, mint az elmúlt héten lezajlott földárverésen. A Münchenből hazalátogató kitelepített, az egykori téesz vezetői és a kordnadrágos parasztbácsi egyaránt nagy érdeklődéssel tanulmányozta az árverési hirdetményt. A lezajlott esemény tapasztalatairól Fejes Balázzsal, a Tolna megyei kár- rendezési hivatal árverés-vezetőjével beszélgettünk. — Az árverésre az adatfelvétel kedden kezdődött, száz embert regisztráltunk. Maga a licit szerdán kezdődött volna, de reggel 9-től délután fél 5-ig ismét adatfelvétellel ment el az idő, mert még 120-an jelentkeztek az árverésre. Az árverés tehát 220 emberrel, licitálóval indult. A paksi Aranykalász tsz földjei szerepeltek a listán. Ez a terület 2.700 aranykorona értékű. Majdnem teljesen elkelt. A tapasztalatok szerint főként az erdőre volt nagy kereslet, 700- 10.000 forintig keltek el, aranykoronánként. — Mekkora volt az az erdőterület, mely árverésre került? — Az imsósi ártéren lévő, 13 hektáros erdő. Nagy volt az érdeklődés a szántók iránt is, aranykoronánként 500-3.500 forintig kelek el. Az első napi árverés - mint már említettem - fél 5-kor kezdődött, és éjjel 11 órakor fejeződött be. Ekkor még, mondhatni, időben voltunk, de másnap, amikor a paksi Dunamenti Egyesülés tsz és a dunakömlődi Szabadság tsz földjeire került volna a sor, ismét 120 ember jelentkezett az árverésre. Jelen pillanatban 312 személy akar kárpótlási jegyével földterülethez jutni. Csütörtökön sikerült az árverést megkezdeni, délután 2-től este 9-ig tartott. Az erdők ismét kapósak voltak. A legmagasabb licitet szántóterületért ajánlották, aranykoronánként 3.700 forintot. — Véleménye szerint mi az oka ennek a nagy „földéhségnek"? — Először is, a legtöbb kárpótlásra jogosult szeretne minél előbb túladni a kárpótlási jegyén. Másrészt az idősebbek közül nagyon kevesen akarják maguk művelni a földet, legtöbben kiadják művelésre a tsz-nek, egyéb gazdálkodó szerveknek, mert szükségük van arra biztos jövedelemre. — Előfordulhat akkor, hogy az árverésen már a jövendő bérbevevő licitál? — így van. — Milyen érdeklődés várható a paksi állami gazdaság földjeire? — Már most látható, hogy túlságosan sokan jelentkeznek, körülbelül 250-en. — Az első földárverés tavasz- szal volt Pakson, nyáron lezajlott a második, s most ismét licitáltak a paksiak. Milyen következtetések vonhatók le? — Egyértelmű, hogy a föld ára növekedett. Tavasszal a terület jelentős része 500 és 1.000 forint között kelt el aranykoronánként. Nyáron már lemérhető volt, hogy növekedett a földéhség. A kárpótoltak többsége a jelek szerint földre váltja a kárpótlási jegyét, nem másba fekteti. — A földárveréseknek ez év végéig be kell fejeződniük. Véleménye szerint maradnak-e majd olyan földterületek, melyek nem kelnek el az árveréseken? — Egy kevés marad, itt Pakson véleményem szerint nagyon minimális mértékben. — Ezeknek a földeknek mi lesz a sorsuk? — Részben a tsz-ek, részben az önkormányzatok kapják majd meg. eördögh A Pankl-Hoffmann Pakson Rendkívüli testületi ülésen tárgyalták meg a képviselők az osztrák Pankl-Hoffmann cég magyarországi kereskedelmi részvénytársaság vételi ajánlatát, mely 3500 négyzet- méter terület megvásárlására irányult az ÖMV benzinkút és az uszoda közötti üres telken. A cég a megvásárolt területen egy élelmiszer diszkont áruházát kívánna felépíteni és működtetni. A nevezett cég üzemelteti Pécsett a „jó és friss" hálózatot, az „Eldi" élelmiszer diszkont hálózatot. Az előbbi széles választékú minőségi élelmiszerkínálatot takar, míg az utóbbi széles skálájú választékot, de egy-egy cikkből csak szűk kínálatot. Érdekesség, hogy minden élelmiszer előre csomagolt, ezért igen kevés személyzetet alkalmaznak. A képviselők a vételi ajánlatra igennel szavaztak, a terület ára négyzetméterenként 1200 forint. Mindezek mellett a cégnek olyan beépítési vázlattervet kell készíteni a paksi önkormányzat számára, melyben a moduláris rendszerben bővülő áruház képe kibontakozik, mivel a cég első ütemben - a jövő év első felében megnyíló - 5 ezer négyzetméteres eladótérrel, és kb. 1200 négyzetméteres kiszolgáló területtel rendelkező diszkont áruházzal kívánna bekapcsolódni Paks és környékének kereskedelmi kínálatába. A moduláris rendszer a következő lépésben lakberendezési tárgyak, bútorok és cipők árusításával bővülhetne. Kétéves a Paksi Képtár A múzeumi hónap kapcsán beszélgettem Halász Károly festőművésszel, a Paksi Képtár igazgatójával az új magyar festészet képviselőiről és arról az elképzelésről, amely a jövőben az ifjúság vizuális nevelésében jelentős szerepet szánna a képtárnak. Mint azt Halász Károly elmondta, már a jövő tanévben az első osztályos gyerekek emelt szintű rajzoktatás keretében sajátíthatnák el az iskolai tanrendbe épült óraszám szerint azokat az alapismereteket, melyek segítségével a későbbi tanulmányaik során szakosodhatnának a különféle iparművészeti formák elsajátítására, például korongozás, fazekasság, szőnyegszövés, stb. A jövendő alapfokú művészeti iskola a képzés során hasznosítani kívánja azt a szellemi tőkét, mely a képtárat az Iparművészeti Főiskolához és a Képzőművészeti Főiskolához fűzi. Természetesen ahhoz, hogy mindez valósággá váljon, pénz, szakember, helyiségek és határtalan lelkesedés szükséges - vélekedik Halász Károly. A Paksi Képtár novemberben ünnepli fennállásának kétéves évfordulóját. A város egyik büszkeségének számító intézményben olyan művészek alkotásai láthatók, akiknek neve közismert a nyugati világ műértő közönsége előtt. A teljesség igénye nélkül íme néhány név: El-Kazovszkij, Bak Imre, Nádler István, Szurcsik József, Záborszky Gábor, s természetesen maga Halász Károly, akinek a nyár folyamán volt kiállítása Montpellierben és Nizza mellett, Evelyne Canus galériájában. A művésznek jövő hónapban nyílik kiállítása az olasz Franco Daganival közösen Budapesten, a Fészek klubban. A Paksi Képtárat már számon tartják a szakmában, sőt, műveket kémek kölcsön tőle, így került például az Emst múzeumba Galántai György egyik alkotása, a miskolci múzeumba pedig Kopasz Tamás egyik műve. A képtár anyaga is egyre bővül, nemrég került ide több Kolbe Mihály grafika, melyet a Kolbe Alapítvány és a művész özvegye ajándékozott a képtárnak. Az igazgató szerint létfontosságú a jelentősége az időszakos kiállítások termének, mivel itt tekinthetők meg a már második éve megrendezett Vizuális Alkotótelepen részt vevő művészek munkái. A kiállítás bezárása után itt mutatják majd be a képtár új szerzeményeit. e.g. Részlet a képtár gyűjteményéből i
