Tolnai Népújság, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-04 / 206. szám
12 NÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1993. szeptember 4., szombat Amsztit látni... és élni! Életkép az óvárosból, avagy a graffitik városa (is) Az ember amikor felkel az első itthon töltött éjszaka után, enyhe borostával, szarkalábakkal, átesik a szobákban rendezetlen rendetlenségben lévő bőröndökön, rájön, jobb, ha minél előbb papírra veti az elmúlt két hét élményeit. Az emlékezet ugyanis sikamlós, kár lenne nélküle. Különösen, ha a végső összegzés egyértelmű: feleim, Amszterdamtól sokat lehet várni, és sokat is fogtok kapni! Vigyetek magatokkal biciklit és pumpát! Megérkezésünk napján a MELKWEGBEN rögtön egy Jamirocjuai-koncertet sikerült elszalasztanunk. Kezdeti lendületünk hamar fásultságba csapott át, amikor kiderült, hogy az angol acid jazz dance bandára már minden jegy elkelt. A belépő 15 holland pénzegység volt, amit szorozzon be mindenki öt- vennel és megkapja az átszámított árat. Egyébként Amszterdamban a napi 15-20 koncert beugrói egyenként 0-25 gulden között ingadoznak. Ezt a kiadott ingyenes (!) programfüzetekből, újságokból mindenki megtudhatja. Ezek figyelmes precizitással adnak támpontot az idegeneknek a különböző kulturális eseményekről. De egyelőre maradjunk csak a koncerteknél. Következő próbálkozásunk színhelye a PARADISO volt, ahol aznap este a Los Lobos amerikai-mexikói mixet tálaló zenekar lépett fel. Délután sikerült becsempészni magunkat a hátsó bejárón, így egy kis ideig szemtanúi lehettünk, hogyan is áll össze tőlünk nyugatabbra a technika. Meglepetésünkre itt nem láttunk sörözgető, flangáló, veszekedő roadokat, csak pedáns iparosokat. A zenekar frontembere észrevett minket (kénytelen volt, mert majdnem fellöktük), s mosolyogva köszönt ránk. Másnap ugyanez egy étteremben megismétlődött. (Hm... Ha eszembe jut, hogy itthon akad szekszárdi zenész, aki nem köszön, csak mert a harmadik (!) koncertjük után némi hiányosságokról merészeltem írni...) Persze, az amerikai nem tudhatta, hogy számomra a koncertjük dögunalmasnak tűnt. Telt ház volt, vagy 1200 ember, és mi nem győztünk csodálkozni, hogy a hollandoknak milyen kevés elegendő a jó hangulathoz. Rajtunk talán csak két-három vodka segített volna. Maga a hely egy váróteremre emlékeztetett, később kiderült, nem is „sokat" tévedtünk a funkciót illetően, ugyanis azelőtt templom volt. Ja, különben minden profin szólt, de ez arrafelé nem megy hírszámba. Számomra a legszimpatikusabb hely címet a SLEEPIN ARÉNA nyerte el, amelyhez kapcsolódott egy ifjúsági szállás és egy étterem-söröző-ká- vézó is. Rengeteg külföldivel találkoztunk, a szó nemes értelmében volt ifjúsági centrum. Jellemző módon itt sikerült megtudnunk a HASH-MARIJUANA MÚZEUM címét is, amely a legtöbb bédekkerben igencsak titkolva vagyon. A koncertterem legfeljebb 3-400 ember befogadására alkalmas, de nem is voltunk többen 150-nél. (A bárpultnál itt is, mint majdnem mindenütt, 2,50-ért árulták a sört.) Előzenekarként egy holland banda, bizonyos Indian Summer lépett színpadra. Eddig egy CD-jük jelent meg, és a pszic- hadelikus country rock kategóriába sorolják stílusukat. Pontosan nem tudom, mit takar ez, az viszont bizonyos, hogy kis magyar különítményünket az 50 perces program után úgy kellett felmosni. A gyönyörűségtől. Mintha az R.E.M. zenei világát és a Sexe- pil lendületét összemosnák. Ezek után az amerikai Pat Mears and Band már a legjobb szándékkal sem szerezhetett újabb katartikus élményt. (Egyébként is, mint később kiderült, az amerikai zenekarok nem hoztak számunkra szerencsét. Mindegyiket olyan „valahol már hallottam, csak az jobb volt" kategóriába tudtuk helyezni.) A MELKWEG minimum Európa-hírű hely, kávézóval, galériával, s minden egyébbel, ami az álomdossziéban megtalálható. Nem véletlen a titulus: multi media. Szinte naponta lépnek itt fel nemzetközi hírű együttesek, a legtágabb stílushatárok között. Itt is két amerikai bandát fogtunk ki: Hollyfaith, Matthew Sweet. Az előbbi tetszett jobban, különben meg lásd. a fentieket. Nem mindenhol kell belépőt fizetni, a legtöbb jazz-klubban például nem. Ahogy a VONDELPARKBAN sem, ami a Central Parknak egy kicsinyített változata - Hollandiában. Ebben a parkban állandó színpadon zajlanak az események. Mi, meg még párezren, a vasárnapot választottuk, amikor is harmadvonalbeli (de nem rosz- szabb!) előadók próbálták odafigyelésre késztetni a sziesz- tázó publikumot. Az előbb megemlítettem a klubokat. Amszterdam belvárosa - kis túlzással - három dologból tevődik össze: kávézó, étterem, klub. E három között biciklik, utcai zenészek és villamosok helyezkednek el. Itt biciklivel jár a diplomata, a prostituált, az egyetemista, meg a nagymama is. Mindenki, aki még tud mozogni. Az utcai zenészek leginkább a jazz-re vannak ráhangolva, ahogy a kávézók, klubok többsége is. Ami nem azt jelenti, hogy nincs hard-rock kávézó, illetve homoszexuális klienseket vonzó bár. A villamosok kifestett állapotban is tudnak csilingelni, stílusuk a Cola-reklámtól a legvadabb avantgárdig terjed. A kábítószert úgy kínálják az árusok, mint nálunk a feketézők sikerfilmre a mozijegyet. Köztudott, ebben az országban a könnyebb szerekhez könnyű hozzájutni, akár utcán, akár kávézókban. E szerek történetéről ad kimerítő áttekintést a HASH-MA- RIJUANA MÚZEUM. Ugyanebben az utcában találhatjuk meg azokat a hölgyeket, akik egészen másfajta szert árulnak egyszál bikiniben. ízlés kérdése... A múzeumok közül a VAN GOGH-tárlat egyértelmű csalódás, persze, nem a képek, hanem a környezet miatt. Mintha az egész azt szolgálná, hogy minél több embert, minél kevesebb idő alatt átpaszírozzanak. Aki itt műt tud élvezni, az már tényleg sznob. A STEDELIJK MÚZEUM, ahol Chagall, Picasso és jónéhány nagy név mellett szintén található Van Gogh, fantasztikus skálán nyújt élményt: a legmodernebbektől a klasszikusokig. Van itt egy igazi bár is, ahol órafejű emberek múlatják az időt, miközben hamisítatlan bárhangultba csöppen az érkező. A TORTURE MÚZEUM a különböző korok kínzóeszközeit eleveníti fel, korhű díszlettel. Nem messze tőle kiállításnak is beillő fegyverboltot találhatunk, egyedül ágyúkat nem láttunk a polcokon. Talán a pult alatt. A bolhapiac nagyban hasonlít az Ecserihez, csak annyi a differencia, hogy itt mindenből háromszor annyi van. Találó, hogy a Waterlooplei- nen található, ugyanis tényleg olyan az ábra, mint egy végső csata utáni kiárusítás. Fotó és szöveg: KRZ E cikk létrejöttéhez nagyban hozzájárultak Herskovits Iván szóbeli és írásbeli útmutatásai, ezért köszönet neki. Amszterdami képeslap - biciklikkel Csak egy utcai zenekar a téren Akiktől padlót fogtunk: Indian Summer Természetes arcszín Lassan a ZUG-oldal is kezdi visszanyerni természetes arcszínét, a régi, megszokott, augusztusban szüneteltetett rovatok újraindulnak. Túl vagyunk egy Metallican, egy Depeche Mode-on, egy Diákszigeten, egy Bon Jovin, egy EFOTT-on. Embert próbára tevő programok voltak, de soha kisebb feladatokat. Wave Muszáj szólnom a Living Colour új, sorrendben negyedik lemezéről. (Time's Up, Vivid, Biscuit E.P.) A címe Stain, 13 pazar darab van rajta, abból a jól bevált dologból, amit csak ők tudnak: feszes funky, szertelen punk, nyers rock és fekete jazz keveréke, a pontos összetétel kiismerhetetlen. Az énekes felülmúlhatatlan, a dobos a szakma egyik legjobbja, a gitáros őrült kicsit és az új basszusgitáros is nagyon bevált. Nemrég jelent meg az Infectious Grooves második nagylemeze, ami hasonló hangulatú, kedves kis szaggatás. A Suicidal Tendencies és a Jane's Addiction tagjaiból alakult zenekar - melynek első lemezén a jó öreg Ozzy is besegített - most ismét bemutatja, hogy a megengedettnél nagyobb hangszeres tudás az elmeállapotot már károsan befolyásolja. Az is biztos, hogy a Led Zeppelin még élő tagjai elcsodálkoztak az Immigrant Úgy tűnik, Szekszárdon - az önkormányzat segítségével - mégiscsak megvalósul a ZUG, násnéven kic (kult. if. centr.). Nem akarunk semmit elkiabálni, de a Kadarka utcában egy nagy épület programokért kiált. Csak a város képviselőinek többsége is hallja ezt meg. ZUG Song ilyentén feldolgozásán, valamint a Fame című David Bowie szerzemény sem hitte, hogy egyszer még így hozzányúlnak. Ha már a tehetség túlburjánzásánál tartunk, meg kell említenem, hogy megjelent egyik kedvenc zenekarom, a Primus új lemeze is, de róluk bővebben már szóltam, illetve szólni is fogok. Kis hazánkban is megjelent nemrég egy kazetta, melyen az együttes tagjait nem gátolja a hangszer zenéjük előadásában. A zenekar neve Drums, programjukon pedig valamiféle etno-jazz szerepel, sok ütőssel, az előtérben egy szopránszaxofonnal, korrekt-kemény basszus, és igen érdekes szintetizátor alappal. A kazetta kissé rövid, a számok pedig kicsit hosszúak (5 szám 37 perc), a Miles Davis és Pat Metheny, valamint a magyar népdal-jazz standard feldolgozás sem szól rosszul, azonban úgy érzem, a saját szerzemények az album igazi fénypontjai. „pápai" Mozgóképek Tisztességtelen ajánlat Redford a régi. Van képe felajánlani az anyagi összeomlás szélén álló házaspárnak, hogy ad egymilliót - egy éjszakáért, annak hölgytagjával. Majd elfelejtjük, nem gondolunk rá többet - ezzel az elmélettel elfogadja a házaspár az ajánlatot. Azt már a kevésbé rutinos mozibajárók is gyorsan kitalálhatták, a dolog közel sem így fog működni. Innentől beindul a Redford-henger, nincs az az asszony ki megállna előtte, még a csodálatos Demi Moore sem. Férj, kutya, lakás otthagyva, ?őt még az egymillió dolcsi is. Különböző lélektani fondorlatok után odáig fajul az egész történet, hogy az asszony kezd beletörődni a Redford melletti jólétbe, a férj meg rájön, feleség nélkül is van élet a Földön. Viszont közeledik a film vége, így felgyorsulnak az események, újraéledhetnek a nézők igaz szerelembe ölt reményei. Ugyanis Redford rájön, Demi sohasem tud úgy ránézni, mint a férjére, ezért visszaengedi őt. Ráadásul sok más moziban ülő hölggyel ellentétben, a feleségnek volt is kedve visszakozni. Nagy sóhaj a film végén: Redford szabad préda maradt. KRZ ZUG-tárlat Laborcz Flóra A SZÉK. Könnyed báj, frivol fricska - pont egy székkel szemben vagy mellette? Rajta felhők vagy madarak kergetik egymást. Ülőkéjén rádobott plakát, ködmön vagy egy domborműves táj. Játék-játék az anyaggal, a tárggyal, a lelkűnkkel, hangulat mely oldhat, köthet, vonzhat, taszíthat. -BP.Fotó: Ótós Réka k A c
