Tolnai Népújság, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-23 / 222. szám
4 KÉPÚJSÁG PAKS ÉS KÖRNYÉKE 1993. szeptember 23., csütörtök Ünnepelt az Ifjúsági Iroda Aranylakodalom Madocsán „édes" gyerekek mennyi keserűséget okozhatnak a szülőknek. Mindkét lányuk Madocsán él. Közben telt az idő, 1960-tól a téeszben dolgoztak Éva néniék, Lajos bácsi brigádvezető lett. Mint mondja, nyugdíj után három nehéz év következett, megszokta a munkát, az állandó tevékenykedést, s bizony nehéz volt elfogadni, hogy most már csak a ház körül foglalhatja el magát. Amikor az elmúlt 50 évről kérdezünk, az mondják, szép volt, jó volt az együtt töltött idő. ők is összezördültek, nincs enélkül házasság, de mindig kibékültek. No és rengeteget dolgoztak, amíg bírták. Most már nem olyan az egészség, mint volt, csak any- nyit végezhetnek a ház körül, amennyit bírnak. — Nincs addig baj - mondja Éva néni könnyek között - amíg együtt vagyunk. A legnagyobb örömünk, ha jönnek az unokáink. Mindig az az első kérdésük: mit kell segíteni. Nagyon szeretjük őket, a lányainkat és a kis dédunokát. Egyetértésben élünk, a családunk megbecsül minket. Csak attól félünk, valamelyikünk egyszer majd egyedül marad, elveszíti a párját. Egyedül már nem jó semmi... Venter Marianna A születésnaphoz torta is dukál A paksi „kismamás trükk" Történt egyszer, hogy egy paksi vállalkozó létrehozott egy betéti társaságot. Ez egyáltalán nem mondható törvényellenes dolognak, de a folytatás már igen. A társaság ugyanis felvett több szülés előtt álló kismamát, akiknek a törvényben előírt legmagasabb munkabért biztosították, bruttó 75 ezer forintot. Ez nagyon szép így első hallásra, ám az alkalmazás „feltétele" az volt, hogy a jövendő anyukák egy-két hónapon belül táppénzre kerüljenek. Mikor ez megtörtént, akkor a társadalombiztosítás a táppénzt ez után a bruttó 75 ezer forint után folyósította - volna - a betéti társaság számára. További cégen belüli megegyezések alapján az igencsak szép Összegből az érintett kismamák nettó 15-20 ezer forintot kaptak volna kézhez, a pénz többi része pedig a betéti társaság tulajdonosainak a markát ütötte volna. Még időben feltűnt a társadalombiztosítási igazgatóságnak, hogy a társaság alkalmazottai mind szép sorjában táppénzre készülődnek. Vizsgálódni kezdtek hát, s így derült fény erre az igencsak könnyű pénzszerzési forrásnak bizonyuló trükkre. Feljelentést tettek a paksi rendőr- kapitányságon, mely azóta befejezte a nyomozást, s vádemelési javaslattal az ügyészségnek adta át. Egy igen szomorú következmény már most levonható az ügyből: feltételezhetően több kismama marad hamarosan az ügyből kifolyólag juttatás nélkül... e.g. Papp Lajos és felesége az ajándék virágkosárral Az oldalt szerkesztette: Venter Marianna Várjuk olvasóink további információit, észrevételeit. Üzemcsarnok-avatás Dunakömlődön Emeletes luxus autóbusz hozta az ingolstadti vendégeket Dunakömlődre, a Bichlma- ier-Forst Kft. asztalosüzemének avatására és felszentelésére, az elmúlt héten. Egész napos programmal tették emlékezetessé az üzemavatót, az ünnepség és az azt követő fogadás helyszíne a kömlődi faluház volt, s újdonságnak számít, hogy az ingolstadti vendégek és a kft. kömlődi dolgozói barátságos futballmérkőzéssel pecsételték meg a munkakapcsolatot. Este néptáncbemutató emelte az amúgy is jó hangulatot. A közös vállalatot a múlt év tavaszán alapították, mára az alaptőke 28 millió forint, a tulajdonosi arány pedig 50-50 százalék. A befektetések értéke a beruházásban mindkét fél részéről 1-1 miihó német márka. A nagymúltú, bajorországi Karl Bichlmaier cég látott fantáziát abban, hogy közös vállalatot alapítson nyílászáró szerkezetek gyártására. A késztermékek 50 százalékának biztos piaca van Németországban. Az elkészült asztalosüzem 1400 négyzetméter alapterületű, aljzata akácrönkökből van kirakva, mely nemcsak csúszásgátlóként, hanem melegpadlóként is funkcionál. A csarnokban 40 millió forint értékű gépparkot telepítettek a minőségi áru gyártásának érdekében. A vállalat jelenleg 16 szakképzett asztalost foglalkoztat, többen közülük az ingolstadti cégnél ismerkedtek meg a német precizitással, pontossággal. A tulajdonosok elképzelései szerint a jövőben nemcsak a gyártás, hanem a termékek beszerelése is a vállalat profiljába tartozik majd. A cég által gyártott nyílászárókra 6 év garanciát vállalnak. Az alapanyag zömében orosz fenyő. A termelés eredményeként a kívánt színben és méretben készült, beüvegezett nyílászárók hagyják el a vállalat telephelyét. eördögh Kari Bichlmaier vágta át a szalagot az avatáson Népek ékszerei Paksra érkezett a Bécsi Néprajzi Múzeum Népek, ékszerek címet viselő kiállítása a hét elején. Érdekessége a tárlatnak, hogy valódi mozgó-múzeumot látogathatnak az érdeklődők, a képek és a tárgyak ugyanis egy autóbuszban kaptak helyet. Az ázsiai, afrikai, óceániai és amerikai ékszerek és díszek felölelik a Kolombusz előtti idők leleteit és a ma dísztárgyait. Az autóbuszos kiállítás ma még megtekinthető a paksi városháza előtti téren, 10-18 óráig. Baleset az erőműben - szimulálva A címben szereplő baleset szerencsére nem valódi volt, hétfőn, a szirénapróbát megelőzően „mutatták be" a paksi atomerőmű területén lévő szimulátorban a köztársasági megbízottaknak, akik az egész ország területéről ékeztek. A feltételezett atomerőműves baleset a nemzetközi skála alapján 4-es fokozatba volt sorolható, mely kisméretű radioaktív anyag kibocsátásával is járt — a szimuláció szerint. A szirénapróbával egyidejűleg megtartott módszertani foglalkozáson, a Területi Nukleárisbaleset-elhárítási Bizottság értékelte és meghatározta a baleset következményeit és javaslatot tett a szükséges intézkedésekre. Az operatív, a titkársági és a tájékoztatási munkacsoport döntéseket hozott, illetve elkészítette a lakosság számára a sajtóközleményeket. A paksi Védelmi Bizottság a polgármester vezetésével meghatározta a városra és környékére vonatkozó részletes feladatokat. A szimulátorban az események fél óra alatt zajlottak le. A valóságban egy ilyen feltételezett baleset következményeit néhány nap alatt lehet felszámolni. A szirénapróba és a módszertani foglalkozás része az atomerőmű és az országos, valamint a regionális hatóságok balesetelhárítási tevékenységének. Mint a továbbiakban megtudtuk, a módszertani bemutató egyik célja az volt, hogy az elsőként létrehozott Déldunántúli Nukleárisbaleset-elhárítási Bizottság szervezetét, munkamódszerét a többi régió megismerhesse és a tapasztalatokat a saját bizottsága felállításakor hasznosíthassa. e. g. Az elmúlt hétvégén a Paksi Ifjúsági Iroda ötéves „születésnapját" ünnepelték az iroda munkatársai és a meghívott vendégek. Az intézmény a pártállam idején működő Ifjúsági és Sporthivatal „gyermeke". A létrehozásához szükséges összeget 1988. őszén nyerte el a művelődési központ. Az öt évvel ezelőtti megnyitón dr. Pongrácz Antal, az Állami Ifjúsági és Sporthivatal elnökhelyettese vett részt, a mostani születésnapon pedig Bor Imre, Paks város polgármestere. A rendszer változott, az iroda tevékenysége azonban nem. Széleskörű információkkal áll a fiatalok rendelkezésére, légyen az szabadidős programok skálája, vagy a hétköznapi életben hasznos tájékoztatás. Szolgáltatásai között szerepel koncertjegyek beszerzése is. Segítséget tudnak nyújtani iskolai kirándulások szervezéséhez, szállást keresnek, illetve foglalnak, programokat állítanak össze. A felsőoktatási intézményben tanulók számára címlistát tudnak adni külföldi ifjúsági szállásokról is. Tanácsadóin keresztül igyekszik a fiatalok mentálhigiénés, orvosi, illetve jogi problémáin is segíteni. Pétersz Mária, az iroda vezetője elmondta, hogy a paksi iroda is tagja a Magyarországi Ifjúsági Információs Tanácsadó Irodák Országos Szövetségének. A szövetségi tagság által élvezik a szakmai keret adta előnyöket. így sikerült kialakítani a számítógépes hálózatot, aminek köszönhetően most 14 másik irodával tudnak összeköttetést teremteni az információáramlás érdekében. Nagy sikere volt az idén tavasszal pályakezdő munka- nélküli fiatalok számára szervezett egyhetes tréningnek is. Az iroda vezetője arra a kérdésre, hogy véleménye szerint mit igényelnek, illetve igényelnének még a paksi fiatalok, azt válaszolta, hogy érzése szerint nincs elég program a számukra a városban, nem található egy olyan hely, ahol összejöhetnek, együtt lehetnek. Az iroda nem egy klub. Tapasztalatai szerint sok az úgynevezett „problémás" gyerek. Ha eljutnak az irodában, megpróbálnak segíteni rajtuk, összehozzák őket olyan emberekkel, intézmények képviselőivel, akik esetleg segítséget nyújthatnak nekik. e. g. A madocsai Papp Lajos és felesége, Éva néni nemrégiben ünnepelték házasságkötésük 50. évfordulóját, vagyis az aranylakodalmat. Takaros otthonukban kerestük fel őket, mindjárt a rengeteg, gyönyörű virágot dicsérve, melyek már az utcai virágágyásnál fogadják a belépőt, s kísérik egészen a szobáig, kertben, házfalon, szinte minden talpalatnyi helyen. Mint mondják, mindketten nagyon szeretik a virágokat. Az elmúlt hét szombatján tartott családi ünnepség nagyon szép volt, mesélik. A két lányukon, hat unokájukon és a dédunokán kívül ott volt Éva néni testvére a családjával Németországból, valamint a református lelkész úr is, aki előtt megújították az 50 éve tett fogadalmat. A három hetes dédunokát említik legnagyobb ajándékként. A Papp házaspár életútja nem nevezhető mindennapinak. Lajos bácsi születési helye az Amerikai Egyesült Ál- " lamokban található McDowell városa. Szülei ugyanis kivándoroltak az ígéret földjére, a tengeren túl ismerkedtek meg és házasodtak össze, fiuk is ott született. Lajos bácsi 6 esztendős volt, mikor a család visz- szaköltözött Magyarországra. Mint mondja, még mindig emlékszik rá, milyen furcsa volt beilleszkedni a falu életébe, az iskolában is nehezen szokta meg a magyar beszédet. Éva nénivel, aki madocsai leány volt, 1943. szeptember 15-én kötöttek házasságot, de nem voltak felhőtlen mézeshetek, mert a férjet már várta a SAS-behívó. A háború után az egyéni gazdálkodók igencsak keserves élete következett. A földet bérelték, s mire teljesítették a beadási kötelezettségeket, alig maradt valamijük. Nagy vagyon nem állt a házaspár háta mögött, ahogy Éva néni mondja: egy szoknya, egy nadrág, ez volt minden vagyonuk, mikor összeházasodtak. Életük munkája ez a kis ház, a porta. Lajos bácsi és Éva néni tehát dolgozott látástól vakulásig, de boldogságukat nem ez árnyékolta be, hanem az, hogy nem született gyerekük. Meggondolták, megfontolták, aztán úgy döntöttek, „hoznak egyet". így került a családba az állami gondozásból a 9 éves Edit, majd a 6 éves Piroska. Nagyon jó gyerekek voltak, mondja Éva néni könnyes szemmel, s azok mind a mai napig. Mindig, mindenben szívesen segítettek, segítenek. Hálájuk, szeretetik a legtöbb, amit adhatnak. Nagy boldogság ez, mert hányszor látni-hallani, hogy v 4
