Tolnai Népújság, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-23 / 222. szám

1993. szeptember 23., csütörtök DUNAFÖLDVÁR «ÚJSÁG 5 Volt egyszer egy benzinkút A vállalkozó, aki elégedetlen a rendszerrel Tüzelőolajat Földváron csak a Lukács Kft. árult Még nem nyilatkozom - mondta egy hónappal ezelőtt Lukács Lajos, mondhatnánk úgy is: a Lukács Lajos, a Lu­kács Kft. vezetője, a földvári benzinkutas, aki sokak sze­mében csaló, másokéban ál­dozat. Egy biztos: ez a név a köztudatban öszefonódott az olajüggyel, talán a lopott ka­bát-esethez hasonlóan, tulaj­donában lévő töltőállomásnál egymást érték az ellenőrzések. Tehát elérkezett az idő, azt várná az ember, most aztán kipakol, Lukács úr azonban nem sieti el, különben is, azt mondja, elege van a sajtóból, mert az csak a szenzációt haj- hássza. Az üzemanyag-kereskedő először is kijelenti: mindenkit feljelent. Mert besározták, megrágalmazták. Lehetet­lenné tették a praxist. * Az első ellenőrzés július 23-án érte az üzemanyagtöltő állomást: rendőrség, vám­szerv, energiafelügyelet, és fogyasztóvédelem tartott röpke terepszemlét, ez utóbbi szerint a tulajdonos számára nem váratlanul, erre több jel is utalt. Először is: Lukács Lajos nem volt megtalálható, má­sodszor egy kutat már lezárt saját kezűleg, éppen azt, amelyből az állítólagos szennyezett gázolajat mérték ki. A fogysztóvédelmi fel­ügyelő mintát vett a gázolaj­ból, amely már szemrevétele­zés alapján is rossz minőségű­nek találtatott, s ezt az Állami Ásványolaj Minőségellenőrző Intézet vizsgálatai alá is tá­masztották. L. L. szerint az el­járás nem volt egészen helyt­álló, mert a felügyelő a töltő­pisztolyból vette a mintát, ami csak azért volt szennyezett, mert „felkapta a piszkot", vagyis a „dzsuvát", ha a tar­tályban lévő gázolajat nézik meg, az egészen tiszta lett volna. Erről azonban nem tudtak megbizonyosodni a vendé­gek. Az ellenőrzés „szenzá­ciós" felfedezése ugyanis az volt, hogy száz köbméteres gázolajtartály nem volt megta­lálható, a jelen lévő alkalma­zott sem tudott hollétéről. Ez lett az ominózus rejtett tartály, amely egyesek szerint mani­pulációra adhatott okot. Az energiafelügyelet, mi­után L. L. megmutatta a tar­tályt, jelentésében számos biz­tonságtecnikai hiányosságra hívta fel a figyelmet, például a tartály visszalobbanásgátlóval nem volt ellátva. A tárolt tűz­veszélyes folyadék nem volt jelölve, csak a kútkezelő tudja, melyik tartályban milyen fajta anyag van. Ezen felül a tulaj­donos nem tudta bemutatni a tartályok tömörségi nyomás­próba jegyzőkönyvét, a kalib­rációs táblázatát, valamint a villamos berendezések vizsgá­latait igazoló jegyzőkönyvet. A töltőállomás nem rendelke­zik az energiafelügyelet létesí­tési és használatbavételi en­gedélyével sem. A nevezett szerv kezdeményezte az ál­lomás működésének felfüg­gesztését a város polgármes­terénél, aki azonban, mint is­meretes, ennek a felszólítás­nak nem tett eleget. Az Állami Energetikai és Energiabizton­ságtechnikai Felügyelőség pedig nem hatóság, a kutat csak az önkormányzat zárat­hatja be. L. L. azt kérdezi tőlem, tu- dom-e milyen az a visszalob- banásgátló. Szégyellnem kel­lene, autós létemre fogalmam sincs arról, mi gátolja meg a benzinkútnál, hogy visszalob­banjon a cigarettacsikkem pa­razsa. Az egy szűrő, mondja. Úgy tűnik, nem tulajdonít nagy jelentőséget az egésznek. Áz előbbinél lényegesen vá­ratlanabb volt az a három nappal későbbi „szemle", amelyet a Tolna megyei rend­őrség mellőzésével, a fővárosi rendőrfőkapitányság különle­ges ügyosztálya és a VPOP az írott sajtó és a rádió képviselő­inek kíséretében hajtott végre. Kodba Ferenc a Tolna Megyei Rendőrfőkapitányság bűnü­gyi osztályának vezetője a tényt nem kívánta minősíteni. Minősítette volna a módszert L. L., ő azonban meglehetősen kínos helyzetben érezte ma­gát, amikor a fegyveresek gyűrűjében a rádióriporter az orra alá dugta a mikrofont. „Ezek akkor értem jöttek, úgy, hogy ha találnak valamit, ak­kor visznek is magukkal" - emlékszik vissza. Nem vitték magukkal, amit kerestek, vagyis gyanúsan pi­ros gázolaj-tonnákat nem ta­láltak. Elhangzott viszont a neve egy rádióriportban, mint azé, akinél vizsgálatot tartott a kü­lönleges ügyosztály, egy ve­zető gazdasági hetilap pedig azokon az autósokon sajnál­kozott, akik nála vásároltak gázolajat. * Az olajkereskedő „jó öreg" Nissan terepjárója könnyedén eszi meg azt a néhány kilomé­tert a város két vége, a ben­zinkút és Vilmos-puszta kö­zött van. L. L. itt vásárolt a volt szovjet laktanya területé­ből egy darabot a Duna-par- ton, hogy majd a családdal egyszer kiköltözik az idilli környezetbe. A pusztán jelen­leg egy romos tanyaépület van, a közeli szurdok pedig 13 darab hatvanezer literes tar­tályt rejt. Innen lopott el július 6-án fényes nappal nagy mennyiségű fűtőolajat a bajai olajos maffiózó, és ezzel in­dult a Tolna megyei rendőrök nagy fogása. L. L., bár tőle lop­tak, mégis rossz hírbe kevere­dett, az járta róla, hogy rejté­lyes kapcsolat fűzte a tolvaj­hoz, az utólag felajánlott neki bizonyos összeget fiktív szám­lákkal együtt, L. L. viszont visszautasította. Természete­sen ebből egy szó sem igaz. Különben is L. L. a százha­lombattai olajfinomítóból szál­lította közvetlenül az olajat. A tanya egyébként valóban szép természeti környezetben fekszik, s emellett értékes ré­gészeti lelőhelynek mondják, bronzkori telep volt valami­kor. Hogy mennyire értékes, arról a szakember hosszas un­szolásra sem hajlandó nyilat­kozni, vélhetően azért, mert a régészetet látja feláldozni egy attól idegen ügy oltárán.- Itt vannak azok az értékes leletek - mutat le L. L. a terep­járó ülése mellett hányódó cserépdarabokra. Lehet, hogy többet érnek, mint az autója - kockáztatom meg, L. L. ne­vetve igazat ad. O elsősorban azt nem érti, miért most jutott eszébe a régészeknek ásatni. Miért nem erőszakoskodtak az előző negyven év alatt, amikor szovjet katonák tartot­ták ott lőgyakorlatukat? Lehet, hogy gyávák a régé­szek? *- Uraim, önök csak feltet­ték az i-re a pontot ezzel az el­lenőrzéssel, ezt mondtam a fogyasztó érdekvédelmisek­nek is, úgy is abba akartam hagyni az egészet, hát most gyorsabban abbahagyom. Az utóbbi időben alig volt for­galmam, a rezsit se fedezte a bevétel. • L. L. nem elégedett a rend­szerrel, amiben őt - mondja - lejárathatták, a vámtisztek pedig megúszták. Az hírlik róla, a jég hátán is megél, ami végül is hihető, hiszen nem benzinkutasnak született, az ántivilágban is „osztályidegen utakon" hajtotta fel a betevőt, azelőtt tüzelő kiskereskedő, valamint zöldséges volt. Az emberek szerinte az ő pártján állnak, a szemébe legalábbis inkább azt mondják, hogy na, Lajos veled aztán jól kibabrál­tak, a kuncsaftok viszont el­maradtak. Az emberek még attól sem vesznek benzint szí­vesen, akinek ellopták a kabát­ját, hát még attól, aki ellen szabálysértési eljárás van fo­lyamatban. L. L. azt mondja, szó sem lehet arról, hogy még egyszer induljon a helyható­sági választásokon.- Szóval, kit fog feljelen­teni?- Most még senkit, megvá­rom, amíg lezárul az ügy, de aztán az összes újságírót, és hivatalt. Tóth Ferenc A készlet elfogyott, a kút bezárt Húsz éve írták Ifjú grafikusok duna- földvári bemutatkozó kiál­lításáról számol be a Tolna Megyei Népújság 1973. szeptember 22-i száma. Az egyik kiállító a dunaföld- vári Kurucz István. A megnyitóra ötven meghívót küldtek szét a községben, a meghívottak közül azonban senki sem je­lent meg .. .A tudósító egyébként az alkotásokban „az ötletek szellemes ki­bontakoztatását" tartja a legfigyelemreméltóbbnak. A lap szeptember végén adta közre a megyei közle­kedésrendészet 1973-as ér­tékelését a megye közleke­désbiztonságáról. A bal­eseti térképen Dunaföldvár mellett satírozott körök áll­nak, anak jeléül, hogy a megyében Szekszárd után itt történt a legtöbb halálos baleset. A cikk a dunaföldvári körforgalmi rendet jónak ítéli. Mélygarázs: nincs jelentkező Elmaradt a szeptember 16-ra tervezett lakossági fórum, ame­lyen Dunaföldvár központjában mélygarázs építésére vállal­kozó Dózsa Gergely tartott volna tájékoztatást az érdeklődők­nek, és potenciális vásárlóknak. Miután a fórumon a vállalko­zón kívül senki nem jelent meg, a környezetbarát létesítmény építése várhatóan a távoli jövőbe tolódik. A jelentkezőknek egyébként a vételár felét kellene előlegként befizetni, amely összeg felett azonban a vállalkozó nem rendel­kezne, ez csupán a hitelező pénzintézet felé jelentene garanciát a beruházónak. Ahhoz, hogy az építkezés megindulhasson húsz jelentkezőre - és tőkéjére lenne szükség. A garázsok ára változatlanul 380 ezer forint. Összehasonlí­tásképpen két évvel ezelőtt a Kommunális Kft. háromszázhat­van ezer forintért árulta a szintén központi helyen lévő Ifjúság téri garázsokat. Hol menekültek a törökök? Pinceveszély: bárhol, bármikor A szakembereknek és hoz­záértőknek nem volt meglepe­tés a múlt héten a földvári híd feljárója előtt, a Sóház utcában történt csőtörés és annak nyomán keletkezett pincebe­szakadás. A város alatt pince- rendszer húzódik meg, ami hasonló veszélyeket rejthet magában. Lajkó Andor, az önkormányzat műszaki veze­tője elmondta: elvileg bármi­kor előfordulhat hasonló, megvannak a „pinceveszé­lyes" területek. A Sóház utca alatt lévő pincék beomlását különösen a nagy teherforga­lom válthatja ki, mivel feltöl­tött területről van szó, s ez ne­hezen bírja főleg az egy hely­ben járó motorok keltette rez­gést. Veszélyeztetett terület a 6-os főúttól Nyugatra eső vá­rosrész, a vasútállomásig, és a történelmi városrészben szá­mos utca, így a Petőfi, Rá­kóczi, Ady utca, valamint a Bölcske és a Kadarka utca. A Paksi útnál a 6-os út alatt négy méter szélességben húzódott veszélyes pince, ez azonban már be van tömedékelve. A pincékről egyébként csak a la­kosok bejelentése alapján sze­rezhetnek tudomást a szak­emberek, az úgynevezett tö­rökkori menekülő járatokat még eddig nem sikerült meg­találni, ez további kutatást igényel. A pincék és más ve­szélyes üregek megszünteté­sére a Belügyminisztérium írt ki pályázatot, a város ezúton összesen huszonöt millió fo­rinthoz jutott, a most problé­mát jelentő Sóház utcai pince megszüntetésére pedig két millió forintot kapott. Tavaly összesen hatszázhatvannégy légköbméternyi üreget töme- dékeltek be hidromechanizá- ciós eljárással, ez a művelet köbméterenként hozzávetőleg tízezer forintba kerül. A múlt heti négy napos for­galomelterelésnek a kármér­lege: a kamionok egy akác és egy diófát döntöttek ki, húsz méternyi járdaszegélyt tettek tönkre, az önkormányzat ke­zelésében levő utak pedig több ponton megsüllyedtek. S' Atkukkantó „Szőke" olaj Újvárosban is Dunaújvárosi vonatko­zásai is van Fejér megyei, hto-val kapcsolatos vissza­éléseknek. A megyei főkapitányság eljárást folytat a helyi Pet- rolans Kft. ellen, amelynek vezetőjét más bűncselek­mény gyanújával már hó­napokkal ezelőtt őrizetbe vették. Bombariadó az iskolában Múlt pénteken ismeret­len telefonáló azt közölte az újvárosi Bánki Donát Szakközépiskola portásá­val, hogy bombát helyezett el az épületben. Az iskolát átkutatták, a bejelentés vaklármanak bizonyult, megszakított tanítási nap helyett teljes szombati taní­tási napot rendelt el az ön- kormányzat oktatási titkár­sága. Irodalmi estek Solton Összevonta a solti ön- kormányzat a község két kulturális intézményét, a művelődési otthont és a könyvtárat. A Vécsey Könyvtárban így ősszel irodalmi est-sorozat indul, amelynek vendége lesz a többi közt Piros Ildikó és Huszti Péter is. Hogy tudjuk, mi merre Nem kell iránytűt vásárolni a dunaföldvári polgárnak, ha éppen Európába igyekszik, a gimnázium épületének tetején a széllel, esővel, tűző napsü­téssel dacoló csinálmány pon­tosan mutatja az irányt, igaz, légvonalban. Kinek Keletre, kinek Nyu­gatra.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents