Tolnai Népújság, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-22 / 221. szám

4 MÉPÚJSÁG DOMBÓVÁR ÉS KÖRNYÉKE 1993. szeptember 22., szerda Paplakszentelés KaDosszekcsőn (Folytatás az 1. oldalról.) A rekonstrukciós munkák során először a templom erő­sen megrongálódott tornyát állították helyre. A keresztet hordozó torony rézborítást kapott. A papiak felújítási munkáira a községben hosszú évekig szolgálatot teljesítő tb. esperes, Pirgi Tivadar el­hunyta után került sor. A kor­szerűsítés kapcsán az épület a mai kor igényeinek megfele­lően kívül-belül megújult. Központi fűtést szereltek a házba, festettek, mázoltak, a szobák új burkolatot kaptak. A rekonstrukciós munkák összesen 1,2 millió forintba kerültek. A papiak ünnepélyes fel­szentelésére, mint arról előze­tesen hírt adtunk, az elmúlt hét csütörtökjén került sor. A település katolikus lakosi számára nevezetes esemény este hat órakor, szentmisével kezdődött. A templom szinte zsúfolá­sig megtelt, á helyieken kívül Az olvasó írta Lassú az ügyintézés A felújított épület fogadó szobája, irodája rultak a templom és a papiak megújulásához. /. kováts Fotó: Degré Dombóvárról is jöttek hívők Kaposszekcsőre. A szentmisét követően Mayer Mihály me­gyéspüspök felszentelte a paplakot. Ezután az önkormányzat fogadást adott azok tisztele­tére, akik adományaikkal és kétkezi munkájukkal hozzájá­Kívül is megújult a papiak Torony, rézborítással XJtpaLcllca­A Szekszárdról Dombó­várra haladók egy ideje ta­pasztalhatják, hogy javítják az útpadkát a 65-ös út mellett. Mint azt a Közúti Igazgató­ság Szekszárdi Üzemmérnök­ség helyettes vezetője, Frazon Ferenc elmondta, a hatos fő- közlekedési út és a hatvanötös út elágazójától a teveli elága­zóig tartó útszakaszon a fény­visszaverő vezető oszlopokat a szekszárdi üzemmérnökség dolgozói kiszedték, az útpad­kának a kátyús részeit feltöl­tik, a csapadékvíz elvezetését akadályozó kiemelkedő ré­szeknél pedig földnyesést végeznek. Ezt követi 50 méte­renként a műanyag vezetőosz­lopok visszahelyezése. A munkákat augusztus 23-án kezdték és a hétvégén befejez­ték. FKÉ fotó: degré Híreiket, informá­cióikat, közérdeklő­désre számottartó észrevételeiket to­vábbra is várja az oldal szerkesztője: F. Kováts Éva Sok vagy kevés idő két esz­tendő? lőnek sok, kinek ke­vés! De hogy két év mekkora adag idegességet, gyomor­rándulást, fejfájást tud okozni, azt egy ismerősöm kálváriajá­rása igazolja! Az illető lakást vett Dom­bóváron, egy panelházban, OTP kölcsönnel. Amikor 1992. tavaszán a megemelt részlete­ket harangozták be, no meg a kedvezményt azoknak, akik képesek a visszalévő törlesz­tést egyben leszurkolni, akkor ismerőseim is összeszedték a fellelhető „krajcárokat" és le­rótták a tartozásukat. De mivel nemcsak Isten malmai őrölnek lassan, hanem az OTP is így csak 1991. június 30-án kapták meg a hivatalos egyenleget, amiben a befiztés tényét elismerte a pénzitézet. így a tulajdonos joggal gon- cjolta azt, hogy a lakás most már az övé. A meglepetés ak­kor érte amikor el akarta adni a nevezett ingatlant. A birtok­lapon ugyanis ott díszelgett az elidegenítési tilalom, meg a tartozás még 1993. augusztus közepén is, aminek láttán hő­sünk előbb fehér lett, aztán lila, majd piros. Először még kapott levegőt, aztán már azt sem. így aztán, mielőtt ma­gyaros ékesszólásra nyitotta volna száját, elvágtatott a minden iratok-csekkek rejtek­helyére, és nagy sebességgel kutatott igaza bizonyítéka után. Miután a megyei szám­laegyenleg és a befizetést iga­zoló csekk is meglett, már gyorsan peregtek az esemé­nyek. Adatok, számok röp­ködtek oda-vissza a telefon­dróton, a megyei OTP számí­tógépei megerősítik az egyen­leg helyességét, a dátumok azonosságát. A hiba a másik, a dombóvári rendszerben volt. Telegráf oda is. Az ügyintéző hölgy kezdeti magas céje fo­kozatosan veszít rezgésszá­mából, majd kijelenti, hogy a „még mindig sáros" vevő, aki eddig azt hitte, hogy igazi tu­lajdonosa lakásának, - vigye be, és mutassa be igazoló ira­tait. Vevő bemegy, bemutat, igazol, elismerik. Szerencsé­jére a szükséges okmányok még két év és negyvenöt nap után is megvoltak. így végre a dombóvári OTP fióknál is tu­lajdonosnak ismerték el. Két év után nem semmi ez! Konrád László Tíz éve alakultak Jubiláló nyugdíjasklub A dombóvári városi Műve­lődési Otthon biztosít helyet már tíz éve a Vöröskereszt vá­rosi szervezete nyugdíjas klubjának. A jubileumi klub- foglalkozáson - ahol kuglóf­fal, üdítővel és borral megra­kott asztalok várták a tagokat, dr. Magda Tamás főorvos kö­szöntötte a több mint száz nyugdíjas klubtagot. Remé­nyét fejezte ki, hogy még több tízéves jubileumot ünnepelhet a városban elismerést szerzett csoport. A város lakói sokszor tap­solhattak a műkedvelő-ver- selő, zenélő, éneklő klubtagok által rendezett műsorokon. Megjutalmazták a klub alapító tagjait: Nagy Jánost, Velner Pálnét, Vörös Istvánt, és a Klub titkárát Szigeti Katalint. A jubileumi klubfoglalkozá­son Füleki Sándor zenéje mel­lett, a kultúrcsoport műsora adott kellemes perceket a munkában megfáradt, de a közösségben továbbra is munkálkodó asszonyoknak (ők vannak többségben) és fér­fiaknak.-tilinger­T úrakerékpáros szakosztály A dombóvári fiatal és ke­vésbé fiatal, ún. „kerneni" kerékpáros csapat tagjai a tekepálya klubtermében tar­tották soros összejövetelü­ket. Az elmúlt hónapokban több bírálat hangzott el, hogy miért egy szűk réteg­ből áll a csapat, miért nem nyitottak a város nagy­számú kerékpárosa felé. Az elhangzottak hatására - hir­detés útján - az alapítók vár­ták a közös kerékpározás híveit. Várták, de nem jöt­tek. A meghirdetett idő­pontban, szeptember 15-én 19 órakor egyetlen egy új érdeklődő sem jelent meg. Úgy látszik kívülről könnyű bírálni, mint közösen dol­gozni, szervezni, munkát vállalni a csapatért, a kitű­zött célokért. Az alapító ta­gok a jövőben Túrakerékpá­ros Szakosztály néven a Dombóvári Sportiskola ke­retén belül kívánnak tú­rázni. Jelenleg a feltételek megteremtésén dolgoznak.-tilinger­Gólyamentés - összefogással Az utóbbi napokban több helyről hallani híradást, fel­nőtt emberek által, gólyák el­len elkövetett - szándékos - gonosztettekről. Késő délután csengetésre ajtót nyitok. Egy kislány kér, jöjjek le mert két néni keres. A lépcsőházban két idős néni áll, egyikük kar­jában egy bekötött lábú gólya. Elmondják, hogy a szomszéd­jukban látták meg a sérült - el­lőtt lábú - repülni képtelen madarat. Hosszú tanakodás után elvitték az Allatfarm Kli­nikára - szerencsére már ilyen is van a városban - ahol első­segélyben részesítették a sé­rült gólyát. Azért kerestek meg, hogy valami állatvédő csoport részére segítsek eljut­tatni a gólyát, mert ők nem tudnak mit kezdeni a beteg madárral. Tanácsoltam, hogy vigyék haza a gólyát, majd ta­lálok valami megoldást. Tele­fonon felkerestem a városi tűzoltóságon Szemes Márton őrnagy urat - mivel náluk van vadaspark -, aki meghall­gatva a történetet, azonnal in­tézkedett a gólya elszállításá­ról. így a sérült gólya jelenleg a városi tűzoltóparancsnokság vendégszeretetét élvezi. Való­színű, hogy már nem indul társai után, így kénytelen lesz továbbra is a tűzoltók barát­ságos, gondozó társaságát él­vezni. Es végül hadd álljon itt a két segítő asszony neve: Kel­ler Ferencné és Téwald Jó- zsefné.-t-s­Kiállítás Nakon * A Dombóvár környéki településeken már bemu­tatkozott festményeivel Csonka Sándor. Most Nak község adott lehető­séget a festőnek, hogy képeit e település lakói is láthassák.-tilinger-

Next

/
Thumbnails
Contents