Tolnai Népújság, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-11 / 212. szám
12 WÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1993. szeptember 11., szombat ts Törd a fejed! Két héttel ezelőtti rejtvényünk megfejtése: tetőcserepek. A helyes megfejtést beküldők közül a szerencse a zombai Lőrincz Bernadettnek Vicces! A skót testvére kivándorolt Amerikába. Az otthon maradt fivér minden este két pohár gint iszik a kocsmában, egyet kedvezett. Nyereményét postán küldjük el. Aki kitalálja mit ábrázol Ótós Réka fenti képe, két hét múlva tudja meg, hogy helyesen tippelt-e. a saját, egyet fivére nevében. Egyik nap csak egy pohár italt kér. Meghalt a fivéred? - kérdi a kocsmáros. Mire a válasz: Dehogy! Elhatároztam, hogy leszokok a piálásról. Alig mertük a szemünket lehunyni éjszaka, úgy féltünk attól, hogy elalszunk. Úgy hajnali három táján persze kókadt az éberségünk, így aztán atyámnak hangos ordítással kellett felvernie nemcsak engem, kebelbarátaimat is. E kis kellemetlenség után izgatottan autóba ültünk, s egy bő félóra múlva a halastó partján voltunk. Butyovác nagybácsi már várt minket, nem túl kitörő örömmel, de azért meglehetősen szívélyesen. Már saját magához képest. Ugyanis nem valószínű, hogy a „te kölyök, ha még egyszer a lábamra lépsz, lecsaplak, mint Tarzan a majmát" fajtájú mondatok a nagyközönség megítélésében a szívélyesség kategóriájába tartoznának. De Tóni bácsi- kámtól ez szép teljesítmény volt, mivel ha nincs jó hangulatban, akkor nem mondja a fentieket, hanem megteszi. Egy árnyas eperfa alatt vertük fel a sátrat, s felfigyeltem rá, hogy Töcök közben gondterhelten sóhajtozik, s folyton az óráját nézi. Mikor megkérdeztem, miért ily ideges, pironkodva bevallotta, hogy körülbelül most veszik észre, a bátyja meg a barátai, hogy sátor nélkül érkeztek meg a Bükk-hegységbe. Kínos. Mint Töcök lafejtette, nem érzett Murphy megszólal Ha egy politikusnak valamilyen gondolata támad, többnyire teljesen félreérti. Egy jó jelszó ötven évre befagyaszthatja az elemzéseket. A kivétel erősíti a szabályt - és felborítja a költségvetést. Ha a gazdaság végre rendbe jön, minden egyéb tönkremegy. Nem lenne semmi baj a haladással, csak nem akar vége lenni. . Világok találkozása Aztán egyszer csak váratlanul, még csak be sem kopogtatva, leült közénk a csoda, olyan magától értetődő természetességgel, ahogy csak a csodák képesek. Már nem akart minduntalan elfutni előlem, már nem szégyellte, lopta vissza, tagadta le, amit előző nap nekem adott. És már én sem anyát kerestem benne, konok hitetlenkedés és áradó hinniakarás között botladozva borzongtam bele a varázslatba: hogy már valami egészséges, tőlem teljesen független lénynek, egy barátnőnek kijáró szeretettel szeretem. Sosem fogom elfelejteni azt a halhatatlanná nőtt mozaikdarabot, amin állunk egymással szemben, az orrunk összeér és ő azzal a csintalan, meleg manónézésével keresi a szememet: Olyan jó, hogy ilyen vagy. Hogy megmutatsz magamnak és hogy így megmutatod magadat is. Csak állt és nézett rám, míg be nem csukódott mögöttem a kapu. Azt hittem, most megkaptam azt a rég áhított, égre- írt igent, s mivel önként adta, ez már kétségbevonhatatla- nul, megmásíthatatlanul az enyém, valamiképpen mindörökké. De úgy látszik, az ígéretek, legyenek bármilyen szentek is, más csak arra ítéltettek, hogy mi, emberek megszeg- jük-megcsúfoljuk-megtagad- juk őket, puszta hangulatból, dacból, céltalan gonoszságból. Vajon meddig tart a szeretetünk ereje, ha az, akit megseb- zünk és betakargatunk vele, újra és újra orvul arculcsapja? Vajon meddig tart a hitünk hatalma, ha az, akiben hiszünk, a legváratlanabb pillanatban elárul minket? A világ borzalmas, értelmetlen. A reményt, hogy minden értelmetlenség és borzalom mögött értelem lappang, csak azok őrizhetik meg, akik mégis szeretnek. Most elvonultam a szigetemre, hogy elrendezzem őt magamban. Hogyan értessem meg vele, hogy bár még nem veszített el, igenis elveszíthető vagyok, akiért nap mint nap meg kell küzdenie? ítéletet nem tudok mondani fölötte, nem is akarok. De szélesre tárni sem tudom a lelkem kapuját, mert a megcsúfolt szeretet nehezen felejt. Mégis... Nagy és örök kincsekkel lettem gazdagabb mellette. Mellette döbbentem rá, hogy már a bölcsőben megkaptam és azóta is győztesen birtokom az egyetlen, oszthatatlan és nagybetűs igazságot. Aztán ez az igazság egyre ingoványosabbá vált, lassanként élettől, embertől idegenné zsugorodott. Nélküle mégis megmaradtam volna nála, mint egy langyos és biztonságos buroknál, mely megvéd attól, hogy kérdéseket kelljen feltennem. Mellette kezdtem megtanulni, hogy nem csak igazságokat, hanem lehetséges válaszokat keressek a kérdésekre, s ha nem találok válaszokat, merjem vállalni a kérdésekkel teli életet is, a a „mentudomok" sokaságával. Az én világom embertelenül szögletes volt, ridegen tiszta, sarkvidéki fénnyel. Ennek a világnak a mondatai megfellebbezhetetlenül lépnek rá az emberre, hatalmas, üres, súlyos és élettelen pontok zárják őket. Elmozdítha- tatlan cölöpök, ha hozzájuk láncolod magad, biztonságban vagy - de sohasem ismerheted meg, élheted át a legnagyobb mélységeket. Az ő világában vízesések vannak és vulkánok, meg mindent elnyelő mocsarak és a láthatatlan magasságokban nyúló hegycsúcsok. És kérdőjelek végeérhetetlen kaval- kádja. Zuhognak, felfakadnak, lehúznak és szárnyakat adnak. Egyszer azt kérdezte tőlem: hiszel Istenben? Azt feleltem: úgy hiszem, igen. Hisz neki köszönhetlek téged. Vagy neked őt? Ezek is azok közé a megválaszolhatatlanságuk- ban szép kérdések közé tartoznak, amiket tőle kaptam. Máskor azt mondta: én nagyobb vagyok a percnél! És tényleg nagyobb volt. Ezekben a pillanatokban biztosan tudtam, hogy nincs olyan, hogy halál. Illetve lehet hogy van, de olyan, hogy nem-lét, az nem létezik! És a bűn tényleg rossz? Ezt a kérdést is neki köszönhetem. Az emberségem felvállalására tanít. Arra, hogy ne szégyelljem, fojtsam el, tartsam kellemetlennek és kiirtandónak, utálatosan idegennek magamban a rosszat, hogy ne latépni és megtagadni, hanem elrendezni és elfogadni tudjam magamban. Olyan jó lenne most meztelenül szaladni az esőben, és sírni, sírni, sírni, a lelkünk legmélyéből fakadó könnyeket! És hallgatni a belőlünk felzúgó, lila orgonaszót! És nagyont hörpinteni a hajnali derengés pipacsillatából! S hallani a szorongó, lehajtott fejű kopogtatást a lelkem kapuján. És kinyitni az ajtót, megállni a küszöbön és azt mondani: vártalak. Finta Judit Önéletrajz XXVII. lelkiismeretfurdalást, mivel a sátorra nekünk is nagy szükségünk van, egyedül a nem túl távoli, és valószínűleg igen goromba megtorlástól tart. Megnyugtattuk, hogy mellette állunk nagy gondjában, s folytattuk a sátorverést. Hajlékunkat szépen berendeztük, Tóni bácsi érdeklődve figyelte az egész munkálatot, közben pipázott, és szidta a fináncokat. Ez utóbbit nem egészen értettem, mert soha, semmi dolga nem volt velük. Tóni bácsi egyébként nem messze lakott sátrunktól, egy eperfák övezte kis faházikóban, ami engem gyermekkoromban a gonosz boszorkány mézeskalács házára emlékeztetett. Volt egy kutyája, a Blöki, aki a híres rajzfilmfiguráról kapta a nevét, s fajtiszta korcs volt. Volt még vagy egy tucat tyúk is a ház körül, többnyire az eperfa ágain ücsörögtek, s egyáltalán, furcsa jószágok voltak, mert egészen elvadultak nagy szabadságukban, s ha Tóni bácsi tyúkhúst akart enni, általában légpuskával lőtt le egyet közülük az eperfáról. (Egyszer megajándékozott minket is egy példánnyal, jóanyám három napig főzte, de utána is olyan szívós volt a hajdani szárnyas húsa, hogy még a kutya sem tudta elrágni. A levesének azonban fenséges íze volt.) Miután kialakítottuk a körletet, Tóni bácsi közölte, hogy itt nemcsak móka kacagás lesz ám, mert a napi rendszeres kocsmai túrájának ideje alatt nekünk kell majd őrizni a té- esz halait. Mit mondjak, tetszett az ötlet! A nap kellemesen telt, ebédre Tóni bácsi halászlét főzött, aztán heverész- tünk a napon, vagy céltalanul kószáltunk a tóparton. Fél hatkor bácsikám szedelőz- ködni kezdett, felpattant Csepel motorkerékpárjára, s hatalmas porfelhőt kavarva el- viharzott a falu - a kocsma - irányába. Mi hárman jókora husángokat ragadtunk, s peckesen sétálgatni kezdtünk a parton, fel s alá. Egyszercsak motorzajt hallottunk. Mi a fene, gondoltam, csak nincs zárva a kocsma? De nem Tóni bácsi volt, hanem egy Pannónia oldalkocsis motor, rajta két zsiványképű fickóval. Igen otthonosan érezték magukat, kényelmesen leparkoltak, majd hálókat-miegyebet kezdtek előszedni az oldalkocsiból. Ekkor vettek észre minket. Kérdően egymásra bámultak, majd az egyikük megköszörülte a torkát, s megkérdezte: — Hát ti mit kerestek itt, hapsikáim? Bátran válaszoltuk, hogy mi őrizzük a halállományt. A két fickó törvénytelen röhögésben tört ki, majd az egyik azt mondta, hogy most azonnal gyalogoljunk el a faluba, és nézzük meg, ő ott van-e a kocsmában. Haha! Savanyú képet vágtunk a gyenge viccre, majd udvariasan felszólítottuk őket, hogy menjenek a fenébe. Erre az egyik közölte, hogy lábtörlőt csinál belőlünk, ha nem hordjuk el magunkat. Mi azt válaszoltuk, hogy előbb fognak a halak szárazon sétálni, minthogy mi elhagynánk az őrhelyünket. A helyzet kezdett veszélyessé válni. A potenciális haltolvajok jókora súly- és erőfölényben voltak, ráadásul most már idegesnek is látszottak. Mi rendíthetetlenül álltunk őrhelyünkön. Az egyik végre elhatározta magát, felénk lépett, s lendült a keze, hogy pofon vágjon. Az én husángom előbb találta sípcsonton, visítva kezdett el féllábon ugrálni. Társa végképp begurult. Vérben forgó szemekkel egy szigonyfélét rántott elő, s felénk csörtetett. Okoska (Folytatjuk.) Heti cáfolat Nem igaz, hogy amikor Göncz Árpád a zuruk távoli földjére látogatott, az egyik házigazda, kedvenc feleségét áldozta fel, a magasrangú vendég iránti tiszteletből. Német TOP 10 1. Culture Beat Mr. Vain 2.UB40 Falling In Love Whit You 3. D. J. Bobo Somebody Dance With Me 4. Spin Doctors Two Princes 5. Cut'n' Move Give It Up 6. Michael Jackson Will You Be There 7- Snap Do You See The Light 8.U96 Love Sees No Colour 9. Ace Of Base Wheel Of Fortune 10. Bon Jovi In These Arms Válogatott versezetek Nyársirató Forró nyár volt, minden ízzott, Tűzkatlan volt a Világ. Tikkadt földön, a szöcskehad Sercegte csak víg dalát! A virág is hervadozott Gyéren szórta illatát, Élte a bús életéből A megszokott harmadát. Földművelő szólítgatta Esőistent naponta, Legalább egy felhőpamat Jöjjön erre havonta. Hej, de nem jött, így csak a Nap Szórta gyilkos sugarát, Úzte el a szép reggelek Felfrissítő harmatát. Ez nem így volt hajdanában Mikor még volt kikelet, A tavaszból volt a nyárba Varázslatos átmenet. Évának (II.) Tiszta, tiszta minden a szívemben, elcsitultak a zengő viharok. Újra a TE véred folyik ereimben, s megint a régi magam vagyok! Tiszta a szerelem mit érzek, és várom a nagy találkozást. Eljó a nap, megint téged nézlek, és érzem már a változást. Tiszta, tiszta a víz, melyet iszom, a csók, amit TE adsz forró számra, s míg bőröd illatát mélyre szívom szerelmem kap fürge szárnyra. Tiszta minden érzés, mely sugall belőled és tavaszi árként zúdul felém. S mert szeretlek, kitárom szívem előtted, hiszen oda újra beköltözött a remény! Vazó Hajbókoltak dús kalászok, Adtak szemet, garmadát, A tengeri üdén, zölden Szórta finom hímporát. Szivárvány volt azúr-égen Friss, záporos délután, Melynek hídján vidám fecskék Cikáztak a fény után Hajnalban smaragd mezőkön Vadak ittak harmatot, A kelő Nap mosdott abban Mit csapatuk otthagyott. Majd nyár végén aranyfényét Ontotta az öreg Nap Lágy sugarai nyomán lett Szőlők fürtjén sok zamat. Átok ül tán a világon? És miattunk, emberek? Régi szép nyár visszajön tán Ha hozzánk is visszatér, És hitünk lesz a szeretet. Sz. L. Szekszárdi délután Öt óra felé jár, zajosak az utcák Egy parkon át ballagok, Fülemben a város délutáni zajai Ügy csengenek, mint a dallamok. Későre jár, elcsendesedik minden A város lámpái égnek, A sétáló szerelmes párok Kirakatokat néznek. Egy idős hölgy kutyát sétáltat Barátja nagyokat vakkant neki, Ö mit sem törődve ezzel, A távolt kémleli. Egy pár sétál a parkban Fejük felett derült az ég, Terveket, álmokat, vágyakat szőnek S ez így csodaszép. Sütkei Gábor A siker nyolc alapszabálya A „Kastbjerg-törvények" Sikeres vagy, ha sikeresnek érzed magad. Ezt állítja Gunnar Kastbjerg, dán gazdaságtudós. Út a sikerhez című könyvében elmagyarázza, hogyan válhat valaki egyszerű eszközök segítségével sikeres emberré. Kastbjerg törvényei szerint az alapvető tényező az optimista hozzáállás és az önbizalom. Kastbjerg nyolc legfontosabb tippje: 1. Mindig a legjobbat várd mindentől. 2. Sose mondj másról rosz- szat. 3. Ne izgasd magad. 4. Sose vond kétségbe terveid sikerességét. 5. Állítsd be magad a sikerre. 6. Sose mentsd ki magad se jó, se rossz magyarázattal. 7. Nem mindig neked van igazad. 8. Ne kritizálj másokat! Gunnar Kastbjerg kifejtette: „Természetesen előfeltétel, hogy magunk irányítsuk életünket. Hibás az az elgondolás, hogy csak a munkahelyünkön érhetünk el sikereket. Az igazán szárnyaló ember egyben boldog , egészséges és jó kapcsolata van a családjával. Semmi értelme, hogy sikerünk ára az egészségünk legyen. Ezért is szükséges, hogy világos célokat állítsunk magunk elé. Mindig tudnunk kell, mit akarunk elérni: csak ennek ismeretében lehetünk sikeresek." (FEB) í
