Tolnai Népújság, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-11 / 212. szám

10 »ÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1993. szeptember 11., szombat Száz éve is volt színielőadás Szekszárdon A néző a színész nevére jön be Kaczián János, a Tolna Me­gyei Levéltár munkatársa ta­lált rá az évfordulóra, misze­rint az éppen száz évvel ez­előtti nyáron volt színielőadás Szekszárdon, a Garay szálló nagytermében, amely arról nevezetes, hogy ott Jászai Mari is feliépet. Ebben az érte­lemben jubileumi évadra ké­szül a szekszárdi Babits Mi­hály Művelődési Ház. Mint Pék Jánosné főmunka­társ elmondta, a koncepció nem változott, hiszen hosszú évek óta bevált. Az előző évadban is telt házak előtt ját­szottak. A felnőtt közönség „nevelése", már óvodás kor­ban kezdődik, s valódi szín­házi előadásokkal. Bábelőa­dást, játékos gyerekműsort más intézmények is szervez­nek a városban. Az ifjúsági bérlet előadásai között az idén is lesz tanagyagba vágó darab. A felnőtteknek, az eddigiek­hez hasonlóan nyújt az idei évad is, vidám zenés darabot, operettet, klasszikust, ismert színészeket. Szekszárdon is igaz, hogy a közönség első­sorban az ismert színészek kedvéért megy be a szín­házba. A hagyományos és be­vált bérleti rendszer mellett lesznek szabad előadások, az ifjúság és a felnőttek számára is. E mellett természetesen minden bérleti előadásra lehet jegyet kapni. A társulat nél­küli színház minden előnyét élvezheti a szekszárdi közön­ség, amikor - a győri kivételé­vel, mert az messze van s ezért sokba kerülne utaztatásuk - a Dunántúl valamennyi szín­háza legjobb előadásai közül válogathatnak az érdeklődők. Huszonnyolc bérleti elő­adást tartanak, a bérleten kí­vüliek többsége a Független Színpad produkciója lesz, ők nagy sikert arattak az előző évadban a Béla téri templom­ban, a főiskolán és a színház­ban, izgalmas produkcióikkal, Ruszt József vezetésével. Ízelítőnek álljon itt néhány név és más információ a szek­szárdi Babits Mihály Művelő­dési Ház idei színházi évadjá­nak kínálatából. Az első elő­adás a Hegedűs Bérlet kereté­ben lesz október 28-án. A ta­tabányai Népszínház-Játék- színház Noel Coward Magá­nélet című romantikus vígjá­tékát adja elő, Göncz Árpád fordításában - többek között - Piros Ildikó, Sztankay István fellépésével. Ugyancsak ők mutatják be a Mindhalálig Be­atles Il.-őt Mikó Istvánnal. A „kötelező olvasmány" Moh­eré Dandin Györgye a veszp­rémiek előadásában, a klasz- szikusok között megnézted a város és környéke érdeklődő közönsége Steinbeck Egerek és emberekjéf ugyanattól a színháztól, Hasek Svejkjét a székesfehérváriak előadásá­ban. Az operettet a Szibill és a Bál a Savoyban képviseli. Néhány név a szereposztá­sokból: Németh Marika, Ma­rik Péter, Leblanc Győző, Agárdy Gábor, Bánsági Ildikó, Szombathy Gyula, Trokán Pé­ter, Bács Ferenc, aki rendező­ként is bemutatkozik. A ren­dezők sorában szerepel Iglódi István, Bujtor István, és Jirzsi Danyek, aki természetesen a Svejket állította színpadra. Bi­zonnyal érdeklődésre tarthat számot Kovács István, Aszta­los István, Gizella című rock­operája, a veszprémi színház eredeti bemutatója. I.I. A széksértés megállapítása nem tilos Az állampolgárnak joga van a képviselethez Simontornyán történt, hogy a képviselőtestület visszahozta a régmúltból a széksértés jogin­tézményét, ami még nem is lett volna baj, mert önmagukra nézve olyan szabályokat alkot­nak, amilyeneket akarnak, ha az egyébként magasabb jogszabály előírásaiba nem ütközik. S ha egy képviselőtestület úgy gondolja, hogy a testület, s annak tagjai tekintélyét csak - esetleg, és - helyi rendelettel le­het megvédeni tulajdon tagjai­nak stílusától, ám tegyék. De, milyen szabály az, amelynek be­tartását nem szankcionálják? Csak az nem mindegy, hogy mivel. A simontornyai helyi rendelet egyik paragrafusa pénzbüntetéssel fenyegette a testület méltóságának, komoly­ságának, ingerült szavakban megnyilvánuló megsértését, ami még nem tilos, hadd bírsá­golják önmagukat, egymást, ha megérdemlik. Rendnek lenni kell, még egy képviselőtestületi ülésen is. Ér­dekes elképzelni például egyné­mely más képviselőtestületet, amint az ülés egyik felében vitá­zik, a másikban pedig széksér­tési ügyekben szavazgat éjfélig. Ha végeznének addig. Bár az is kétséges, hogy egyáltalán tud­nának-e dönteni, ugyanis az utóbbi időben minden lehetséges javaslatot hajlamosak elutasí­tani. Az eredetit, a módosítást, majd ismét az eredetit. A végén már azt sem tudják, mi van ép­pen érvényben. Melyik rendelet melyik paragrafusa mikor is szavaztatott ki a helyéről, és ak­kor most mi van benne? Az is igaz, hogy éles helyzetben álta­lában tartózkodni szoktak a szó­ban forgó városatyák, amit ha így folytatnak, akkor elóbb-utóbb mindenki tartóz­kodni fog a voksolásban meg­nyilvánuló véleménynyilvání­tástól. Ez viszont újabb alkot­mányjogi problémákat vethet fel. Például azt, kit képvisel az, akinek vagy nincs véleménye, vagy gondosan titkolja azt a vá­lasztói elől, esetleg nem meri vállalni. A pénzbüntetésbe tehát az Alkotmánybíróság nem szól bele. Ismételt széksértés esetében viszont kilátásba helyezte a si­montornyai rendelet, hogy a magáról és a jómodorról megfe­ledkező helyi képviselőt eltiltják az ülés látogatásától. No, ezt ki­fogásolta a köztársági megbízott területi hivatala és az Alkot- m nybíróság nekik adott igazat elvi határozatában. Ez a kitétel ugyanis alkotmá­nyos jogot sért. Nem is elsősor­ban a képviselőét, bár ót is tör­vény kötelezi a „képviselésre", s jogokat is ad neki ennek gyakor­lásához, hanem az állampolgá­rét. Az állampolgárét, akinek al­kotmányos joga, hogy legyen képviselete. Ihárosi Tisztelet az öregeknek A tizenkettedik stáció építtetője Amíg fiatal az ember, nem gondol az öregségre, sót nagyap­jára, nagyanyjára is úgy tekint, mintha ók eleve időseknek szület­tek volna. Ahogy múlnak az évek, egyre inkább kénytelen megba­rátkozni a gondolattal, ha szeren­cséje van, az öregség elkerülhetet­len állapot és innentől már csak egy kívánsága marad, hogy em­berhez méltó évek várjanak még rá, és ha eljön az utolsó perc, le­gyen mellette valaki. ❖ A sebészet intenzív osztályán már egy hete haldoklott az idős asszony. Karjában infúzió, nya­kából pedig egy cső meredt kifelé. Pajzsmirigy műtété volt,- mondta a mellette fekvő beteg. Azóta nem tud beszélni, mester­ségesen táplálják. Elmúlt már 80. Nem tudom levenni róla a szemem, nem értem, ilyen idős korban mért vállalta a műtétet. Mintha megérezné az érdeklődé­semet, a szemével int, menjek kö­zelebb. „Szomjas vagyok", olva­som le a szájáról. Közben olyan köhögés szerű roham jön rá, hogy A szekszárdi Illyés Gyula Tanítóképző Főiskola szociális munkás hallgatóti tíz napot töltöttek Szálkán, egy szocio- táborban. Céljuk az volt, hogy az elméletben szerzett szocio­lógiai, pszichológiai ismere­teik mellé a gyakorlatban is megtapasztalják az igényfel­mérés lehetőségeit, majd ja­vaslatot adni arra, miként fej­lődjön egy kis falu meghatá­rozott területen. A falu lakóinak véleményét kérdőíves módszerrel, techni­kával kérték, néhol interjúkat készítettek. Tábori körülmé­nyek között nem volt módjuk számítógépeket igénybe venni az adatok feldolgozáshoz. Az utolsó este tájékoztatták vég­zett munkájuk eredményéről a falu néhány érdeklődő pol­gárát. A felmérések területén azt kutatták, hogy a község lakó­házai, épületei milyen korból származnak és komfortfoko­zatuk milyen mértékű. Az épületek átalakítását az 1980-as '90-es években végez­ték leginkább, ez 43 százalé­kos arányt jelent. Az összkom­forthoz tartozó szennyvíztáro­lás érdekes arányt mutat. Itt 82 százalékot találtak kiépített emésztő, tároló, derítőként, és 18 százalékban szabad elfo­szaladok a nővérért. Nem kell úgy megijedni, nyugtatgat, nem sok van már neki hátra, úgy is úgy fog megfulladni. Röstellem magam a nővér helyett is, hiszen a néni nem süket. Megitatja, majd elrendezi az ágyát és alapo­san leszidja a nénit, mert az ad­dig mocorgott amíg a bekötött ka­téter kicsúszott és levizelte az ágyat. A néni csak hallgat, a sze­mében nincs könny, csak szomo­rúság. Ó is ember, mégha beteg és öreg is. Tehetetlenül fekszik és várja, hogy minden fájdalomnak egyszer vége legyen. Egy hetet kellett erre még vár­nia. Ügy ment el, hogy nem volt mellette senki. ❖ Géza bácsiról azt mondják, öregségére kivirágzott. Hatvan­nyolc éves fejjel, öt évvel ezelőtt tanult meg sárkányrepülózni, ez­zel ó lett a „nagy öreg" ebben a sportágban. Hihetetlen energiá­val újabb és újabb versenyekre készült, szinte egy óra lazítást sem engedélyezett magának. Közben megfeledkezett arról, lyású a szennyvíz. Ez a tény kérdések, feladatok sorát veti föl, különösen akkor, amikor a vendégvárás, az idegenforga­lom, a turizmus tervei szö­vődnek Szálkán. A megkérde­zettek 65 százaléka szerint minimális lehetősége van a gazdálkodásnak a meglevő épületekben. Kérdések hangzottak el a lakosság foglalkozási státu­szára, végzettségére vonatko­zóan is. A nemek szerinti megosztásban a szálkai nők 41 százaléka nyugdíjas, míg a gyesen lévők 9 százalékot képviselnek. A férfiak közül alkalmazottként 56 százalék dolgozik, nyugdíjas 28 száza­lékuk. Mindkét nemből 5-5 százalék a munkanélküli. A szálkai nők 25 százaléka nem tudta elvégezni az általános iskola 8 osztályát. Tizenhárom százaléknak középiskolai végzettsége van, 6 százalék felsőfokú végzettségű. A fér­fiak esetében ez utóbbi 4 szá­zalékos arányt jelent. A képe­sítéssel rendelkező férfiak kö­zül számszerűit 58-an dolgoz­nak ennek megfelelő munka­helyen. A felmérés során kér­dés hangzott el arra vonatko­zóan is, hogy a lakosság mi­lyen érdeklődést mutat a fa­lusi turizmus iránt. A jövede­hogy már eljárt felette az idő, és az addigi kisebb-nagyobb beteg­ségek is mintha kifelejtették volna ót a sorból. A három gyermeke már rég felnőtt, ki-ki a maga módján, de elérte a célját, unokái is élik az if­jak életét, sót, már egy déduno­kája is van. Talán egy kicsit úgy érezte, már nincs akkora szükség rá, mint régebben. Ekkor fedezte fel a repülést. Éveken keresztül mindig ott volt az első három he­lyezett között. Sok fiatal neki kö­szönheti, hogy pilóta lett. Az egyik versenyen megbán­tották. „Nem lenne jó reklám, ha az öreg összetörné magát. Vala­hogy meg kellene neki mondani, hagyja már abba." Kicsit rosszul esett neki, de megértette. Azóta nem versenyez. Egy évvel ezelőtt az ejtőernyősök hívták, most ve­lük gyakorol és néha arról ábrán­dozik, hogy egyszer repülés köz­ben elszáll örökre, mint egy ma­dár, a felhők fölé. ❖ Rozi néni gyermekkori emléke­imből bukkant elő. Úgy emlék­szem rá, mint a legrafináltabb emberre, akit valaha is ismertem. Hogy kis nyugdíját kiegészítse, hetente egyszer, a faluból induló lemkiegészítőnek is számító falusi turizmus a megkérde­zettek 36 százalékát érdekű. Több kategóriát is fölállítottak e területen, hogy ki, mi mó­don kapcsolódna ehhez. így például akad, aki szálláshely adásával, zöldség-, gyümölcs- termesztéssel, állattartással, szolgáltatással, programadás­sal és egyéb módon venne részt ebből. Jelenleg 8 házatar- tás ad helyet a turizmusnak. A hallgatók kérdéseire adott válaszok szerint Szálka község lakóinak 66 százaléka nem áll gyógykezelés alatt. A betegségek közül kiemelkedik a keringési zavarokkal küsz­ködök aránya. Az egészségi állapottal hozható összefüg­gésbe a sport- és szabadidős tevékenység. Legtöbben az úszásoktatás megszervezését igénylik. Tenisz, aerobic, lab­darúgás, kerékpár és atlétika érdekli a szálkaiakat. Hiányol­ják, hogy a községben nincs mozi, strand. Igény volna idő­sek klubjára is. Kördiagram­mon is ábrázoltak felmérési eredményt. A szenvedélybe­tegek között nagyobb szám­ban az alkoholt fogyasztók vannak, a lakosság egyhar- mada. Az itteniek 74 száza­léka a nemdohányzók közé tartozik. reggeli busszal járt be a város pi­acára, néhány tojást és egy kis zöldséget eladni. A busz mindig tömve volt, hiszen a bejárók, az iskolások és a többi piacos is akkor utazott. Hogy mindig elsőnek szállhasson fel, minden alkalom­mal ugyanahhoz a trükkhöz fo­lyamodott, és mindig elhitték neki, amin magam is szerfelett csodálkoztam. Amikor a busz beállt a megál­lóba, Rozi nénire hirtelen rosszul- lét jött, elájult. Aki ott volt mel­lette, felsegítette, mindjárt előre engedték és még a kosarát is vit­ték. Ahogy a busz a város felé kö­zeledett, egyre jobban lett, a le­szállásnál pedig már ő volt az első, hiszen mindig a vezető mel­letti ülésre ülhetett. Az ajtó ki­nyílt és Rozi néni korát megha­zudtolva, kosarával a karján fu­tásnak eredt. Erre a „cselre" azért volt szüksége, hogy időt nyerjen a leszállásnál, hogy a piacra beérve, a bejárathoz közeli helyen tudja áruit kínálni. Hamarosan fogalom lett a fa­luban, hogy a legrosszabb piacos nap akkor van, ha még a Bálint Rozi sem tudja a tojásait eladni. mau Vizsgálták a lakosság ko­rok, nemek szerinti kapcsola­tát, rokonokhoz, szomszé­dokhoz, egyesületekhez, in­tézményekhez, körökhöz, klubokhoz való viszonyát. A sport-, a horgászegyesület, az énekkar, a tánccsoport, az er­dészeti szövetség tagjainak vallotta magát a megkérdezet­tek 40 százaléka. A polgármesteri hivatal munkáját értékelve 37 száza­lék jónak minősítette azt, 2 százalék kiválónak tartja, míg 20 százalék nem nagyon ke­rült kapcsolatba a hivatallal. Felmérték azt is, hogy melyek azok az intézmények, ame­lyek serkentő-gerjesztő hatás­sal vannak a falu életére. A polgármesteri hivatalt 35 szá­zalék értékelte ilyennek, 38 százalékuk mondta ugyanezt a Szálkán a Művészetért Ala­pítványról. Említették a Ran­cho Kft-t, az általános iskolát, a sportegyesületet, és a vízi­társulatot. A szociotábor vezetője Ko­csis Erzsébet, és a szálkai pol­gármester, Nagy Ferenc meg­állapodtak, hogy a felmérésről készítenek egy írásos-szöve­ges jelentést is, valamint a szí­nes grafikonokról, ábrákról másolatot, ami a lakosság ér­deklődőinek is a rendelkezé­sére állhat. Jövőre egy-egy részterület mélyebb elemzé­sével is foglalkozhatnak ebben a faluban a főiskolások. Decsi Kiss János Hőgyészen az 1927-ben épült óvoda épületének felújí­tási munkálatait a tavasszal fe­jezte be a helyi építőipari kisz- szövetkezet. A gyerekek ré­széről megtörtént már az „át­vétel", a hivatalos átadásra azonban most, szeptember 25-én kerül sor. Az önkor­mányzat által szervezett kis ünnepségen - a hőgyésziek mellett - részt vesznek majd a németországi partnertelepü­lés, Eckental képviselői is. — Beszédet fog mondani az európai stukaturszövetség elnöke, a Nürnbergben élő Kopp György is. - mondja Pál Imre polgármester. Az 1927-ben Hőgyészen született Kopp György neve a mai hőgyésziek többsége előtt már nem ismert. Hőgyészen 1988-ban szer­veztek egy nagyszabású talál­kozót, mely a helybeliek és a külföldre elszármazottak ta­lálkozója volt. Ez eredetileg az 1926-27-es évfolyam találko­zójának indult, de a nagy ér­deklődés miatt minden Hő- gyészről elszármazott találko­zójává vált. A községben a ta­nács végezte a szervezést, míg Németországban Kopp György, Kilvinger József, Schönfeld Károly és Pech Jó­zsef voltak a főszervezők. — Szinte összejött az egész 26/27-es évfolyam - mondja Farkas Jánosné, Ilonka néni. — Mi, akik még Hőgyészen élünk, Ift Miklósné, Sashegyi Antalné, Balog Lajosné, Bor­bély Lászlóné és a Witz Károly a Kopp Gyurival jártunk óvo­dába. Majd az elsőtől a har­madikig iskolába. Az óvónéni Ugrai Györgyné, Gréte néni, a tanítónőnk Ágoston Mária volt. — Milyen ember a Kopp úr? — A Gyurival addig mi év­tizedekig nem találkoztunk. Akkor örült, hogy újból föllel­tük egymást. Ragaszkodik az iskolatársaihoz, az ünnepek alkalmával mindegyikünknek ír. El benne a szeretet és a szü­lőhelyhez való ragaszkodás. Legutóbb egy hőgyészi küldöttség járt Kopp György­nél Nürnbergben. 6 a részt­vevőknek megnyílt szívvel beszélt az egykori hőgyészi óvodáról és óvodástársakról. Elmondta, hogy árva gyerek volt. Mivel az édesanyja járt dolgozni és nem tudta kire hagyni, neki, ha akart, ha nem, óvodába kellett mennie. Ezek az évek soha nem törlőd­tek ki az emlékezetéből. Az elemi után Kopp György Kopp György társainak a többsége a polgá­riba ment. A pénz hiánya mi­att viszont ő nem járhatott oda. Kőművestanuló lett a község egyik legjobb mesteré­nél, Herrmann Ádámnál. Tőle nemcsak a szakma alapjait sa­játította el, hanem megtanulta a tisztességes mesterségbeli magatartást, a pontosságot. 1941-ben pl. a mesterével együtt ő készítette a templom körüü stációk kőművesmun­káit. Az elsőnek az alapjába tett egy papírt, de azt most ta­vasszal csak szétmállott álla­potban találta meg az új stáci­ókat építő Besztercén Jenő. A háború Kopp Györgyöt Németországba sodorta, s ott vállalkozó lett. Gipszmun­kákkal foglalkozott és előbb a bajor, majd a német, végül pedig az európai stukaturszö­vetség elnöke lett. Egész héten Bonnban van, csak a hétvége­ken jár haza Nümbergbe. — Miért fogják megkérni, hogy beszédet mondjon az óvodá­ban? — Most, amikor megtudta, hogy felújítják a hőgyészi óvodát, községszeretete jeléül segítséget ajánlott fel, amit be­szédében fog elmondani a mostani óvodásoknak, hőgyé- szieknek - mondja a Nüm- bergben járt küldöttség egyik résztvevője. Szeptember 24-től 26-ig ün­nepségsorozat lesz Hőgyé­szen. Az óvoda, a díszkút mel­lett felavatják a templom kö­rüli új stációkat is. Az első stá­ciót építő hajdani kőművesi­nas papírra vetett sorait szét- porlasztotta az idő. A most ál­tala állíttatott tizenkettedik stáció láttán azonban még a következő generációk is em­lékezhetnek egy, a falujától el­szakadt, de azért tenni akaró és azt sohasem felejtő em­berre. Stefán György Szálkán kutattak Egy szociotábor följegyzéseiből

Next

/
Thumbnails
Contents