Tolnai Népújság, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-12 / 187. szám

1993. augusztus 12., csütörtök HAZUNK TAJA »ÚJSÁG 7 A szamóca telepítése A gyümölcsfajok többségé­nél augusztusban még csak a telepítés előkészületei kez­dődnek, de a szamócát au­gusztusban már el kell ültetni. Korábban többnyire a sza­móca telepítését is ősszel vagy tavasszal végezték. A termelői tapasztalatok és kísérletek egyaránt igazolták azonban, hogy sem az őszi, sem pedig a tavaszi telepítés nem alkal­mas, mert így az első évben alig hoz termést, viszont ápolni és gondozni szükséges a szamócaültetvényt egész éven át. Ezzel szemben az augusz­tus közepén elvégzett telepí­tés után kellő ápolás, öntözés mellett a tövek az ősz folya­mán kifejlődnek, megerősöd­nek, s így már a következő ta­vaszon teljes vagy csaknem teljes termést hoznak. Ilyen­kor az őszre korlátozódik a nem termő időszak, ezért a termesztés gazdaságosabb, s ez elsősorban a tiszta telepí­tésű, árutermelő szamócás kisgazdaságokban előnyös. Augusztusra már általában kellő mennyiségű szamócapa­lánta áll a termesztők rendel­kezésére. A szamóca telepítésében azért fontos az alapos előké­szítés, mert a növény sekélyen gyökeresedik, és csak a felső 15-20 cm-es talajréteget há­lózza be. Ezt a felső talajréte­get kell tehát alkalmassá tenni a szamóca számára mind táp­anyag- és vízellátás, mind pe­dig szerkezet szempontjából. A szamócanövény igen táp­anyag- és vízigényes, s ennek 2-3 évi kielégítéséről a nagy termésekhez a telepítés előtt kell gondoskodni. Akár az egész kertbe, akár köztesként ágyásokba kerül­nek a palánták, mindenkép­pen 20-25 cm mélyen végez­zünk talajmunkát, szántsunk vagy ássunk. Előtte szórjuk ki az istállótrágyát és a külön­böző műtrágyákat. A szamóca fejlődéséhez nagy adagú szer­vestrágya szükséges. Hektá­ronként legalább 800-1000 q istállótrágyát számítsunk, ez 8-10 q-nak felel meg 100 négy­zetméternyi területre. Káli­umból (40%-os kálisóból) 20 q-t, foszforból (16,5%-os ható­anyag-tartalmúból) pedig 10 q-t célszerű hektáronként a te­rületre kiszórni, s az 20, illetve 10 kg-nak felel meg 100 négy­zetméterre. A szamóca a klórra érzékeny, ezért a trá­gyázáshoz a káliumklorid-tar- talmú műtrágyát mellőzzük. A telepítés előtt adagolt szerves trágyával, foszfor- és káliműtrágyával 2-3 éves ter­mesztés esetén a szamóca álta­lában megelégszik. A közbe­eső időben nitrogén-fejtrágyá- zást - esetleg némi káliumtrá­gyázást - kell adnunk a sza­móca harmonikus tápanyagel­látásához. A kisebb ágyásokba rende­zett szamócatelepítésben a sű­rűsoros palántaültetés a leg­jobb. Ebben az esetben a tövek 30x30 vagy 40x40 cm-re ke­rülnek egymástól. Nagyobb területű kisgazdasági szamó­catelepítés esetében viszont előnyösebb a szélessoros módszer. Ilyenkor a sorok 70-80 cm távolságban, a tövek pedig 30-40 cm távolságban helyezkednek el. Ez esetben a talajmunka kisgépekkel is el­végezhető. A palántákat a kiskertekben kézzel, ültetőfával telepíthet­jük. Ültetés előtt a palánták gyökereit nem szükséges visszavágni, de ügyeljünk, hogy az ültetéskor vissza ne forduljanak. Telepítés után alapos beön- tözés szükséges a jó eredés- hez. Az öntözést az augusz­tusi telepítés után - különösen száraz időjárás esetén - több­ször megismételjük. Hasznos gyógynövényünk: A szöszös ökörfarkkóró A szöszös ökörfarkkóró másfél méter magas, sárga színű füzérvirágzata homokos legelőkön, töltéseken messzi­ről szembetűnik („mezei gyer­tya"). A virágok szárított pár­tájából főzött teát légzőszervi megbetegedések ellen itták. A drog (Verbasci flos) cukrot, nyálkát, köptető és festőanya­gokat, szaponinokat tartal­maz. Teája nyálkaoldó hatású, orvosi zilizzel, ánizzsal, édes­gyökérrel együtt a köptetők fontos komponense. Virágai a hajnali órákban nyílnak, és délben már her­vadni kezdenek, ezért délelőtt kell gyűjteni, majd a szirmo­kat a tűző napon gyorsan megszárítani. Szép termete miatt a díszkertbe is ültethet­jük. Levele, virágzó hajtása a gyepben mutatós szoliter. Hogyan kell komposztot készíteni? A kiskerttulajdonosok egyre nehezebben jutnak istál­lótrágyához. Különböző szer­ves hulladékokból komposz­tálással kitűnő, teljes értékű szerves trágyát készíthetünk. A háznál összegyűlt kony­hai hulladék, a lekaszált fű és a kert egyéb - egészséges - mellékterméke igen megbe­csülendő alapanyag, amely műtrágyával kiegészítve ke­vés pénzből megoldhatja tel­künk tápanyag-utánpótlását. A komposzttelep számára lehetőleg magasabb fekvésű, száraz, félreeső, árnyékos he­lyet keressünk, legpraktiku­sabb a 2-3 méter hosszú és 2 méter széles terület. A helyét teljesen tisztítsuk meg, majd a földet egy ásónyom mélyen emeljük ki. Az is jó megoldás, ha a talajt jól ledöngöljük, majd körülár- koljuk, egy ásónyom mélyen úgy, hogy a kis árok a vizet elvezesse. A leglényegesebb arra vigyázni, nehogy a telep alá folyhasson a víz, mert ez esetben a hulladék elrothad. A növényi hulladékokat az egész kertből, konyhából ide gyűjthetjük. A hulladékot egyenletesen elterítve 20-25 cm-esen rétegezzük, prizma- szerűen „építve" a komposzt­telepünket, amíg az az 1-1,5 méter magasságot el nem éri. Végül a prizma tetejét és ol­dalát földdel terítsük le. Időszerű növényvédelem őszi kalászosok vetőmagcsávázása A gabonafélékben alkalma­zott legfontosabb növényvé­delmi eljárás a vetőmagcsává- zás, vagyis a mag felületének bevonása gombaölő szerrel. A megfelelő készítménnyel vég­zett csávázás védelmet nyújt a mag felületén, annak belsejé­ben és részben a talajban meghúzódó kórokozók ellen. A csávázott magvakból több kel ki, a csíranövények gyor­sabban fejlődnek, az állomány egészségesebb lesz. A több év­tizede tartó, rendszeres csává- zásnak köszönhető, hogy ma már sok olyan betegséggel, ami régebben súlyos problé­mát okozott (lásd üszöggom­bák) alig lehet találkozni. őszi búzában a fontosabb gombabetegségek (kőüszög, felületi penészek, szeptória, felületi magfuzáriózis) ellen az összes hazánkban engedé­lyezett csávázószer védelmet nyújt. Egyedül a fuzáriumos belső magfertőzöttség az a te­rület, ahol nem mindegy, hogy mit használunk, ugyanis a 10%-ot meghaladó fertőzött- séget már csak néhány „drága" készítmény blokkolja jól. Betakarításkori vizsgálata­ink szerint ebben az évben a megyénkben termesztett ve­tőmagbúzák fuzáriumos belső magfertőzöttsége rendkívül alacsony: 27 nagyüzemi tábla, azaz 1381 hektár átlagában mindössze 0,93%-os, és ezen belül sehol nem haladja meg a 3,5%-ot. Következésképpen az idén nem vétünk hibát, ha csak a költségtakarékossági szempontokat vesszük figye­lembe és a rendelkezésre álló szerek (Dithane, Quinolate 15, Raxil, Buvisild BR, Buvi- sild TR, Agrocit, Biosild BD, Vitavax 200 FF, Buvisild CB, Buvisild CR, Panoctin 35 EC, Panoctin Plus, Quinolate V-4-X, Baytan F, Baytan Uni­versal) közül az olcsóbbakat választjuk. Őszi árpában már bonyo­lultabb a helyzet, mivel itt - az előzőeken túlmenően - a hel- mintospóriumos levélcsíkos- ság, a porüszög és a korai (őszi) lisztharmat elleni véde­lem csak speciális készítmé­nyekkel oldható meg. Helmin- tospóriumos levélcsíkosság el­len a Panoctin Plus és a Bay­tan Universal, porüszög ellen a Biosild BD, Raxil, Vitavax 200, Buvisild CB, Buvisild CR, Quinolate V-4-X, Baytan F és Baytan Universal készít­mények a leghatékonyabbak. A vetőmag helmintospórium- és porüszög-fertőzöttségére a magtermő tábla fertőzöttsé- géből vagy a származási bizo­nyítványból következtethe­tünk. Megfigyeléseink szerint az idén a porüszög alacsony, a helmintospóriumos levélfol­tosság alig észlelhető szinten fordult elő megyénkben. Ter­mészetesen ez alól lehetnek kivételek. Az őszi árpát a lisztharmat korán (sokszor már közvetlenül a kelés után) Vásár­naptár Országos állat- és ki­rakodóvásár: Augusz­tus 14.: Paks, Bátaszék. Országos állatvásár: Augusztus 14-15.: Pécs. Országos kirakóvá­sár: Augusztus 15.: Ka­posvár. Autóvásár: Au­gusztus 14.: Pécs. Au­gusztus 15.: Pécs, Sze­ged, Szolnok. A talaj felső rétegében fuldokolnak a növények A légkör természetes üvegházhatása ma körülbe­lül 30 fokkal emeli a Föld hőmérsékletét. Ha ez a me­chanizmus nem működne, akkor glóbuszunkon vélhe­tőleg fagyos, élettelen világ lenne. Viszont, ha feltételez­zük, hogy ugyanilyen ütemben folytatódik a lég­körszennyezés, az üvegház­hatást kiváltó gázok kibo­csátása, a környezetkárosí­tás, akkor az átlaghőmérsék­let a jövőben évtizedenként átlagosan 0,3 Celsius fokkal emelkedhet. Az elmúlt 10-15 évben ha­zánkban egyre gyakoribbá vált az aszály, 1983-tól szinte állandósult a szárazság. Nem volt olyan esztendő, amikor ne lett volna az or­szág valamelyik térségében terméskiesés. Az elmúlt há­rom esztendő azonban a század legszárazabb idő­szaka volt: a téli-tavaszi szárazságot csapadékmen­tes nyár követte. Az elmúlt 100 esztendő aszályos idő­szakaiban csak az egyik év­szak - vagy a száraz tavasz, vagy a forró száraz nyár - okozott komolyabb károkat a mezőgazdaságban. Mit je­lent ez a változás? - kérdez­tük a meteorológustól, Ne­mes Csabától. — Országosan csökken az októbertől március vé­géig mért csapadék mennyi­sége. Az utóbbi 10 évből 5 ki­fejezetten hószegény tél volt. Országos átlagban a téli időszakok csapadék- mennyisége - az elmúlt száz évhez viszonyítva - csök­kenő tendenciát mutat. Rá­adásul rövidül a hótakaró megjelenése és eltűnése kö­zötti időszak is, s általában egyre kurtábbak a telek. — Milyen gondokat vet fel mindez a mezőgazdaságban? — Az utóbbi évekre jel­lemző éghajlati sajátosságok egyik következménye, hogy tavasz elejére a termőtalaj felső rétegei rendszerint nem töltődnek fel a kívánt mértékben. A megszokott­nál kevesebb téli csapadék azonban nemcsak a felső termőréteg nedvességkész­letét csökkenti, hanem a két méter alatti és a talajvízszint közötti szakaszét is. Ennek a folyamatnak hosszú távon kellemetlen következmé­nyei lehetnek. A gyümölcs­fák és a szőlő gyökérzónája ebben a kiszáradó talajré­tegben helyezkedik el, a ke­vés nedvesség csökkenti a termést. De a természetes vegetációk - az erdő és kü­lönösen a fenyvesek - is ne­hezebben viselik az évek óta tartó szárazságot. — A télinél még erőtelje­sebben csökken a tavasz há­rom hónapjában mért csa­padékmennyiség. Ez első­sorban az elmúlt 10-15 év száraz időszakainak a rová­sára írandó. A nyári hónapok csapa­dékmennyisége a télinél és a tavaszinál egyelőre enyhéb­ben csökken, gyakoribbak és kártékonyabbak a felhő- szakadások. Ennek viszont az a következménye - ellen­tétben a csendesen hulló esővel -, hogy a víz nagyob­bik hányada elfolyik, nem hasznosul. Másfelől, ha az átlagos havi csapadék- mennyiség egy-két nap, vagy néhány óra alatt hullik le, növekedhet a száraz, csapadékmentes időszakok hossza. — Mindez az üvegházhatás következménye? — Tény, hogy éghajla­tunk állapotában - regioná­lis léptékben - kimutatható bizonyos változás. Ez a vál­tozás, ha közvetlenül nem is bizonyítható, de nem mond ellent a feltételezett felmele­gedési tendenciáknak. (újvári) Ferenczy Europress Élelmiszerek sugárszennyezettsége Az élelmiszereknél nem ta­pasztalható a rádióaktív szennyezettség olyan mértékű feldúsulása, mint, amilyent a folyók hordalékában kimutat­tak. Ezt Tarján Sándor, az Or­szágos Élelmiszervizsgáló In­tézet radiológiai osztályának vezetője közölte. Mint osztrák kutatók meg­figyelték a Duna hordaléká­ban még mindig 100 becquerel a kilogrammonkénti rádióak­tivitás és ez a csernobili bal­esetet követő időszakban mérthez képest nem számot­tevő csökkenés. A magyarországi mérések szerint ugyanakkor a sóskánál a csernobili baleset idején egyes mintákban 1000 bec- quereles értéket is mértek, az utóbbi években viszont már csak egy-két becquerrel rá­dióaktív szennyezettség mu­tatható ki a mintákon. Tejnél 1986-ban országos átlagban 20 becquert mértek Éterenként. Az utóbbi évek­ben 0,05-0,07 becquerel a tej rádióaktív szennyezettsége. A húsokat tekintve egy kilo­grammban mért rádióaktív szennyezettség a csernobili balesetet követően éves átlag­ban 30 becquerel volt, jelenleg 0,2-0,6. Az osztályvezető sze­rint nagyobb figyelmet kel­lene fordítani az orosz, ukrán területekről érkező mezőgaz­dasági termékekre. Véletlenül vizsgáltak ukrajnai marhahúst és több 10 becquereles értéket mértek. Az orosz és az ukrán impor­tot megelőzően - főként, ha az adott terméket Nyugatra ad­ják tovább - magyarországi cégek gyakorta kémek mező- gazdasági, faáru mintáikra vizsgálatokat. Ezeknél az im­portoknál viszont nem eseti, hanem intézményesített elle­nőrzésekre lenne szükség. Németországban gyakorla­tilag minden termékre kiterjed a vizsgálat, így vették észre például, hogy az ukrán vas­hulladékból Lengyelország­ban gyártott gépkocsialkat­rész sugárzása igen magas. A Földművelésügyi Minisz­térium Radiológiai Ellenőrző hálózata Budapesten, illetve a 19 megyeszékhelyen és a 10 nagy iparágnál, így édesipar­ban, gabonaiparban igen kor­szerű laboratóriumokkal ren­delkezik. (MTI) megtámadhatja a fertőzésve­szélyes területeken. Egyes fel­szívódó csávázószerek (Bay­tan F, Biosild BD, Baytan Universal) a csíranövénybe jutva kb. 2 hónapig védik az állományt a legkritikusabb őszi időszakban. A biztonságos csávázási technológia megválasztásá­hoz minden gazdálkodó fi­gyelmébe ajánljuk a vetésre szánt magtételek fuzá- rium-vizsgálatát, mely a Tolna Megyei Növényegész- ségügyi és Talajvédelmi Ál­lomáson (Szekszárd, Kese- lyűsi út 7.) megrendelhető. A kalászosok csávázószere­inek zöme I. forgalmi kategó­riájú, vagyis azokat csak felső­fokú növényvédelmi képesí­tésű szakemberek használhat­ják. Egyetlen kivétel akad, a Dithane M-45 készítmény, amelyhez minden termelő hozzájuthat. Mivel a Dithane M-45 elsődlegesen permetező szer, nem pedig csávázószer, ezért feltétlenül tapadásfo­kozó adalékanyaggal (FH-Sorbent, Biokoll E, Tha- nol) kombinálva alkalmazzuk. Magángazdálkodóknak azt javasoljuk, hogy eleve csává­zott vetőmagot szerezzenek be, vagy saját magtételeiket szolgáltatás formájában csá- váztassák. Fűzi István TM-i Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás Szekszárd A Chianti 2000-re készül A híres vörösbor és a táj, amely a nevét adta, hatalmas változásokat él meg napjaink­ban. A toszkán dombvidék nedűjének forgalmazói abból a felismerésből indultak ki néhány évvel ezelőtt, hogy a hagyományos szőlőtermesz­tés nem tud lépést tartani a növekvő kereslettel; ez a kö­rülmény késztette arra a Chi­anti gazdáit, hogy hosszútávú programba kezdjenek. A program keretében a borvidé­ket kísérleti területekre osztot­ták fel. A parcellákon 16 kü­lönféle oltványt próbálnak ki, ötféle művelési módban, s en­nek során azt vizsgálják, hogy az eltérő talaj- illetve éghajlati viszonyok között melyek a vörösbor legsikerültebb válto­zatai. A legnagyobb feladatot az jelenti, miként húzzák meg az egyes régiók határait; ez a terv azért ütközik akadá­lyokba, mert a borkészítők gyakran keverik a különböző falvakból származó szőlőket. A borkedvelők úgy tudják, a legjobb Chianti az úgyneve­zett Chianti Classico körzetből származik, amely Florence és Siena között terül el. A két helység már a középkorban is rivalizált egymással, s a vetél­kedés most ismét kiújult az „igazi" cím kiérdemléséért. Valójában mindegyik „ha­gyományos" Chianti, azzal a különbséggel, hogy a köny- nyebb, de rendkívül aromás, savakban gazdag változat Gerve község környékén te­rem. Nem kevésbé finom, csupán kicsit sötétebb és teste­sebb az a Chianti, amit Castel- lani, Gaiole és Radda környé­kén állítanak elő. Az a vörös, amely a legdélebbre eső vidék terméke, fiatal korában ke­vésbé zamatos, testes, sötét ital, s az igényes borivók ked­vence. Végső soron mind­egyik méltán viseli a márka­nevet, a cég szakemberei csu­pán azt kívánják az évezred végéig pontosan bemérni, mi­lyen régiók adják azokat a borfajtákat, amelyek további évtizedekre garantálják a Chi­anti sikerét. (FEB) t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents