Tolnai Népújság, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-09 / 184. szám
4 KÉPÚJSÁG SZEKSZÁRD ÉS KÖRNYÉKE 1993. augusztus 9., hétfő Motel a hálótanyák között Az 56-os számú főközlekedési út mellett, Bátaszék és Szekszárd között, Várdomb határához közel, a decsi dombok alatt épült néhány évvel ezelőtt egy benzinkút. így kezdődött, pontosabban így folytatódott Pető Attiláné vállalkozása. A benzinkút megépítése idején az átmenő forgalom igénye szülte néhány ember elszállásolásának lehetőségét. Nem véletlen ez sem. Érdemes visszapillantani kicsit a múltba, milyen hagyománya van e tájban az éjszakai szállásnak. A decsi szőíősgaz- dák présházai, hálótanyái álltak itt valaha, és szaporodnak ma is. A századunk első évtizedeiben leányok, legények szőlő-pásztorkodásától volt hangos ilyenkortájt a domboldal. A hálótanyákon gyülekeztek esténként a nappal madarakat riogatok, a szőlőt őrizők, ahol aztán tréfás játékokkal múlatták az időt. A Az új motel kívül... gazdasági élet e szokásának felelevenítésére népművelők, néptánccsoportok is vállalkoztak. Sárköz hagyományőrző együttesei műsorukon tartják a szőlőőrzés dalait, táncos megoldásokkal. A még korábbi századok emlékei közül kevésbé mondható vígságosnak az a korszak, amikor martalóc csapatok elpusztították az út melletti településeket és csak a mocsárvilágba menekülők maradtak meg. A benzinkút közelében található valahol egy az állítólag török korból maradt ivóvizes kút, erről kapta e dűlő a kútvölgy nevet. Változott a világ, s immár a főút békés forgalma olyan komplexum megteremtését szülte, ami Pető Attiláné és családjának gondolataiban régen megépült már. Osztrák, olasz, német utazók érdeklődésére válaszolva elmondható immár, hogy hat darab két ágyas zuhanyzós szoba várja lakóit augusztus 1. óta. Az étterem 50 személy fogadására alkalmas. Az épület előtti teraszon is ilyen létszámú csoport fér el. Nem kell különösen ötletgazdának lenni, hogy milyen rendezvényekre alkalmas a IMO-Motel, e népi hagyományokban gazdag dombok lábánál. A nevét találgatok tájékoztatásaként annyit, hogy a tulajdonos Imola nevű leánygyermekéről neveztetett el. Megjelenésében az igényesség érezhető. Minden remény megvan az átutazók mellett a környéken élőkben, hogy kulturált körülmények között kikapcsolódást biztosító vendéglátó- egységgel gyarapodott a táj, egy motellel, a hálótanyák között. .. .és az étterme, belül- decsiFotó: Schöck Gyula Egyre nő azon kiadványok, katalógusok, lemezborítók száma Tolna megyében és ennek határain túl is, ahol az alkotók névsorában ez áll, „Fotó: Schöck Gyula". A korábbi években ismerős volt Szekszárdon e név, leginkább házasságkötések pillanatainak megörökítésénél. Később külföldön önálló kiállításokkal jelentkezett Schöck Gyula, ahol a népi építészet emlékeit megörökítő színes, nagyméretű fotóival állította meg az érdeklődőket. Ez olyan változást jelentett, ami minőségi követelményekkel jár, tartalmi gazdagodásnak is számít. Egyszer észrevette, hogy rutinná vált az esküvői fényképezés. Mást kell csinálnia, gondolta és ekkor, látszatra véletlenül lehetősége támadt műtárgyat fotózni. Műszaki reklámfotózás következett. Később a művészbarátok és ismerősök kiállításainak katalógusához készített fotókat. Új feladat, új kihívás. Cél az, hogy láttatni valamit, amivel később eredetiben találkozhat a néző. Nem lehet csalódást okozni öncélú művészkedéssel, hogy mást mutat a fotó és más élményt ad az a tárgy, amit áruba, kiállításra bocsát a gyártó, az alkotó. Ez másként fogalmazva akár ars poeticája is lehet Schöck Gyulának. A fotóművészetről kialakult véleménye, nézete szerint nem vállalja e megnevezést, inkább a tisztes iparos státuszát. Ragaszkodik a magas minőségi igénnyel elkészült munkákhoz. Mind jobban kedveli a komplett feladatokat, ahol a képeslap tervezése, a szöveges fényképes hirdetések, a nyomdai feladatok megrendelése, figyelemmel kísérése is szerepel. Naptárak, plakátok, poszterek, prospektusok sora jelzi ebbéli tevékenységét. A szekszárdi zenei életben is ismerik a nevét. Elég ha a Big-Band, a Jazz Quartett lemezborítóira gondolunk. Legutóbbi alkotása a Tolna megyét bemutató színes könyv. Táj, ember, és ezek kapcsolódását, kötődését közreadó fényképek olyan ismeret- anyaggal szolgálnak, ami vonzása a szemnek, léleknek. Schöck Gyula fotói ismét aláhúzzák a rég megállapított tényt, nem mindegy ki veszi kézbe a fénykép készítésére alkalmas szerkezetet, technikai eszközt. Nem mindegy a hely, ahonnan kiválasztja az örökítendőt. Tények, árnyékok komponálására pillanatnyi idő adatik. Ekkor kell uralni mindent! Ettől lesz egyéni hangú a papíron megőrzött tér, tárgy, ember színes, vagy fekete-fehér gépezete. Egyik munka szüli a másikat. A képzőművészeti életben is kitárult a tér Schöck Gyula előtt, hiszen a műtárgyfotói révén különböző városok kiállításrendezői keresik fel megbízásukkal. így olvashattuk nevét a kecskeméti Kerámia Stúdió Európa Tanácsi ösztöndíjasainak katalógusában, és ezzel egy időben készült a Fusz Györgyöt bemutató kiadványa. Ezek sikeres megjelenése következtében nyűt mód arra, hogy a pécsi Művészetek Házának illetékesei is megkeressék őt azzal, hogy egy emlékkiállítás katalógusának elkészítéséhez vállaljon nyomdai szervező szerepet. Ezeket a feladatokat csak olyan nyomdai körülmények között lehet végezni, ahol idő is van minden mozdulat, munkafrázis szemmel követésére. Kis példányszámú kiadványok ezt különösen megkövetelik. így aztán nem véletlenül teremtett jó kapcsolatot Szekszárdon a Nyomdaipari Kft.-vei. Olyan együttműködés lehetőségét teremtették meg, melynek produktuma kézzel fogható minőséget teremt. Schöck Gyula számára ez megtartó és filozófiamentes életöröm. Decsi Kiss János Haj dán Sok kicsi sokra megy 220 éve, 1773. nyarán királyi rendeletre Tolna vármegye átvágatta a Sión, Kapóson és Sárvizén lévő malomgátakat, amelyek áradáskor nagy területeket tettek hasznavehetetlenné. 145 éve, 1848. augusztus 9-én a tolnai uradalom ügyvédje Szekszárdra, Au- gusz alispánhoz levelet írt, mert „május 21-ike óta a helybéli kenyérsütő asszonyok és kofák vérszemet kapva s elbizakodva" nem fizetik a heti piacokon és az országos vásárokon a helypénzt, Gottwald Gáspár bíró pedig nem ad embereket ennek behajtására, „a helypénzt szedő urasági cselédeket a legaljasabb szitokkal és káromlással illették", kigúnyolták őket, fegyveres erő használata esetén „agyonveréssel fenyegették". 120 éve, 1873. augusztus 11-én az ármentesítést végző Tolna-bátai Dunavédgáttársu- lat közgyűlésén felveszi a Szegzárd-bátai Dunavéd- gát-társulat nevet. 100 éve, 1893. augusztus 12-én „gyönyörű meteor futott végig Szegzárd fölött"- a korabeli újságok szerint - „éppen midőn 8 órát harangoztak, a narancsszínű meteor Keselyűs felől tűnt fel a láthatáron, s nagy ívben futott az egész város fölött pompás fényben ragyogva, mígnem Nyugat felé hirtelen eltűnt". 85 éve, 1908. augusztus 12-én a Szekszárdi Kaszinó választmánya elhatározta, hogy a siklósi várból származó értékes üvegmozaikot az Augusz-ház toronyrészében helyezi el. 80 éve, 1913. augusztus 11-én adta hírül a Tolnavármegye és a Közérdek, hogy Szekszárd város - másik 14 várossal együtt - kérte, hogy fejlesszék vissza nagyközséggé. . Krónikás Nyolcvanöt esetben rendeltek el nyomozást az elmúlt héten ismeretlen tettesek ellen Szekszárdon és a körzetében, akik közül a hét végére már nem mindenki maradt inkognitóban a hatóságok előtt. Nyári könnyelműségek A nyolcvanöt nyomozás a szokásos heti átlagnak mintegy a kétszerese, ezek többsége viszont kisebb, kis értékre elkövetett lopás, tanyabetörés volt. Jogi nyelven úgy fogalmazzák meg, tettenér- hető ezeken a sértetti közrehatás. Nevezetesen, a kismotorokat, kerékpárokat őrizetlenül kint hagyják, az ajtó, ablak nyitva marad, a strandon szerteszét hevernek az értékek. Az alkalmi tolvaj pedig nem tud ellenállni a kísértésnek. A sorozat vége A rendőrségen ért véget egy sorozatnak indult betörés a gyanúsított előállításával, majd beismerő vallomásával. Ablakon keresztül közelítette meg az ülető a Mérey-la- kótelepen lévő ABC áruházat, ahonnét 58 ezer forint ér,tékű cigarettát hordott el. A Rézkakas vendéglőben, illetve a Baktai Borozóban is talált némi készpénzt, műszaki cikket és cigarettát. A sorozat ezért nem folytatódott, mert közben megkísérelte értékesíteni a lopott holmit, s az ilyesmi nem marad titokban a rendőrök előtt sem. A férfi már ismert személyiség a hatóságok előtt, legutóbb egy 30-35 fejezetből álló sorozaton vesztett rajta. Májusban szabadult a börtönből, eddig bírta. Családi körülményei miatt nem szorulna rá erre az életmódra, de szeret nagylábon >élni, tovább nyújtózkodni, mint ameddig a takarója ér. Angyalarcú Pétiké a strandon járt Pétiké is a strandon járt, tudták meg a nyomozók a hét végén. Egy anyuka panaszt tett, mert csemetéinek a strandon ellopták a gyűrűit. Pedig ők aztán nem hagyták szerteszét az ékszereket. Beletették azokat a magukkal hozott szendvicsekbe, majd irány a víz! Igaz, Pétiké sem kezdő már, gyermekkora ellenére, de akkor csak éhes volt, s a szendvicsekre fájt a foga. Nem eszik meg viszont akármit, ezért megnézte mi van a zsemlék között, s meglelte a gyűrűket. Egy harmadik kalandos történetről pedig, ami egy táska eltűnéséről, majd megtalálásáról szól, maga a sértett számol be keddi lapszámunkban.-ihiKorok, * táskák, V botok Ótós Réka felvételei