Tolnai Népújság, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-09 / 184. szám

4 KÉPÚJSÁG SZEKSZÁRD ÉS KÖRNYÉKE 1993. augusztus 9., hétfő Motel a hálótanyák között Az 56-os számú főközleke­dési út mellett, Bátaszék és Szekszárd között, Várdomb határához közel, a decsi dom­bok alatt épült néhány évvel ezelőtt egy benzinkút. így kezdődött, pontosabban így folytatódott Pető Attiláné vál­lalkozása. A benzinkút meg­építése idején az átmenő for­galom igénye szülte néhány ember elszállásolásának lehe­tőségét. Nem véletlen ez sem. Érdemes visszapillantani ki­csit a múltba, milyen hagyo­mánya van e tájban az éjszakai szállásnak. A decsi szőíősgaz- dák présházai, hálótanyái áll­tak itt valaha, és szaporodnak ma is. A századunk első évti­zedeiben leányok, legények szőlő-pásztorkodásától volt hangos ilyenkortájt a domb­oldal. A hálótanyákon gyüle­keztek esténként a nappal madarakat riogatok, a szőlőt őrizők, ahol aztán tréfás játé­kokkal múlatták az időt. A Az új motel kívül... gazdasági élet e szokásának felelevenítésére népművelők, néptánccsoportok is vállalkoz­tak. Sárköz hagyományőrző együttesei műsorukon tartják a szőlőőrzés dalait, táncos megoldásokkal. A még korábbi századok emlékei közül kevésbé mond­ható vígságosnak az a kor­szak, amikor martalóc csapa­tok elpusztították az út mel­letti településeket és csak a mocsárvilágba menekülők maradtak meg. A benzinkút közelében található valahol egy az állítólag török korból maradt ivóvizes kút, erről kapta e dűlő a kútvölgy nevet. Változott a világ, s immár a főút békés forgalma olyan komplexum megteremtését szülte, ami Pető Attiláné és családjának gondolataiban ré­gen megépült már. Osztrák, olasz, német utazók érdeklő­désére válaszolva elmondható immár, hogy hat darab két ágyas zuhanyzós szoba várja lakóit augusztus 1. óta. Az ét­terem 50 személy fogadására alkalmas. Az épület előtti te­raszon is ilyen létszámú cso­port fér el. Nem kell különö­sen ötletgazdának lenni, hogy milyen rendezvényekre al­kalmas a IMO-Motel, e népi hagyományokban gazdag dombok lábánál. A nevét ta­lálgatok tájékoztatásaként annyit, hogy a tulajdonos Imola nevű leánygyermekéről neveztetett el. Megjelenésében az igényesség érezhető. Minden remény megvan az átutazók mellett a környéken élőkben, hogy kulturált kö­rülmények között kikapcso­lódást biztosító vendéglátó- egységgel gyarapodott a táj, egy motellel, a hálótanyák kö­zött. .. .és az étterme, belül- decsi­Fotó: Schöck Gyula Egyre nő azon kiadványok, katalógusok, lemezborítók száma Tolna megyében és en­nek határain túl is, ahol az al­kotók névsorában ez áll, „Fotó: Schöck Gyula". A korábbi években ismerős volt Szekszárdon e név, legin­kább házasságkötések pillana­tainak megörökítésénél. Ké­sőbb külföldön önálló kiállítá­sokkal jelentkezett Schöck Gyula, ahol a népi építészet emlékeit megörökítő színes, nagyméretű fotóival állította meg az érdeklődőket. Ez olyan változást jelentett, ami minőségi követelményekkel jár, tartalmi gazdagodásnak is számít. Egyszer észrevette, hogy rutinná vált az esküvői fény­képezés. Mást kell csinálnia, gondolta és ekkor, látszatra véletlenül lehetősége támadt műtárgyat fotózni. Műszaki reklámfotózás következett. Később a művészbarátok és ismerősök kiállításainak kata­lógusához készített fotókat. Új feladat, új kihívás. Cél az, hogy láttatni valamit, amivel később eredetiben találkozhat a néző. Nem lehet csalódást okozni öncélú művészkedés­sel, hogy mást mutat a fotó és más élményt ad az a tárgy, amit áruba, kiállításra bocsát a gyártó, az alkotó. Ez másként fogalmazva akár ars poeticája is lehet Schöck Gyulának. A fotóművészetről kialakult vé­leménye, nézete szerint nem vállalja e megnevezést, inkább a tisztes iparos státuszát. Ra­gaszkodik a magas minőségi igénnyel elkészült munkák­hoz. Mind jobban kedveli a komplett feladatokat, ahol a képeslap tervezése, a szöve­ges fényképes hirdetések, a nyomdai feladatok megrende­lése, figyelemmel kísérése is szerepel. Naptárak, plakátok, poszte­rek, prospektusok sora jelzi ebbéli tevékenységét. A szek­szárdi zenei életben is ismerik a nevét. Elég ha a Big-Band, a Jazz Quartett lemezborítóira gondolunk. Legutóbbi alko­tása a Tolna megyét bemutató színes könyv. Táj, ember, és ezek kapcso­lódását, kötődését közreadó fényképek olyan ismeret- anyaggal szolgálnak, ami vonzása a szemnek, léleknek. Schöck Gyula fotói ismét alá­húzzák a rég megállapított tényt, nem mindegy ki veszi kézbe a fénykép készítésére alkalmas szerkezetet, techni­kai eszközt. Nem mindegy a hely, ahonnan kiválasztja az örökítendőt. Tények, árnyé­kok komponálására pillanat­nyi idő adatik. Ekkor kell uralni mindent! Ettől lesz egyéni hangú a papíron meg­őrzött tér, tárgy, ember színes, vagy fekete-fehér gépezete. Egyik munka szüli a másikat. A képzőművészeti életben is kitárult a tér Schöck Gyula előtt, hiszen a műtárgyfotói révén különböző városok kiál­lításrendezői keresik fel meg­bízásukkal. így olvashattuk nevét a kecskeméti Kerámia Stúdió Európa Tanácsi ösz­töndíjasainak katalógusában, és ezzel egy időben készült a Fusz Györgyöt bemutató ki­adványa. Ezek sikeres megje­lenése következtében nyűt mód arra, hogy a pécsi Művé­szetek Házának illetékesei is megkeressék őt azzal, hogy egy emlékkiállítás katalógu­sának elkészítéséhez vállaljon nyomdai szervező szerepet. Ezeket a feladatokat csak olyan nyomdai körülmények között lehet végezni, ahol idő is van minden mozdulat, munkafrázis szemmel követé­sére. Kis példányszámú kiad­ványok ezt különösen meg­követelik. így aztán nem vé­letlenül teremtett jó kapcsola­tot Szekszárdon a Nyomdai­pari Kft.-vei. Olyan együttműködés lehe­tőségét teremtették meg, melynek produktuma kézzel fogható minőséget teremt. Schöck Gyula számára ez megtartó és filozófiamentes életöröm. Decsi Kiss János Haj dán Sok kicsi sokra megy 220 éve, 1773. nyarán királyi rendeletre Tolna vármegye átvágatta a Sión, Kapóson és Sárvizén lévő malomgátakat, amelyek áradáskor nagy terü­leteket tettek hasznavehetet­lenné. 145 éve, 1848. augusz­tus 9-én a tolnai uradalom ügyvédje Szekszárdra, Au- gusz alispánhoz levelet írt, mert „május 21-ike óta a helybéli kenyérsütő asszonyok és kofák vérszemet kapva s elbizakodva" nem fizetik a heti piacokon és az országos vásárokon a hely­pénzt, Gottwald Gáspár bíró pedig nem ad embereket en­nek behajtására, „a helypénzt szedő urasági cselédeket a legalja­sabb szitokkal és káromlással il­lették", kigúnyolták őket, fegyveres erő használata ese­tén „agyonveréssel fenyegették". 120 éve, 1873. augusztus 11-én az ármentesítést végző Tolna-bátai Dunavédgáttársu- lat közgyűlésén felveszi a Szegzárd-bátai Dunavéd- gát-társulat nevet. 100 éve, 1893. augusztus 12-én „gyö­nyörű meteor futott végig Szeg­zárd fölött"- a korabeli újságok szerint - „éppen midőn 8 órát harangoztak, a narancsszínű me­teor Keselyűs felől tűnt fel a lát­határon, s nagy ívben futott az egész város fölött pompás fény­ben ragyogva, mígnem Nyugat felé hirtelen eltűnt". 85 éve, 1908. augusztus 12-én a Szek­szárdi Kaszinó választmánya elhatározta, hogy a siklósi várból származó értékes üvegmozaikot az Augusz-ház toronyrészében helyezi el. 80 éve, 1913. augusztus 11-én adta hírül a Tolnavármegye és a Közérdek, hogy Szekszárd város - másik 14 várossal együtt - kérte, hogy fejlesszék vissza nagyközséggé. . Krónikás Nyolcvanöt esetben rendel­tek el nyomozást az elmúlt hé­ten ismeretlen tettesek ellen Szekszárdon és a körzetében, akik közül a hét végére már nem mindenki maradt inkog­nitóban a hatóságok előtt. Nyári könnyelműségek A nyolcvanöt nyomozás a szokásos heti átlagnak mint­egy a kétszerese, ezek több­sége viszont kisebb, kis ér­tékre elkövetett lopás, tanya­betörés volt. Jogi nyelven úgy fogalmazzák meg, tettenér- hető ezeken a sértetti közreha­tás. Nevezetesen, a kismoto­rokat, kerékpárokat őrizetle­nül kint hagyják, az ajtó, ablak nyitva marad, a strandon szer­teszét hevernek az értékek. Az alkalmi tolvaj pedig nem tud ellenállni a kísértésnek. A sorozat vége A rendőrségen ért véget egy sorozatnak indult betörés a gyanúsított előállításával, majd beismerő vallomásával. Ablakon keresztül közelí­tette meg az ülető a Mérey-la- kótelepen lévő ABC áruházat, ahonnét 58 ezer forint ér,tékű cigarettát hordott el. A Rézka­kas vendéglőben, illetve a Baktai Borozóban is talált némi készpénzt, műszaki cik­ket és cigarettát. A sorozat ezért nem folytatódott, mert közben megkísérelte értékesí­teni a lopott holmit, s az ilyesmi nem marad titokban a rendőrök előtt sem. A férfi már ismert személyi­ség a hatóságok előtt, leg­utóbb egy 30-35 fejezetből álló sorozaton vesztett rajta. Má­jusban szabadult a börtönből, eddig bírta. Családi körülmé­nyei miatt nem szorulna rá erre az életmódra, de szeret nagylábon >élni, tovább nyúj­tózkodni, mint ameddig a ta­karója ér. Angyalarcú Pétiké a strandon járt Pétiké is a strandon járt, tudták meg a nyomozók a hét végén. Egy anyuka panaszt tett, mert csemetéinek a stran­don ellopták a gyűrűit. Pedig ők aztán nem hagyták szerte­szét az ékszereket. Beletették azokat a magukkal hozott szendvicsekbe, majd irány a víz! Igaz, Pétiké sem kezdő már, gyermekkora ellenére, de akkor csak éhes volt, s a szendvicsekre fájt a foga. Nem eszik meg viszont akármit, ezért megnézte mi van a zsemlék között, s meglelte a gyűrűket. Egy harmadik kalandos tör­ténetről pedig, ami egy táska eltűnéséről, majd megtalálá­sáról szól, maga a sértett szá­mol be keddi lapszámunkban.-ihi­Korok, * táskák, V botok Ótós Réka felvételei

Next

/
Thumbnails
Contents