Tolnai Népújság, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-07 / 183. szám

12 »ÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1993. augusztus 7., szombat Amint azt a legutóbbi ZUG-oldalban megígér­tük, ma a Helllo-magazint mutatjuk be, elsősorban az elmúlt időszakban megjelent anyagaik segít­ségével. Természetesen ehhez jár egy interjú is, melyet Réthly Ákossal, a poplap szerkesztőjével készítettünk, és amelyből egy kicsit a „háttérre" is fény derül — Mikor jelent meg a lap első száma? — 1991-ben, úgyhogy már a III. évfolyamot jegyezzük. — Kik és milyen céllal in­dították annak idején a Hell- lót? — Az újság eredetileg az első jelentősebb hazai ma­gán-lemezkiadó cég, a Proton reklámlapja volt. Hamar kide­rült azonban, hogy a kiadó sztárjain kívül még bőven van miről írni, így amikor a Proton csődbe ment, az akkori szer­Helllo, az erős hazai kesztőség úgy döntött, to­vábbra is életben tartja a Hell- lót. — Minek köszönhető az, hogy amikor sorra tűnnek el a poplapok egy-két hónapos működés után, ti már e III. évfolyamot „élitek túl"? — Hát a közönségnek! Olyan poplap nemigen akadt eddig sem, amelyik szinte ki­zárólag a magyar popzene há- zatáján munkálkodott. Úgy látszik, szükség van erre is. Emellett nagy szerepe van an­nak, hogy a lemezídadók so­kat segítenek anyagokkal és egyebekkel, s azt is meg kell említenem, hogy míg a többi hasonló ifjúsági lap mind kül­földi tőkéből tartja fenn ma­gát, addig a Helllo kizárólag magyar érdekeltségű - még ebben is. Úgy látszik, a hazai befektetők türelmesebbek ... — Hogyan viseli a pop­szakma az újságotokat? Helllo-csapat — Most bizonyára arra cél­zói, hogy a cikkek hangvétele sok esetben - vagy inkább szinte mindig - csipkelődő, szemtelen. Nos, eddig szinte senki sem „kapta fel a vizet" ezek miatt. Ezt mi sem bizo­nyítja jobban, mint az a tény, hogy egy-egy „cikisebb" írás megjelenése után gyakran ép­pen a sztár keresi fel a szer­kesztőséget, de nem azért, hogy szemrehányást tegyen, hanem azért, hogy megkö­szönje a reklámot. — Mégis, melyik cikketek keltette eddig a legnagyobb felzúdulást? — Inkább az olvasók szok­tak „zúgolódni", nem a szakma. Tudod, egy-egy ra­jongótábor nagyon nehezen bírja, ha istenített kedvenceik­ről nemcsak dicshimnuszokat zengünk. Erre aztán jönnek a levelek... Általában ezekből közlünk is egyet-egyet, s arra is akadt már példa, hogy a legvadabb, mocskolódó iro­mányt is beraktuk az újságba, bízva abban, hogy szerzője így viszontlátva a művét, talán el­gondolkodik saját ostobasá­gán. — Mi a véleményed a 90-es évek magyar popzené­jéről? — Elég nehéz erről be­szélni, mert amit popzeneként vagy könnyűzeneként emle­getünk, és amit ebből a nagy- közönség valóban láthat és hallhat, ez csak a felszín. Ez egy végtelenül manipulált műfaj és a tévén meg egyéb médiákon keresztül szinte csak az követhető fij^ mel, amit kereskedelmi ér­dekből jó sok pénzzel megtá­mogatnak. A pénz pedig egyáltalán nem biztos, hogy mindig az érdekes vagy érté­kes produkciók mellé áll. A kiadók persze azt mondják, hogy a közönségnek ez kell. Szerintem ez nem igaz. A kö­zönségnek azért ez kell, mert csak ezt kapja. Ezen változ­tatni kellene, de gyorsan, kü­lönben az értékeket is hordozó magyar popkultúra perceken belül meghal. A Helllo mindig támogatta a kevésbé ismert előadókat és a friss kezdemé­nyezéseket. Mi megtesszük, ami ránk hárul, de a mi eszkö­zeink sajnos nagyon keveset jelentenek a milliós médiák­hoz képest. — Es ezek után a szerkesz­tőnek ki a kedvence? — Szinte mindenevő va­gyok: hogy mikor mit hallga­tok, az a hangulatomtól függ. Ha „olyanom van", bömbölte- tem én a legvadabb zenéket is, de az sem ritka, hogy az ösz- szes „zajforrást" kikapcsolom, s hallgatom a csendet. Az is nagyon jó néha ... Ha valamit mégis választanom kellene, akkor az etno-rockot monda­nám. Szóval a népzene alapú rock, az szinte mindig „bejön" nálam. Most is vadászok az „Utolsó mohikán" film zené­jére ... — Milyen jövőt jósolsz a Helllónak? — Folyamatos jelen- és jövő időt. KRZ Axl megcsípte az Eddát A minap izgatottan rontott be szerkesztőségünkbe Axl Roses, a mind népszerűbbé váló, fiatal, de igen tehetséges Guns n' Roses együttes frontembere. Axl némileg még töri a nyel­vünket, de azért már jól érthe­tően, nagy lelkesedéssel adta elő történetét. Elmondta, hogy a né­hány évvel ezelőtti faking buda­pesti koncertjükön általa előadott tavaszi faking szél vizet áraszt kezdetű népdal szépsége olyan nagy hatással volt rá, hogy elha­tározta, megtanulja faking nyel­vünket. Hazájába visszatérve azóta már több különórát vett Gábor Zsázsától és ’Elizabeth Taylortól. Ez utóbbi sztárról ke­vesen tudják, hogy ugyancsak magyar származású, Tájló Erzsé­betről változtatta a nevét a jelen­legire. Szóval Axl beszámolt életének egyik meghatározó élményéről: elmesélte, hogy amióta ilyen nagy érdeklődést tanúsít Magyaror­szág iránt, azóta éjjel-nappal ke­resi az alkalmat, hogy kapcsolatba kerüljön faking magyar emberek­kel. Ezért nagyon örült, amikor meghallotta, hogy az egyik faking legnépszerűbb magyar zenekar, az Edda a faking USA-ba utazik. Kivette a bankból megtakarított pénzét, valamint kölcsönkért ba­rátaitól egy kis faking dollárt, hogy Los Angelesből New York-ba repülhessen, ahol tudo­mása szerint az Edda tartózko­dott. Rövid faking nyomozás után sikerült kiderítenie, hogy a zene­kar két tagja, Zsolt Gömry és Att Patky éppen egy partira hivatalo­sak. Némi fondorlattal sikerült oda bejutnia, és találkozott is ha­marosan a két sztárral. Nagyon szerette volna, ha készíthet egy közös képet a fiúkkal, ezért elő­adta kérését. Az eddások rövid fa­king tanakodás után belementek a dologba, így - Axl nagy örömére - beálltak vele egy kattintásra, íme, mellékelten - Axl kifejezett kérésére - mi is közöljük a képet, és elkészülte hiteles történetét. Hogy más faking újságok mit ír­nak, azzal ne foglalkozzatok! In­kább örüljünk annak, hogy egy ilyen lelkes fiatal rajongó, mint a mi Axl-ünk, milyen faking jó na­pot fogott ki ott a messzi New York-ban! Örömében ugrott is egy dupla Axl-t.-thly­Axl elérte, amit akart, íme . Gergely Róbert két élete Otthonában értük utói a mind népszerűbbé - s ezáltal szerencsére/sájnos mind el- foglaltabbá váló művészt. Robi a sok munka mellett mostanában különösen ügyel arra, hogy lehetőleg minél több időt töltsön otthon, hi­szen ezt most már nemcsak Andrea felesége, hanem a ház legfiatalabb lakója, bizonyos Gergely Simon is elvárja tőle. Simon ugyan még csak két­hónapos, de már nagyon jól alkalmazkodik a család életé­hez. Szó nélkül elnézi például, hogy papája állandóan elsza­ladgál otthonról. Bár más fér­jek azt szokták mondani, hogy „Lemegyek, édesem gyufáért. . Robinak nem kell ilyen ki­fogást találnia. Amellett, hogy a Mikroszkóp Színpadon nagy sikerrel megy önálló estje, hamarosan következik a második nagylemezzel kap­csolatos országos fellépésso­rozat is. Szóval Simon nem szól ezekért a dolgokért. Róbert egyébként tevéke­nyen kiveszi részét a háztartás teendőiből, ottjártunkkor ép­pen húslevest főzött, bár az időzítéssel némi gondja lehe­tett, mert ahogy elnéztük a dolgot, a szombati vacsora le­hetett ... A ház ura ennek ellenére nem papucs! Ez a lábbelifajta inkább akkor került szóba, amikor megkérdeztük, hogy Simon gyerek tulajdonképpen miért is kapta ezt a nevet. A válaszból kiderült, hogy a névadó egy strandpapucs, aminek oldalán a Simeon fel­irat volt található ... így kapta hát ezt a ritka elnevezést a fia­talember (ritka, hiszen ven­déglátónk kérdésére nem is nagyon tudtunk Simonokat felsorolni, hacsak Paul Simont oda nem vesszük - bár ő Pál.. .) A vendégeskedés fényképe­zéssel ért véget. Itt kiderült, hogy a családnak van még egy - nem is nagyon titkolt - tagja, a Red kutya. Színészfamília ez kérem, hiszen szerepelni ő is nagyon szeret... CiCa Sztármegfőző Nagy Feróval Feró-recept 2-5 személyre (juhtúrós puliszka): 1/2 kg ku­koricadara, 1-2 fej hagyma (ha nincs, akkor nélküle), 20 dkg juhtúró (vagy valami sajt, ha nincs valami túró, pl. liptói), 1/2 l víz, 1 oldal szalonna (ko­leszterin miatt), 1 pohár tejföl, ha nincs, akkor semmi... Egy szál füstölt kolbász (ha nincs, akkor nincs). Apróra vágott sonkadarabkák (ez sincs? ak­kor nélküle). FOLYAMAT Legfontosabb, hogy a csapból follyon ki fél liter víz. Ezt tegyük fel a spar- heltre. Amikor lobog, óva­tosan öntögessük bele a 1 /2 kg kukoricadarát. Szorgal­mas kevergetés közepette. Ez fontos lehet! - mert nem kukoricagombócot készí­tünk ... Remélhetőleg só van otthon, abból ízlés sze­rint. Ha kevés a víz, módjá­val adagolhatunk hozzá, amit felvesz a kukorica. Nem lehet híg, de kemény se. De ha úgy sikerült, lehet úgy is. Amikor ez elkészült, félrerakjuk, hadd pihenjen. Mondjuk, hogy volt sza­lonna otthon, azt darabokra vágjuk, megpirítjuk. ízlés szerint egy oldal vagy fél oldal, vagy negyed oldal szalonnát pirítunk meg. (Ha nem volt szalonna, egy kanál zsír vagy vaj is meg­felel, vagy semmi, de akkor teflon!) Hagymát vagy apróra, vagy karikákra vág­juk, vagy anogy sikerül, de ne hagyjuk egyben. Ha nincs, ez a lépés is kimarad. A feltételezett szalonnába beleszórjuk a feltételezett hagymát. Pirongatjuk a forró szalonnás olvadék­ban. Mielőtt megégne, az elkészült puliszkát lehető­leg vékony rétegben rátesz- szük, hogy odapiruljon az alja. Erre rászórunk egy ré­teg sajtot, túrót..., vagy ami van. Megint puliszka, megint sajt, megint túró. Megint egy vékony réteg puliszka, ha van reszelt sajt, akkor az megy a tetejére. Az egészet betesszük a sü­tőbe, hogy egybesüljön a juhtúróval az egész. Ki­vesszük és leöntjük az eset­leges tejföllel. Negyedóra múlva, kolbász illatát felbö­fögve gondolkodhatunk azon, hogy milyen jó dolog enni. - Gabi ­Gyermeksarok: óvoda Társadalmi összefogással elkészült Zuglóban a főváros legnagyobb óvodája. Irányítá­sát pályázat útján Szója Béláné vezető óvónőre bízták, aki tárgyilagos véleményével és nagy szakmai tapasztalatával győzte meg a rá szavazókat. Pályamunkájában leírta, hogy ő szíve mélyén nagyon szereti a kisgyerekeket, de nem hall­gathatja el fenntartásait sem, melyekről beszélni kell. Áz óvodás gyerekek na­gyon alacsonyak, a hangjuk idegesítően magas és szellemi­leg is meglehetősen elmara­dottak. Egy egyszerű filozófiai problémát sem lehet velük megvitatni, műszaki kérdé­sekben tájékozatlanok, egy­szóval: társalgásképtelenek. Vézna kis karjuk és lábaik arra utalnak, hogy egy tisztes­séges súlyú csomagot sem ké­pesek átvinni Pestről Budára. Ártatlan arcocskájuk pedig ingerlőén álnok, tudatosan megtévesztve ezzel a becsüle­tes felnőtteket, elhárítva ma­gukról minden felelősséget a világ eseményeit illetően, mintha ők nem is e bolygó la­kói volnának, mintha nem lennének részesei sok tragédi­ának, mely a Föld valamennyi nemzetét sújtja. A felsoroltak ellenére a fiatal emberutánza­tok kivételezettséget élveznek, teljes ellátást kapnak, autóval vitetik magukat, nem dolgoz­nak, egyszóval hatalomra tör­nek. Ä fentiek ismeretében nem meglepő, hogy az óvónő kissé bizalmatlan a kisnövésű, ugyanakkor uralkodásra vá­gyó óvodás gyermekekkel szemben. Szójáné a megnyitóünnep­ségen elmondta, hogy min­dent elkövet e hatalmi téboly megfékezésére, hogy a gyere­kek ne juthassanak vezető szerephez a közéletben és a politikában. Javasolta továbbá erős acélrácsok felszerelését az óvoda ajtó- és ablaknyílása­ira, és kilátásba helyezte a csí­kos egyenruha általános be­vezetését az épületen belül. Az óvodások láncokkal való egymáshoz erősítését a jövő hétre tervezi. Az óvónő meg­győződése szerint ezekkel a rendszabályokkal lehet meg­óvni a világot a csenevész kis­korúak elhatalmasodásától és csak így töltheti be eredeti hi­vatását az óvoda. Dolák-Saly Róbert Klipkritika Genesis: I can’t dance A Genesis nagy hozzáértéssel dolgozta fel a Fonográf együttes 10 éves dalát, amelyet itthon a V Moto-Rock tett ismertté. Köztu­dott, hogy az angol fiúk hosszú kényszerpihenő után léptek ismét a közönség elé. A lemezkiadók a Genesis-szel 25 évig nem készí­tettek felvételt, mondván, hogy Phil Collins kopasz és halkan énekel. Jó ötlet volt a klip elején a Brontosaurus, csak nem értem, hogy került oda, hiszen a szöveg­ben nem szerepel. Bizonyára fel­tűnt mindenkinek, hogy a klipben egyn télén képek. E sajnálatos dolog valódi oka az, hogy forgatás köz­ben elfogyott a zenekar pénze, és néhány jelenetet már csak fe­kete-fehéren tudtak felvenni. Iga­zából ezért lett a klip címe I can’t dance, mely magyarul annyit tesz: Képzeld el színesben! Ked­ves gesztus a nézők felé. Nem titok az sem, hogy a tehe­tős Michael Jackson Black and White (Fekete és Fehér) című klipje gúnyos utalás a megszorult Genesis-fiúk tv-produkciójára. Hálásnak érzem Elton John sze­repét a nadrágjelenetben, bár sze­rintem Barbra Streisand is meg tudta volna csinálni. Az anyagi korlátok miatt kellett bennhagyni azt az elrontott epizódot is, amelyben a zenészek véletlenül egymásban megbotlanak, majd elesnek. Állítólag ennél a jelenet­nél Collins úgy összeveszett ze­nésztársaival, hogy a forgatás két hétig állt a konfliktus miatt. A ri­porterek kérdésére Phil így vála­szolt: „Tudom, hogy Tony és Mike direkt szórakoznak velem, csak azért, hogy engem bosszant­sanak!” A forgatás végén már látha­tóan mindenki nagyon ideges volt. Phil ingerülten cibálta cip­zárját. A rendező dühében az énekeshez vágta a kalapját. Az operatőr pedig lázasan kereste Philt jobbra-balra rángatva ka­meráját. Banks, a billentyűs és Ratherford, a gitáros a dal végén minősíthetetlen durvasággal to- loncolták ki barátjukat a képből. Ez a hálátlanság azért különösen érthetetlen, hiszen ha Collins nem énekelte volna föl az I can't dance-et, akkor a dal nem lett volna olyan mutatós és kollégái sem léphettek volna a kamerák elé. D.S.R. i 1

Next

/
Thumbnails
Contents