Tolnai Népújság, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-23 / 195. szám

4 »ÚJSÁG SZEKSZÁRDÉS KÖRNYÉKE 1993. augusztus 23., hétfő Szenzációs műtét Szekszárdon > A szakma ezután ismeri meg A főorvos a műtét helyét mutatja Az országban egyedülálló műtétet hajtottak végre né­hány hete a szekszárdi kór­ház baleseti sebészetén, dr. Hulin István főorvos vezeté­sével. A műtét különleges­sége, hogy bőrön keresztül, a gerincoszlop feltárása nélkül távolították el a beteg porc­korongot. A szenzációs bea­vatkozásról dr. Hulin István főorvost kérdeztük.- Hogyan kerülhetett sor erre a műtétre Szekszárdon?- A német szakirodalom­ban olvastam erről a lehető­ségről, mivel ott már néhány kórházban ezt alkalmazzák. Magyar nyelven ennek a módszernek még szakiro­dalma sincs. A műtéthez szükséges műszerkészlet pe­dig tulajdonképpen véletlenül került hozzánk. Az Olympus nevű japán, orvosi műszere­ket gyártó cég magyarországi képviselője járt itt a kórházban és különböző készleteket kí­nált. Megkérdeztem, hogy a percutan nucleotomiához (a bőr megnyitása nélküli porc­korong eltávolításhoz) szük­séges műszereket tudna-e biz­tosítani. Az igenlő válasz után, kipróbálásra megkaptuk a szükséges eszközöket, amit természetesen szeretnénk idővel megvásárolni.- Mennyibe kerül egy ilyen fontos műszer?- Fél- és egymillió forint között, attól függően, hogy az alap műszerek mellett milyen extra kiegészítőket kér az or­vos. Időközben a kórház Tu­dományos Tanácsa megsza­vazta a következő év kiadásai közé az említett eszközt, így a műtéteket a jövőben is tudjuk folytatni.- Mennyire gyakori betegség ma Magyarországon a porcko­rongsérv?- Sajnos, mára ez egy min­dennapos betegséggé vált, még akkor is, ha nem minden beteget kell végül megműteni. Általában nagyobb teher megemelésénél, túlsúly vagy egy rossz mozdulat esetén je­lentkezik. Rendszerint az idegszál kilépése mellett ki­dudorodik, ez okozza a pana­szokat, ami derékfájással, az alsó végtagok fájdalmával, zsibbadással, izomgyenge­séggel jelentkezik. Megyénk­ben évente mintegy százötven beteget kell műteni.- Túl az első műtéten, milyen tapasztalatokat szűrtek le a mű­szer használatával kapcsolatban?- Gyorsan és bonyodalom nélkül zajlott le a műtét - az első izgalmakat leszámítva - gyakorlatilag fél óra alatt be is lehet fejezni. Hagyományos műtétnél a gerinc feltárása el­engedhetetlen egészen a csi­golyákig, oda bejutva megta­láljuk a beteg porckorongot, amit kikaparunk és a sebet összezárjuk. Ezzel szemben az új megoldással a gerincvelőtől mintegy 10 centire, oldalt, egy hosszú tűvel beszúrunk a bő­rön keresztül, egészen a beteg porckorongba. Televíziós röntgenkészülék forog a beteg törzse körül, így a tű irányát ellenőrizni tudjuk. A célt ért tűre egyre vastagabb fémhen­gereket húzunk, míg el nem érjük a 6 millimétert. Ezen a csövön juttatjuk be a kanalat, amivel kitisztítjuk a beteg porckorongot. Kihúzzuk a csövet, egy öltéssel zárjuk a bőrt. Nagy vonalakban ennyi a műtét, ami után 1-2 nap és a beteg haza mehet. Lényeges előnye ennek a beavatkozás­nak, hogy nem lép fel műtét utáni hegesedés, mely a ha­gyományos formánál gyakori, és olyan tüneteket produkál mintha kiújult volna a porcko­rongsérv.- Ki volt az első szerencsés be­teg, aki átesett a műtéten?- Egy 60 év körüli tanár­ember, aki nagyon jól viselte a beavatkozást, amit termé­szetesen altatás közben végez­tünk. Pár nap után haza is ment.- A szakmában, itt Magyaror­szágon mekkora sikernek számít ez az operáció?- Még nem nagyon tudnak róla. Novemberben, Bükfür­dőn lesz a soron következő Magyar Gerinc Társaság tu­dományos ülése, amelynek témája éppen a porckorong­sérv lesz. Azt tervezzük, hogy a következő műtétet videóra vesszük - az elsőnél a nagy izgalom miatt elfeledkeztünk erről -, és azt szeretnénk ott bemutatni. Úgy gondolom ennek a módszernek nagy visszhangja lesz.- A műtétet Ön vezette, kik voltak a segítői?- Dr. Szemes László osztá­lyos orvos és dr. Albech Zol­tán alorvos asszisztáltak, de a későbbiek során valójában ez egy egyszemélyes műtét.- Kinek nem javasolná ezt a bőrön keresztüli beavatkozást?- A nagyon kövér beteg­nek, mert a fémhenger hossza náluk nem megfelelő, és az olyan esetben sem ajánlott, ha a sérv már kiszakadt és el­mozdult a helyéről. A betegek 70 százalékánál azonban elvé­gezhető ez a műtét. Mauthner Fotó: Ótós A fibulák Milánóba mentek A képen látható fibulák - melyek a Szekszárd-palánki ásatásnál kerültek elő - már Milánó­ban vannak. Az ottani városi tanács kérésére juttatta el a Wosinsky Mór Megyei Múzeum, merthogy ott rövidesen kiállítás nyílik a Gótok az I-VII. században címmel. A két díszcsat - 23, illetve 22,1 gramm tömegűek, 87,5, illetve 85 mm hosszúak - feltehetően az V. századból való, ezüstből készült, arany futtatással, 1959 óta látható a szekszárdi múzeumban. A régi ék­szerekhez hasonló is kevés van szerte Európában értékük felbecsülhetetlen, mindenesetre ti­zenötezer német márkára biztosították őket. Fotó: Ótós Réka Hajdan 185 éve, 1808. augusztus 22-én Pesten meghalt Jung Jó­zsef építész, aki 1780-ban a vármegyeháza átalakításának egyik tervezője volt. 135 éve, 1858. augusztus 24-én lemon­dott Korbonits Elek, Szek- szárd első polgármestere, aki 1857. április 23. óta viselte e tisztet. A hónap utolsó napjai­ban a pénzügyőri biztosság közölte hivatalos levelében, hogy a megyeszékhely lakosa­inak száma meghaladta a tízezret, ezért a jóval kedve­zőtlenebb II. adózási osz­tályba sorolják. 100 éve, 1893. augusztus 26-án a vármegye alispánja több orvos kíséreté­ben egészségügyi szemlét tar­tott Szekszárdon. A Tolna­vármegye megállapítja: „Au- giás hírhedt istállója bizo­nyára csak egy közönséges szemétdombocska volt ahhoz az óriási, emberi képzelmet felülmúló piszok- és ronda- sághoz képest, amely Szekzárdon, a vármegye központjában úton-útfélen feltalálható". 95 éve, 1898. augusztus 29-én a Tolnamegyei Közlönyben Babits Mihálynak Pécsre szól az üzenet: „Hangu­latos költeményét legközelebb ki­adjuk". 80 éve, 1913. augusztus 25-én adott hírt a helyi sajtó ar­ról, hogy a szekszárdi cserkészek a városháza ud­varán tűzoltói gyakorlatokat végeznek, s ezzel az ország­ban elsőként szeretnék meg­honosítani az USA-ban már bevált cserkész-tűzoltói in­tézményt. Krónikás Olcsó Út Porecsbe szekszárdi időseknek A Szekszárdi Nyugdíjasok Érdekszövetsége társasutat szervez az Istria félszigetre, Porecsbe. Indulás szeptember 3-án, érkezés szeptember 8-án. A horvátországi utat a nyugdíja­sok érdekszövetségének tagjai jelentős kedvezménnyel vehe­tik igénybe. Az ellátás félpanziós (ami a reggelit és választás szerint az ebédet vagy a vacsorát foglalja magában). Bővebb felvilágosítást a szövetség irodájában, Szek­szárdon, a Hunyadi utca 4. szám alatt adnak - fogadóna­pokon. Várjuk további észrevételeiket, javaslataikat, információikat! A Szekszárd és környéke oldalakat szerkesztette: Hangyái János Négyen, három hétig Törökországban Jövőre: irány Irán A lányt a szitakötők érdeklik Egyiptom után az idén Tö­rökországot járta be a Gödöl­lői Agrártudományi Egyetem négy diákja, köztük Péter Gá­bor szekszárdi fiatalember, aki még indulás előtt beszá­molt olvasóinknak terveikről, s most, hogy hazaérkeztek is­mét jelentkezett, hogy élmé­nyeiket, tapasztalataikat meg­ossza másokkal is. Az elejére kívánkozik a szponzorok felsorolása. A Echo Tours ingyen vitte el őket Isztambulig, hazafelé pedig a Kisalföld Volán Rt. biztosította féláron az utazást. Fő szponzoruk a Vetőmag Ke­reskedő Rt. szekszárdi üzle­tága volt. Tóth Adrien volt a hölgy, akit a szitakötők érdekelnek, és ezért mászta járta be Tö­rökországot. A növényeket, rovarokat az egyetemnek gyűjtötték. Péter Gábor úgy fogalmazott, hogy munka na­gyobb része még hátra van, és ez a növények állatok megha­tározása. Áz itthon vásárolt felszerelés és élelmiszer érté­két nem számolva fejenként tizenötezer forintból úszták meg a három hetes utazást. A konzervek egyharmadát visz- sza is hozták, aminek az oka egy kisebbfajta ételmérgezés volt. E miatt nem sikerült a tervük, hogy megmásszák a négyezer méter magas Kochor Dagi-t. A „tettes" a kebab volt, ez nyárson egybe sütött bir­kahús, amiből szeleteket vág­nak le. Biztos nem volt eléggé megsülve, mert 2200 méteren kezdődtek a bajok: láz, has­menés, hányás. A csapat két tagja megkísérelte a feljutást, de 3500 méterről vissza kellett fordulniuk. Néhány napig csak keserű teán, rizsen és az ott vásárolt krumplin éltek, ami a betegség mellett nem igazán tett jót az erőnlétük­nek. Pedig erre nagy szükség volt, mert a patakok olyan gyors folyásúak, hogy csak kötélbiztosítással lehetett át­kelni rajtuk. Ha valakit elso­dor és nekivág a víz a sziklá­nak, életveszélyesen megsé­rülhet. A táborhely a Koruh folyó völgyében volt, ott találták a leggazdagabb növény- és ro­varvilágot. A víz a sebes sod­rás miatt nem kék és nem zöld, hanem fehéren „hab­zik". Ehhez azonban még előbb át kellett szelni Törökországot keresztben, ami egy 39 órás úttal kezdődött. Ezt vasúton tették meg. Kényszernek tűnt kezdetben, hogy a hat szemé­lyes fülkében időnként tizen­egyen utaztak, ám ezt később felváltotta a barátkozás és a nyelvtanulás, mert ahogy ke­let felé haladtak mind kevésbé volt használható a német nyelv. Ezért aztán tanultak tö­rökül. A számokat sajátították el elsőnek, ami az árak lealku- dásánál nélkülözhetetlen. Tö­rökországban még az autó­busz viteldíja is alku tárgya, amihez minden esetben helyi közvetítőt vesznek igénybe. Visszafelé a Koppodákia nevű tájegységet is érintették, mert meg akarták nézni a geo­lógiai nevezetességként is­mert riolit tufa hegyet. Tolna megyényi területen figyelhető meg ez a különös, varázslatos holdbéli táj. A puha tufát a szél és víz alakította ki külö­nös formákká. A puha, köny- nyen formálható „sziklákban" ma is vannak jellegzetes bar­langlakások. Hasonlóan nagy élmény volt számukra Pamukkale me­legvizes forrásainak vidéke, ahol a mészkőből kioldott anyagok alulról építik a cseppköveket. Boldogan ta­nulmányozták az édesvízi mészkőképződés folyamatait. Láttak parányi fácskákat is már megkövesedett állapot­ban. Annak viszont nem örül­tek, hogy a tányérokban turis­ták tömege gyógy- és iszap- fürdőzött. Az élmények sokaságából csak néhányat lehet felvillan­tani. A keleti hegyekben még őrzik a hagyományos életfor­mát, fából, illetve terméskőből épülnek a házak, a patakok vizét isszák, a környezet­szennyezésnek még nyoma sincsen. A pásztorok, akikkel mindenképpen beszélni akar­tak, őrzik a félnomád életfor­mát. A nyelvtanulás szépségei közé tartozott az udvariassági formák megtanulása, ami an­gol-török társalgási könyvből történt. S magyarra fordítva érdekes nyelvi fordulatok jönnek ki belőle, ezeket a nagyvárosok polgárai éppúgy használják, mint a pásztorok. A füsszentésre használatos „egészségedre" szófordulat helyett a török valami olyas­mit mond, hogy: ne bántsa be­tegség a testedet, vagy baleset, más betegség esetén azt kí­vánja, hogy a betegség minél hamarabb legyen a Te múl­tadban. Láttak jellegzetesen török kisvárost, s jártak a nagyok­ban. Mintegy négyszáz színes dia őrzi a városok, falvak, em­berek emlékét, s persze első­sorban a növények és állatok közeli képeit. Vonattal indultak vissza Iszatambulba, s meglepetés volt számukra, hogy a Már­vány tengeren át vezet az út, láthatták a hét tornyú várat, ahol annak idején Török Bá­lint raboskodott. Hasonlóan elementáris élmény volt kora reggel Efezosz, a bibliai tele­pülés, ahol kétezer évet lehet visszasétálni az emberiség múltjába. Már itthon, a török követségen kiderült, hogy Kurdisztánt török oldalról is kockázatos megközelíteni, s kevés a remény arra, hogy át­jussanak Iránba. Ezért jövőre irány Irán, ha a politikai hely­zet lehetővé teszi. lhárosi Ibolya Szálkáim Katolikus terrorista? A közösségi teremből - ami máskor étterem, előadások helyszíne, vagy éppen grafikai műhely - most halk or­gona- és gitármuzsika szól. Csörgődob ritmust ver a dal­lamhoz. Fiatalok kora reggeli énekléshez gyülekeznek a nyári táborozásukkor. Ez egyáltalán nem kötelező foglal­kozás. Este megismétlik. Dicsérik az Urat! Más lesz ettől a napjuk és az éjszakájuk. Kedvesek és fi­gyelmesek a társaikhoz. A Hit gyülekezet tagjainak vallják magukat és példaképük Jézus ... Mindez ma történik Magyarországon. A borsodi vagy a tolnai dombok között? Szerte e hazában szaporodnak azok a kis közösségek, ahol szerepet kap a Biblia olvasása, és az abban foglaltak sze­rinti életvitel. Idén nyáron két táborvezető foglalt már he­lyet az 1994-es esztendőre, hogy imatábort, vagy bibliaka­lauzt vagy.. szóval olyan csendes napokat szeretne együtt tölteni kicsit romantikus környezetben, például Szálkán, ahol az egymásra figyelés, együtt örvendés kapna nagyobb hangsúlyt. Tapasztalat szerint az ilyen tá­borok lakói nem ütköznek a törvénnyel, nem követnek el erőszakos cselekményeket a másik ember ellen, sőt inkább imádságos gondolataik közé fogalmazzák ellenségeiket is, bár nem használják ezt a fogalmat. így aztán teljesen értetlenül állnak olyan hírek, informá­ciók előtt, amikor azt hallják, hogy „katolikus terroristák" ezt és azt hajtották végre. Nem értik mi ez? Vagy katolikus vagy terrorista! Ha egy olyan történelmi egyház tagja, mint amit a katolicizmus teremtett, akkor hogy vesz fegy­vert a kezébe? Ha terrorista, akkor.. ? Azt sem értik a lanttal, hegedűvel dicséretet zengő mai magyar fiatalok, hogy milyen szerepet vállal a honvédseregben egy adott pillanatban a tábori lelkész, akiket most toboroznak a le­gújabb újsághírek szerint. Megáldják majd a fegyvereket? Imádkoznak azért, hogy rakétákkal és egyéb harci eszkö­zökkel jussanak győzelemre porig rombolva amit az ősök megteremtettek? Nincs számukra elfogadható magyarázat ezekre, de szeretnék ha a világ egy nagy imatábor volna - nem csu­pán egy nyáron át. Decsi Kiss János <

Next

/
Thumbnails
Contents