Tolnai Népújság, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-19 / 193. szám
1993. augusztus 19., csütörtök ÜNNEPI MAGAZIN »ÚJSÁG 11 Intelmek egy évezred távlatából Milyen volt Szent István uralkodó eszményképe? cpundrlliMIum íibi deirtámawnCrnop ápoűmziq nddrrtdiü^irnr abvCaim .imnumraararipát* all oquxir imhuervfqtuiltr nmz atari őct’ejrobfeniarrftdé'car bdicx cfirtrwnrfiára «clArttcu .hcmorr tmpcndett'du;- nnztte ponaűaí. pnaprfimilaxí' düipztz* luduut ob üvuaxz: pmemzA mamáé Aáúi^hÁbeter. hcfpucfbeug' baupmufnumxelfu&átiic mclnl .ujtm nu ^ un*fJhof ^nce'ocul/férr^ j^etcmplií tfetmat/cmnűiu' ufficuí tvzqiiemuvr ptetáré-muntn cu csriT imtanír pöíltöer^T^ilí^IiiflÍTnihl^cliraplimf nrftitur muené pcUraf4ómnű cüípűfíaomf eme', au cunAi fiiba cmröbeőten£o wMcúmo./pcr. pmc dnftc'tncirra " tumif draw. ima hanc pmxicamizauxc ßptma. fujjnor: cuutt Aömtidr’axiberraif. Cukimmá tpfü mmírrVuihöBt cutfa epogvaop fc^catoaruftam raidacu c/defém p<wu$tóf ^>aái pUna Wu qiuu- jpfámuf fu^ menuf íummc .iböratli cUlipibav Aidáit/ ovmfc vngztvC luáPamm. t; m tinmf pnapúfuéquté pr ddvlxmf patt rcjíttr fíujjmaNidraf euí frtblum ítto'fprpdlmmrtf decdiáu. p ircrafaffaíhi ioUur-. faenfit fcpru nViäpiettna,. ncpméemm .necülta ctta änm, iiüub in amműi' narun/ppr obtamt tawp nimm áéűzct crmtin, ícpcfac macit írcatuni aulnr aűquerm&im Uguznrmk Az Intelmek egy lapja Szent István nagyobbik legendájának kéziratából A Szent István halálának 900. évfordulójára megjelent emlékkönyv több érdekes tanulmányt közölt az államalapító életéről, a korról, amelyben uralkodott. Balogh József azt próbálta kideríteni, hogy milyen forrásokból származhatnak az első magyar ura- kodó által megfogalmazott, és Béla fiához intézett Intelmek. A tanulmány szerzője leszögezi: az Intelmekben nem elsősorban az apai tanácsokat kell keresni, sokkal inkább a korai középkor uralkodói eszményképét. Azét az „ideális" uralkodóét, akinek példája I. István szeme előtt lebegett, amikor a Rómából hozatott koronával a magyarok nyugati mintájú, keresztény királyává koronáztatta magát. Ki lehetett a példakép? Balogh József szerint az államalapító védőszentje, Szent Ágoston tette rá a legmélyebb hatást. A másik egyházi személyiség, aki első királyunkra nagy hatást gyakorolt, Gellért püspök volt, rá bízta fia nevelését is. Az uralkodásról a következőket írta Szent Ágoston: „... boldognak mi azokat a fejedelmeket mondjuk, akik igazságosan uralkodnak, akik nem fenhé- jáznak, miközben fellengzó dicséret és alázatos hajlongás veszi körül őket: akik hatalmukat, Isten tiszteletének terjesztésére használják fel, azt az ó fölségének rendelik alá..." Intelmeiben arra kérte az apa a fiát, „hogy ha majd trónra lép, a katolikus hit dolgában jó példát adjon alattvalóinak". Fontosnak tartotta, hogy kijelölt utóda védelmezze a katolikus egyházat, annak szolgáit, intézményeit. A törvények betartását külön is gyereke figyelmébe ajánlotta. Ezek a törvények a vasárnap megöléséről,a böjtök megtartásáról, a haldoklók gyónásáról, a papság tiszteletéről, a polgárok személyes szabadságáról, a vagyonuk feletti szabad rendelkezés jogáról, az özvegyek és árvák védelméről rendelkeztek. Ugyanakkor súlyos büntetést követeltek az emberölésért, a hitvesgyilkosságért, a más házának megkívánásáért, a nőrablásért, a szolganőkkel való paráználkodásért. A korona várományosa, Imre herceg, nevelőjétől, a mártírhalált halt és később szentté avatott Gellért püspöktől közvetlenül is hallhatta az Intelmekben megfogalmazottakat: az országnagyok tiszteletét, a türelem és igazságosság erényeinek fontosságát, a tanácskérést, az ősök és hagyományok követését, a külföldi vendégek befogadását és megbecsülését. Az erények közül első királyunk fontosnak tartotta a kegyességet, az irgalmasságot és a tisztaságot. Az Intelmeket Imre herceg nem tudta hasznosítani. Tragikus körülmények között - vadász baleset következtében - körülbelül 24 éves korában halt meg. Az ismeretlen nevű bizánci hercegnővel kötött házasságából nem született gyerek. Az utód nélkül maradt István király, halálának napján 1038. augusztus 15-én, Nagy Boldogasszony ünnepén Máriának, a Magyarok Nagyasszonyának ajánlotta koronáját és országát. szm Ferenczy-Europress Kr. után 1000 körül építettek. A kora-középkorban Európa- szerte a kis cölöpvárak voltak elterjedve. Ezeknek a sehol meg nem maradt faváraknak alig volt valami közük a későbbi lovagvárakhoz. írás közben (A költő dicsősége) Most már magam sem tudom, így történt-e valóban, vagy a későbbi visszaemlékezések elevenedtek meg, a valóságba vetítve azt, ami számomra csak a gyakran hallott elbeszélésekben élt. Akkor még nem volt televízió, rádió sem volt, az élményt a jelenlét kínálta, amit újra meg újra fel lehetett eleveníteni. Apám gyakran emlegette, hogy Pesten látta leszállni Blériot repülőgépét, ami 1910 táján hozta izgalomba a fővárost. Én csak a Schmoll cipőpasztagyár gépét láttam, amint esténként városunk felett tett néhány kört, s szárnyain világító betűk hirdették, hogy ennél jobb fénymáz nincs a világon. Hát akkor mennyivel inkább kellett emlékeznünk a külsőségeiben is ünnepélyes percekre, amikor Rabindranath Tagore, a világhírű költő átvonult a füredi fasoron, s megállt a Balaton partján, szemben a félszigettel, s láttára Tihany riadó leánya is kiszállt a szent habok közül. Családunk anyai ágon innen származott, Füred, Arács, a kissé távolabbi Palóznak nekem ma is az otthon emlékét idézi. Gyakran látogattunk az öreg szülékhez az arácsi házba, s így lehetett 1926-ban is, amikor Rabindranath Tagore, az akkor már Nobel-díjas költő néhány hétig Füred vendége volt. Kisfiú voltam, az iskolán is innen, néhány részletre azért ma is világosan emlékszem. Például arra, hogy pelerines kabátom volt, ez volt rajtam akkor is, amikor a fasorban feltűnt a világhírű vendég. Nagy udvartartás vette körül, türelemmel és tisztelettel követték kimért lépteit, ezzel is jelezve, hogy kivételes urat szolgálnak. Tagore hosszú, egész testét beburkoló rózsaszínű klepetust hordott, színe az évtizedek falán is átvilágít. Ennyi volt, ha ugyan ennyi is volt, s nem a családtagok későbbi elbeszélése fényképez engem is a fakuló képre. Az viszont mindenképp igaz, hogy abban az időben, s még később is, szívesen forgattuk Tagore könyveit, amit a személyes emlék épp úgy indokolt, mint a Nobel-díjjal hitelesített világhír. Sokat írt, verset, elbeszélést, regényt, filozófiai traktátust is. Történetei távoli idegen világról szóltak, hősei szívesen ették a guava fa gyümölcsét, néha mi is hallottuk a Baül szekta fakírjainak üvöltését, s ha megjött az esős évszak, a szomszéd faluba is csak tutajon lehetett menni. Gimnazista koromban alábbhagyott a Ta- gore-kultusz, a fürediek ugyan őrizték emlékét, de olvasni már valószínűleg csak én olvastam. Kísértett a régi emlék, most is rózsaszínű klepetusban lebegett végig a fasorban, de könyveit fáradtnak éreztem, bölcsességét laposnak, költészetét olcsónak. De magamnak se mertem bevallani, illetlenség lett volna lázadnom a világnagyság ellen, akihez személyes közöm is volt. Füreden járva meg-megálltam a fa előtt, amit ő ültetett, s tövében bronztáblára vésve ott volt a vers is, amit hálából írt, de meghatódást nem éreztem. S mintha engem igazolt volna Szerb Antal, amikor azt írta világirodalomtörténetében, hogy a szerény igényű európai olvasók becsülik igazán. Szóval így vagyunk, gondoltam, kicsit szomorúan, mert a hajdani fényességből csak a név maradt, míg a mű egyre távolodott az időben, s ez most már mindörökre így lesz. Van-e szomorúbb, mint egy híres író, akinek nincs olvasója? Azóta fája elé felállították szobrát is, aki arra jár, megáll előtte, s azt mondja, igen, ez Tagore, de ennél többet nem tud róla. Lehetett maharadzsa, vagy hegyi pásztor, végtére oly sok embernek állítanak szobrot. A parton például egy révész és egy halász áll, bronzba öntve, ünnepélyesen, ami meg is illeti őket. Ez a lehajtott fejű, magába mélyedő szakállas úr is, akiről a sétányt elnevezték, sok minden lehetett, az ember nem tarthat mindenkit számon. Sümegen így áll meg az idegen Ra- masetter bácsi szobra előtt, aki pékmester volt és emberbarát, utcát is neveztek el róla, a sümegiek ma is hálával emlegetik. A füredi szép napokat követően még jó másfél évtizedig élt Tagore, 1941-ben halt meg. Jobbára Európában bolyongott, mert hazáját 1919-ben elhagyta, miután az angolok levertek egy lázadást. Népszerűsége folyamatosan csökkent, a 30-as években már talán én voltam egyetlen olvasója, de ha nem így van, akkor sem lehettünk sokan. Ám mit is jelent egy költő népszerűsége? Nehéz kérdés. Amikor Weöres Sándor Antik ekloga című verse megjelent, országos botrányt kavart. Voltaképp egy hosszú, hétrészes vers hatodik darabja, aminek angol címet adott: Fairy spring. De ez a 21 disztichon önállósult, rőten izzó erotikája úgy hatott azokban a képmutató években, hogy azok is Weöres versét olvasták, akik annak előtte rá se hederítettek a költőkre. Weöres alkalmi hívei régen szétoszlottak, s azóta sem olvasnak verset. Tagore szelíd unalommal elegyített misztikus versei ilyen erotikus izgalmat sem kínáltak, maradt hát földi dicsőségnek a róla elnevezett sétány a bólogató fával, amit maga ültetett. A hírnév néha elhomályosítja a művet. Vö-' rösmarty már régen a nemzet ünnepelt költője volt, de könyveit nem vették, versei közül legföljebb a Éóti dalt idézték, bár legtöbben ezt is feleslegesnek tartották, s beérték azzal, hogy a Csiga vendéglőben asztalához telepedtek. Adyt úri társaságban csak szidni illett, olvasni még annak bizonyságaként sem, hogy mennyire hazafiatlan. S ha a gyerekek nem tanulják meg Weöres verseit, amiket nem is nekik írt, ma már az Antik ekloga erotikája miatt sem emlegetik. Rabindranath Tagorenak ilyen kétes dicsőség sem jutott, ha csak nem számítjuk azt, hogy abban az időben a borisszák szívesen kísérleteztek nehezen kiejthető nevével, annak próbájára, forog-e még a nyelvük. Mára valószínűleg a borpróba is kiment a divatból, maradt a Tagore sétány, de aki megáll nemesen formált szobra előtt, s átnéz a tihanyi félszigetre, inkább Csokonait idézi, ha ugyan még emlékszik rá. Mert a költők azért mégis csak hatnak. A vers, mint titkos földalatti folyó, egyszer csak fölbukkan, s tiszta tükrében magunkra ismerünk. A kortársi ellenérzésnek már nyoma sincs, megmosolyogtató, hogy az értetlenség mint vélekedett Ady verseiről vagy ál-hazafiak milyen hajszát indítottak Babits ellen a vércsepp miatt, ami kedvese ujjából csordult ki. A jelek szerint Tagorénak be kell érnie azzal a dicsőséggel, hogy szerepel a Nobel-dí- jasok listáján, Füreden pedig szép sétányt neveztek el róla, melyen néha végigment rózsaszínű klepetusában. Ha jól meggondoljuk, ez is van olyan dicsőség, mint a No- bel-díj. Csányi László Áhitat Fotó: Gottvald Károly Régészek ezeréves cölöpvára A turisták mostantól Saint- Sylvain d' Anjou-ban (Nyu- gat-Franciaország) ezer éves tervek alapján épült cölöpvárat láthatnak: a régészek egy kora középkori „Chateau a motte" mását építették fel. Lovagvárakat felvonóhidak- kal, bástyákkal és vastag védőfalakkal Európában először
