Tolnai Népújság, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-19 / 193. szám
10 KÉPÚJSÁG ÜNNEPI MAGAZIN 1993. augusztus 19., csütörtök Ress Ferenc a pécsi köztársasági megbízott megyei hivatalának vezetője, akivel államszervezési, államigazgatási kérdésekről beszélgettünk.- Hol helyezkedik el köztársasági megbízott területi hivatala a magyar közigazgatás szervezeti rendszerében?- Valahol a középszinten, amit azért érdemes hangsúlyozni, mert sokan hiányolják azt a szintet. Területi szempontból regionálisan helyezkedik ugyan el, de az állam- szervezés függőleges vonalában mégiscsak középszint, hiszen a kormány alá rendelt, részben az önkormányzatok, részben pedig a centrális alárendeltségű szervek között helyezkedik el, némileg lebegő állapotban. A helyzet az Alkotmányban és az önkormányzati törvényben megfogalmazott szerepkörből is adódik, miszerint a kormány a köztársasági megbízotton keresztül biztosítja a törvényesség ellenőrzését. A középszintű feladatkört erősíti, hogy hozzánk tartozik a másodfokú hatósági ügyintézés.- Ez milyen ügyekben van w- Ezt úgy fogalmazza meg a törvény, hogy minden olyan ügy a miénk, amelyet kormányrendelet nem rendel más centrális alárendeltségű szervhez. A maradék elv érvényesül, de hozzá kell tennem, hogy a maradék a több. Többszáz témakörről szó, mert valamennyi olyan hatáskörben a miénk a másodfok, amelyet elsőn a jegyző gyakorol.- De hát szinte minden hatáskör a jegyzőé.- Valóban, elég ritka az olyan hatósági jogkör, amit a polgármester gyakorol. Tevékenységünk harmadik nagy területe az úgynevezett egyéb államigazgatási ügyekből áll. Ezek közé tartozik a honvédelem, a polgári védelem, ez utóbbi részben szervező és irányító funkciója, ide tartozik a választások lebonyolítása is. Végül a negyedik nagy terület a centrális alárendeltségű szervezetek közötti koordináció biztosítása. Ezek miatt gondolom, hogy a középszint vagyunk. Elméleti vitában lehet arról beszélni, hogy ez a középszintű közigazgatási Középszintre a szükség van Lebegő hivatal Ress Ferenc szerv a megyei önkormányzat legyen-e, vagy valami más.- Éppen kérdezni akartam, hogy milyen a kapcsolatuk a megyei önkormányzattal, illetve hivatalával?- Ugyanolyan, mint a többivel, ugyanis a törvény és az Alkotmány azt mondja: a helyi önkormányzatok jogai és kötelességei egyenlőek. Minden önkormányzatot ellenőrzünk törvényességi szempontból, e téren a mucsi és a megyei egyenlő, még akkor is ha ez szívszorító némelyek számára. A megyei közgyűlés hivatalával nincs kapcsolatunk, mert nem lát el hatósági feladatokat.- A koncentrált hivatalokkal milyen a kapcsolat, amelyek csak az álnevük szerint dekoncentrál- tak.- Egyszerűbb dekónak nevezni, a lényeg, hogy mindegyik munkáját figyelemmel kísérjük, ez szóbeli kapcsolatot jelent az erre kijelölt munkatársunkkal. Vannak korlátozott ellenőrzési feladataink, például véleményezhetjük az ügyfélfogadási rendet, megtekinthetjük az államigazgatási ügyintézésük színvonalát. Ez még nem kialakult gyakorlat, kormányrendelet fogala- mazza meg, de feltételes módban, ami a gyakorlatban rendszerint azt jelenti, hogy csak akkor, ha nagyon muszáj.- Hány ilyen szervezet van?- Tizenöt és húsz között lehet, vannak köztük minisztériumhoz kötöttek s olyan is, amely maga is országos szervezet, mint például a földhivatal, vagy a Központi Statisztikai Hivatal.- Az Ön tapasztalatai szerint az állampolgár számára átlátható, átjárható a hivatali rendszer, vagy csak járkál körbe-körbe?- Az első naptól kezdve itt vagyok, és azt kell mondanom, hogy a magyar polgárok nagyon leleményesek, gyorsan megtaláltak bennünket, még úgy is, hogy a helyi ön- kormányzatok kezdetben rosszul hivatkoztak a fellebbezési fórumra leveleikben, vagy határozataikban. A sajtóból nyilván érezhető volt, hogy hova kell fordulniuk. A dekók közötti eligazodás nyilván már nehezebb, de azért ezeknek a feladatköre kevésbé érinti az állampolgárt, viszonylag keveseknek kell az ÁNTSZ-hez a vagy közlekedési felügyelethez szaladgálniuk. Az adófelügyelőség, vagy a kárpótlási hivatal persze más, de ott meg ismert a funkció. Hogy a szervezet egyébként megkönnyítette volna a dolgukat, arra nem tenném le a nagyesküt. Nem arról van szó, hogy meg kell találni valakit, mert az egyszerű, hanem, hogy akit megtaláltam, az tud-e nekem jogorvoslást biztosítani? Szerintem itt van a nagyobb gond. Van jelenleg egy nagy csoportja az ügyeknek, amelyekben az állampolgárnak közvetlenül a bírósághoz kell fordulnia. Azt gondolom, hogy ezt nem veszik jónéven az állampolgárok. Az angolszász, amerikai jogrendben teljesen természetes, hogy mindenben a bíró mondja ki a döntő és a végső szót, de nálunk ennek soha nem volt hagyománya. Biztos vagyok abban, hogy az állampolgárok szívesen vennék, ha lenne olyan középszint a közigazgatásban, ahol az ő - önkormányzati szintjén megjelenő - összes ügyét másodfokon lerendezik. Biztos soha nem fogja megérteni, hogy azokban az ügyekben, amelyekben a képviselő- testület dönt, miért kell neki mindjárt bírósághoz fordulnia. Félreértés ne legyen, nekem nem azzal van a bajom, hogy bírósághoz lehet fordulni, hanem azzal, hogy közvetlenül, az első fokú döntés után, vagyis ha egy jegyző téved egy ügyben, akkor azt csak bíróság korrigálhatja. Ez működésképtelen gyakorlat és nemcsak azért, mert nincs bírósági épület, elég bíró, hanem azért is mert olyan sok az államigazgatási határozat, például az APEH is gyártja a határozatokat.- Az ön véleménye szerint hogyan alakul a jövő, miként lehetne az államigazgatás egységesebb, ha úgy tetszik hagyományosabb. Számomra a hagyomány nem nemzeti színűt, hanem az állampolgár számára egyszerűbbet jelent.- Erre van politikai válasz, de ezt kihagyom, mert nem vagyok politikus de az érthetőség kedvéért el kell mondani, a szélsőségesen liberális álláspont szerint csak önkormányzat van és azt ne ellenőrizze senki, még törvényességi szempontból sem, a másik a nagyon etatista álláspont, miszerint mindenbe szóljon bele az állam. Ez a mai kísérlet valahol a középutat keresi. A megoldás az, ha nem hatalmi vágyakat kergetünk, hanem a realitásokat vizsgáljuk meg. A megyei önkormányzatnak is el kell nyernie a helyét, amit én úgy tudok elképzelni államszervezési szempontból, hogy területi szervező szerepet töltsön be, amihez viszont kell közhatalmi jogosítvány is, amit nem enged sem a törvény, sem az Alkotmány és sérti az Európai Önkormányzati Chartát is, amihez mi csatlakoztunk. Ami most van, abban keveredik a német, a francia, az angol, a megyei ön- kormányzat választásánál még az amerikai modell is, ami nem biztos, hogy igazán jó. Ami a közigazgatási részt illeti, csak úgy tudom elképzelni, hogy a kormánynak van egy területi hivatala, amelyik érvényesíti az állami akaratot. Hogy ezt miként kell megoldani, az nem a végrehajtók dolga de gazdasági és szakmai szempontból biztos előnyösebb lenne, ha a dekók jelentős részét beintegrálnák a területi hivatalba. 1.1. Megyegyűlés a levegőben Beszélgetés Príger Józseffel, a megyei önkormányzat elnökével A megyerendszer, ha úgy tetszik ősi és magyar közigazgatási forma, hiszen alapjait közel ezeregyszáz éve Szent István „rajzolta" meg. Később ezt ugyan mások átrajzolták, de azóta működőképes területi beosztás, és közigazgatási rendszer volt. Vagy lesz?- Mire való most a megye?- Intézmények működtetésére mindenesetre most is alkalmas, ez is a fő feladatunk. Harminckét megyei intézményt irányít az önkormányzat, amely a törvény szerint most egy önkormányzat a többi között. Hatósági jogköreink megszűntek, maradtak még regionális koordinációs feladataink, például az oktatás, az egészségügy, az építészet, és a sport területén.- Milyen bevételekből gazdálkodnak?- Szűkösekből. Bevételeink a feladatokhoz kötött normatív hozzájárulásból, az állandó népességgel arányosan járó úgynevezett fejkvótából - ami fejenként 490 forint - a saját bevételekből, és a társadalombiztosítási alapokból átvett pénzeszközökből tevődnek össze. Legnagyobb gondunk a pénzhiány.- Hogyan lehet bevezetni a közalkalmazotti törvényben előírt bérskálát január elsejével?- Ha központi pénz nem lesz, akkor óriási gond lesz a kifizetése. Anyagi szempontból, mint kis megye az utolsók között vagyunk. Ez a fejkvóta-rendszerből következik. Feladataink viszont alig különböznek a többi megyétől. Igazságosabb lenne, ha a költségvetésből a megyéknek jutó összeg legalább felét a feladat arányában, egységesen osztanák el- Milyen lenne az Ön elképzelése szerint az optimális megye?- Nem kívánom azt, hogy olyan legyen, mint hajdan volt a megyei tanács, de az biztos, hogy ha a hatáskörök egy részét visszatelepítenék, az mindenki számára előnyös lenne. Most a címzett és cél- támogatások elosztása, szerintem, sokkal kevésbé demokratikus, mint korábban. Ha ezeket az egyébként jelentős ösz- f ;egeket, vagy ezek egy részét a megyék kapnák, biztosan azoknak az önkormányzatoknak jutna, amelyeknek a legnagyobb szükségük van rá.- Milyen a kapcsolatuk a többi önkormányzattal ?- Informális, mert jogkörünk nincs, bár vannak olyan feladatok, amelyeket szolgáltatásként végznünk a számukra. Tapasztalataink szerint a nagy önállóságnak bizonyos értelemben magára- hagyottság lett a következménye. Véleményem szerint nagyon hiányzik egy, a jelenleginél egységesebb, világosabb középszint a közigazgatásból.- Mit jelent ez a felemás helyzet az egyes állampolgár számára?- Időnként nem látja át, mert nem tudja, hogy az ügyét melyik dekoncentrált szervezet fogja elbírálni. Ezért aztán előfordul, hogy az állampolgár körbejár, míg megtalálja azt a helyet, ahol érdemben foglalkoznak az ügyével. A dekoncentrált szervezetek elszaporodásának egyik következménye, hogy a legkisebb önkormányzatnak is tartania kell a kapcsolatot több minisztériummal. A közigazgatásban dolgozók létszáma viszont nem csökkent, hanem inkább nőtt, és ezzel együtt a közigazgatás egyáltalán nem lett olcsóbb, mint ahogyan azt a politikusok annak idején ígérték. Ihárosi Ibolya Cséplés A nyár legnagyobb munkájának, az aratásnak a harmadik felvonása. A hazahordott gabona asztagba rakva várta a cséplést, a masinásokat. A munkához való előkészület, a szervezés már jóval előbb megkezdődött. Voltak olyan személyek, akik hosszú éveken keresztül a cséplőgépnél keresett gabonából biztosították a család kenyérszükségletét. Ezeknek állandó helyük volt. Az iskolából kimaradt, vagy már néhány éve tengő-lengő legénykéknek gyakran mondták: „tanulni nem volt kedved, most legalább a kenyered keresd meg!" Az ilyen legénynek, aki végigdolgozta az idényt, híre is ment. A cséplőgépnél könnyű munka nem volt. A már említett szervezést, az emberek összeválogatását, a bandagazda végezte, ő volt az az ember, akinek szavára hallgattak a többiek: munkára serkentette az esetlegesen la- zsálókat, segített a gépésznek beállítani a cséplőgépet, s ha valamilyen okból személyi torzsalkodás támadt, ő csillapította, csitította az indulatokat. A bandagazda jó viszonyban volt a cséplőgéptulajdonossal és a gépésszel is. ők határozták meg, hogy a munkáért terményben kapott bért hol, melyik háznál, magtárban gyűjtik össze. Medinán az volt a szokás, hogy a bandagazda mindig az egyik gépetető volt. Arról is vannak emlékek, hogy egy Sztánkó nevezetű szerb fiatalember hosszú éveken keresztül ügyesen, okosan fogta össze a cséplőmunkásokat. Amikorra összeállt a csapat, a faluban minden gazda tudta, hogy melyik gépnél kik fognak dolgozni. Nagy konkurencia nem volt. Ha két gép dolgozott, akkor az egyik az alsó faluvégen, a másik a felsőn kezdett munkához. A Medina-szőlő- hegyi gép csak helyben ténykedett. Itt is volt bőven munkája. A szerszámokat maguk a munkások hozták, de néhány a gép felszerelése közé tartozott. Ilyen: a szalma kazalba rakásához szükséges hosszú létra, melynek fokai alatt deszka volt, a polyva- és a tö- rek kihordó, a mázsa és a tűzoltófecskendő. A csapat így volt munkára készen: 2 fő etető (egyik volt a bandagazda) mindig férfiak, felváltva adagolták a gabonakévéket a gépbe. Egyik délelőtt, a másik délután. 2 fő kévevágó - mindig nők. Letört kaszahegyből gyártott éles késsel vágták el a kévéket ösz- szefogó kötelet. 2 pár szalmahordó - petrencerúddal hordták a szalmát a kazalba. Megerőltető munka volt a hátsónak, mert a létrán felfelé menet vállmagasságba kellett emelnie a nehéz petrencét! 1 fő szalmakihúzó - a magtól megszabadított szalmából összegyűjtött egy-egy petren- cére valót, és azt a géptől távolabbra húzta villájával. 2 fő kazalrakó - a szalmakazal elkezdése, megrakása, befejezése volt a feladatuk. 1 fő polyvás, 1 fő törekes - ezek ketten összedolgoztak. Egyik alkalommal a polyvát, míg másszor a töreket vitték. Fizikailag nem nehéz munka, de szörnyen poros. Sajátos eszközük volt: két petrencerúdra sűrűlyukú csibedrótot szegeitek. Ebből nem hullott ki az apró polyva. 1 fő vagy két fő zsákoló - a gép gyűjtőteréből kifolyó gabonát zsákokba gyűjteni, mérlegelni, kocsira, szekérre rakni és a gazda kamrájába, padlására vinni, felhordani. 2 fő asztagos - a gabonakévékből megrakott asztagról kétágú villával dobálták a kévéket a cséplőgépre. A masinások munkáját szinte elviselhetetlenné tette a por. Különösen akkor, ha aratás előtt a megdőlt gabonát iszapba verte az eső. Ilyenkor mint a tűz füstje, úgy gomoly- gott a por a cséplőgép felett. A munka reggeltől estig a napon folyt. Az éppen leváltottak húzódhattak az asztag vagy fa árnyékába. A napszúrás ellen a négy sarkára megcsomózott, vízbe mártott zsebkendőt tettek a fejükre. Ezzel törölték le izzadságukat is. Lazításra csak akkor volt idő, ha a cséplőgép egyik „szürürü" (szérűről) a másikra költözött. Ha a gépet beállították, azonnal indult a munka. A jó étel, a tartalmas ebéd velejárója volt a cséplésnek. Egy szusszanásnyi szünetet tartottak reggelikor is, de a reggelit a munkások magukkal hozták. A fő étkezés az ebéd volt. Mindig meleg volt az étek, - a családtagok közül a komolyabb fiú vagy lány, vagy a nagymama, a feleség vitte a géphez. Gyakran volt hús, főzelék, sülttészta, gyümölcs. A faluban - még a legszegényebbnek tartott cséplőmunkások családja is kitett ilyenkor magáért! A kora tavasszal keltetett csibék ilyenkorra már rántanivalók lettek, s valamilyen formában szinte minden nap fogyasztották őket. Az uzsonna megint nem számított főétkezésnek. Ilyenkor ugyan állt a gép, - de a pihenés volt a fontos az utolsó nagy, napi hajrá előtt. Ha a családban volt siheder gyermek, akkor az hozta, de legtöbbször ebédkor otthagyták. A gép duruzsolása csak a sötétedés beálltával állt meg. Ha a Sió környékén dolgoztak, vagy jövet-menet hazafelé mindig megmártóztak a kellemesen meleg vízben. A cséplés befejező művelete a részkimérés. Két-három nap is eltelt, s a nyár is augusztus 2-3. hetét mutatta, kipihenték magukat a masinások. A bandagazda által meghatározott napon és gyűjtőhelyen - mert rendszerint több is volt - megkezdődött a várvavárt esemény. Előbb a géptulajdonos kapta meg a részét, majd a csapat minden tagja. Az erősebb gazdaságai bírók a keresetüket hazavitték. Ellenben voltak jó néhányan olyanok, akik járandóságuk egy részét tartozás fejében a kisegítőhöz szállították, - legtöbbször a boltosnak, aki vagy akik egész szezon alatt hitelben árusítottak. A hazaszállított gabona egy része azonnal vándorolt tovább, vitték a malomba. Jó néhány hónapra elegendő lisztet őröltek a búzából, rozsból. Az állatoknak meg ott volt az őrlésből megmaradt vörösliszt, a korpa és az árpa, esetleg zab. Ezekben a napokban ökrös szekerek és lovaskocsik sora várakozott Csépi Pali bácsi medinai gőzmalma előtt, hogy mielőbb süthessenek az új lisztből kenyeret. Komád László Cséplés Bölcskén, a 60-as évek elején. Bakó Jenő felvétele
