Tolnai Népújság, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-10 / 159. szám

1993. július 10., szombat XI. DUNA MENTI FOLKLÓRFESZTIVÁL MÉPÚJSÁG 13 A menyasszony már hetvenszer mondott igent Fesztiválnapok Bétán ez az egy hetes fesztivál a mi falunkban is sikeres legyen. De távolabbi terveink is van­nak, februárban Decsen tartot­tunk egy megbeszélést, ahol a környező községek polgár- mesterei vettek részt, és akkor olyan állásfoglalás született, hogy 1994-ben itt, Bátán meg­rendezzük a Sárközi lakodal­mast, amire közel 20 éve nem volt példa.- Polgármester úr, milyen haszna lehet abból Bátának, hogy vállalták ezt az egy hetes programot?- Elsősorban erkölcsi ha­szonra számítunk, túl azon, hogy a falu lakói is nagyszerű programot láthatnak a fellépő együttesek műsorában. Köz­ségünkre újból kicsit odafi­gyel az ország, azért mondom, hogy újból, mert régebben jobban a figyelem középpont­jában voltunk. Nagyon büsz­kék voltunk a népi együtte­sünkre, amikor kedden este a híradóban is a bátaiak műso­rából adtak egy részletet. Sze­retnénk, ha községünket job­ban megismernék, ezért au­gusztusban jelenik meg az a történelmi kiadvány, amely Báta évszázadairól szól, 1093-tól napjainkig. Beszélgetésünkbe itt kapcso­lódott be Lothar Knopf, Mör­lenbach polgármestere, aki a bátai polgármester meghívá­sára érkezett a faluba, ahol először jár. Mörlenbach Szek- szárd méretű város, bár a „méretekről" azt mondta Lot­har Knopf, hogy nem az a fon­tos, hogy az adott település kicsi vagy nagy, a gondok sem mindig ezzel arányosak, ha­nem ami fontos, az a jó szán­dék, és ami az ember szívében van. Ennek jelét mindjárt ki is mutatta, hiszen a Bátai népi táncegyüttes július 22-től egy hétig a mörlenbach-iak ven­dége lesz. Közben a szakácsok már a lakodalmas ételeket készítet­ték. Ugyanis a program sze­rint este fél kilenckor kezdő­dött el az a műsor, amit az ed­dig fellépő vendégek és a meghívottak „kaptak" a he­lyiektől. A nézőteret perceken belül átalakították lakodalmas házzá, ahol a vendégeket Alaposan kizökkent Báta, a Sárköz legdélibb falva a meg­szokottan nyugodt életritmu­sából. Legalábbis erre az egy hétre, amíg a fesztivál tart. De ezt biztosan nem bánják a helybéliek. Az idősebbek ké­nyelmes széket helyeztek el maguknak a kapuba, mert már az utcai forgatag, jö­vés-menés is látványosságot Ígért. Szerda este a hangulat egy­szerre volt ünnepélyes és tombolóan jókedvű, amikor a művelődési ház színpadán a hazai népiegyüttes mellett hat német, egy ukrán és egy fran­cia csoport is fellépett. A zsú­folásig megtelt nézőtéren a legnagyobb tapsot az ukrán népiegyüttes aratta. Egy ked­ves történetet adtak elő az örök témáról, a „férjes asszo­nyok nehéz életéről" illetve a „házas emberek terheiről". A nyelvi nehézségek pillanato­kon belül feloldódtak, ahogy Iván eljátszotta a sértett férj szerepét. De a Matrjoska ba­báknak öltözött leányok és asszonyok is értették a mód­ját, hogyan kell a közönséget a könnyekig megnevettetni. A műsor szünetében Vőö Józseffel, Báta polgármesteré­vel beszélgettünk:- Erre a fesztiválra az elő­készületeket egy évvel ezelőtt kezdtük el. Több százezer fo­rinttal járultunk hozzá, hogy Lichlingenből jött az énekes Ukrajnában is nehéz a férj élete megterített asztal várta. A menü a következő volt:- Tyúkhús leves, marha- pörkölt nokedlivel, fokhagy­más hús rizzsel és frissen sü­tött kalács - sorolta Lubiczki János, aki az együttes vezetője és afféle mindenes most a fesztivál idején.- Háromszáz személyre főztek ma este. Remélem, a külföldi vendégeknek is ízlik majd ez a hagyományos bátai lakodalmas menü. Az izgalom a tetőfokán van, amikor végre megérkezik a menyasszony. Muth Tímea teljes pompában, igazán mu­tatós menyasszony, kislány­kora óta a Bátai népi együttes tagja. Huszonnégy éves (meg­engedte, hogy leírjuk), fodrász a szakmája.- Tímea, eddig hányszor mondta ki a boldogító igent?- Legalább hetvenszer.- Izgul?- Egy kicsit, amíg a tánc el nem kezdődik.- A ruhája nagyon szép, bár nem csipkéből van és nem is fehér, ahogy azt megszok­tuk.- Ez egy igazi bátai katoli­kus menyasszonyi ruha, az Muth Tímea hetvenszer volt menyasszony A fő utca hangjai Minden településen, ami a folklórfeesztiválhoz kapcso­lódik, kialakult úgynevezett fő utca. Van olyan helység, ahol ezt a rendezvényt az ere­deti fő közlekedési útra terve­zik, mások elviszik onnét. Ka­locsa ilyen szempontból az előbbihez tartozik, Decs az utóbbiba sorolandó. A sárközi lakodalmas játék­nak a menyasszonykikérőtői a templomba vonulásig tartó je­lenetét, az azt megelevenítő pillanatokat az idén a Kossuth utcában rendezték a decsiek. A nézők, a kíváncsiskodók közül szólaltattunk meg né­hányat: — Jó buli - kezdi egy tizen­éves, nem helybeli lakos, aki­nek decsi barátnője a felvonu­lók, népviseletbe öltözött lá­nyok között van. Engem nem nagyon érdekelt korábban az ilyen, csak mióta ezzel a lány­nyal járok. Sokat beszél arról, hogy a nagyanyja mikor varrta ezeket a cifra cuccokat. Nem tudom, hogy tetszik-e igazán, én városi vagyok. Nem hiszem, hogy kényelmes lehetett. Nem zavar, hogy a barátnőm beöltözött és szí- nészkedik... * — Tudom, hogy lenne máshova is elkölteni azt a pénzt, amit itt elmulatnak, de nézze, cirkusz meg kenyér mindig kellett az embereknek. Ezt maga is jól tudhatja. Ez nem kenyeret adó program, amit lát. Persze, hogy eljöttem én is, rokonaim érkeztek Né­metországból, mi a francot mutassak nekik a nyomorból? * — Nekem a törökök tet­szenek. Mondtam is az egyik kisgazdának, látod-látod, csak vissza ette őket ide a fene annyi év után. Meglátod az oroszok is visszajönnek! a* — Nézze meg azt a kislányt ott. Az én unokám. Hatéves sincs, de úgy állt meg fényké­pezőgép előtt egy riporternek, mint a Törőcsik Mari. Meg is veszem neki, amit csak kér! Franciásan vidám, kecses mozdulatok és táncosok Franciaországból 1930-as évekből való és már „igaziból is" kimondták benne a boldogító igent.- Mennyi időre volt szük­sége mire így beöltözködött?- Háromnegyed órára, de már van rutinom benne.- Lehet, hogy illetlennek tart, de mégis megkérdezem, mikorra tervezi az igazi eskü­dj vőjét?- Mostanában nem áll szándékomba férjhez menni, de ha majd eljön az ideje, lega­lább olyan esküvőt szeretnék, mint amilyen a bátyámé volt tavaly nyáron - hatszáz ven­déget hívunk meg - és a ru­hám hasonlóan szép lesz. A vőlegény szerepét Babos Csaba vállalta el, aki szintén régóta tagja a népi együttes­nek. ő már túl van az „igazi" es­küvőjén, felesége szintén tán­cos. A bátai lakodalmast Lu­biczki János tanította be. A kérők megérkeztek a lá­nyos házhoz, majd a fiú szüle­inél folytatódik a történet. Ezt követte a gyertyatánc, majd a vőlegény búcsúzott a barátai­tól és a menyasszony is elsi­ratta lányságát. Mauthner Fotó:Gottvald * — Na, mit szól maga ahhoz a vörös drapériához, amivel bekerítették a színpadot? Megmaradt nekik a múltból, vagy mi? * — Rosszul számított a tö­rök atyafi. Mit gondolt, ki ve­szi meg a cifraságait. Egy isz­tambuli útról fele ennyiért hoztak szekszárdi butikosok, mint amit ő kínál. Hahaha! * — Tudja, kedves, én már nagyon nehezen mozdulok, de eddig mindig láttam a de­csiek fölvonulását. A szüreti napra is kitoporgok. Szeretem nézni a spk szép fiatalt. Vala­mikor én is ilyen voltam. Most társam lett a bot. * — A rétes nagyon finom volt. Megettem hármat, ott bent a faluházban árulták. Nem látta, megmutatnám, de akkor megint vennék. Arra menjen, majd ott megtalálja. Ki is avn írva, hogy negyven forint darabja. * — Nagyon örülök, hogy el­jöhettem, mert azt tapaszta­lom, hogy béke van itt. Mi ott túl minden ajtócsapódásra összerezzenünk és nem tud­juk mikor tör ránk nagyobb robbanás... Itt vagyunk a szomszédban, nincs is száz ki­lométer. Mondja, miért lehet ilyen rohadt a történelem. Nézze, müyen jól megfér egy színpadon a német, török és magyar, horvát. Rendezőt kel­lene cserélni! - decsi ­A két polgármester: a bátai és a mörlenbachi A közönségnek nagyon tetszett keleti szomszédaink műsora

Next

/
Thumbnails
Contents