Tolnai Népújság, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-31 / 177. szám

12 KÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1993. július 31., szombat G Kis eneráció § Ifjúsági oldal «•* Törd a fejed! Két héttel ezelőtti felvéte­lünk egy cserépkancsót ábrá­zolt. Nagy örömünkre sok he­lyes megfejtés érkezett, s mint ígértük, két szerencsés olva­sónk is örülhet most nyere­ménynek. Nos tehát a faddi Márton Éva és a pálfai Pleck Noémi várhatja a postán ér­kező ajándékot. Aki kitalálja, mit ábrázol fenti képünk, két hét múlva tudja meg, hogy helyesen tip- pelt-e. Nem mindennapi vallomás „Kedves Dóra! Tudom, hogy kedves vagy és jószívű, barátságos és útmutató ügyes, néha gyötrő szúnyog vagy, de én tiszta szívből szeretlek de nem szerelemből. És mindig ha sírsz, és én tettem, mindig bocsánatkéréssel tartozom Szép a szemed, szép a hajad és szép vagy te is. Én meg ronda." A fenti megható vallomást Pál J. Pétemé paksi tanárnő küldte be nekünk, egyik kis tanítványa veszthette el ezt a megható levélkét. Teljesen egyetérthetünk abban a ta­nárnővel, hogy sok felnőtt férfi tanulhatna ennek a kis lovagnak a kedvességéből, szeretetéből, figyelmességé­ből. A tanárnővel abban is egyetértünk: az utolsó mondat kimaradhat a megtanulni va­lókból, cserébe elismerjük, hogy mi, nők, néha tényleg „gyötrő szúnyogok" va­gyunk!" Válogatott versezetek Szabadság Veszélyes játékot űzünk ked­vesem Nem félünk már a sötétben sem Kezünkben az idő Kezünkben a perc Déja vu. A lelkem sötét verem Tegnap A szívem volt a vakító, fehér fény Most A jázminillattól undorodom Tegnap A nedves bőröd úgy felizga­tott. Furcsa játékot űzünk kedve­sem Egymás ellen szerelmesen Nálad a hatalom Nálam az erő. Könyörtelen játékot űzünk kedvesem Csak mi kerülhetünk ki vesz­tesen Nevetve, tiszta fejjel. TUtott játékot űzünk kedve­sem Megfizetünk érte keményen. Sok lesz Fájdalmasan sok lesz, Hogy nem tilthatja Senki sem. Kovács Erika Most és Tegnap Most Erősen sípol a hegedű Tegnap Lágy dallamot dúdolt a világ Most Nyár, de hideg van Tegnap Tél volt, de ezer tarka virág Most Szürke a nap és fekete a hold Tegnap Lángolt és szikrázott az ég Most Tegnap Még az ágyban ölelted forró testem Most A hiányod szorít és földre te­per engem Tegnap Minden szép volt, mert itt vol­tál velem Most Csak mondani tudom: szeret­lek kedvesem! Niki Éva Életünk Olyan az életünk Mint egy hajszolt kóró, Pusztai viharban Le és fel hányódó Mely néha fennakad Egy-egy fövenyparton, Hogy nyugsága talán Néhány percig tartson. Aztán rohan tovább A végtelenségbe Amelyről nem tudni Soha, hol a vége! Hol van az ahol Elül majd a vihar És a hajszolt kóró Termőföldet takar, Hogy aztán maga is Termőfölddé váljon Virágot neveljen Egy szép új világon! Sz. L. T Önéletrajz XXIV. Szóval a vihar elült kint a természetben, a szép kis nya­raló előszobájában viszont most készült ldtörni. Elek úr megpróbált kisomfordálni az ajtón, de zord atyám eléállt, és csikorgó hangon megkérdezte tőle, hogy is van az, hogy az otthon kapott kulcs ezt a nya­ralót nyitja, ugyanakkor a ne­künk megadott utcanév és házszám az ő nyamvadt vi- tyillójának a még nyamvad­tabb kerítésén díszeleg. Elek úr megtört. Bevallotta, hogy pont ennek a nyaralónak az ablaka alatt heverészett, enyhe alkoholmámorban, amikor meghallotta, hogy a tulajék arról beszélnek, hama­rosan kiadják az épületet egy családnak. Akkor ő gondolt egy merészet, megvárta amíg a tulajdonosok elutaznak, szépen leszerelte az utcatáb­lát, meg a házszámot, és fel­ékesítette vele az úgynevezett ingatlanát. Tette ezt azért, mert némi pénzre, főtt ételre, s nem utolsó sorban társaságra vágytak, ő és Franki kutya. A család megkövültben hallgatta az elvetemült gaz­ember beszámolóját. Apa és nagyapa szeme vérben for­gott, a család nőtagjai kes- kenyre szorított szájjal készül­tek kitömi. Még Franki kutya is érzékelte a zord hangulatot, mert vinnyogva az asztal alá bújt. Aztán egészen váratlan dolog történt. Apából kirob­bant a röhögés. Másodpercek múlva csatlakozott hozzá a család többi tagja is, nemso­kára a könnyünk potyogott az elementáris erejű nevetéstől. Elek úr értetlenül bámult ránk, aztán egy idő múlva óvatos mosolyra húzta a száját ő is. Franki kutya kibújt az asztal alól, és tétován csóválni kezdte vékony patkányfarkát. — Hát ilyet! Ez is csak ve­lünk történhet meg! - mondta atyám, mikor végre meg tu­dott szólalni. Mi, többiek egyetértőén bólogattunk. Az­tán megegyeztünk abban, hogy erre az egy éjszakára már kár átköltözni ebbe a szép kis nyaralóba, csak összepisz­kítanánk mindent. Nagy bé­kességben hagytuk el a tere­pet, az ajtót gondosan becsuk­tuk, Elek urat pedig utasítot­tuk, hogy lopja vissza, és sze­relje föl a két táblát. Boldogan rohant, hogy teljesítse a kí­vánságunkat, nagyon meg­könnyebbült ugyanis, hogy senki sem tör rút csele miatt az életére. Még mindig fel-fel- kacagva visszaballagtunk a kiserdőn át mozgalmas nyara­lásunk színhelyére. A vityüló­ból már kifolyt a víz, a talaj gyors ütemben száradt, csak­úgy, mint holmink és gumi­matracunk. Elek úr szó nélkül meregette a vizet kedvenc „hálókádjából", Franki kutya pedig nem tágított mellőlünk, és a lábunkat nyalogatta. Este szalonnát sütöttünk, és megbeszéltük Elek úrral, hogy jövő nyáron is eljövünk nya­ralni, de köteles objektumát ingyen a rendelkezésünkre bocsájtani, és minden nap neki kell menni bevásárolni. Mindezt írásba foglaltuk, Elek úr pedig gondolkodás nélkül aláírta az okmányt, főként, mikor azt is beleírtuk, hogy napi egy deciliter pálinka ré­szére történő megvásárlását mi finanszírozzuk. Az éjszaka nagy nyugalomban telt el, mindannyian megújultunk lé­lekben, egyrészt, mert kide­rült, atyám ismerőse mégsem gazember, másrészt, mert jól esett, hogy ilyen elnézőek tud­tunk lenni a valódi gazember­rel szemben. Másnap délelőtt, immár utoljára ezen a nyáron, lezarándokoltunk a strandra, s megbeszéltük, soha, senkinek egy szót sem szólunk arról, milyen kalandban volt ré­szünk. A tulajdonoséknak majd dicsérjük a nyaralót, s bizonyára boldogok lesznek, főleg azért, mert mi aztán iga­zán nem koptattunk semmit! Elek úr boldogan ment vásá­rolni helyettünk, mondván, már most elkezdi gyakorolni az okmányban lefektetett fel­adatait. Mire hazaértünk, már főtt is valami a bográcsban, s bár eleinte gyanakodva mére­gettük az Elek-módra készült gulyást, kiderült, hogy na­gyon finom. Az is kiderült, hogy Elek úr ifjabb, s még józanabb korá­ban tengerész volt, mégpedig hajószakács, s azért menekült az alkohol karjaiba, mert ő maga is az egy kikötő-egy fe-leség elvét vallotta, csak valahogyan a nejek tudomást szereztek egymásról, össze­fogtak, nagyon megverték, s az állásából is kidobatták. Az összekuporgatott pénzén vá­sárolta ezt a balatoni ingat­lant, csak túl sok áldomást ivott rá, aztán meg már késő volt. Másnap kora hajnalban összepakoltunk, Elek úr és Franki kikísértek minket a pá­lyaudvarra. Érzékeny búcsút vettünk, Elek úr könnyezett, Franki kutya vonított, amikor elindult a szerelvény. Szo­morú voltam. Ilyen kalandos, romantikus nyár, s nem be­szélhetek róla senkinek! (Folytatjuk.) Okoska Az én slágerlistám 1. Captain Hollywood Project All I Want 2. Culture Beat Mr. Wain 3. Ace Of Base Happy Nation 4. Dr. Alban Sing Hallelujah 5. OMD Standing About You 6. Ten Sharp Dream Home 7. Janet Jackson If 8. Double You Missing You 9. Alphaville Forever Young '93 10. Wham Megamix Arany Zsolt USA TOP 10 l.SWV Weak 2. Janet Jackson That's The Way Love Goes 3. Tag Team Whoomp! There It Is 4. UB 40 Falling In Love Whit You 5. H-Town Knockin Da Boots 6. Robin S Show Me Love 7. Rod Stewart Have I Told You Lately 8. Dr. Dre Dre Day 9. Expose I'll Never Get Over You 10. Duran Duran Come Undone Nem igaz, hogy Király B. Izabella vezetésével meg­alakult a Magyar Szűz Anyák Igazsága Párt. Pop­pletykák A Captain Hollywood Pro­ject már a harmadik dalával, az All I Want (Mindent én akarok) cíművel ostromolja a nemzetközi slágerlistákat, úgy tűnik, nem reménytelenül. Az U2 együttesnek nyári turnéja során a feltörekvő a Stereo Mc's lesz az előzene- kara. A.Zs. Azon zsenge lelkek kedvé­ért, akik még nem részesültek az egyetemi vizsgáztatás gyö­nyörűségében, én, mint ta­pasztalt, s az élet dolgaiban jártas matróna, közreadom memoárjaimat, annak illuszt­rálására, hogy a tanár, sőt némi jóindulattal még az ad­junktus is ember, bár ezt köz­tudott színészi zsenialitása ré­vén rendkívül jól leplezi. Fent említett hölgyről csak annyit tudtam, hogy eddig az áldozatai kétharmad részével különös kegyetlenséggel vég­zett. Reggel, lelkemet Istennek ajánlva, végrendeletem meg­alkotása után bemerészked­tem az illető karmai közé. Az ítélet a következő volt: 1. Mu­tassa be a Leontyiev in­put-output modell D-mátri- xát. 2. Milyen mikro- és mak- roökonómiai összefüggések­kel cáfolja Komái a Mars- hall-kereszt létezését? Na, gondoltam, rám már keresztet lehet vetni, akár Marshall-keresztet is! Fél órai lázas készülődés után aztán nekiveselkedtem, s kinyögtem Vizsga két és fél órai kínvallatásom első és utolsó összefüggő mondatát: Lektorálta Bol- doczky Éva. — Na jó, de próbálja meg ezt megfogalmazni az öko­nómia nyelvén! - mennydö­rögte a harci színekben pom­pázó amazon. Erre nem került sor, ugyanis úgy be voltam ré­zéivé, hogy majdnem meg ta­láltam kérdezni: mi is az az ökonómia. Szerencsére azon­ban sikerült önmegtartózta­tást gyakorolnom, s később megvilágosodott számomra, hogy ez az, amiből jelenleg vizsgázom. Az elkövetkező néhány év­században őnagysága mind­össze fél tucatszor határozta el, hogy most azonnal elküld egyéb vadászmezőkre, amire igazán nem találok magyará­zatot, hiszen még türtőztettem is magam. Alig kétszer kísé­reltem meg forradalmasítani a modellt. A kis konzervatív azonban mindkét alkalommal rendre utasított. Pedig ha nem áll utamban, menthetetlenül kibontakoztatom, és az új, ja­vított Samuelson-kiadásban valószínűleg feltétlenül szen­telnek nekem legalább egy kö­tetet, mint a közgazdaságtan vadonatúj, alig használt géni­uszának, továbbá a címlapfotó is elkerülhetetlenül rólam ké­szül majd. Utolsó, lelkes újítási kísérle­temet akkor követtem le, mi­dőn a közgazdaságtan apos­tola ellentmondást nem tűrve rám parancsolt: keressem az anyagráfordítást a belső négyzetben. Ekkor velemszü- letett zsenialitásomtól vezé­relve közöltem vele, hogy nincs is belső négyzet, mert egy nagy négyzetben négy kis négyzet van, s mindegyiknek külső oldala is létezik. Arra még emlékszem, hogy kínzóm feje kétszeresére da­gadt, de hogy milyen geomet­riai alakzatban szállítottak ki a szobából, azt sűrű homály fedi. Tinta Judit Mozgás! Olvastam a minap, hogy a felnőttek inkább hisznek min­denféle csodagyógyszerben, meg ráolvasásban, mármint ha le akarnak fogyni. Vannak olyan merész reklámok is, me­lyek azt hirdetik, hogy 30 nap alatt 28 kilót lehet leadni, ha az ő porukból mixelünk ilyen-olyan löttyöt, s azt iszo­gatjuk ugyebár. Hát, nem tu­dom. Gyanítom, ilyen intenzi­tású fogyás csak a túlvilág igen közel kerülésével való­sulhat meg! A gyerekek sok­kal okosabbak. Ok ösztönösen tudják, hogy a jó kondícióhoz, a formás alakhoz elsősorban megfelelő mennyiségű inten­zív mozgásra van szükség. A baj csak az, hogy mindez fá­radtsággal jár a szülők részére is. Mert a csemetét lovagolni meg tornászni kell vinni, elkí­sérni a strandra és a játszó­térre, netán az erdőbe kirán­dulni, ilyesmi. Azt mondják rá a szülők: nincs időm, nincs kedve, fáradt vagyok, fáj a fe­jem, most kezdődik a meccs (krimi, sorozat, közjáték, stb). Pedig ha tudnák! A gyerekek tudják, csak senki nem kér­dezi őket. Azt mondják a szü­lők, ha sétálok, kirándulok, még éhesebb leszek, s akkor aztán! Igaz, de ilyenkor az étel nem zsírrá, izommá alakul, és az ugye különbség. A szoba helyett a levegőn tartózkodni az meg egyenesen nagyszerű. Mondom, a gyerekek tudják. Rájuk kell hallgatni. Főleg va­káció idején. vem - ótó t

Next

/
Thumbnails
Contents