Tolnai Népújság, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-03 / 153. szám

XI. Duna Menti ^OOMUS^ Follclórfesztivál ^§g Kocsis Imre Antal, Szekszárd polgármestere Egymás értékeinek megbecsülése Szekszárd város polgárai és önkormányzata nevében tiszte­lettel és szeretettel köszöntőm a Duna Menti Folklórfesztivál minden külföldi és hazai résztvevőjét. Üdvözlöm a népi ha­gyományokat őrző, ápoló és továbbfejlesztő táncosokat, zené­szeket, tárgyalkotó művészeket, kismestereket, az együttesek szakmai vezetőit, kísérőit és a közönséget. Tolna megye székhelye immár a fesztiválok városa. Ez évben több mint féltucat hazai és nemzetközi kulturális seregszemlé­nek ad otthont e patinás, két és félezer éves múltra visszate­kintő dunántúli település. Közülük is kiemelkedő jelentőségű a Baja-Kalocsa-Szekszárd által rendezett folklórfesztivál. A Kö- zép-Európát átszelő méltóságteljes folyó, a Duna, számunkra a történelem során mindig a térségben élő népek és nemzetek együvé tartozásának, közös sorsának és boldogulásának szim­bóluma volt. Hisszük, hogy ma is az. Gyorsan változó vilá­gunkban különösen fontos, hogy a Duna menti népek békében, egyetértésben, egymás értékeinek kölcsönös megbecsülésében éljenek együtt. Ezt a célt szolgálja a fesztivál. Ezúttal tizenöt ország lányainak, fiainak ad rangos lehetősé­get a rendezvény egymás jobb megismerésére, népművészeti tájainak összeölelkezésére. Szóljon hát a zene, perdüljön a szoknya, elevenedjenek meg a népszokások, legyenek láthatók a népművészet alkotásai. Vál­jék mindnyájunk közkincsévé az európai népek gazdag kultu­rális öröksége. Remélem, méltó házigazdái leszünk a fesztiválnak, és előse­gítjük a barátság, az összetartozás érzésének elmélyülését. Szekszárd város őszinte vendégszeretetével, családias hangu­latával kíván hozzájárulni a Duna Menti Folklórfesztivál sike­réhez. Kívánom, hogy érezzék jól magukat nálunk, érjenek el sike­reket, szerezzenek új barátokat, és vigyék el szívélyes üdvözle­tünket bel- és külföldre egyaránt. Kalocsa, 1990 Török Gusztáv Andor, Kalocsa polgármestere: Győztek a szakmai érvek, a fesztivál maradt A tizenegyedik alkalommal megrendezésre kerülő fesztivál immár európai hírűvé nőtte ki magát. Sok minden megváltozott a politikai átalakulás nyomán, de rendszerváltás ide, rendszerváltás oda, a fesz­tivál megmaradt: a szakmai érvek győztek a politikaiakkal szemben. A népi hagyományok őrzése szempontjából rendkívül fon­tosnak tartom, különösen azért, mert a profik jönnek el erre a ta­lálkozóra és nekik kulcsszerepük van abban, hogy e hagyomá­nyok a különféle országokban fennmaradjanak. A városok és kistérségek menedzselése oldaláról is hasznos, hiszen módunkban áll népszerűsíteni településünket, kiléphe­tünk a nagyobb nyüvánosság elé. Végül pedig, most, amikor „gyűrődünk a nép-nemzeti variá­ciókkal, akkor itt nálunk sok-sok ország fiataljai megmutathat­ják egymásnak értékeiket, ezzel is tiszteletet ébresztve egymás kultúrája, hagyományai iránt és demonstrálják a népek közötti összetartozás erejét. A Eber András polgármester, Baja Ne satnyuljanak a gyökerek Sokat jelent a fesztivál, bizonyítja ezt a lelkesedés és ügysze­retet, amellyel a város felkészült arra, hogy a nagyszabású ren­dezvénysorozat egyik fő helyszíne legyen. A fesztivál jelentő­ségét taglalva, hansúlyozni szeretném, hogy a Duna összefűzi a mellette élő népeket és nemzetiségeket. A fesztivál jó alkalom megismerni egymás kultúráját, hagyományait, és ezáltal meg­becsülni egymást. Nekünk, bajaiaknak is van mit megmutatni a világnak egy olyan város hagyományaiból melyben évszáza­dok óta élnek együtt békében és egyetértésben a magyarok, a németek és a bunyevácok. A másik lényeges momentum, amelyre utalni szeretnék: a hagyományok őrzése és ápolása által a nemzeti- és nemzetiségi identitás tudat erősítése. Talán soha nem volt ennek olyan nagy jelentősége, mint éppen napjainkban, amikor minden gyorsan, sőt rohamosan változik körülöttünk. Most a legfontosabb, hogy a gyökerek ne satnyuljanak, hanem éppen ellenkezőleg, erősöd­jenek. Ezért tenni, nem csak megtisztelő feladatunk, hanem el­odázhatatlan kötelességünk is. Bízom benne, hogy a Duna Menti Folklórfesztivál jól szolgálja e nemes célkitűzéseket. Egy lépés a kulturális turizmus felé Avagy: rendezzünk folklórfesztivált? Bonfig Ágnes a Duna Menti Folklórfesztivál Operatív Bi­zottságának vezetője. Arról beszélgetünk vele, hogy ta­pasztalása szerint nőtt-e a kö­zönség igénye a Duna Menti Folklórfesztivál iránt, vagy csupán a közvetlen érintettek, a fellépő csoportok önmaguk örömére jönnek, mennek a vi­lágban és a kultúra közvetítői, hírvivői nemzetük képvisele­tében. — Módom volt megtapasz­talni néhány nyugati ország­ban, hogyan működnek ezek a fesztiválok - kezdte Bonfig Ágnes. — Eltérő a látogatott­ság a miénktől. Egy akkora franciaországi falu, mint Bo- gyiszló, világfesztivált rendez. Ott az autópálya megépítése után Párizsból járnak ki az emberek. Ne bonyolódjunk most bele abba, hogy milye­nek a magyarországi gazda­sági viszonyok. Tény, hogy nálunk annak a vékony réteg­nek sem alakultak ki a hét végi programokat eltöltő szo­kásai, amelyik mondjuk meg­tehetné, hogy kulturális igé­nyeit ilyen fesztiválokhoz kapcsolja. Konkrét, törté­nelmi, társadalmi helyzet, hogy ma nálunk nincs meg a tömegek lehetősége, hogy egy hét végét Szekszárdon töltse­nek. Nyugaton ezeknek a fesz­tiváloknak nagyon nagy a lá­togatottsága. — Úgy tűnik, mintha az ide­genforgalom önálló ága volna. — Igen, ha tetszik, kulturá­lis turizmusnak is nevezhető. Csak nálunk nincs belső tu­rizmus sem. Nem jut arra sem idő, sem pénz, hogy három napot töltsön egy család, mondjuk Sopronban. Evek kellenek, amíg kialakulnak ezek a szokások. — Kikből áll a tapasztalat sze­rint a magyarországi fesztiválok közönsége? — Három részből tevődik össze. Egyik csoportban ma­guk a szereplők, akik nézik egymás produkcióját. Ez ön­magában is fontos. Vannak külföldiek, akik egzotikusnak tekintik az ilyen fesztivált és direkt ezért utaznak ide. A harmadik, azokból, akik a helyben laknak. Ez nagyon vékony réteg. Tudni való, hogy a szekszárdi polgár ak­kor hív vendéget, ha van va­lamilyen látnivaló a városban. — Ilyen szempontból Szek­szárd szerencsés város, ha csupán az idei évet nézzük, hiszen a Sör- fesztivál, a Pünkösdöló, a Folklór­fesztivál, vagy éppen a Szüreti Napok, ugyancsak kínálnak lát­nivalót. — Igen. Hosszú ideig nem volt ez így. Gazdag a prog­ram, amivel kiállhatunk a kö­zönség elé. — Igazolja ezt a két program­füzet is. — Ez külön fejezetet érde­mel, hogy miért van kettő. Egyik színes, a másik nem ko- lor technikával készült. Két szponzornak köszönhető ez. Egyik az Y. Kft., másik a Ma­gyar Hirdető szekszárdi ki- rendeltsége. Elégedettek va­gyunk mindkét munkával. — Szponzorálás, mecenatúra, Bonfig Ágnes hogyan működik a fesztivál eseté­ben? — Úgy tűnik, nem jól. Me­cénásunk két alapítvány és az önkormányzatok. Ők biztosí­tottak pénzt anélkül, hogy bármi szolgáltatást kémének tőlünk. A gazdaság, ahonnan várnánk a pénzt, csak szolgál­tatásért ad. Innentől kezdve viszont az már nem mecena­túra, hanem árengedmény, ami jól jön természetesen! A programfüzetet a reklám tartja el. A gazdaság hajlamos túlfizetni szolgáltatásokat egy kulturális esemény kapcsán, de nem hajlandó mecenálni. — Mennyi pénz gyűlt össze így a fesztivál költségeire? — Egészen pontosan 12,7 millió forint. Hozzá kell tenni, hogy ez töredéke annak, amibe valójában kerülne, ha most kezdenénk, és csak a sa­ját erőnkre lehetne támasz­kodni. Tulajdonképpen egy jól működő fesztiválról van szó, kialakult kapcsolatrend­szerrel, ami nagyon sok forin­tot takarít meg. Olyan háttér­bázisunk, eszközeink vannak, amit éveken keresztül raktá­rozunk és újra felhasználunk. — Szép a fesztivál gondolata, de végül három évenként jóvá kell hagyni például az önkormány­zatnak azt a két, három millió fo­rintot, amivel hozzájárulnak a rendezvényhez. Hol van a haszna? — Nagyon áttételesen csa­pódik le az önkormányzatok­nál. Közvetlen bevételek ebből alig vannak. Akadnak, akik azt mondják, hogy ezt a fesz­tivált meg kellene tudni ren­dezni szigorúan vállalkozási alapon. Mi nem látjuk ennek a gazdasági megalapozottságát. Különösen, ha megmaradnak a fesztivál szakmai célkitűzé­sei. Ebből viszont nem szabad engedni! Talán eljön az idő, amikor kitalálja valaki, hogy ehhez a fesztiválhoz alakítsa­nak egy non profit irodát és azt a két megye, a három vá­ros, Szekszárd, Baja, Kalocsa önkormányzata és azé a ti­zennégy községé tartsa fenn, amelyek közvetlenül érintet­tek a fesztivál megrendezésé­ben. Addig maradjunk a jól bevált módszereinknél és kí­vánjunk magunknak nagy számú közönséget, nekik pe­dig jó szórakozást. Decsi Kiss János Fotó: Gottvald Károly

Next

/
Thumbnails
Contents