Tolnai Népújság, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-03 / 153. szám
XI. Duna Menti ^OOMUS^ Follclórfesztivál ^§g Kocsis Imre Antal, Szekszárd polgármestere Egymás értékeinek megbecsülése Szekszárd város polgárai és önkormányzata nevében tisztelettel és szeretettel köszöntőm a Duna Menti Folklórfesztivál minden külföldi és hazai résztvevőjét. Üdvözlöm a népi hagyományokat őrző, ápoló és továbbfejlesztő táncosokat, zenészeket, tárgyalkotó művészeket, kismestereket, az együttesek szakmai vezetőit, kísérőit és a közönséget. Tolna megye székhelye immár a fesztiválok városa. Ez évben több mint féltucat hazai és nemzetközi kulturális seregszemlének ad otthont e patinás, két és félezer éves múltra visszatekintő dunántúli település. Közülük is kiemelkedő jelentőségű a Baja-Kalocsa-Szekszárd által rendezett folklórfesztivál. A Kö- zép-Európát átszelő méltóságteljes folyó, a Duna, számunkra a történelem során mindig a térségben élő népek és nemzetek együvé tartozásának, közös sorsának és boldogulásának szimbóluma volt. Hisszük, hogy ma is az. Gyorsan változó világunkban különösen fontos, hogy a Duna menti népek békében, egyetértésben, egymás értékeinek kölcsönös megbecsülésében éljenek együtt. Ezt a célt szolgálja a fesztivál. Ezúttal tizenöt ország lányainak, fiainak ad rangos lehetőséget a rendezvény egymás jobb megismerésére, népművészeti tájainak összeölelkezésére. Szóljon hát a zene, perdüljön a szoknya, elevenedjenek meg a népszokások, legyenek láthatók a népművészet alkotásai. Váljék mindnyájunk közkincsévé az európai népek gazdag kulturális öröksége. Remélem, méltó házigazdái leszünk a fesztiválnak, és elősegítjük a barátság, az összetartozás érzésének elmélyülését. Szekszárd város őszinte vendégszeretetével, családias hangulatával kíván hozzájárulni a Duna Menti Folklórfesztivál sikeréhez. Kívánom, hogy érezzék jól magukat nálunk, érjenek el sikereket, szerezzenek új barátokat, és vigyék el szívélyes üdvözletünket bel- és külföldre egyaránt. Kalocsa, 1990 Török Gusztáv Andor, Kalocsa polgármestere: Győztek a szakmai érvek, a fesztivál maradt A tizenegyedik alkalommal megrendezésre kerülő fesztivál immár európai hírűvé nőtte ki magát. Sok minden megváltozott a politikai átalakulás nyomán, de rendszerváltás ide, rendszerváltás oda, a fesztivál megmaradt: a szakmai érvek győztek a politikaiakkal szemben. A népi hagyományok őrzése szempontjából rendkívül fontosnak tartom, különösen azért, mert a profik jönnek el erre a találkozóra és nekik kulcsszerepük van abban, hogy e hagyományok a különféle országokban fennmaradjanak. A városok és kistérségek menedzselése oldaláról is hasznos, hiszen módunkban áll népszerűsíteni településünket, kiléphetünk a nagyobb nyüvánosság elé. Végül pedig, most, amikor „gyűrődünk a nép-nemzeti variációkkal, akkor itt nálunk sok-sok ország fiataljai megmutathatják egymásnak értékeiket, ezzel is tiszteletet ébresztve egymás kultúrája, hagyományai iránt és demonstrálják a népek közötti összetartozás erejét. A Eber András polgármester, Baja Ne satnyuljanak a gyökerek Sokat jelent a fesztivál, bizonyítja ezt a lelkesedés és ügyszeretet, amellyel a város felkészült arra, hogy a nagyszabású rendezvénysorozat egyik fő helyszíne legyen. A fesztivál jelentőségét taglalva, hansúlyozni szeretném, hogy a Duna összefűzi a mellette élő népeket és nemzetiségeket. A fesztivál jó alkalom megismerni egymás kultúráját, hagyományait, és ezáltal megbecsülni egymást. Nekünk, bajaiaknak is van mit megmutatni a világnak egy olyan város hagyományaiból melyben évszázadok óta élnek együtt békében és egyetértésben a magyarok, a németek és a bunyevácok. A másik lényeges momentum, amelyre utalni szeretnék: a hagyományok őrzése és ápolása által a nemzeti- és nemzetiségi identitás tudat erősítése. Talán soha nem volt ennek olyan nagy jelentősége, mint éppen napjainkban, amikor minden gyorsan, sőt rohamosan változik körülöttünk. Most a legfontosabb, hogy a gyökerek ne satnyuljanak, hanem éppen ellenkezőleg, erősödjenek. Ezért tenni, nem csak megtisztelő feladatunk, hanem elodázhatatlan kötelességünk is. Bízom benne, hogy a Duna Menti Folklórfesztivál jól szolgálja e nemes célkitűzéseket. Egy lépés a kulturális turizmus felé Avagy: rendezzünk folklórfesztivált? Bonfig Ágnes a Duna Menti Folklórfesztivál Operatív Bizottságának vezetője. Arról beszélgetünk vele, hogy tapasztalása szerint nőtt-e a közönség igénye a Duna Menti Folklórfesztivál iránt, vagy csupán a közvetlen érintettek, a fellépő csoportok önmaguk örömére jönnek, mennek a világban és a kultúra közvetítői, hírvivői nemzetük képviseletében. — Módom volt megtapasztalni néhány nyugati országban, hogyan működnek ezek a fesztiválok - kezdte Bonfig Ágnes. — Eltérő a látogatottság a miénktől. Egy akkora franciaországi falu, mint Bo- gyiszló, világfesztivált rendez. Ott az autópálya megépítése után Párizsból járnak ki az emberek. Ne bonyolódjunk most bele abba, hogy milyenek a magyarországi gazdasági viszonyok. Tény, hogy nálunk annak a vékony rétegnek sem alakultak ki a hét végi programokat eltöltő szokásai, amelyik mondjuk megtehetné, hogy kulturális igényeit ilyen fesztiválokhoz kapcsolja. Konkrét, történelmi, társadalmi helyzet, hogy ma nálunk nincs meg a tömegek lehetősége, hogy egy hét végét Szekszárdon töltsenek. Nyugaton ezeknek a fesztiváloknak nagyon nagy a látogatottsága. — Úgy tűnik, mintha az idegenforgalom önálló ága volna. — Igen, ha tetszik, kulturális turizmusnak is nevezhető. Csak nálunk nincs belső turizmus sem. Nem jut arra sem idő, sem pénz, hogy három napot töltsön egy család, mondjuk Sopronban. Evek kellenek, amíg kialakulnak ezek a szokások. — Kikből áll a tapasztalat szerint a magyarországi fesztiválok közönsége? — Három részből tevődik össze. Egyik csoportban maguk a szereplők, akik nézik egymás produkcióját. Ez önmagában is fontos. Vannak külföldiek, akik egzotikusnak tekintik az ilyen fesztivált és direkt ezért utaznak ide. A harmadik, azokból, akik a helyben laknak. Ez nagyon vékony réteg. Tudni való, hogy a szekszárdi polgár akkor hív vendéget, ha van valamilyen látnivaló a városban. — Ilyen szempontból Szekszárd szerencsés város, ha csupán az idei évet nézzük, hiszen a Sör- fesztivál, a Pünkösdöló, a Folklórfesztivál, vagy éppen a Szüreti Napok, ugyancsak kínálnak látnivalót. — Igen. Hosszú ideig nem volt ez így. Gazdag a program, amivel kiállhatunk a közönség elé. — Igazolja ezt a két programfüzet is. — Ez külön fejezetet érdemel, hogy miért van kettő. Egyik színes, a másik nem ko- lor technikával készült. Két szponzornak köszönhető ez. Egyik az Y. Kft., másik a Magyar Hirdető szekszárdi ki- rendeltsége. Elégedettek vagyunk mindkét munkával. — Szponzorálás, mecenatúra, Bonfig Ágnes hogyan működik a fesztivál esetében? — Úgy tűnik, nem jól. Mecénásunk két alapítvány és az önkormányzatok. Ők biztosítottak pénzt anélkül, hogy bármi szolgáltatást kémének tőlünk. A gazdaság, ahonnan várnánk a pénzt, csak szolgáltatásért ad. Innentől kezdve viszont az már nem mecenatúra, hanem árengedmény, ami jól jön természetesen! A programfüzetet a reklám tartja el. A gazdaság hajlamos túlfizetni szolgáltatásokat egy kulturális esemény kapcsán, de nem hajlandó mecenálni. — Mennyi pénz gyűlt össze így a fesztivál költségeire? — Egészen pontosan 12,7 millió forint. Hozzá kell tenni, hogy ez töredéke annak, amibe valójában kerülne, ha most kezdenénk, és csak a saját erőnkre lehetne támaszkodni. Tulajdonképpen egy jól működő fesztiválról van szó, kialakult kapcsolatrendszerrel, ami nagyon sok forintot takarít meg. Olyan háttérbázisunk, eszközeink vannak, amit éveken keresztül raktározunk és újra felhasználunk. — Szép a fesztivál gondolata, de végül három évenként jóvá kell hagyni például az önkormányzatnak azt a két, három millió forintot, amivel hozzájárulnak a rendezvényhez. Hol van a haszna? — Nagyon áttételesen csapódik le az önkormányzatoknál. Közvetlen bevételek ebből alig vannak. Akadnak, akik azt mondják, hogy ezt a fesztivált meg kellene tudni rendezni szigorúan vállalkozási alapon. Mi nem látjuk ennek a gazdasági megalapozottságát. Különösen, ha megmaradnak a fesztivál szakmai célkitűzései. Ebből viszont nem szabad engedni! Talán eljön az idő, amikor kitalálja valaki, hogy ehhez a fesztiválhoz alakítsanak egy non profit irodát és azt a két megye, a három város, Szekszárd, Baja, Kalocsa önkormányzata és azé a tizennégy községé tartsa fenn, amelyek közvetlenül érintettek a fesztivál megrendezésében. Addig maradjunk a jól bevált módszereinknél és kívánjunk magunknak nagy számú közönséget, nekik pedig jó szórakozást. Decsi Kiss János Fotó: Gottvald Károly
