Tolnai Népújság, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-26 / 172. szám
4 »ÚJSÁG SZEKSZÁRDÉS KÖRNYÉKE 1993. július 26., hétfő Kincs a kólásüvegek között Kétezer éves gálya a tenger mélyén ' ú' ^ I |gg$ m g&gg$g&$ggggs Dr. Gaál Attila sikeresen búvárkodott Umagon Dr. Gaál Attila a felszínre hozott amfora-darabokkal Kulcs a lábtörlő alatt A vérbeli régész - példa erre dr. Gaál Attila, a szekszárdi Wosinsky Mór múzeum megbízott igazgatója - még a nyaralás idején sem hajlandó megválni munkaeszközétől, jelen esetben a búvárfelszereléstől. Mert mint az bizonyára sokak előtt ismert, dr. Gaál Attila gyakorta merül a folyók, legtöbbször a Duna mélyére, a leletek felkutatása, felszínre hozása céljából. Talán azt túlzás lenne állítani, hogy a tengerparti nyaralásra is ez, tehát a leletmentés szándéka vitette vele a búváröltözéket, ám az biztos, hogy a felszerelésnek köszönhetően olyasmi történt vele, amire a legmerészebb álmában sem számított. — A szabadságomat U- magon, ezen a kellemes, horvátországi nyaralóhelyen töltöttem - kezdte el a nem mindennapi sztorit dr. Gaál Attila. — Mivel új volt a búvárkészülékem, elhatároztam, hogy kipróbálom a felszerelést. Legalább megnézem a csodálatos vízi világot, a medúzákat, a csigákat és a kagylókat. El is kezdtem a merülést, s a kristálytiszta, átlátszó vízben leértem a tenger aljára ... S ott következett be az a „csoda", mely egy életben legfeljebb csak egyszer szerencsélteti a régészt. Dr. Gaál Attila váratlanul egy téglát fedezett fel a kövek - illetve a hajók utasai által kidobált, s itt landolt kólásüvegek - között. Valahogy gyanúsnak tűnt ez a másnak talán semmit sem jelentő építőelem: némi vizsgál- gatás után ki is derült, hogy római kori peremes tégla lapult az aljzaton. Ha ez itt van, akkor errefelé kell még lennie ilyesminek - gondolta magában a talált „kincstől" fellelkesült kutató. Reménye be is igazolódott, kevéssel odébb egy római gálya maradványainak a körvonala bontakozott ki a szemének hinni nem a- karó dr. Gaál Attila előtt. — Éppen a hajó fél méternyi vastagságú főgerendájára bukkantam, két oldalt viszont a bordák már enyészetnek indultak a homokos fövenyben. Önmagában már ez szenzációnak nevezhető. Az igazi meglepetést számomra azonban az jelentette, amikor amfora és díszedény - úgynevezett terra sigillata - darabokat pillantottam meg a kövek között elrejtőzve. Mi is az a terra sigillata? Dr. Gaál Attila irodájában választ kaphattunk a kérdésre, hiszen a szerencsés kezű régész elhozott néhány darabot mutatóba a leletegyüttesből. Szó szerint talán mintázott földnek lehetne fordítani a kifejezést, de ha egy vékony falú, szinte vi- lágítóan vörös, virágokkal, állatfigurákkal díszített, kecses gyümölcsöstálat, avagy kan- csót képzelünk magunk elé, talán nem járunk messzire a terra sigillatától. S érdekességként az is elárulható, hogy ezeknek az egyedülálló, mívesen megmunkált kerámiáknak a gyártási titkát máig sem sikerült megfejteni. —- Mintha tegnap készült volna - mutatott egy töredéket -, holott szinte biztosan megállapítható, hogy kétezer évvel ezelőtt égette a római mester, akinek a tál aljára nyomott, talp alakú pecsétjében még SAERE megnevezés is olvasható. A másikon a SÉRTŐ szó található. Szerencsére a terra sigillatáknak óriási irodalma van, ezek a darabok a Pó mentén található műhelyekből származhatnak, az időszámításunk szerinti első évszázad idejéből. A két évezred nyoma a másik egyedülálló leleten mutatkozott meg igazán. Dr. Gaál Attila ugyanis egy hatalmas, tengervíz által kifakított amfora darabot is megmentett - a tartófülekkel együtt - az elkal- lódástól. Milyen a sors? Annak idején, majdnem három évtizeddel ezelőtt az akkor gimnazista Gaál Attila találta az egyik ásatáson az azóta is egyetlen római kori amforát, mely a szekszárdi Wosinsky Mór múzeum birtokában van. Természetesen a leletek sorsa a horvát kollégákkal történő későbbi megbeszélésektől függ, az azonban már most sem kétséges egy pillanatig sem, hogy a fellelt tárgyak helye horvát múzeumban van. S hogy mi lesz az elkövetkezőkben, az még a jövő titka, ám dr. Gaál Attila reméli, hogy - mint a pontos helyszín ismerője - hamarosan akár vissza is térhet a tengerpartra, a két ország közös expedíciójával feltárni az elsüllyedt római gályát. Az igazi, életreszóló nagy kaland ekkor kezdődne el számára ... Szeri Árpád Fotó: Degré Gábor Két érdekes eset is történt az elmúlt héten a Szekszárdi Rendőrkapitányság illetékességi területén. Külföldiek loptak Megint betörtek egy butikba a Találka téren, s szakszerűen mintegy egymillió forint értékben pakolták ki a ruhaneműket. Ismeretlen tettes ellen indult meg a nyomozás. Hamarosan állampolgári bejelentés érkezett arról, hogy Al- sónána határában a szeméttelep közelében bőröndöket láttak. A rendőrök hiánytalanul meg is találták a vízmosásban a szekszárdról ellopott holmikat. Tovább keresték a tettest, mígnem Alsónánán felfigyeltek az ott élők három külföldi állampolgárra, akik szemmel láthatóan kerestek valamit. Hiába tagadtak, a szakértő a náluk talált feszítővas alapján megállapította, hogy azzal törtek be a Találka téren. Az eljárás folytatását most már előzetes letartóztatásban várják a gyanúsítottak. Nincs meg az ékszer Nemrég bejelentés érkezett a rendőrséghez egy szekszárdi családtól, hogy eltűnt a Mint már arról hírt adtunk, a szekszárdi Babits Mihály Általános Iskola szülői munka- közössége népi kezdeményezés keretében aláírást gyűjtött annak érdekében, hogy maradjon a régi igazgató. Áz aláírók azt akarják elérni, hogy a képviselő-testület tárgyalja újra a témát, s vegye figyelembe a szülők, a tantestület, a szakszervezet és a művelődési bizottság véleményét, amely álláspontok - a döntéssel szemben - a korábbi igazgató pályázatának elfogadását támogatták. A beiskolakásból néhány ékszer, mintegy ötvenezer forint értékben. A nyomozás hamarosan eredményre vezetett, a tolvajt megtalálták, de az ékszereket már nem. Mint kiderült, a bejelentő gyerekének a barátai közül kerültek ki a tettesek. Talulságképpen érdemes elemezni, hogy milyen körülmények járultak hozzá az eset bekövetkeztéhez. Az első hiba, hogy az ékszereket nem tartották megfelelő helyen elzárva, hiszen a gyerekek tudták, hol kell keresni, és hozzá is tudtak férni. Természetesen nem akkor lopták el, amikor a háziak otthon voltak. A lakásba könnyű volt bejutniuk, mert tudták, hol találják meg a kulcsot. Ha már valaki rendszeresen elérhető helyen hagyja a lakáskulcsot, legalább mások ne tudjanak róla! Gyerekeket végképp kár erre a módszerre nevelni, mert úgy járhatnak, mint kedves barátném, aki egyszer arra ment haza, hogy elsős kisfia még ki is írta az ajtóra: kulcs a lábtörlő alatt. Az ékszerek pedig azért nem kerültek elő, mert a kárvallott valamilyen okból későn tette meg a bejelentést, addigra a gyerekek már túladtak rajta. -ihilázási körzetben élő, több mint 1500 választópolgár aláírását tartalmazó íveket Baka György adta át Kocsis Imre Antal polgármesternek. Hogy mi következik ezután, arról a polgármestert kérdeztük, aki röviden csak annyit mondott, hogy a témát a képviselő-testület elé viszi. Saját álláspontjának lényege úgy foglalható össze, hogy személyi kérdésben még sosem volt népi kezdeményezés, és szerinte e témában a képviselő-testület felelőssége nem ruházható át másra. -ihiA kép jobb felső sarkában, a golyó alakú hálónehezékek mellett látható néhány terra sigillata töredék A képviselő-testület megtárgyalja Moravicai szálka Lehet-e kapocs a néptánc? Moravica egy vajdasági község Szabadka és Bácska- Topolya között. Közel tehát a magyar határhoz. Magyarországgal korábban is kapcsolatban voltak, de Tolna megyéről keveset tudtak. A közelmúltban egy hetet töltött Szálkán a moravicai Ady Endre Művelődési Egyesület jóvoltából néhány vajdasági fiatal. Az egyesület a második világháború után alakult. A cél akkor az volt, hogy a színjátszáshoz kedvet érzőknek, az önképzést igénylőknek helyet adjon. Ma a hagyományőrző néptáncosok több generációs csoportjának ápolását vállalja. Hazánkban is ismert a színjátszómozgalom életének hullámzása, a régi irányzatok eltűntek, újabb és újabb elképzelések valósulnak meg. Moravicában is ez történt. Az irodalom barátai kicsit elcsendesültek és a 140 tagot számláló egyesület most táncosokból áll leginkább. A szálkai táborozásukat korábbi években megelőzte a kiskunhalasi, jászberényi és szegedi fesztiválok, találkozók hangulatos együttléte. Moravica hagyományát a Karcagról odatelepített emberek alakították, így a viselet darabjai is onnan származnak. Egyébként a mai táncosok a magyarországi tájegységek legjellemzőbb táncait megtanulták és műsorukon a sárközi éppen úgy megtalálható, mint az alföldi, vagy tovább lépve, a mezőségi. A színpadi kosztümöket mindig a tájegység viseletéhez alakítják, hitelesessé téve táncaikat. Szálkán a fiatal táncosok csoportja rendszeresen tartja próbáit, még a vakációra szánt nyári időszakban is. Most éppen névadó ünnepségre készülnek, amit szeptemberre terveztek. Egyik próbájukat meglátogatták a moravicaiak. Igaz, hogy nem a vajdasági táncosok táboroztak Szálkán, de a kicsik tanítója, Benárik Andrea fontosnak érezte ezt a találkozót. Gál László vezette a próbát, aki a szálkai óvodásokat és iskolásokat nem csupán a nép-, de társastáncra is megtanította. Többször bemutatták már helyben kicsik és nagyok a tudásukat. A moravi- caiakkal való próba egy sor új ötletet indított el. Maruzsenszky Erna az Ady Endre Művelődési Egyesület képviseletében olyan beszélgetéseket folytatott a szálkai vezetőkkel, amelyből az derült ki, hogy szeretne kapcsolatot kialakítani a két község táncosai között. Elképzeléseiben szerepel a közös fellépési lehetőség Magyarországon és a Vajdaságban is. Nem szükséges magyarázni, milyen feladat hárul egyik, vagy másik félre. A hírekből ismert társadalmi körülmény itt is ott is különös felelősséget ró a kapcsolódókra. Kérdés az is, mennyire jelent majd segítségt a határon túli magyarok életében egy olyan kisközség, mint Szálka tenniakarása? Az is megfogalmazódott, hogy esetleg önkormányzati szinten elindulhat valami. No, de maradjunk a tényéknél. Barátság szövődött és lehetőség arra, hogy a néptáncon keresztül elindulhat egy folyamat, ami két országot köt össze. Az identitásuk azonos gyökérzete kötelezi is az együttgondolkodó- kat. A közös anyanyelven túl a kultúra ápolása, ma még kedves emlékű kérdőjeles óhaj, ami holnap valósággá lehet, ha a mozgatóerő nem gyengül, ha a szálkai élmény nem halványul, hanem képes lesz a néptáncot kinőve szoros kapoccsá válni. Decsi Kiss János Csillártól a tojásfózöig mindent Kozmetikusból üzletasszony Üzletet nyitni manapság, amikor egyre nő a munkanélküliség, csökken a kereslet, nem minden kockázattól mentes vállalkozás, hacsak... — Hacsak nem jóval nagyobb választékot kínálunk, ráadásul olcsóbban, mint a konkurrencia - mondja Elter Gábomé, a Szarvasi Vas- és Fémipari Szövetkezet szekszárdi mintaboltjának vezetője, és hogy mindezt bizonyítsa, rögtön sorolja is, hogy mit forgalmaznak a Széchenyi utca 53. szám alatti üzletben. — Függesztékeket, csillárokat, falikarokat, asztalilámpákat, komplett világítási garnitúrákat árulunk. Ma már követelmény, hogy egy ilyen üzletben az amerikai csiszolt üveglapos vagy a kristálycsillárhoz ugyanolyan falikart és állólámpát is kaphasson a vevő. Nálunk mindez megtalálható, mert abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy gyártók és forgalmazók vagyunk egy személyben. Ennek köszönhető az is, hogy termékeink 30-40 százalékkal olcsóbbak, mint a hasonló cikkeket árusító boltokban halljuk az üzletvezetőtől. Persze, nemcsak világítótesteket, mást is kínálnak a szarvasi mintaboltban. Van itt kávéfőző, olajsütő, elektromos palacsintasütő - ami igen kellemessé teszi a palacsintasütést a forró nyári napokon - elektromos tojásfőző, kuko- rica-pattogtató gép, grillező és waffel-Sütő. No, meg olyan „hagyományos" termékek, mint a villanyrezsó és vasaló. Hogy kinek az ötlete volt az üzlet nyitása a megyeszékhelyen? Természetesen Elter Gábomé nevéhez fűződik a kezdeményezés. Ezen csak azon csodálkozhatnak, akik tudják, hogy az igen agilis üzletvezető eredeti szakmája szerint kozmetikus. — Kozmetikusként sokszor késő estig dolgoztam, aminek a családom látta a kárát, ezért végül is úgy döntöttem, hogy pályát módosítok. A kereskedelem mindig érdekelt, gondoltam kipróbálom, mire vagyok képes ezen a területen. Szarvasi származású vagyok, az édesapám a szövetkezetnél dolgozik, ezért megkerestem a vezetőket 1990-ben, és elmondtam az ötletemet. Örömmel fogadtak, mivel egyébként is akartak egy mintaboltot nyitni a Dunántúlon, így aztán Szekszárd mellett döntöttek. Én először még a biztonság kedvéért fenntartottam a kozmetikai üzletemet, de aztán pár hónap múlva, amikor a forgalom igazolta az elképzeléseimet, feladtam a kozmetikusságot. Hogy ez utóbbi mit jelent, arra példaképpen álljon itt egy adat: a nyitást követően az első évben nyolc hónap alatt 16 millió forint volt a mintabolt forgalma. De ami még ennél is többet jelent, az az, hogy az üzlet a mai nehéz gazdasági helyzet ellenére is nyereséges. Igaz, ezért mindent meg is tesz az üzletvezető és a munkatársa. A vevő kívánsága szerint búrát cserélnek a csilláron, lakberendezési tanácsokat adnak. Na, és persze akciókat rendeznek, amikor az amúgy is olcsó termékeik még olcsóbbak. Volt itt már karácsonyi, nőnapi, gyermeknapi vásár, most éppen nyári vásárt tartanak. Aki náluk vásárol, az mindenképpen nyer, mondják, merthogy jelenleg is minden terméküket 10 százalékkal, de akad olyan, amelyiket 20-50 százalékkal olcsóbban kínálják. Azok a vevők pedig, akik ötezer forint felett vásárolnak, részt vesznek az augusztus 23-i nyereménysorsoláson. — Ennyi a siker titka - mondja a kozmetikusból üzletasszonnyá lett Elter Gáborné. F. Kováts Éva
