Tolnai Népújság, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-24 / 171. szám
10 KÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1993. július 24., szombat Honismereti akadémia a királynék varosában A hallgatag fizikus Katz Sándor aranyérmes a diákolimpián (Folytatás az 2. oldalról) — Hogy kerül valaki egy diákolimpiára? - kérdeztem Sanyitól. — Az ilyen érdeklődésű diákok olimpiai felkészítő szakkörökön vehetnek részt. Válogató verseny után a 15 legjobb további felkészítésen „megy át", majd 2 újabb válogató verseny után alakul ki az ötfős utazó csapat. — Akik aztán felkerekednek megnézni Amerikát... — 9-én indultunk négy csapattársammal, és kísérőinkkel, Gnädig Péterrel és Honyek Gyulával a Virginia államban levő Williams- burghbe, ahol a William and Mary Egyetemen volt a versenyközpont. A versengés kétfordulós volt. 11-én bonyolították le az elméleti részt. Három példát kellett megoldani, amik a Föld körüli elektromos jelenségekről, a lézer egyfajta „viselkedéséről" és az elektronnyaláb töltött vezető melletti elhajlásáról „szóltak". 5 óra állt rendelkezésünkre, úgy éreztem, jól sikerült. A pihenőnapot követő délután került sor a gyakorlati megmérettetésre. Itt a folyékony nitrogén forráshőjét kellett megmérni, illetve kis mágnesek nyomatékát. Sok számolással járó feladatok voltak, kevés időt adtak a megoldásukra, én közepesnek ítéltem meg a teljesítményemet, a többieknek ez a rész jobban sikerült. — Azután jött az eredményhirdetés? — Nem, az csak szombaton volt. Előtte, és tulajdonképpen egész ott-tartózkodásunk alatt egy csomó programon vettünk részt. így például jártunk a NASA-nál (igaz, ott nem sok mindent mutattak), megnéztünk egy épülő elektrongyorsítót, de strandolás és washingtoni városnézés is szerepelt az „étlapon". Nem túlzottan sokat aludtunk az egy hét alatt. .. — Édesanyád nagyon féltett az esetleges csalódástól, mivel azt hallottam, úgy mentetek ki, hogy valami fénylő tárgyakat hoztok, amit nem kell dugdosni a vámosok elől. Jogos volt az aggodalma? Erre elém tette az eredménylistát. Gyanúsan az elején mutatta a nevét. És valóban. Hogy bírta ki, hogy eddig nem említette, nem tudom. Katz Sándor aranyérmes lett a diákolimpián! Rajta kívül még két magyar kapott hasonló elismerést. Sanyi egyébként 41 ország 196 indulója közül a 4. helyet szerezte meg, mindösz- sze 0,85 ponttal lemaradva az első helyezettől! — Őszintén gratulálok! Számítottatok erre a csodálatos sikerre? — Egy ezüstben bíztunk, esetleg egy aranyban. Összességében aztán 3 arany, egy bronz és egy dicséret jött ösz- sze, és társaim két különdíjat is hazahoztak. Bár hivatalos csapatverseny nincs, de az oroszok mögött mi lettünk a másodikak az éremtáblázaton. Ez azért nagy szám, mert a hagyományosan ' első kínaiakat is megelőztük. A csapat- vezetők azt mondták, hogy 10 éve nem volt ilyen magyar siker. — Még egyszer gratulálok. Gondolom, volt nagy öröm? (Ez aztán az ötletes kérdés.) — Hát igen. - válaszolta Sanyi. Az édesanyja segített: — Látni kellett volna őket Ferihegyen, az érkezéskor, hogy vigyorognak . .. Megtudtam még a fizikuspalántától, hogy sokat köszönhet gimnáziumi szaktanárainak, dr.Jurisits Józsefnek és Erdélyesi Jánosnak, a pécsi felkészítő szakkör vezetőjének, dr. Kotek Lászlónak, a csapatvezetőknek, és természetesen a szülőknek is, akik szintén „szakmabeliek", és sokat segítettek. Aztán azt is elárulta, hogy szereti a rockzenét, és gitározik is, a teniszezést is élvezi és a számítógéppel is „elvan". Úgy tűnt, nem az a kifejezett szószátyár típus. Nem fogja veszélyeztetni sem MC. Gesztenye, sem az isteni Fridi trónját. Ezenkívül a megrögzött öntömjénezés vádjával sem illethetjük, valószínűleg nem lesz belőle nagymúltú párt vezére, sem hazai fut- ballsztár. Arra a kérdésre például, hogy milyen volt az érettségi bizonyítvány, a le- hetőlegrövidebbenválaszolt: — „Jó". Aztán a szülei közbeszúrták, hogy mindenből ötöst kapott. Azt is tőlük kellett megtudnom, hogy a matematikai diákolimpiára készülő csapatnak is tagja volt, de ütközött a két verseny időpontja ... A fizika szerencsére egzakt tudomány. Katz Sándor már döntött: ezzel szeretne foglalkozni. Ebben a „műfajban" az eredmények beszélnek. Helyette is. sfc Fotó: Ótós Huszonegyedik alkalommal sereglettek össze hazánk minden szegletéből, ezévben Erdélyből és Szlovákia magyarlakta településeiből is, a honismereti mozgalomban tevékenykedő könyvtárosok, múzeológusok, pedagógusok és más lelkes lokálpatrióták, hogy új ismeretekkel vértezzék fel magukat. 1989-ben Tolna, tavaly Baranya, az idén (június 28 és július 2. között) Veszprém, a Bakony fővárosa, Bajor Gizella (Szent István fe-lesége) ittléte óta „a magyar királynék városa" volt a rendezvény házigazdája. Géza nagyfejedelem e kedvelt tartózkodási helyéhez fűződik a pogányság és kereszténység, a régi és új rend erőinek összecsapása. A honismereti akadémia e hely szellemének megfelelő témát választott: Az Egyház és társadalom a középkorban. A színvonalas előadásokra a 15. századi humanista püspök és diplomata, Vetési Albert nevét viselő veszprémi gimnáziumban került sor. A rendezvényen mindvégig ott érezhettük Veszprém figyelmét. A megyei közgyűlés elnöke impozáns történelmi ismeretek birtokában köszöntötte a másfélszáz hallgatót, ugyanezt a felkészültséget tapasztalhattuk vidéki kirándulásunk állomáshelyein, többek közt Pápa és Zirc polgármesterei részéről. (Magánemberként jólesően tapasztalhattam a veszprémi kereskedők régi időket idéző kedvességét és áruismeretét.) Az akadémia vissza-vissza- térő eseménye a kitüntetések és elismerő oklevelek átadása. Korábban és most is az elnökség emelvénye elé szólította Tolna megyei „honismerete- sek"-et, köztük olyan nyugdíjasokat, mint Éppel János, dr. Kolta László, Szitkovics Sándor és dr. Koppány József, akik ma is példamutató aktivitással fáradoznak a mozgalomban. Az akadémia nyitó előadása a „Pogány magyarság - keresztény magyarság" címet viselte. Fodor István régész, saját ásatási eredményeire is támaszkodva kimutatta, hogy az ezredforduló átalakuló társadalmában elsőként a törzsek vezetői hagytak fel a pogány szokás szerinti gazdag temetkezéssel, míg a szegényebb rétegekből valók még a XII. században is, szinte anyagi erejüket meghaladó pompával temették el a túlvilágra induló halottaikat. A pogány vezető réteg a kereszténység, s annak külső jegyeinek felvételével, úgymond, átmentette pozícióit az új rendbe. Magatartását akkoriban és később is sokan bírálták, erkölcstelennek minősítették, de végülis ezen az áron lehetett elkerülni a nemzet létét is veszélyeztető nagyobb vérontást. A tucatnyi előadás nyomán már fáradni látszó hallgatóság Püspöki Nagy Péter pozsonyi egyetemi tanár (az ELTE vendégprofesszora) lendületes előadásán felüdülve, őt vastapssal jutalmazta. A profesz- szor a kánonjog oldaláról közelítve, megnyerő okfejtéssel rajzolta meg a honfoglaláskori magyar társadalom szerveződését. Megígérte, hogy ez év szeptemberében megosztja kutatási eredményeit a Szekszárdi Várostörténeti Klub látogatóival. Az akadémia második napján kiváltképp Kubinyi Andrásnak a középkori városok kialakulásáról, Bertényi Ivánnak az Árpád-kori Magyarország címerhasználatáról és Rainer Pálnak Vetési Albert humanista püspök életművéről tartott előadása villanyozta fel a hallgatóságot. Programunk változatossá tételét szolgálta a szerdai honismereti kirándulás Veszprém megyében. A ciszterci szerzetesrend zirci apátsági könyvtára, a pápai református kollégium könyv- és levéltára, számos barokk műemlék után megtekintettük a kékfestőmúzeum berendezéseit, amelyek emlékeztettek Lakos Lajos szekszárdi, a 60-as években lebontott kékfestő műhelyére. A múzeum tárlatvezetője nagy tisztelettel beszélt a szekszárdi kékfestőműhelyből kikerült vásznakról. A negyedik nap a Veszprém megyei honismereti körök bemutatkozása jegyében telt el. Szent irigységgel hallgattuk színes beszámolóikat. Az ötödik, s egyben a búcsúzkodás napján a magyar őstörténet legismertebb, ma élő tudósa, László Gyula régész-professzor látogatott meg bennünket. A magát „a szegény emberek régészé"-nek tartó idős tudós szívesen és színesen beszélt a magyar nagycsalád-szerke- zetről, nevezetesen arról, hogy mindenki az érdemei szerint ülhetett az asztalhoz. Ha a szolgának nagyobb gazdasági szerepe volt a családi munkamegosztásban, akkor ő ült a családfő jobbján, s nem a gazda fia. A temetkezésben is ez a hierarchia érvényesült. A közismerten szerény tudós így ösz- szegezte munkásságát: László Gyula voltam. A magyar honismereti mozgalom rövidesen fórumot kap a Duna Tv-ben. Minden hó első szombatján „Kapcsok" címszó alatt 40 perces magazinműsor tájékoztatja a nézőket hazánk és a határokon túli magyarok kulturális értékeiről. Dr. Szilágyi Mihály Egy speciális tábor tapasztalatai Dr. Gesztesi Stefánia Andrássy Tamás Mint arról már lapunkban korábban hírt adtunk, 28-an érkeztek Hatvanból Szek- szárdra, egy speciális nyári táborozásra. A 7 és 17 év közötti fiúknak és lányoknak gerincferdüléssel vagy a kialakult asztmájukkal van gondjuk. A tábor helyszíne az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola, a csoport vezetője Andrássy Tamás gyógytestnevelő, dr. Gesztesi Stefánia gyermek- és ifjúsági szakorvos pedig a gyerekek egészségét vigyázta a kéthetes tábor alatt. Napi kétszeri úszás és kétszeri tornatermi foglalkozás szerepelt a tábor napirendjén, de természetesen jutott idő kirándulásra, városnézésre, játékra, szórakozásra is. Dr. Gesztesi Stefániával és Andrássy Tamással beszélgetünk munkájukról, a táborról, a gyerekekről. — A gerincferdülést milyen okok, tényezők, netán öröklött dolgok váltják ki a gyerekeknél, s hogyan lehet ezt kezelni, gyógyítani? Dr. Gesztesi Stefánia: — A gerincferdülés kialakulhat mozgás során, helytelen testtartás miatt. Ezt nevezzük funkcionális gerincferdülésnek. A másik, az úgynevezett organikus formája esetén a csontozattal van baj, valamilyen szintű elváltozás alakult la. Az első változat esetében a hiba korrigálható, a gerinc kiegyenesíthető. Sajnos, az organikus elváltozás esetében csak annyit tehetünk, hogy a meglévő elváltozást „szinten tartjuk", az állapotán ha lehet, javítunk, vagy ha más nem lehetséges, legalább nem engedjük tovább romlani. A funkcionális gerincferdülés, ha nincs megfelelő kezelés, mozgatás, sajnos, átalakulhat organikussá. — Mi a helyzet a - főként fiúk esetében - hirtelen növekedés okozta tartáshibával? — Ez tipikus funkcionális elváltozás, ha figyelnek rá, törődnek vele, következmények nélkül javítható. — Mint megtudtam, önöknél, Hatvanban, folyamatosan szűrik a gyerekeket az általános és középiskolákban, s akinek ez szükséges, gyógy testnevelésére, foglalkozásra irányítják. Ez a mostani tábor az egész évi munkájuk „csúcsa", a gyerekek oldottabban, nem afféle iskolai óraszerúen mozognak, úsznak. Anyagilag hogyan sikerült létrehozni ezt a tábort? Andrássy Tamás: — A város önkormányzata éves pénzügyi támogatást ad erre a célra. Ezt osztottuk be úgy, hogy eljöhessünk ide, valamint a résztvevő gyerekek szülei is hozzájárultak az anyagiakhoz. Ami a legjobb ebben a táborban, hogy naponta kétszer mehetünk uszodába. Hatvanban ugyanis nincs uszoda, és belátható időn belül nem is lesz. Hetente egyszer járunk át a gyerekekkel Gyöngyösre, de ez nagyon kevés. Pénz kellene uszodára, sok pénz, de nem jut. Nem ártana pedig egyszer kiszámolni, hogy mennyibe kerül egy gerincbeteg ember orvosi kezelése, a táppénz, majd az esetleges leszázaléko- lás. Azt hiszem, miihókra rúgó összeg jön ki. S ez csak egy ember. A megelőzés lenne a legfontosabb, a megelőzés, illetve a már kialakult baj esetében a szintentartás, hogy a fájdalom, a mozgásképesség csökkenése minél később, vagy lehetőleg soha ne következzen be. Az én meglátásom szerint nálunk az a legnagyobb gond, hogy az egészségügy még mindig csak a betegségre koncentrál, tehát a már kialakult bajra, ahelyett, hogy a megelőzésen lenne a hangsúly, mert hosszútávon ez sokkal „kifizetődőbb". — Mint orvosnak, milyen tapasztalatai vannak az ország egészségügyi helyzetéről? Dr. G. S.: — Magyarországon ma két véglet figyelhető meg. Egyrészt betegnek lenni bizonyos szempontból sokaknak „megéri", egyesek szinte harcolnak a leszázalékolásért, a táppénzért. Másrészt a munkanélküliség előretörése miatt kialakult a félelem, hogy aki hosszabb ideig beteg, elveszítheti az állását, tehát komoly panaszokkal sem fordulnak orvoshoz az emberek, vagy ha igen, akkor sem merik otthon „kifeküdni" a betegséget. Mi azt próbáljuk elérni, hogy ezekben a gyerekekben tudatosuljon, hogy milyen problémáik vannak, hogyan kell ezt kezelni, egyszóval valamiféle helyes szemléletet kialakítani. A. T. : — Itt az ideje, hogy megváltozzon a szigorú, beteg-gyógyító magatartás. A betegnek is tisztában kell lennie azzal, hogy komoly szerepe van a gyógyulásban. Hiszek abban, hogy a relaxáció- nak, a stressz oldásának igen nagy a szerepe az életben. Meg kell valamiképpen akadályozni az önsorsrontó, önkizsákmányoló életvitel kialakulását, gondolok itt az italra, dohányzásra, kábítószerre, a túlhajszolt munkára, egyebekre. Felnőttkorban ez már igen nehéz, ezért a gyerekekkel kell megértetni a veszély nagyságát, a megoldás fontosságát. — Milyen volt ez a szekszárdi két hét? Dr. G. S.: — A gyerekek állapotára nagyon jó hatással volt. Csak egy momentum: az asztmás gyerekek közül egyiknek sem volt fulladásos rohama a tábor ideje alatt. Nagyon figyeltünk rájuk, ki mennyi terhelést bír, igyekeztünk megóvni őket a túlhajtás- tól. Úgy tűnik, sikerrel. A. T.. — A hangulat is nagyon jó volt. A gyerekek közelebb kerültek egymáshoz, hozzánk, felnőttekhez is, oldott, vidám napok voltak. Eltűnt az iskolai foglalkozás jelleg, a gyerekeket érdekű, hogy mit miért csinálunk... Venter Marianna Fotó: Degré Gábor Dialógusutánfutó" Molnár Ferenc egyik darabjának német színpadra való alkalmazását egy fiatalabb osztrák írótársára bízta, aki magyar nyelvismeret hiányában kénytelen volt angol nyelvű nyersfordításból dolgozni. Ennek az írónak feltűnt, hogy amikor a dialógusban egy különösen hatásos poén csattan, azt többnyire még egy tartalmatlan utómondat követi, mint a vitorlást a hozzákötött „boci"; vagy mai szóhasználattal élve, mint egy utánfutó. Eleinte azt hitte; ez az angol fordítás elégtelenségéből fakad. Mivel azonban biztos akart lenni a dolgában, megkérdezte a mestertől, hogy mit jelentsenek ezek az értelmetlen üresjáratok. Hogy amikor valamelyik szereplőnek garantáltan bejönne a nevetés, akkor még hozzá kell tennie egy olyan megjegyzést, hogy „most már későre jár" vagy „holnap alighanem esni fog". Molnár szinte szánakozva nézett rá. — Kedves barátom, maga nem ismeri a színészeket - magyarázta. - Nincs fogalma róla, hogy micsoda irigy kutyák ezek. Ha az egyiküknek van egy jó poénja, a partnere annyira sajnálja tőle a hatásos csattanót, hogy miközben a közönség még jóízűen nevetne, ő már belevág a maga mondókájába. Ezért kell annak, akinek poénja van, még egy utómondatot kapnia. Ha ezt megkapja, akkor szépen kivárhatja, amíg a publikum jól kikacagja magát, és csak azután adja meg partnerének a végszót. Ferenczy Europress
