Tolnai Népújság, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-19 / 166. szám
4 «ÚJSÁG SZEKSZÁRDÉS KÖRNYÉKE 1993. július 19., hétfő Őrtorony és éremtábla a IV. századból Régészeti szenzáció az őcsényi ásatáson hát mindeddig ez az első és egyetlen ilyen jellegű építmény, mely előkerült a lerakodott rétegek alól. Már ez is kisebbfajta szenzációnak nevezhető, ám az igazi meglepetés akkor következett be, amikor csütörtökön délelőtt Savanya Csaba ásója nyomán kifordult a földből egy úgynevezett érem tábla. — Ez a tenyérnyi, ólomból készült tábla az úgynevezett dunai lovasisten kultuszához nyújt újabb adalékokat - mutatta a még ugyancsak restaurálásra váró leletet Váradyné Péterfi Zsuzsanna. — Ez valóban a ritkaságok közé tartozik, annak idején Wosinsky talált egy ilyen táblából egy vékony csíkot, egyébként ez az első darab, mely a maga teljességében a megyei múzeumba kerül. A domborított felület közepén egy ismeretlen istennő látható, mellette van a napisten, az alattuk lévő alakok pedig a Dioszkuroszok, azaz Kasztor és Pollux. A legyőzött ellenségeken kívül a misztériumvallásokoz kapcsolódó ábrázolások, a kígyók és a halak is feltűnnek a táblán. A lelet - s ezt nem árt még egyszer hangsúlyozni - egyedülállónak nevezhető, s ki tudja, mit rejt még errefelé a föld. Lehet, hogy erre a kérdésre hamarosan választ kapunk, hiszen - egyebek mellett, a múzeum szándékával egyetemben, az ezen a területen illetékes őcsényi téesz segítőkészségének köszönhetően - az ásatás a közeljövőben folytatódik. S talán az sem kizárt, hogy akkor újabb szenzációkról számolhatunk be lapunkban. -szeriFotó: Gottvald Károly Aki csak elsuhan autóval az 56-os főúton az őcsényi bekötőút mellett, az észre sem veszi azt a szántóföldek által közrefogott kis dombot, a- mely magányosan emelkedik ki a tájból. Mintha őrt állna, figyelné a vidéket. S bármenynyire is meglepő, valóban ez volt a szerepe ennek a ma már meglehetősen lekopott kiemelkedésnek: a római korban, feltehetően az időszámításunk szerinti IV. század közepén őrtorony magasodott a halmon, ügyelve a környék rendjére, nyugalmára. — Négyzet alaprajzú, kő- és faszerkezetes építményt rejtett magában a domb - tudtuk meg Váradyné Péterfi Zsuzsannától, a szekszárdi Wosinsky Mór múzeum régészmunkatársától, aki a Garay gimnázium lelkes csapatával vezetett ásatást a helyszínen. — A négy tartópillérből eddig hármat tártunk fel, a negyedik még a föld alatt van. A közelben található egy köves rész, ez lehetett a kerítés fala, ezt valamilyen oknál fogva valakik eltávolították. Számos kerámiatöredék, bronz ruhakapocs - úgynevezett fibula - és pénz is előkerült, a restaurálás után ezek a tárgyak is segítik a pontosabb kormeghatározást. Valószínűleg nem túl ismeretes az, hogy hazánkban mindeddig csak néhány római kori őrtornyot sikerült feltárni, azokat is a Duna-ka- nyarban. Tolna megyében teMűvészeti és Szabadművelődési Alapítvány Mint ahogyan arról korábban már hírt adtunk lapunkban, a Művészeti és Szabadművelődési Alapítvány félévente hirdeti meg pályázatait. A pályamunka-nyertesek között szép számmal vannak szekszárdi, illetve városkörnyéki jelentkezők is, akik jelentős pénzösszegeket szereztek rendezvényeikhez. íme, a lista. Szálkán a Művészeti Alapítvány Szálka, Amatőr művészeti alkotó tevékenység fejlesztése fiatalok számára sajá- os táji környezetben 44.000,- Ft. Art Kon- aki Mozgásszínház Szekszárd, Mozgásszínházi kurzus - művészeti szaktábor 26.000,- Ft. Babits Mihály Művelődési Ház Szekszárd, Pünkösdölő Gyermektalálkozó 300.000,- Ft. Babits Mihály Művelődési Ház Szekszárd, Tolna megye gyermektánccsoportjainak szakmai tábora (megyei gyermektánc szaktábor) 88.000,- Ft. Babits Mihály Művelődési Ház Szekszárd, Fafaragó tábor 20.000,- Ft. Babits Mihály Művelődési Ház, Szekszárd megyei Amatőr Képzőművészek kiállítása 50.000,- Ft. Babits Mihály Művelődni, JLg^feekszárd, Megyei Gyerek- színjátszó Találkozó 40.000,- Ft. Babits Mihály Művelődési Ház Szekszárd, Megyei Gyermekrajz kiállítás 30.000,- Ft. Babits Mihály Művelődési Ház Szekszárd Fazekas tábor 44.000,- Ft. Babits Mihály Művelődési Ház Szekszárd, Szekszárdi Néptáncfesztivál. 300.000,- Ft. Babits Mihály Művelődési Ház Szekszárd „Cinege madár" megyei népdaléneklési és népi hangszeres verseny 100.000,- Ft. Bartina Néptánc Egyesület Szekszárd, A Batina Néptánc Egyesület három gyermektánccsoportjának nyári néptánctábora 44.000,- Ft. Duna-menti Folklórfesztivál Operatív Bizottsága Szekszárd, XI. Duna-menti Folklórfesztivál az, autentikus paraszti kultúra nemzetközi fóruma 2.500.000,- Ft. Tolna megyei Könyvtár Szekszárd, Garabonciás Ifjúsági Olvasótábor 35.000,- Ft. Városi Művelődési Központ és Könyvtár Tolna, Tolna-Mözs Szép Napok hagyományőrző együttesek, városi amatőr együttesek fesztiválja 50.000,- Ft. Ha klip, akkor ruhát le! A Holló együttes meztelen igazsága Stílszerűen szólva a verebek azt csiripelik, hogy a szekszárdi Holló együttes a napokban az egyik szerzeményéhez egy videoklipet készített. Mindeddig ez nem is lenne különösebben érdekes, hiszen történt már ilyesmi az együttessel, s akkor sem kerítettünk nagy feneket a dolognak. A hírek szerint azonban a joggal népszerű Holló trió - hogyan is fogamazzunk - nemcsak a gátlásait, hanem a ruháit is levetkezte a felvételen, méghozzá hat hölgy társaságában. — A hír igaz - erősítette meg a híresztelést Ritter Péter, a Holló együttes vezetője. — A Ringass szelíden című számunkhoz készült ez a klip, s valóban, nemcsak mi, hanem a statisztként felkért hölgyek is ruhátlanul szerepeltek a kamera előtt. Hogy mennyire volt indokolt művészileg a pucérkodás, arra az együttes vezetője lakonikusan csak. annyit válaszolt, hogy ezt mindenki döntse el a klip megtekintése után. A kétségkívül nagy érdeklődésre számot tartó videofelvételt még nem tudni, hogy hol tűzik elsőként műsorra, talán nem kizárt, hogy hamarosan - a szünet után - a városi televízió is vetíteni fogja. -száNyaral a városi televízió Egyenes adás augusztus 20-án Már jócskán benne járunk a nyárban, a klasszikus nyaralóidényben. Aki csak teheti, általában ilyenkor veszi ki jól megérdemelt szabadságát. így tett a szekszárdi városi televízió stábja is, az intézmény munkatársai - augusztus 20-ig - valamennyien vakációra vonultak. — Muszáj volt ezt a megoldást választanunk - adott tájékoztatást a tévés szünet okáról Kis Pál István, a stúdió főszerkesztője. — Bár a technikai ellátottságunk jelenleg jónak mondható, minden eszközből csak ggy darabbal rendelkezünk. Egész évadban azzal a tudattal dolgoztunk, hogy bármi bármikor elromolhat, s ennek következtében hosszasabb leállásra kényszerülünk. Halaszthatatlan volt tehát az a teljeskörű megelőző műszaki karbantartás, melyet a nyári szünetben végzünk el. Ugyanakkor az összesen tízfős stábbal kétszer annyi műsoridőt produkálunk egész évben, mint a háromszáz fős pécsi stúdió. Ennek következtében szabadság, mint olyan - a nyári hónapok kivételével - nem létezik nálunk, legfeljebb egy-két napra engedhettünk el valakit fontos családi ügyek miatt. S talán nem árulok el titkot, ha elmondom: egy üyen nagyságrendű város, mint Szekszárd, július-augusztus hónapban úgy néz ki, mintha kihúzták volna a konnektorból. Igazán fontos dolgok nem történnek, a testületek nem üléseznek, azok is szabadságra mennek, szóval azt hiszem, nem kell magyaráznom, hogy miért éppen ebben az uborkaszezonban „kapcsoljuk ki" .a yÓTO-si televíziót. Igaz, nem egészen: a Pop tévével való együttműködés eredményeként minden hétfőn és szerdán filmklub tekintető meg a városi televízió csatornáján. Egyébként legközelebb augusztus 20-án ad egymásnak ismét találkozót stábunk, ezen a napon egyenes adásban közvetítjük a városi ünnepséget. Ettől a dátumtól kezdve már a szokásos módon és műsorrendben üzemelünk. -száRejtett értékeink A Szent János (Hármas-)híd In memóriám ... audiatur et altera pars... Ha tősgyökeres szekszárdiakat kérdeznénk, hol is van a vértanú szentről elnevezett híd, bizony aligha tudnák megmondani. Ennek nem az ő feledékenységük az oka, hanem az, hogy a megyeszékhelyen az egykori vértanú 1856-ban, úgymond „víztanú" is lett. Az ekkori hatalmas felhőszakadás, amely idején a Béri Balogh Ádám fájába is belecsapott a villám és a nevezetes történeti emléket valósággal kettéhasította, bőszült árjával átlépett a Széchenyi utca és a Séd-patak találkozásánál lévő faludon. A hömpölygő víztömeggel sodródó fák leverték az ott kőoszlopon álló Szent János szobrot, s úgy elsodorták, hogy soha senki nem bukkant többé a nyomára. Ezután a helybeliek kevés lelkesedéssel, de kimélyítették a patak medrét, a hidat pedig helyreállították. Környéke azonban nem volt biztonságos, előfordult, hogy egy huszár lovastul az árokba zuhant, máskor meg a telt hordókkal terhelt szekerek alatt rogyott meg a part. Talán sokáig váratott volna magára a változás, ha az Osztrák-Magyar Monarchia hadsereg- szemlésze néhány újabb év múlva nem jár erre, s nem állapítja meg, hogy a híd alapvető hadászati érdekeket veszélyeztet, mivel az éppen akkoriban kifejlesztett nehézágyúkat nem bírja ki. Ilyen előzmények után került sor százöt esztendeje a már Hármashídként ismert vashíd megépítésére. Érdekességképpen megemlíthetjük, hogy talán ez volt Szek- szárdon az első ismert útlezárás, amit azóta egyre szorgalmasabban követnek újabbak. Akkoriban ez aligha okozott problémát: igazi főutca még a hat éve Bezerédj István „nevével feldíszített" egykori Német utca volt, hiszen a postától az adóhivatalig a legjelentősebb helyi hivatalokat és intézményeket mind itt találta a hozzánk látogató. Igaz, ekkor s még jó néhány évig erre hajtották naponta reggel és este a csordát is ... A híd építése, ha gyorsan is haladt, nem volt egyszerű, mert a kellő alapozáshoz meg kellett keresni a szilárd, de több méter mélyben húzódó Pannon-tengeri homokot, amire még a jégkorszak idején a szél fújt ide 10-20 méternyit (!) löszt. Ezt és a rárakódott hordalékot áttörve helyi építőmunkások alapozták meg az első vashidat, amely városunkban volt. A vashíd elnevezés azonban nem teljesen igaz, mert a Schlick-Nicholson Részvénytársaságnak kiváló minőségű acélból kellett készítenie mindent ahhoz, hogy sikeres legyen az 1888. július 23-án lezajlott hídpróba, amelyről a Szekszárd Vidéke tudósított. „A szekszárdi Szent János vashíd próbája hétfőn este ment végbe. E czélból Brenner Vilmos miniszteri főmérnök, mint kerületi főfelügyelő és Nagy János gyári mérnök, a Schlick gyár kiküldöttje leutaztak Budapestről Szekszárdra a próbát megtenni. A szekszárdi állam-építészeti hivatalt Ko- nyevics Ferenc királyi mérnök képviselte. A vashídra 223 métermázsa vasat helyeztek - a vasmennyiséget Mayer János vaskereskedő szolgáltatta ki - és csak 3 millimétert szállt a híd. így a felülvizsgálat eredménye kitűnőnek bizonyult, miért is a vashíd átadatott teljesen a forgalomnak." A korabeli építőket dicséri, hogy közel száz esztendeig minden komolyabb javítás nélkül állta a sarat a Hármas- híd: az első világháború nehéz-ágyúit éppúgy, mint a második világháború tankjait. Most, amikor a patak beépítésével valószínűleg végleg megszűnt hídnak lenni, s már csak a régiek tudják, mit jelent a „találkozunk a Hármashíd- nál", talán némi tisztelettel illik megemlékeznünk .a megújult környék hajdanáról. Dr. Töttős Gábor Úgy vélem, á fenti kis mondattöredék olyan figyelmeztetést hordoz, ami megszívlelendő - elsősorban mai, toleranciára kevéssé hajló - világunkban. A Babits iskola körül kialakult (kialakított?) érzelmi, már-már indulati kampányról óhajtok szólni, más szemszögből. A tantestületnek az érvényben levő rendelet alapján az igazgatói pályázatokkal kapcsolatban véleménynyilvánítási joguk van. A költség- vetési intézmények - tágab- ban - az alapellátással foglalkozó intézmények önkormányzati fenntartásúak, ezért az intézményvezetői kinevezések önkormányzati hatáskörbe tartoznak, vezetésükre határozott idejű kinevezéssel kerülnek az igazgatók. Az ön- kormányzat tehát ilyen értelemben döntött. Döntött a szülői munkaközösség is. "... a vezetés folytonossága szolgálja legjobban a gyermekek érdekeit. Nem az új igazgató ellen vannak, hanem a régit támogatják. Ebbe a meglehetősen kényes helyzetbe az új igazgatót nem a szülők, nem a pedagógusok, hanem a képviselő-testület hozta döntésével..." (Tolnai Népújság, 1993. július 10., szombat, Ihárosi) A folytonosság - az, hogy lépésről lépésre teljesedjék ki a pedagógiai cél - elengedhetetlen. Nem mindegy azonban, melyik irányban építkezünk. Ha kísérletnek - és egynéhány embernek elfogadhatatlannak is - minősül az, hogy a felnövő nemzedéket olyan tudással kell ellátni, ami a későbbiekben az érdekérvényesítés általa elérhető maximális voltát biztosítja, akkor vállalom, hogy kísérletező vagyok. Azt azonban tudnunk kell, hogy a népesség jó része nincs üyen helyzetben, és köznapi értelemben is luxus a munkanélküliségi rátát az oktatáson keresztül növelni. A megtanítás igénye viszont csak egy sokkal inkább individualizált - egyénre szabott - oktatási stratégiával képzelhető el. Ez a folytonosság - vélem - mást jelent. A szülői munkaközösség választmányi gyűlésére meg- hívát kaptam, itt elmondtam terveimet. „Szimpatikus". Ezt követően az iskolában megtartott szülői munkakközös- ségi összejövetelen - bár határozottan kértem az elnöklő urat, hogy mindkét pályázó vehessen részt - kerek elutasításban volt részem. Ugyanis „referenciákat" gyűjtött rólam, amelyeket meg kívánt osztani szülőtársaival - felfogása szerint természetesen jelenlétem nélkül. „Nem az új igazgató ellen vannak, hanem a régit támogatják". (Említett cikk). Ha a szülői munkaközösség véleménye alapján az önkormányzat döntése nem egyezik a demokráciáról kialakított elvárásaikkal, akkor miért követik el azt, amit ostorozni szándékoznak? Vagy... a következő parlamenti választások első etap- jának uszályába került volna — akaratán kívül néhány ember -, ahol is azt kell bizonyítani a leendő választópolgárok előtt, hogy ki „ért" a demokráciához? Attól óva intek mindenkit, hogy az „iskola környékén" az okokat és következményeket bárki is felcserélje. E „kényes helyzet" akkor válik valóban kényessé, ha e hosszan kitartott és lebegtetett probléma nyugvási ideje belenyúlik az iskolakezdésbe. Lindauer Zoltán A A szerző kérésre közöltük a fenti írást. Latinul nem tudó olvasóink tájékoztatására - s van egy olyan szörnyű gyanúnk, hogy ők vannak többen - közöljük, hogy az írás címe magyarul: Figyelmeztetésül, vagy emlékeztetőül „hallgattassák meg a másik fél is". Ehhez csak annyi a megjegyeznivalónk, hogy június 22-i számunkban valamennyi fél elmondta véleményét, elsőként és legnagyobb terjedelemben éppen Lindauer Zoltán. A Szerk.
